Melyik lécet válasszam?

Szia!

Megpróbálok sorban válaszolni vagy reagálni a témákra, amiket írtál.
Igen, ez már nem az eredeti kérdés, de ahogy látom, nem távolodtunk túl messze, a teljesen alap dolgokat lenne jó tisztázni.


"Én úgy tanultam, hogy hóekénél és kááátvingnál nem kell forgatni a sít. "

Igazad van, a "kááárvingnál" kicsit kapkodva írtam azt, amire reagáltál. Kicsit félreérthető lett. Arra utaltam, hogy nincs olyan, hogy valaki nem tudja forgatni a sít, de "kárvingol". Illetve van, de az nem valódi sítudás, hanem egy hiányos tudás. Tehát egy normális sítudáshoz mindig hozzátartozik a forgatás tudása is.

Nincs olyan, hogy valaki csak autópályán 160-nal tud autót vezetni, azt persze marha jól, de egy faluban nem képes elközlekedni. Az nem vezetési tudás.


"Én úgy tanultam, hogy hóekénél és kááátvingnál nem kell forgatni a sít. "

Hóekénél? Dehogynem kell! Különben nem kanyarodna, hanem csak menne egyenesen ki a világból.
Ahogy az lenni szokott azokkal a tanulókkal, akik csak ráterhelnek a völgysíre, és mennek keresztben a pályán.
Csak ráterheléstől nem fog a sí kanyarodni. Egy kis rádiuszú sí segít, de nem kanyarodik magától az sem.

Az egy más dolog, hogy sokszor nem is tudja a tanuló, hogy mit csinál, csak ösztönösen ráérez arra, hogy valahogy elforgassa a sít.
Hogy ezt jó módon teszi vagy csak életben akar maradni és valahogy megoldja, az már más kérdés...


"Élen sízéskor szintén nem kell forgatni a léc hátulját, mert a geometria miatt magától kanyarodik."

A sí hátulját gyakorlatilag sohasem forgatjuk. A forgatás a sí csőrénél kezdve a léc közepéig történik, azt kell a megfelelő íven bevezetni a kanyarba, a léc vége gyakorlatilag csak követi a kanyarba bevezetett, belehajlított lécet.
Már aszimmetrikus hóekében is ezt csináljuk.
Ezt nevezzük "vágott" ívnek, amikor a sí végének minimális sodródására törekszünk. Forgatott kanyarokban valamennyire sodródni fog, de semmiképpen nem arra törekszünk, hogy azt forgassuk, "faroltassuk".
A forgatott kanyar nyomának szélességéből jól látszik, hogy volt-e sarokkinyomással sodródás (széles nyom), vagy elöl irányított, élen vezetett forgatás volt-e (keskeny vagy sokszor szinte karcolt nyom).

És igen, az élen vezetett sí magától kanyarodik, de az előbb leírt forgatást hozzá lehet adni a karcolt, "carving" ívekhez is.
Magyarul a sí elejét jobban benyomjuk, szűkebb íven vezetjük be a kanyarba, ezáltal a kanyar kisebb lesz, mint amit a sí magától annál a tempónál és élszögnél kiadna.

Ezért sokszor nehéz eldönteni egy jó síelőnél, hogy egy nagyon vágott ív tisztán csak karcolt vagy forgatott volt.



"Forgatni csak a párhuzamos lendületnél kell..."
Ha a "párhuzamos lendület" alatt a forgatott párhuzamos lendületeket érted, akkor általában igaz, de ahogy az előbb írtam, kicsit magasabb szinten a karcolt lendületeknél is megjelenik a forgatás.


"...de itt tehermentesíteni is szükséges azért, hogy kanyarodáskor ne legyen teher a léceken, mert úgy nehéz lenne elfordítani."

Na, most jöttem rá valamire, ami afélreértéseket okozza!

Igen, ezt mondtuk régen, de a mostani síelésnél (kb 25 éve) nem így van. Pontosan erről írtam korábban, hogy a forgatás megváltozott, már nem így jön létre a kanyarodás.

Ez az a bizonyos ÉLEZ-TERHEL-FORGAT dolog, ami a mai síelést megkülönbözteti a korábbi technikáktól, ahol még "forgat-terhel-élez" volt a kanyar létrejöttének a sorrendje.
Ez nagyon, nagyon fontos dolog!


"...kanyarodáskor ne legyen teher a léceken, mert úgy nehéz lenne elfordítani"

De bizony, hogy van rajta terhelés! Sőt, kell, hogy legyen rajta terhelés!

A sít nem lapján, terheletlenül forgatjuk, hanem a sí elejével vezetjük be az egész sít a kanyarba, ezért annak valamennyire szögben és TERHELTNEK kell lennie, különben nem vágná magát a hóba, nem vezetné be a sít a kanyarba, hanem kisodródna, kitörne az ívből.

Emiatt van a sorrend, amit írtam. (élez-terhel-forgat) Ha nem várom meg, hogy az élre billentett sín terhelés is legyen, tehát le legyen nyomva a hóra, akkor kormányozhatatlan az eleje és kontrollálhatatlan a kanyar.

Mint egy hátsókerék meghajtású autó, aminek jeges úton eltekered a kormányát és gázt adsz, csak tolni fogja az elejét egyenesen.
Az első kereskes viszont gázadásra húzni fogja maga után az egész autót a kanyarba. Ha van elég tapadás. Amihez terhelés kell. Mint a síelésnél... :-)

Ez az oka annak, hogy a mai sítechnikákban nincsen tehermentesítés. Egyszerűen nem lenne funkciója, sőt akadályozza a sít terhelve forgatást.

Ezért ma alapszabály, hogy csak terhelt sít forgatunk!


"Lehet, hogy rosszul tanultam?"

Nem! Mindent jól tanultál.

Ahogy én is a 80-as években ugyanazt tanultam, mint te. Az akkor teljesen korszerű és működő volt.

Csak közben sajnos lefolyt egy kevés víz a Dunán, és a világ változott, a sílécekkel és ezzel együtt a sítechnikákkal együtt.

És ezt nem jelenti azt, hogy ami régen volt, az mára valami elvetendő vagy lenézendő szar technika.
Csak azt jelenti, hogy van más IS, ami jobb, élvezetesebb, ami a mostani felszerelésekkel sokkal könnyebben megtanulható és élvezhető.

Van, ami viszont maradt. Egy buckáson vagy mélyhóban egy pályasível ugyanúgy lehet csak síelni, mint 40 évvel ezelőtt.
Ma is vannak a hegyen nagy öregek, akik régi technikával, ragasztott lábakkal, léc végét forgatva síelnek, és bizony élmény nézni egyik-másikat, olyan szép a mozgás. Még a tanítványokkal is megnézetem, hogy mennyire rendben van. Ahogy egy veterán autó is lehet gyönyörű, de nem szívesen közlekednék vele azokkal a műszaki képességekkel.

A sítanítás módszerei is változtak, a mostani cuccokhoz idomultak. Mert könnyebb, gyorsabb, élvezetesebb a tanulás.

Lépni kell, menni a világgal, elfogadni, hogy változik. Lehet óvatosan, fenntartásokkal, de ami kipróbáltan és bizonyítottan jó és működik, annak teret kell engedni, el kell fogadni.

Én például nagyon óvatos vagyok. Elsőre semmi új módszert nem fogadok el. Sem a síelésben, sem az oktatásban. Ki akarom előbb próbálni, megnézni, hogy tényleg jó-e. Rászánom az időt, kísérletezek vele. Ha viszont jó, akkor el kell fogadni és használni.

Uff... :-)