Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM
Menü ≡

petib kiemelt beszámolói

14 év után tértünk vissza erre a síterepre a SKINET szervezésében, szállásunk ezúttal Valmeinier-ben, a Residence Vermont-ban volt. A ház elhelyezkedése ideális, közvetlenül az Inversins felvonóhoz vezető pálya mellett fekszik.

Az idővel szerencsénk volt, öt napsütéses napunk volt, és a nagy hideg miatt a pályák is jó állapotban voltak, bár néhány helyen azért elég kemény - helyenként jeges - volt rajtuk a hó. Leginkább jellemző ez az Armera "le-felvonóhoz" levezető Églantiers alsó szakaszára.

Nagy tömeg nem volt, sok pálya szinte kihalt volt. Ilyen volt a kedvenceink közül pl. az egyik legnépszerűbb felvonó, a Brive 2 melletti Stade és Gentiane, vagy a Plan Palais nevű - egyébként elég rángatósan induló - húzós lift melletti Stade és Goulet, de nagyon jó volt a Grand Plateau tetejéről induló Gerboise is. És nem volt sok ember az igazi kedvenceinken, a Setaz kabinos tetejétől induló fekete Olympique és piros JB Grange nevű pályákon sem. Ezeken kívül még nagyon jó volt a Valloire-ba levezető hosszú kék Lutins is.

Van két kék panorámaút, a Selles és Arméra, ez utóbbi különösen alkalmas a fotózásra.

És még egy infó: a térkép alapján nem teljesen egyértelmű, de a Crey du Quart tetejéről közvetlenül nem érhető el a Valmeinier-be visszavezető Combe Orsiére pálya, az első nap így kénytelenek voltunk leküzdeni magunkat az erősen buckás Cotérieux pályán.

Néhány fotó:
https://sielok.hu/fotoalbum/20928/g...aleria/
h i r d e t é s
2018.03.18. Síterep: Grand Massif, mások beszámolói
16 év elteltével tértünk vissza erre a terepre. Szállásunk ezúttal is Morillonban volt, a Le Buet apartmanházban. A ház igazi pályaszállás a település felső szélén. Hátránya, hogy saját parkolóhellyel nem rendelkezik, de mi szerencsére találtunk egy helyet a házhoz közel.

A síterep sokat változott, az elmúlt években sok új felvonó épült, erre az idényre adták át például a Coulouvrier ülős liftet, amellyel egy új völgyet kapcsoltak be a rendszerbe Morillon és Samoens között.

Ami viszont nem változott, hogy a síterep négy része között még mindig csak a Tete des Saix jelenti az összeköttetést. Emiatt az ide vivő felvonók aljánál csúcsidőben és szép, napsütéses idő esetén nagyobb sorok is kialakulnak. És persze az ezekhez levezető pályák sokszor zsúfoltak, és gyorsan kibuckásodnak. Nagy kár például, hogy Les Carroz felől a Tete des Saix modern lift átadása után leszerelték a régi Airon felvonót, így mindenképpen le kell menni az új felvonó aljáig vagy a Marmottes pályán, melynek alja már kora délelőtt igen ramaty állapotba kerül (legalábbis márciusi tapasztalatunk ez volt), vagy pedig a lökdösősen induló Portet pályán.

A terep központja Flaine, itt szerencsére megmaradt régi kedvencünk: a kissé félreeső Aujon felvonó melletti rövid, de kellemes Cornaline és Calcedoine pálya. És továbbra is igen jó a tetőről levezető Faust illetve Méphisto pálya. Viszont erre a régióra jellemző leginkább a zsúfoltság, ami emlékeim szerint régebben nem volt ennyire súlyos.

Morillonban kora reggel jó volt a faluba levezető Doina pálya, és mivel a kabinos felvonó 8:50-kor nyitott, így akár már 3/4 9-kor is el lehetett indulni síelni. Délután pedig mindig az 5 óráig nyitva lévő Bergin felvonóval zártuk a napot a hasonló nevű, és még délután is mindig jó állapotban lévő piros pályán.

Egyszer lementünk a több, mint 10 km hosszú Cascades pályán Sixt-be, amely pálya időnként lökdösős, időnként kellemes, alul viszont már erősen olvadt. Sajnos Sixt-ben a két ülős felvonó már nem üzemelt.

