Látom. Tényleg ijesztő. Persze sok próbálkozás kell még, hogy tudatosan a külsőre tegye az ember a súlyt, de azért kérdezem, mert ami ösztönből jön, hogy ráülni és kitámasztani. Mikor viszont a kitámasztás "elmegy vadászni", akkor a belsőn igencsak kényes az egyensúly. Tehát akkor ha jól értem a külsőre nyomni és várni az "ívet", míg a belső fog segíteni az egyensúlyt korrigálni. Csak gondolom, hogy az alap hiba az, hogy van egy erősebb lába az embernek, ezért jobbra minden gond nélkül kanyarodom, a balkanyar viszont halálfélelemmel tölt el, mert a súlyomat nem akarom áttenni a gyengébbnek gondolt lábamra. (A nem akarom helyett a nem tudom is jó.) Pláne nem akarok a "szakadék" felé dőlni. A kezdő nagyon szeret a pályán kereszbe kóvályogni. Sokat nézek hátra is, mert akadálynak sem utolsó egy ilyen síelő, mint én. A sebesség sem az a tipikus ötven, inkább a harminc közeli. Az is néha.. Persze akit négyéves kora óta,... annak kicsit mulatságos ez az ügyetlenkedés, de mint mondtam az oktató hiába mond valamit, hogy ezt és így, ha nem tudja átérezni a tanuló gondját. Ő nem emlékszik én meg sohasem tudtam. Márpedig gyakorlás és km hiányában a próbálkozások velejárója az iszonyat nagy bukások sorozata. Persze le tudok jönni egy pályán gond nélkül is, de a cél nem a lejövetel, hanem "egy kicsit jobban, szebben, gyorsabban". Most mindezekből jó ha egyet tudok egyszerre. De! ☺
Köszönöm a segítséget mindenkinek.
Keresés
