Már régebben terveztem, hogy elnézek ide, ma végre megtörtént.
Tegnap munkából kifolyólag ki kellett jönnöm a környékre és ki tudja miért betettem a léceket is. (Aztán ma reggel kiderült, hogy nem a sajátjaimat, hanem a lányomét ami színben típusban ua, méretben viszont nem teljesen.)
Szóval ezt a kis malőrt leszámítva nagyon jól éreztem magam. Nem voltam ott az első liftnél, mert késő éjjel érkeztem és ki kellett pihennem a tegnapi 1100 km-t meg a lökött partnereimmel töltött órákat. Aztán kölcsönző és már ültem is a kabinosba.
Szállást Uttendorfban találtam, nagyon rendben van, ajánlom mindenkinek. Tiszta, kedvesek, jó helyen van 12 km a lift, 10 perc. (Pension Koch)
A hollersbachi parkolóban tettem le a kocsit, innen kabin visz fel két lépcsőben. Lecsúszni, nem lehet, tehát visszafelé középállomásnál be kell ülni. B verzió: szerpentin, ehhez most nem volt kedvem.
Tízkor még olyan kevesen voltak a parkolóban, hogy 20 méterre tudtam megállni a bejárattól. Ugyanez fogadott a pályákon is. Sor sehol nem volt még kora délután sem, később pedig volt olyan pálya, ahol senkivel sem találkoztam.
Az idő nem volt tökéletes. Délelőtt még derengő napsütés, de a hó végig szállingózott. Idáig kellemes volt, de délután ráült a felhő a hegyre és a látási körülmények igencsak romlottak. Aztán a 77-es pályán valahogy mégis láttam annyit, hogy ott lehetett pörögni. Vagy 7-8 szor lementem a végén.
A fentiek tekintetében nem meglepő, hogy a pályák záráskor is makulátlan állapotban voltak. Már hiányzott egy kis buckás terep amit csak pályán kívül találtam.
Az összképhez hozzátartozik, hogy a liftek egy része igen öreg. Van több olyan kétüléses ami már vagy 40 éve libeg Zugligeten.
Nem vittem magammal térképet és csak a szállásra visszatérve láttam, hogy csak a pályák harmadát jártam be, gondolván ennyi az egész. Holnapra Zillertalt terveztem, de annyira megtetszett ez a hely, hogy a beígért jó időt kihasználva fel fogom deríteni a kitzbüheli pályákat is.