Bár az időjárás ezúttal nem kényeztetett el minket - mindössze másfél igazán szép, napos napunk volt, a többin mindig volt eső és hó - azért egész jó hetet töltöttünk el. A pályarendszer kiterjedt, mindig lehetett jó pályákat találni, de a zsúfoltság olykor elég zavaró volt.

Pár képet feltöltöttem:
https://sielok.hu/fotoalbum/20273/g...aleria/
2017.03.19. Síterep: Espace Diamant, mások beszámolói
Sziasztok!

A nagyobb francia terepek közül ez volt az egyetlen, ahol eddig még nem voltunk, mivel az alacsony fekvése miatt nem mertünk kockáztatni, idén a március 15-i héten viszont megtettük, szerencsére!

Odafelé Olaszországon át memtünk, miután Ljubljanában megszálltunk, így volt idő a Mt.Blanc alagút előtt egy hangulatos olasz kisvárost, Ivreát meglátogatni, ahol életem egyik legjobb fagyiját ettem. Visszafelé Svájcon keresztül jöttünk, ez olcsóbb, de hosszabb út, főleg, hogy Bern és Zürich környékén mindig lehet dugókra számítani.

Szállásunk Notre Dame de Bellecombe-ban a Village apartmanban volt. A településen gyakorlatilag ez az egyetlen nagyobb apartmanház, közvetlenül a központban, a templommal szemben, a felvonótól 300 m-re. Mi 5-en voltunk egy 6 személyes apartmanban, ahol két fürdőszoba, két külön hálószoba és egy hatalmas balkon volt. A házban van egy ingyenes kis medence (plusz fizetős szauna), a pékség pedig az épület aljában van.

Az időjárás igen kegyes volt hozzánk: az előző heti nagy havazás után a mi hetünkön végig ragyogó napsütés fogadott, és a nagy meleg ellenére (a településen napközben 18-19 fok is volt) a pályák egészen a hét végéig meglepően jól kitartottak. Persze néhány helyen délutánra már kásásodtak, de reggelre mindig keményre ratrakolt pályák vártak, a faluba vezető széles lejtőn pedig még délután 5-kor is kiválóan lehetett síelni. A pályák nagy része - az alacsony fekvés miatt - füves domboldalakon fut, így szerencsére kövekkel nem találkoztunk.

A pályarendszer igen kiterjedt, összesen 192 km pálya van. Az egyes részek közti átjárás időigényes, Notre Dame és Crest Volland például síbusszal alig 10 perc, de lécen jó másfél óra kell amíg körbesíel az ember. Mindegyik részen vannak kiváló piros pályák: Praz sur Arly-ban például az 1983 m magas Ban Rouge-ról egészen az 1035 m-en lévő faluig le lehet síelni, Crest Volland-ban pedig a Mont Lachat-ról indulnak nagyon jó piros pályák. Les Saises-ben a Légette felvonó mellett a Girolles nevű piros pálya mellett, ami versenyek miatt időnként le volt zárva, van egy széles, ratrakolt fekete pálya is, ami igen jó. A Mont Bisanne tetejéről pedig a Chamois felvonó melletti pályákon lehet jókat száguldozni.

A terep hiányossága, hogy kevés az új, gyors felvonó, és sok húzós felvonó van, igaz, ezeken viszonylag gyorsan lehet pörögni. Ami viszont óriási előny, hogy a terepet a külföldiek még nem fedezték fel, így rendkívül kevesen vannak. Hihetetlen volt központi fekvésű, széles, jól ratrakolt pályákon szinte egyedül síelni. Egyedül Les Saises területe, ahol nagyobb a népsűrűség, itt előfordult (egyszer), hogy a Bisanne felvonó aljánál 2-3 percet is kellett várni :)

Mindent egybevetve egy nagyon kellemes hetet töltöttünk el, de ehhez azért az is kellett, hogy az idővel ilyen szerencsénk legyen.

Fotók:
https://sielok.hu/fotoalbum/18754/g...aleria/
2016.03.21. Síterep: Avoriaz, mások beszámolói
Sziasztok!

