Sajnos egyet kell értenem az előző leszóló bejegyzésekkel. Részemről először és utoljára:(

Részletesebben:

Pozitív oldal:
- maga a táj hihetetlenül szép, festői
- jól megközelíthető az A1-ről
- viszonylag sok pálya

Negatív:
- iszonyat tömeg ( állítólag ez a normál menet )
- ár/érték arányban nem reális árak

Mégis miért ennyien, ez motoszkált a fejemben. Volt időm bőven a sorban állások közben beszélgetni mindenféle népekkel. Nos, az Alpok legészakibb hegyvonulatának egy olyan szakaszán van a síterep, ahol a népsűrűség magas, az életszínvonal is átlag feletti. Linztől az első jó pálya, az első síterep Csehországhoz és igen közeli Bajorország dél-keleti feléhez. Hóbiztos terep, ismert név. Biztos feltételek a tömegsízéshez.

Péntek volt az első napunk, a parkolóban megszámoltan: 32 darab nagy autóbusz és megszámlálhatatlanul sok autó, a kocsik egy része csak szabálytalanul tudott parkolni, akiket persze estére a helyi erők ajándékutalvánnyal vártak.

Akkora volt a tömeg, hogy a két mozgólépcső, ami lifthez ment volna fel, nem járt, mert nem tudta volna hova tolni a népet. A sorban állás egy dolog, de a pályákon is iszonyatos nyomulás, sorban állás mindenhol ( kivéve: van egy új 10 személyes, igen nagy kapacitású kabinos, kicsit eldugottabb helyen, de ehhez viszont gyakorlatilag egy pálya tartozik ami meg nagyon zsúfolt ). Minden kocsma tele, sorban állás, sorban állás, a férfi vécénél is sorban állás. A nagy igénybevétel miatt a pályák dél körülre nagyon buckásak ( ami egyébként engem nem zavar, sőt élvezem is ) csak sajnos az átlag síző ezen kínlódik és sítudása általában kevés ahhoz, hogy kellő önkontrollal sízzen így állandóan azon kellett erőlködnöm, hogy el ne kaszáljanak. Megállni nem is mertem a sípályán. Állítólag ilyen a normál hétköznap. Na most, a szombatról nem beszélek. Vasárnap direkt fél 11-re mentünk a lifthez, hogy megússzam a tolongást. Örömmel láttam, hogy csak 5 busz áll a parkolóban ( valószínűleg váltó nap lehet ) viszont még így is 15 percet kínlódtunk a sorban.

Szóval a világválság itt nem látszódik, a magas árakat is kifizetik a népek, igaz a táj festői. Na még egy, ami nem tetszett: egyetlen egy ember, sehol nem segíti a beszállókat a csákányosnál, csak a monitorukat árgus, fáradhatatlan szemmel figyelik, hogy az áthaladók valóban gyerekek, vagy juniorok, nyugdíjasok. Láttam olyat, hogy egy gyerekes anyuka vagy öt csákányt elengedett, a liftes később csak lelassította a liftet, ki nem jött volna a bunkeréből segíteni.

Szóval: gyár az egész, személytelen. Egyedül a vendéglátó néni volt végtelenül kedves. A kocsmában dolgozókat megértem, mert kegyetlen terhelés alatt majd megszakadva, megizzadva güriznek. Kicsit olyan érzetem volt mind amikor a birkákat terelgetik ide-oda, azok meg bégetve mennek.

Az is lehet, hogy bennem van a hiba. Lehet, hogy sokan pont ezt szeretik. Részesei lehetnek egy tömegpszihózisnak: ahol sokan vannak, az csak jó lehet ( a kereskedelemben ez jól ismert módszer ). A teraszok tömöttsége, a tájat teljesen beterítő, bömbölő hangszórókból áradó zene megadja a jókedvet sokaknak.

Birka viszont én nem vagyok, tehát ide többet nem jövök. Legfeljebb valamikor késő tavasszal lehet jó a hely, amikor a tömeg azt hiszi már nincs hó.