Tonale és társai

Ha már a Tonale hágó magasabbik felén síeltünk, természetes hogy felmentünk a Presena gleccserre. Ez a kabinos felvonót követően egy elég lassú, egyszerű ülőszékes felvonóval közelíthető meg. Ez a rész a gleccser húzós felvonójáig elég lapos, néhol dimbes-dombos, úgyhogy visszafelé jövet igencsak lendületet kell venni, hogy az ember ne kényszerüljön botozni. A pályaigazgatóság szerint a 3030 m-es gleccser tetejétől a fekete pálya aljáig, azaz a hágóig egy huzamban 11 km-t lehet síelni. A valóság az, hogy ez nekünk egyszer sem sikerült, mert csak rákényszerültünk, hogy lecsatoljunk és átsétáljunk az ülőszékes alatt a feketére. Igaz, láttuk a liftkezelőket lemenni, nekik sikerült nagy lendülettel átmenni, és a végén nekünk is csak kb 10 m hiányzott.
A gleccser egy rövid, meredek, jól lekezelt pálya. Igaz, olyan széles mint amilyen hosszú. Két párhuzamos felvonó szolgálja ki. Arrafelé elég hideg tud lenni, pláne ha fúj a szél. Viszont nagyon tud sütni a nap is. Érdekességnek jó volt, a napsütést nagyon élveztük, de azért ezen a síterepen vannak ennél jobb részek is.