Bocsánat, ha kicsit hosszú leszek, de erről a pályarendszerről nem tudok rövid beszámolót írni :)

A márc. 15-i hetet töltöttük el ezen a terepen, szokás szerint a SKINET szervezésében. Két kocsival mentünk, szállásunk Chatel-ben volt a központtól kb. 400 m-re. A síbusz a ház előtt állt meg, így reggelente általában a Linga nevú kabinos felvonóval indítottuk a napot. Az időjárásra nem lehetett panasz, egy felhős napos napot leszámítva végig gyönyörű napsütésben síeltünk, és az előző hetekben lehullott hónak köszönhetően a pályák is jó állapotban voltak.

A pályarendszer hatalmas, egy hét alatt nemigen lehet besíelni, de mi azért törekedtünk rá :)

Vasárnap a Chatel - Torgon - La Chapelle d'Abondance területet vettük célba. Ez utóbbi két részből áll: először levonóztunk a Panthiaz felvonóval, úgy időzítve, hogy pont elérjük a síbuszt, ami 5 perc alatt átvitt a Crét Béni nevű részre. Ez egy különálló, igen jó kis terep: alig-alig volt ember, így gyorsan lehetett pörögni a pályákon. Hasonló módon, a síbusz segítségével jutottunk vissza a Torgon-i területre, majd a napot Petit Chatel felett fejeztük be.

Hétfőn a Chatel - Morgins - Les Crosets - Avoriaz - Chatel kört tettük meg. Ebből az irányból Morgins-ban nem kell igénybe venni a síbuszt, egy nagyon rövid gyaloglással elérhető a svájci oldal felé induló Folleuse felvonó. A másik előny - ha valakinek ez szempont - hogy ebből az irányból kihagyhatók a svájci csákányos felvonók. Ezúttal Avoriaz-on csak áthaladtunk, már csak azért is, mert aznap épp itt volt a Rock the Pistes fesztivál egyik koncertje, emiatt ott nagy volt a tömeg.
Hazaérkezés után visszasétáltunk Chatel központjába, ahol rock-koncert és ingyenes welcome drink várt ránk, no meg a turista irodában a publikus wifi.

Kedden kocsival Morzine-ba mentünk, a Nyon nevú kabinos felvonó aljában parkoltunk. A napi program Morzine és Les Gets besíelése volt. Itt is - mint mindenhol - frissen ratrakolt, széles, nem túl zsúfolt pályák fogadtak, ezek közül hármat emelnék ki, a Ranfolly tetejéről induló Tulipe és Sautenailles valamint a Perriéres Express-től levezető Mélézes nevú piros pályákat. A Morzine-ba menő pályák délutánra viszont már erősen olvadtak, ráadásul errefelé kicsit nagyobb volt a népsűrűség is, ezért inkább a magasabban fekvő pályákon síeltünk a zárásig.

Szerdán egyenesen Avoriaz felé indultunk, és az ottani pályákat síeltük be, beleértve a svájci oldalt is, ahol egészen Champéry fölé lecsúsztunk a Grand Paradis nevű hosszú és szép piros pályán, mely jól indul, azonban kb. a felétől egy botozós szekérúttá vált. Ezután következett a híres "Svájci Fal", vagyis a Chavanette nevű fekete pálya, derékig érő kijegesedett buckákkal, melyet az Alpok tíz legnehezebb pályája között tartanak számon. Nekem egyszer bőven elég volt... Ezek után hazafelé a Chatel feletti pályák kifejezetten üdítőek voltak.

Csütörtök utazós nap volt. Előszsör Les Gets-be autóztunk el, hogy besíeljük a két napja kimaradt, kiülönálló Mt.Chéry területet. A leírások alapján tudtuk, hogy itt reggel érdemes kezdeni, mert a déli fekvésű pályák hamar olvadnak, és ez be is jött. Viszont reggel még hatalmasakat lehetett száguldozni a jól karbantartott, széles, szinte üres pályákon. A fekete pályák közül a ratrakolt Chevreuil-t próbáltuk ki, majd dél körül a lenti részén már erősen olvadó Chamois-n csúsztunk vissza a kabinos aljáig.
Második megállónk St.Jean d'Aulps, azaz a Rock d'Enfer különálló terepe volt. Itt a fő attrakció a nagy kör megtétele, amely két, a papíron 5 km hosszú piros pályát is tartalmaz. Ebből az első a méréseink szerint 4 km, és egy kicsi lökdödős szakasz van benne, a Follys viszont végig jó, igaz, alig 3 km hosszú. Persze a körön kívül azért a legtöbb piros pályán lecsúsztunk legalább egyszer, aztán 1/2 4 körül átautóztunk a mai harmadik részre, Abondance-ba.
Itt - mivel a Follys területe, valamint a kabinos aljához vezető pálya a kevés hó miatt zárva volt, a három hosszabb húzós felvonó pályáit be tudtuk síelni a zárásig, ezek közül a piros Corne Rouge és a kék La Chaux-Le Lac egészen jó volt.

