Húsvét másodnapján ma nem a szokásoknak megfelelően locsolni indultam hanem Ischglbe síelni. Eddig még húsvét hétfőjén nem síeltem gondoltam kipróbálom. Napok óta a frontok váltják egymást az időjárásban, egyik nap esik az eső, másnap ragyogó napsütés van, következő nap ismét egy front esővel, ma pedig szép idő. A sípályán nem voltak sokan, ma volt a 4 napos hosszú hétvégének az utolsó napja. Ma koncertet is rendeztek Ischglben, 2320 méteren állították fel a színpadot Idalp mellett a pálya közepén. A pályák állapota tökéletes volt, reggel a völgyben 1C lehetett fent 2300 méteren pedig -3C. Ma kipróbáltuk végig az eleven nevű pályát, a nevét onnan kapta, hogy a hossza 11km és több mint 1400 méter szintkülönbséggel rendelkezik. A pályatérkép alapján ez az Alpok egyik leghosszabb pályája. Nem tudom ez mennyire igaz vagy ebből mennyi a marketing duma, de elmondhatom ez a pálya csodálatos. Eddig már többször voltunk ezen a pályán csak részletekben csúsztunk le (mivel ez a 13-as és 1-es pályákból jön össze). Reggel csúsztunk le, szinte még senki nem volt a pályákon. Csak csúsztunk, csúsztunk, olyan volt mintha soha nem érne véget. Ma az osztrák részen voltunk, délután egy kicsit felhős volt az idő és a tetőn nagyon fújt a szél. A tavasz is megjött mivel délután a völgyben 12C volt 1400 méteren. 2000 méter alatt a hó nagyon olvadt délután, de ilyen melegben nem is csoda. 2000 méter felett délután is jók voltak a pályák. Áprilisban is még itt jót lehet majd síelni.