Pontosan a 40 évvel ezelőtti napokban rendezték a téli olimpiát az egykori Jugoszlávia területén, a mai határok között Boszniához tartozó Szarajevóban és környékén. Egy kis nosztalgia, főleg azoknak, akiknek még vannak emlékei erről a rendezvényről.
Síugró sáncok hóesésben
Elsőre furcsának tűnik, de a (cseh)szlovákok máig úgy érzik, hogy ezt az olimpiát nekik kellett volna megrendezniük. A hetvenes években a szlovákok mindent megmozgattak: sikeres északi világbajnokságot rendeztek Csorbatón, szinte az összes nemzetközi döntéshozóval „lezsírozták”, hogy a Magas-Tátrában lesz az olimpia. Utólag is azt mondják, hogy bár kétszer is jelentkeztek (2002 és 2006-ra), de sosem voltak még ilyen közel a rendezéshez. Egy évvel a határidő előtt Prágában úgy gondolták, hogy ne legyen Csehszlovákiában téli olimpia, így nem is adták be a jelentkezést az ügyért éveken át dolgozó szlovák szervezők legnagyobb bánatára.
Döntés előzményei
Az 1984-es téli olimpiáról 1978-ban Athénban döntöttek. Nem volt túl acélos a verseny. A boszniai térség még Jugoszláviában is a szegényebbek közé tartozott. A rendezést hosszútávú befektetésnek, kitörésnek szánták, amely megalapozza a régió idegenforgalmát. Jugoszlávok közül a szlovénok voltak a legtapasztaltabbak a téli sportversenyek rendezésében, de ők semmi esélyt sem láttak a sikerre. A két ellenfél jelentős hátránnyal indult. A japán Szapporo ellen az szólt, hogy hat évvel korábban, 1972-ben már rendeztek. A svéd Göteborg pedig olyan ajánlatot tett le, ahol hatalmas távokat kell utazniuk a résztvevőknek. A svédek ki is estek a szavazás első körében, végül Szarajevó három szavazattal (39-36) verte a japánokat.
A megnyitó ümmepség
A jugoszlávokat kissé meglepte a győzelem, de feltűrték az inget és hatalmas munkát végeztek a következő öt évben. A 28 versenyhelyszínből csak egy állt, de azt is fel kellett újítani, a többi 27-et pedig nulláról megépíteni. Emellett 2000 fős olimpiai falut építettek, új utakat és a repteret is modernizálták. Ismerős lehet abból a korból. A helyiek társadalmi munkában dolgoztak az építkezéseken, természetesen a katonaságot is teljesen kihasználták, ezen felül a szarajevóiak a fizetésük bizonyos százalékát négy éven át felajánlották a rendezésre.
A játékokat február 8. és 19. között rendezték meg 49 ország és 1272 sportoló részvételével, amely akkor rekordot jelentett. Arra a két hétre Szarajevó lett a világ közepe. Nem indultak jól a dolgok. Az időjárás nem a telet idézte. Hó alig volt, eső miatt elmaradtak a síelő edzések. Aztán csoda történt. Egy nappal a megnyitó előtt leszakadt az ég. A városban 40 cm hó hullott, egész Szarajevó a havat lapátolta. A hegyekbe pedig 1 méter hó érkezett, így napokkal kellett elhalasztani a síversenyeket.
Emlékezetes sportteljesítmények
A helyiek nagyon várták az első érmüket téli olimpián. Legnagyobb esélyesnek a síugró Primoz Ulaga és a síelő Bojan Krzj számított, de nekik nem jött össze. A szlovén Jurek Franko azonban meglepetésre ezüstöt nyert óriásműlesiklásban. Az egész országban elterjedt a mondás, „jobb a Jurek, mint a burek”.
Síelésnél maradva akadtak további meglepetések. A tragikus sorsú amerikai Bill Johnson és az osztrák Franz Klammer rivalizálásról mi is írtunk, filmet is forgattak róla. (A lenti dokumentumfilmben az 53. perctól indul a beszámoló)
Dokumentum film az olimpiáról
Először fordult elő, hogy ikerpár állt a dobogó legfelső fokán. Férfi szlalomban az amerikai Phil Mahre végzett az első helyen, testvére Steve előtt. A korszak klasszisa, az előző olimpia kétszeres aranyérmese, a svéd Ingemar Stenmark nem indulhatott, mert amatőrként közvetve (nem a szövetségén keresztül) pénzdíjat fogadott el. Hasonló sorsra jutott a nőknél a kétszeres címvédő, liechtensteini Hanni Wenzel. A kor másik klasszisa, az osztrák, de luxemburgi színekben versenyző Marc Girardellit sem engedték rajthoz állni, mert nem volt luxemburgi állampolgársága.
Műkorcsolyában mindenkit ámulatba ejtett a német Katerina Witt, aki még csárdást is táncolt. Ennél jobban csak a brit Jayne Torvill – Christopher Dean páros maradt meg az emlékezetben, akik Bolerójuk művészi pontjaira az összes zsűritagtól a maximális pontot kapták, megelőzve a szovjet párosokat.
Az éremtáblázaton ma már nem létező országok taroltak. Kelet-Németország végzett az első helyen 9 arannyal, mögöttük a Szovjetunió hat aranyéremmel. Az USA a harmadik lett négy arannyal.
Magyarok szereplése
Magyarországot 9 sportoló képviselte. A legjobb eredményt Kozma Péter érte el, aki szlalomban 18. lett. Kozma Svájcban született, évekig svájci színekben versenyzett, egy évvel az olimpia előtt kapta meg az engedélyt, hogy Magyarországot képviselje. Eredménye sokáig a legjobb magyar alpesi helyezésnek számított, amelyet Miklós Edit javított meg hetedik helyével Szocsiban, 2014-ben.
Biatlonban öt férfi versenyzőnk indult (Kovács Zsolt, Lihi József, Mayer Gábor, Palácsik László és Spisák János), akik váltóban a 14. helyen végeztek, egyéniben 33. és 58. közötti helyezéseket értek el.
Jégtáncban a Tóth Attila-Engi Klára páros a 16. helyen zárt.
Érdekesség, hogy akkor még magyar színekben indult Hunyady Emese, aki a 19. helyen zárt gyorskorcsolyában. 10 évvel később osztrák válogatottként olimpiai bajnok lett.
A mai helyzet
A létesítmények nagy része jelentősen megrongálódott az 1992-95 közötti háborúban, egyáltalán nem néznek ki jól mostanság. A síterepek közül komoly fejlesztéseket indítottak be az egykori helyszíneken. Jahorina mára a Balkán egyik legnépszerűbb síterepei közé tartozik.
Az egykori kabalafigura, Vučko farkas is előbújt a 40. évfordulóra
Mostanában számos programot tartanak a helyszínen a 40 évvel ezelőtti játékokra emlékezve.