Pénteken a hétfői kört tettük meg, de ezúttal Avoriaz felé indulva. A pályák közül kiemelném a Cornebois-ról levezető La Perdix Blanche nevú pirost, valamint a Rochasson tetejétől induló Rhododendrons nevű kiváló fekete pályát. Avoriaz-ban végigcsúsztunk többek között a fekete Coupe du Monde és Aréte des Intréts pályákon, majd Svájc felé vettük az irányt a Cuboré felvonó érintésével. A svájci részen a kedvencem a 8 üléses Crosets felvonó alatti rövid, de lendületes piros pálya volt, de igen jó volt Morgins felett a Plan Joyeux húzós felvonó aljáig levezető piros pálya is. Morgins-ban ezúttal igénybe kellett venni a tíz percenként közlekedő síbuszt, végül a Super Chatel feletti területen fejeztük be az idei síszezont.

Hazafelé még megálltunk a festői Gruyéres városkában, majd a zürich-i dugóban állva megbeszéltük, hogy jövőre folyt. köv. :)


Képek:
https://sielok.hu/fotoalbum/portes-...du-soleil_2016/galeria/
2016.02.07. Síterep: Les Sybelles, mások beszámolói
Sziasztok!

12 év elteltével ismét ezen a terpen töltöttünk egy hetet a SKINET szervezésében.

Rögtön az elején a három negatívum, amivel eddig még sohasem találkoztam:
1) Montgenevre után, Briancon felé (a buszos csapat egyik fele ide utazott) rendőrök állítottak félre minden arra haladó buszt, és lemérlegelték őket. Nálunk a megengedett 18 tonna helyett 19-et mértek, a kb. 90 Eurós büntetést természetesen (?) a 40 utasnak kellett összedobnia. (Csak egy kis számolás: állítólag a busz üres önsúlya 13 t. Ezek szerint a 40 utas csomagokkal együtt 6 t, vagyis fejenként kb. 150 kg. Átlagosan 75 kg-os emberekkel számolva ez azt jelenti, hogy fejenként átlagosan mindenkinél 75 kg csomag volt, ami azért nehezen hihető...)
2) Szállásunk St.Jean d'Arves-ben a Chalet La Fontaine du Roi-ban volt. A 1/2 4-es érkezés után a szállásunkat végül este 7-kor kaptuk meg, miközben a recepción általam még sosem tapasztalt kaotikus állapotok uralkodtak. Az indulásnál a szobák átadása simán ment ugyan, de a mi 3 apartmanunk közül az egyikhez a megbeszélt 9 óra helyett
- némi erőteljes unszolásra - végül 10-kor érkezett az átvevő ember, igaz, annyit azért mondott, hogy sorry...
3) Az első nap - még 2000 m felett is - egész nap, reggeltől késő estig szakadt az eső.

És akkor a részletek:

Mi nem a "Residence"-ben, hanem a "Chalet"-ekben laktunk, itt egy házban két kisebb és két nagyobb apartman található. A 8 fősben 3 hálószoba van dupla ággyal, a nappali mérete is megfelelő volt. Az 5 fősben is két hálószoba volt, az egyikben emeletes ággyal. Ami nagyon kényelmes, hogy a síbox közvetlenül a bejárat mellett van.
A felvonóhoz reggel 450 m-t kell lefelé gyalogolni, visszafelé jó hóviszonyok esetén nem sokkal a házak mögé le lehet csúszni. A recepció mellett van egy kis úszómedence, és szauna. Itt elvileg ingyenes wifi is van, gyakorlatilag azonban senkinek sem sikerült rácsatlakoznia.

Az időjárás végül egész jól alakult: a már említett vasárnapi eső után két napos-gyengén felhős nap jött, ekkor még nem túl ideális hóviszonyokkal. Szerdán viszont egész nap szakadt a hó, így az utolső két napsütéses nap igazi ajándék volt!

