Fordított is lehet ám a helyzet, mikor a hölgyek imádnak síelni és a választottjuk nem tud, vagy nem akar. Megboldogult lánykoromban én voltam az, akinek szenvedélye volt a sízés és látva azt másoknál, milyen gondot okoz, ha a párjuk csak toporog és szenved a pálya szélén, úgy éreztem, megelőzendő a bajt, hogy radikális eszközhöz kell folyamodnom. Nem biztos, hogy követendő példa, de nálam ragyogóan bevált. Megmondtam a páromnak, akinek addig még soha nem volt léc a lábán, hogy addig bizony hozzá nem megyek feleségül, míg meg nem tanul síelni! Gyorsan pótolta ezt a tudásbéli hiányosságát. Én oktattam, és mivel nagyon fontos volt számomra, hogy ő is szeresse meg ezt a sportot, kerültem az olyan körülményeket, ami kedvét szeghette volna. Talán engedékenyebb is voltam a kelleténél a stílusbéli hibák korrigálásában, nehogy szekatúrának vegye. Maradt is néhány csiszolandó, helytelenül rögzült mozdulat, de úgy döntöttem, hogy az kevésbé zavar, mintha nem osztozna velem a síelés örömében.
A sí iránti szeretetünk és a házasságunk is tartósnak bizonyult, immáron 36 éve együtt vagyunk, és rendszeresen űzzük e sportot. Néhány, kényszerűségből, (szülés, illetve építkezés miatt) kihagyott szezonon kívül minden télen legalább egy hetet, de ha tehetjük még többet síeléssel töltünk. A két fiunkat természetesen korán megtanítottuk síelni és már alig várom, hogy az unokáimmal is együtt síelhessek.
Keresés
23 cm
