Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM
Menü ≡

Pokoli síterepek

Sípályák háborús övezetben, terroristaveszélyben, földrengés sújtotta vidékeken, működő vulkánok tövében

2003. október | Szerző: Patrick Thorne
Cikkünkben azok számára állítottuk össze a világ leginkább elkerülendő, pokoli síterepeit, akik az ideális sívakációt nem tudják háborús övezetben, terroristaveszélyben, földrengés sújtotta vidékeken, működő vulkánok tövében elképzelni.
Kilépés a vetítésből
másodpercenként
3
váltás

Hogy kinek hol kezdődik a pokoli síterep fogalma, persze változó. A laza deszkások és extrém sízők valószínűleg halálra unnák magukat a kifogástalan rendben működő, elegáns síparadicsomokban, amelyek törzsvendégei viszont borzasztó hangulatba kerülnének egy ratrakot sosem látott hegyen, ahol az egyetlen szálláslehetőség egy csótányos fakunyhó. Így hát, ha valaki éppen a veszélyt keresi, az rangsorunkat tekintse a világ legkalandosabb sítúracélpontjainak.

1. Etna Sud, Olaszország

Miután az előző szezon újabb lávakitörései a korábban épségben maradt néhány sífelvonóoszlopot is megrongálták, a pokoli lista első helyére ugrott a szicíliai helyszín.

Az Etna legutóbbi kitörése - úgy tűnik - befejezte a rombolást, amelyet a vulkán 1999-es aktivizálódása kezdett meg a déli síközpont felvonóján. Az év eleji lávafolyam ugyanis megolvasztotta az útjába kerülő, a korábbi kitörést túlélt oszlopokat is. Az Etna elcsendesedése és a lávatömeg kihűlése után azonban a téli sportok szerelmesei is visszatérhetnek, ahogyan az a korábbi kitöréseket követően is történt.

2. Gulmarg, Kashmir, India

A gulmargi pályák az eltévedt pakisztáni gránátlövedékeknek és a pályákat meghódító indiai hadseregnek köszönhetik második helyezésüket.

Gulmargban a brit gyarmatosítók 1927-ben építették ki a pályákat, amelyek a II. világháborúig síversenyek helyszínéül is szolgáltak. Sajnos mostanában a Pakisztán és India között fennálló feszült helyzet miatt a terület háborús övezetté változott, ahol a helyi kasmír lázadók több európait is megöltek, volt, akit lefejezéssel.

A politikai bizonytalanság ellenére a turizmus működő iparág, és hogy ez így is maradjon, gondosan őrzik a sícentrumot, és az oda vezető utakat. Ha a sízők nem lennének kitéve a terroristaveszélynek, a világ egyik legvonzóbb terepe működhetne itt, ahogyan az a 80-as évek végén és a 90-es évek elején, a legújabb konfliktus kirobbanása előtt is volt.

3. Newe Ativ, Hermon-hegy, Izrael

Bár időnként enyhülni látszik az arab-izraeli viszony, Newe Ativ biztosan tartja harmadik helyét.

Az eredetileg Szíriához tartozó területen 1969-ben létesített sípályákra kezdetben öszvéren jutottak fel a sízők. A mai határtól mindössze 200 méterre találhatóak a lejtők, amelyek egy részének hovatartozása mindmáig vita tárgyát képezi. Gleccserek és gleccserszakadékok helyett a tájat fegyveres katonák színesítik. Newe Ativban a különben sem veszélytelen pályán kívüli síelés az ide telepített aknák miatt kifejezetten kerülendő.

4. Putao, Myanmar

Új belépő a negyedik helyen.

Korlátozott számú turistalétesítményei és a demokráciáért harcoló állampolgárainak bebörtönzésése miatt hírhedt Myanmar (korábbi nevén Burma) uralkodó éghajlata trópusi, ennek ellenére az ország az állandó hóhatár feletti Hkakabo Razi-heggyel büszkélkedhet. Az 5881 méter magas csúcs Délkelet-Ázsia legmagasabb pontja.

Az ország gazdasági helyzetének ismeretében kisebb csoda, hogy a burmaiak egy lelkes csapata Putao város mellett kezdetleges sípálya építésébe fogott. A síközpont tervét többen kétségekkel fogadták, emlékeztetve arra, hogy jelenleg tíz nap gyalogút árán érhető csak el a terület, és útközben még a Kachin tartomány függetlenségéért küzdő harcos szeparatista gerillák támadásaival is számolni kell.

Szintén megkérdőjelezi a születendő síközpont sikerét a burmai kormány elképzelése, miszerint a Thaiföldre látogató turisták repülővel érkeznek majd az országba, hiszen Myanmar nem rendelkezik megfelelő nemzetközi repülőtérrel.

5. Dizin, Irán

A pokoli lista iráni szereplője gyakran változtatja helyezését, attól függően, hogy a politikai vezetés éppen Oszama bin Laden vagy George W. Bush felé húz. A közel-keleti úti cél jelenleg az ötödik, de 1985-ben állt már a második helyen is.

Irán síterepeit az 1979-es forradalom után bezárták, mondván, a sport a nyugati, dekadens kultúra szülötte. (Érdekes, hogy annak idején a Szovjetunióban éppen fordítva gondolkoztak, és fejlesztették a sportlétesítményeket.)
A tucatnyi - köztük néhány nemzetközi színvonalú - síközpontot többnyire a Shah építette, mielőtt a forradalom elmozdította volna hatalmából. A 80-as évek közepén újra engedélyezték a sporttevékenységeket, de a nők csak elkülönített pályákon síelhettek, és a számukra kijelölt síliftekkel közlekedhettek. A 90-es évek végén a tiltó szabályokon valamelyest enyhítettek, de a legfrisebb hírek szerint a vallási előírások újra szigorodni látszanak.