A pályarendszer központi részeit egy ülős, majd egy húzós felvonóval lehet elérni, ez utóbbinál reggel jelentős sorok alakultak ki. Általában az egész rendszer eléggé zsúfolt, csak a terep szélei felé voltak kihaltabb pályák.

A terep négy nagyobb részből áll: St.Sorlin, Le Corbier/St.Jean, La Toussuire/Les Bottieres és St.Colomban. Ezek között a közlekedés a L'Ouillon csúcson keresztül történik, ahol emiatt - főleg délután 4 óra körül - igen nagy tömeg áramlik keresztül.
Le Corbier és La Toussuire között van még egy átjárási lehetőség, de ez ottjártunkkor ez csak az egyik irányban működött, Le Corbier felé a Renard pálya folyamatosan zárva volt a kevés hó miatt. Ugyancsak végig zárva volt a kis Les Bottieres-i szakasz, a többi részt viszont végigsíeltük.

Korábban az egyik kedvencünk a ratrakolt fekete Casse Pipe pálya volt, most ennek a neve J.N.Augert. Ez most is jó volt, csak kár, hogy a felső szakaszáról leszerelték a húzós felvonót, így most végig le kell csúszni, és nagyobb köröket kell megtenni, kevésbé lehet pörögni.
Személyes kedvencem a St.Colomban-i részen - ahol jóval kisebb volt a zsúfoltság - az Ormet valamint a Techette nevű pályák voltak. Az előbbi felső részén volt, hogy úgy sikerült két-három kört megtennünk, hogy senkivel sem találkoztunk.
Szintén nagyon jók voltak a Grand Truc-ról levezető piros pályák, sajnos ezt a részt egy lassú ülős felvonó szolgálja ki.
A délutáni menetrendszerű kibuckásodásig ugyancsak élvezetes volt a Bellard és a Piroutte, de jó gyors meneteket lehetett megtenni a kék Grande Vadrouille pályán is - ez utóbbin főleg a szerdai szakadó hóesésben köröztünk.
De ezeken kívül is számos jó pálya van, szerencsére a rendszer elég nagy ahhoz, hogy mindenki megtalálja a kedvencét.

Mindent egybevetve kellemes hetet töltöttünk itt el, még akkor is, ha ennél azért síeltünk már jobb terepen is.
2015.03.22. Síterep: Via Lattea, mások beszámolói
Az előző évhez hasonlóan ezúttal is Brianconban töltöttük a márc. 15. utáni hetet - most is a SkiNet szervezésében - és míg tavaly egy napot szántunk a teljes Via Lattea terepre, idén már két alkalommal is átjöttünk.
Az első nap - csakúgy, mint tavaly - a Chalmettes felvonó aljánál álltunk meg, de ezúttal a pénztárnál csak a francia részre kértünk bérletet (ekkor a brianconi bérlethez kapott szelvényből csak a "Montgenevre" részt vágják le). Az első csúszásunk a Serre-Thibaud felvonóhoz vezetett, amivel a műúttól északra fekvő részre mentünk át. Itt a Troies Scies nevű fekete pálya élvezhető volt, a többi azonban - március lévén és a déli fekvésből adódóan - már délelőtt is erősen olvadt, ezért néhány csúszás után visszatértünk a másik oldalra. Itt már sokkal több kiváló piros és fekete pályán lehetett lecsúszni (pl. Suréou, 104, 97, 93). Ez utóbbival viszont az a probléma, hogy gyakorlatilag csak egyszer lehet rajta lejönni, mivel a csúcsra visszavivő Serra Granet felvonóra - ki tudja, miért - nem érvényes a montgenevre-i bérlet, a visszajutáshoz így egy nagy kört kell megtenni. A napot a Gondrans szektorban fejeztük be, itt még délután is nagyon jó állapotban voltak a pályák (Prés, Sources, Barral).
Egy nappal később Jouvenceaux faluig autóztunk, ez kb. 40 perces út. A bérlettel itt sem volt semmi gond, csak egy kicsit hosszú volt a pénztárnál a sor. A Sportinia felvonóval mentünk fel és a Fraiteve csúcs érintésével egyenesen Sestriere felé vettük az irányt. Két dolog volt feltűnő: egyrészt a francia oldalhoz képest sokkal nagyobb tömeg, másrészt a pályák jóval elnagyoltabb kitáblázása.
Egy hosszú, kék szekérúton csúsztunk le Sestriere Borgata szektorába, és itt végigsíeltük a piros és a fekete pályák többségét, köztük az olimpiai lesiklópályát is. A pályák szélesek, jól karbantartottak, a furcsa csak az volt, hogy több felvonó nem működött, pedig a hó is jó volt, tömeg is volt...
Ezután csúsztunk párat Sestriere központjában, ahol érezhetően kevesebben voltak, majd a kabinos felvonóval visszamentünk a Fraiteve csúcsra. A délutánt a sauze-i rászen töltöttük el, itt rengeteg igen jó pálya közül lehet válogatni, kár, hogy nagyjáből fél órával korábban leállnak a liftek, mint ahogy azt a francia részen megszoktuk.
A nap végén benéztünk még Jouvenceaux régi negyedébe (ez a parkolótól 5 perces séta), ahol mindenképpen érdemes megnézni a festett falú régi kis templomot.
Mindent összevetve sikerült jól kihasználni a bérlet adta lehetőséget, és ez a két nap nagyszerűen kiegészítette a brianconi síelésünket.
A szokásos január végi síelésünk célpontja ezúttal a francia-olasz határon fekvő La Rosiere - La Thuile terepe volt a SkiNet szervezésében.

