2019. március 2-9.

Már útközben megcsodáltuk, hogy milyen rengeteg hó van Ausztriában, s a sípályákon sem kellett hóhiányra panaszkodni. Jó vastag, így könnyen buckássá váló hó, mint kiderült egy nappal érkezésünk elött volt havazás, így kiváló minöségü, nem jeges gombócos. Nem voltak jegesek a pályák. A hömérséklet néhány mínusz fok volt, s legtöbbször szélcsendes, magas felhözetü és napsütéses idö volt napközben, majd délutánra eleredt a hó. Egy napra ígért az elörejelzés viharos szelet, s a jóslat be is vált. Aznap átautóztunk Pitztalba, ahol a gleccser elég szélvédetten egy katlanban van, de ott erös köd és hóesés fogadott bennünket.
Ez a hét síszüneti, illetve karneváli hét volt. Talán ezért lehetett, hogy irdatlanul sokan voltunk szinte minden területen, bár dél körül ritkult a nép. Délután viszont az élelmiszerüzletekben volt irdatlan a tömeg. Jó az áruellátás, ha valaki maga szeretne fözni, mindent megtalál.
A szállás kiválasztása nem a legegyszerübb.
Mi Mathont választottuk, mert aránylag olcsó, csendes és innen jó a buszkapcsolat Ischglbe. A magassága is elegendö ahhoz, hogy enyhébb idöben itt még havazás az, ami lejjebb már esö. Ezen a héten több napon is elöfordult délutánra havazás a faluban.
Sajnos rengetegen pályáznak a buszokra, s a söförök úgy hajtanak, hogy nem egyszerü a sílécekkel sértetlenül megúszni az utat. Mi Mathon nyugati megállójához laktunk közel egy kellemes apartmanban, s reggel 8 óra után pár perccel jött ide az elsö busz. Sosem lehet tudni, hogy 2 vagy 3 ajtós lesz-e, így nem könnyü helyezkedni, pedig egy ülöhely nagyon elönyös az 5 perces út sértetlen átvészeléséhez. A mi megállónkba üresen érkezett az elsö busz, de meg is töltik az itt felszállók, az Ischglhöz közelebbi déli megálló utasai már nehezen préselhetök be, de volt rá példa, hogy mentesítö buszt küldtek pár percen belül az ottragadtak szállítására. A buszról le lehet szállni az A1 liftnél, ami a megállótól 1-2 perc séta, vagy egy megállóval késöbb az A2-höz és A3-hoz (ide kicsit körülményes az eljutás, mert felfelé kell gyalogolni, majd egy lifttel jutsz fel a lifthez) vezetö alagútnál.
Hazafelé is éles a harc a buszra való feljutásért, így érdemes az A2-es gondolával lejönni, majd mozgólépcsön 2 szintet leutazva egy alagúton átgyalogolni, s ott van a buszmegálló, ahol az A1 liftnél nagy tömegben várakozó utastársak elött fel tudtok szállni a még majdnem üres buszra.
A liftek 08.30-kor nyitnak, de a kandidátusok már addigra szépen kígyóznak a kapuknál.
A pályarenszer nagy, a liftek nagy kapacitásuak, ha van is sorállás, nem tart sokáig. Sok pálya nagyon széles, sok torkollik egymásba, így nagyon oda kell figyelni, hogy ki honnan jön, mert a keresztezö sporttársak nem veszélytelenek.
Rengeteg az étterem, a sítérképröl kiderül, hogy melyek az önkiszolgáló rendszerüek.
Szerencsés dolog, hogy szinte minden liftnél, vagy azok közelében van WC.
Vannak gyakorlópályák Idalpnál a B5, B6, B9, liftek mellett, de a pályák nem könnyüek. Szerintem nincs igazán kék pálya, csak piros és fekete.
Vannak jópofa körútvonal javaslatok, ezekröl is lehet térképet találni nagyban és kicsiben is.
Jó, hogy a lifteknél mindenhol van térkép az adott területröl, sok helyen pedig az egész rendszerröl. A liftröl való leszállásnál vannak iránymutató táblák. A pályák jelölése viszont elég visszafogott, csak az indulásnál van néhány kék, piros, vagy fekete korongon feltüntetett szám, aztán a korongokon csak nyilakkal jelölik a pályák szélét. Mivel lehet, hogy egy egész domboldal a pálya, nem mindig egyszerü a tájékozódás, föleg, ha leszáll a köd. A korongokat tartó rudak színe nem mutatja meg, hogy milyen nehézségü a pálya, de elágazásnál megint megjelennek a pálya nehézséget mutató színü korongok, így ez segít a választásban.
Ûgyes, hogy a lifteknek betüjele és száma van, ami jól látható helyen van. Sok elágazásnál is van segítö, iránymutató táblázás, így nem kell a térképet bújni menet közben.
Az osztrák és svájci oldal zökkenömentesen átjárható, csak diszkrét jelölések mutatják, hogy merre van az egyik ország síterepe, s hol kezdödik a másiké.
Idalp az egyik fontos csomópont az osztrák oldalon. Ez reggel még árnyékos, a svájci Alp Trida oldala már akkor is napos. Mindkét területre jellemzö a pályák egymásbafutása, úgyhogy csak óvatosan.
Az Alp Bella felé vivö lift nagyon népszerü délelött, de az Alp Trida liftjeinél is nagy a forgalom. A Salaas területnél van egy húzólift O2, ami nagyon meredek, jeges volt ottjártunkkor, úgyhogy késöbb elkerültük. A Höllboden, Höllkar, Paznauer Thaya, Palinkopf és Piz Val Gronda részek is nyüzsgösek, ennek következtében buckásak, kikapartak voltak.
Legnyugodtabb, talán, korán reggel a Velillscharte és a Pardatschgrat alatti pályák voltak.
A 15-ös piros pályán itt-ott vigyázni kell a lendület megtartására, mert egyébként mászás lesz a dologból.
A piros 37-es pályának van egy lapos szakasza, ahol húzóliftre lehet felszállni mászás helyett.
Sajnos nincs ilyen segítség Samnaunban a 80a végig lapos, mászós szakaszán.
Nagyon szép hetünk volt, ide érdemes eljönnie minden símegszállottnak.