6. Batea Mahuida sípark, Argentína

Az argentin síközpont csak azok számára lehet kerülendő, akik tartanak a természeti istenek bosszújától.

A Batea Mahuida síparkot a Mahuida vulkán oldalában 1999-ben építette a bennszülött mapuche népcsoport, hogy jobban kihasználják természeti adottságaikat és munkához jussanak. A síparkot működtető 60 családban egyébként mindenkinek azonos - Puel - a vezetékneve, az itt élők ugyanis csak egymás között házasodnak. Ha tehát valaki idegenkedik az apró, egymással szoros kapcsolatokat ápoló, zárt közösségektől, annak biztosan nem ideális úti cél ez a központ.

A másik probléma a hellyel az, hogy az itt élők nem igazán örültek a síközpont ötletének, különösen azért nem, mert az a fák kivágásával és a táj átalakításával járt. A mapuchék ugyanis mindahányszor megmásznak egy hegyet, vagy átkelnek egy tavon, természeti isteneiktől kérnek engedélyt. A fák kivágása így nem tartozik a tolerálható tevékenységek közé, ezért is tart José Miguel Puel, a sípark vezetője attól, hogy az átalakítások miatt feldühödött föld megnyílik, és haragjában a vulkán mindent elpusztít.

7. Kümkang, Észak-Korea

Az arany folyóról elnevezett távol-keleti helyszín szintén új belépő.

A Koreai-félsziget déli felén kb. 5 millió sízőt tartanak nyilván, akik tizen-egynéhány terepen hódolhatnak síszenvedélyüknek. A havas sportok színvonalát mutatja, hogy Dél-Korea egyike a 2010-es téli olimpia lehetséges helyszíneinek.

Az amerikai elnök által a gonosz tengelyéhez tartozó államnak nevezett kommunista Korea vezetői irigykedve figyelték a dél-koreai síipar fellendülését, és úgy döntöttek, hogy a tömeges éhínség ellenére megnyitják első síközpontjukat. A munka a délről érkező segítség ellenére is nehezen folyik. Az adósok börtönébe került az észak-koreai kormány által, a beruházás vezetésével megbízott kínai üzletember, nincs áram a területen, sőt utak sem vezetnek a leendő sícentrumhoz. Az északiak a maguk részéről mindenesetre sokat tesznek az ügyért. Ennek látható példája, hogy folyik és hamarosan be is fejeződik a pályákat határoló magas fal építése.

A tervek legnagyobb dél-koreai támogatója a Hyundai, amelynek vezetői 1999-ben kijelentették: az elkövetkező 30 évben 1 milliárd dollárt szánnak a síközpont fejlesztésére. Azóta nem sok előrelépés történt az ügyben, az viszont ismertté vált, hogy az odalátogatók dollárban fognak a szolgáltatásokért fizetni.

8. Pucón, Chile

A lista vége felé közeledve a dél-amerikai síterep már a veszélytelenebbek közé tartozik.

A chilei síparadicsom 50 éve népszerű célpont a sízők számára, azoknak azonban, akik tartanak a kiszámíthatatlan természeti csapásoktól, mégsem ajánlható. A Villarica vulkánon elterülő sípályák a legmagasabban fekvő terepek Dél-Amerikában. A területen ma is aktív a vulkáni tevékenység, a talaj érezhetően remeg, ezért a síliftek tartóoszlopait gumialapokra helyezték, hogy csökkentsék az állandó vibrációt. A hegy gyomrából kitörő vulkáni hamu a pályáktól távoli területekre hull.

9. Merida, Venezuela

Nem olyan rossz, mint volt, miután a legfelső pályát gyakran lezárják.

Merida négyállomásos kábelvasútja a 160 ezres kisvárosból indul, és közel 3200 méterre jut fel. A drótkötélpálya hossza 12,5 km, az út közel egy óra hosszáig tart. Ha nem állna négy szakaszból, a meridai lehetne a világ leghosszabb kábelvasútja, amely így is a legmagasabban működő felvonó Dél-Amerikában. Sajnos azonban a csúcsra érve a sízők nem élvezhetik sokáig a lesiklást, ugyanis a legközelebbi pálya egy meredek sziklában és a biztos halálban végződik. Tanácsunk ezért az odautazóknak az, hogy csatolják fel léceiket, fotózzanak sokat, de csúszni csak annyit csússzanak, hogy utána még elmondhassák: Venezuelában is síeltek már.

10. Popova Shapka, Macedónia

A jelenlegi sereghajtó már vezette is a pokoli sílistát, 2000 óta azonban a békefenntartóknak köszönhetően minimálisra csökkent annak a veszélye, hogy az itt síelőket golyótalálat érje.

A Skopjétől mindössze 50 kilométerre, hegyek gyűrűjében fekvő Popova Shapkát többször bombázta a macedón hadsereg, hogy visszaszerezze azt az albán szeparatistáktól. A NATO-erők feladata ma a béke megőrzése és újabb konfliktusok kirobbanásának megakadályozása.

h i r d e t é s
h i r d e t é s
UTASBIZTOSÍTÁS -10% » SÍELŐK NAPTÁRA »
FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE »
KÖVESS MINKET!
facebook twitter youtube instagram
A SIELOK.HU SZÁMOKBAN
A portált jelenleg 23 vendég és 0 regisztrált felhasználó látogatja.