Szállásunk La Rosiere Les Eucherts részében, a Les Balcons apartmanban volt. Ez egy viszonylag új, több épületből álló színvonalas apartmanegyüttes, ingyenes szaunával, jacuzzival, gőzkabinnal, a recepciónál szintén ingyenes wi-fi-vel. A szobákhoz nemcsak ágynemű járt de még törölközőt is adtak. A jól felszerelt szobákhoz TV, jacuzzis fürdőkád, a nagyobb (min. 9 fős) apartmanokhoz pedig kanadalló is tartozott. Ráadásul igazi pályaszállás volt, este szinte a küszöbig lehetett csúszni.

La Rosiere központi része vagy ingyenes síbusszal, vagy egy hangulatos erdei sétányon érhető el.

A központi pályákat négy modern, gyors felvonó szolgálja ki, mellettük jó kék és piros pályákkal, melyek közül a kedvencünk a Chamois, illetve a még késő délután is tökéletes állapotú Blanchot volt. Sajnos idén mindössze másfél napsütéses napunk volt, a felhős időkben jól jött az alacsonyabban fekvő Marmottes és Fontaine Froide pálya, sajnos mindkettőt egy-egy lassú ülős felvonó szolgálja ki.

Az olasz részre történő átjutáshoz először fel kell jutni a Col de la Traversette-re, ahol egy kis erőd is található, és ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a Mont Blanc-ra. Ezután két hosszabb, de egyáltalán nem nehéz húzós felvonót kell igénybe venni, bár a második megúszható egy néhol botozós kék pályával, ekkor a Fourclaz Express-szel lehet a gerincre feljutni.

Bár legtöbben a hágó környékét leginkább a két ország közti átkelésre használják, azért itt is található néhány jó pálya, például a piros Longet (22-es) és Primavera (8-as), de nagyon jó volt a fekete Touriasse (23-as) is.

Az olasz oldalon is van jó pár kellemes piros pálya, például a hosszú 18-as, a meredeken induló 10-es, a 9-es, vagy a szinte mindig üres pályák az Argillien Express mellett. Sajnos amikor ott jártunk, a La Thuile-be levezető pályák alja igencsak kemény, jeges volt, de például az 5-ös fekete pálya egész jó volt. A francia részre történő visszatérés kicsit macerásabb, ugyanis a botozós kék Faisan pályát nem lehet kikerülni, de naponta egyszer azért ez sem olyan nagy tragédia.

Mindent összevetve ez bár nem kiváló, de egy hétre egészen jó kis terep, viszont a szállás kiválasztásánál figyelni kell, mert a La Rosiere központjában lévő apartmanházaktól sokszor csak hosszabb gyaloglással érhetők el a felvonók, ezért mindenkinek ajánlom a Les Balcons apartmanokat.

https://sielok.hu/fotoalbum/la-rosi...ere-2015/galeria/
2014.03.28. Síterep: Serre Chevalier, mások beszámolói
Több, mint 10 év elteltével újra egy teljes hetet sikerült eltölteni ezen a terepen, ami most sem okozott csalódást.

