Síterepek, amelyek kitiltották a hódeszkásokat

Több mint húsz évvel azután, hogy a snowboard elindult népszerűsége útján és mára a felvonóbérletek 30%-át a hódeszkások veszik meg az Egyesült Államokban, még mindig van négy olyan síterep, amely nem engedi be a hódeszkásokat pályáira, másképpen fogalmazva ezeket a terepek továbbra is síterepnek nevezik magukat. Európában nincs tudomásunk, olyan terepről, amely kitiltotta a hódeszkásokat.

Mad River Glen Vermont államban fekszik, és a legenda szerint az egykori tulajdonosnő megtiltotta a hódeszkásoknak, hogy a terep már múzeumi látványosságaként üzemelő együléses liftjét használják. Ebből később akkora vita lett, hogy a hölgyet még vásárlás közben is inzultálták a snowboardosok, amivel azt érték el, hogy az egész terepről száműzte őket. A kiutált asszony már rég nem vezeti a síterepet, de a mostani igazgatótanács a több száz részvényessel öszhangban nem akar változtatni az eddigi gyakorlaton.

Alta (Utah) a mély, szűz porhavas síelés fellegvárának számít, de csak a síelőknek. Az első terep volt, amely kitiltotta a hódeszkásokat a nyolcvanas évek elején. Érdekesség, hogy közben összekötötték egy szomszédos tereppel (Snowbird), de ide továbbra is csak a síelők jöhetnek. Még érthetetlenebb a helyzet, ha arra gondolunk, hogy a környékbeli lejtők jelentették a hetvenes években a hódeszkázás bölcsőjét.

Deer Valley (Utah) évek hosszú évek sora alatt alakította exkluzív síterep imázsát. Sznobok és gazdagok kedvenc helye továbbra sem kér a snowboardból. Taos (New Mexico) pedig csak egyszerűen a síelők terepe akar maradni, mindenfajta különösebb indok nélkül.

Természetesen folynak a találgatások, hogy melyik síterep hagy fel először a diszkriminációval és csatlakozik a világ több ezer más terepéhez, ahol a deszkások is szívesen látott vendégek. A pénz nagy úr, és a hódeszkások ma már jelentős bevételt jelentenek minden pályán, egyre nehezebb lesz erről a pénzről lemondani.