1985-ben léptem először síkötésbe. Nem volt élmény, de ez a csoportot vezetők oktatási metodikája miatt volt. Tehát semmit nem tanultam, ráadásul szilveszter volt.
Később feleségem testnevelő kollégájával közösen sítábort szerveztünk, ahol mint kísérő tanár, és kezdő síző vettem részt. Az alapokat ott szedtem össze. ezután beleszerettem ebbe a sportba, és egyre többször próbáltam eljutni a hegyekbe. Iskolámba ahol tanítottam sítáborokat szervezte, s baráti társasággal is eljutottam Ausztria, Olaszország, Franciaország síterepeire. Elvégeztem az ISE sítúra vezetői képzését, ahol Dosek Ágoston csoportvezetőm tovább csiszolta technikámat. Nem lettem profi, és ez nem Doseken múlott. A síterep értékeléseknél szereplő pályákon jártam, síztem. Sajnos pár évvel ezelőtti sérülésem miatt be kellett fejezni a szeretett sportot. Maradt a teniszoktatás, ami kedvenc időtöltésem.
A sízés mint szerelem továbbra is megmaradt, mint néző, szurkoló.