Szállásunk a Signal du Prorel házban volt, közvetlenül a kabinos felvonó mellett. A szobák rendben voltak, a síbérletet a ház portáján kaptuk meg, a szobaleadás zökkenőmentes volt. Egyetlen furcsaság, hogy a gyakori lopások miatt a síléceket az erkélyen kellett tárolni.

Végig ragyogó napsütésünk volt, és március lévén a pályák alsó részei délutánra már nem voltak a legjobb állapotban, de a felső szakaszokon még szerencsére bőven volt hó.

Amióta itt jártam némiképp átalakultak a pályák, új felvonókat építettek, ezek közül a legjelentősebb talán a Cucumelle-re vivő Vallons. Régen ide jóval nehezebb volt feljutni, igaz, emiatt most az innen levezető piros pályát hamar széttúrják.
Viszont a Monetier-i rész gyakorlatilag változatlan, az Étoile húzós lift mellett most is nagyon jókat lehet száguldani, de a többi piros pálya is igen kellemes. További kedvenc pályáink: Clot Gauthier, Draye, Stade (az Aravet-nél, ha éppen nem volt lezárva), Éduits, Aiguilette (kár, hogy ez utóbbi kettőt egy lassú ülős szolgál ki) és a brianconi részen a Stade nevű húzós melletti piros pálya. Mivel itt a felvonó 16:50-ig járt, ezért mindig itt fejeztük be a napot.

A bérlet a Serre Chevalier mellett több más helyre is érvényes, mi egyszer átmentünk Puy St. Vincent-be - ami egy napra tökéletes terep -, egy másik napot Montgenevre-re szántunk, hazafelé pedig egy másfél órás veronai városnézéssel koronáztuk meg ezt az igen kellemes hetet.
2014.02.03. Síterep: La Plagne, mások beszámolói
Idén is ezen a terepen töltöttük a január utolsó hetét, de ezúttal a Les Arcs-i oldalon, Vallandry-ban laktunk. Szállásunk a Le Petite Ourse apartmanházban volt, ahonnan a pályák alig 50 méteres gyaloglás után elérhetők, sőt, volt, hogy a hóesés után egészen a bejáratig lesíelhettünk.

A település központjában van egy bolt, pékség, síkölcsönző, néhány étterem, no és a Csokoládépalota, ahol a különböző csokikrémeket és likőröket végig lehet kóstolni.

Mivel idén elég sok felhős napunk volt, nagyon jól jött, hogy a Vallandry feletti kiváló erdei pályákat könnyen el tudtuk érni. Délutánonként kinyitották a Peisey felvonó tetejéről induló versenypályát is, amely remek befejező csúszásokat tett lehetővé. A felvonók egyébként 9:15-től 16:55-ig jártak.

Nagyjából besíeltük az egész terepet, lementünk Villaroger-be, Plagne Montalbert-be, Champagny-ba csak azért nem, mert amikor arra jártunk a havazás utáni napon a legalsó pálya épp le volt zárva. Ezeken a szélső pályákon jóval kevesebben voltak, mint az olykor igencsak zsúfolt központi pályákon, a baj csak az, hogy mind Villaroger-ből, mind Montalbert-ből elég lassú felvonók hoznak vissza. Egyébként a síterepen lévő felvonók nagy része gyors, húzós felvonót gyakorlatilag nem kell használni.

Az utolsó nap végre zavartalanul sütött a Nap, így előbb az Aiguille Rouge felé vettük az irányt, és 25 perces sorállás után 11-re értünk fel a csúcsra. Innen, a tömeget elkerülendő, a csak jelölésében fekete, a valóságban inkább könnyű piros pályán csúsztunk le a Lanchettes felvonó tetejéig, majd elindultunk a Vanoise expressz és a gleccser felé. A Plagne-i központot kikerülve a lassű Inversens felvonóval jutottunk fel a Roche de Mio-ra, majd 20 perces sorállás után 2 órára értünk fel a gleccserhez, és élvezhettük a csodás panorámát meg a porhavas pályákat.

Összességében idén is nagyszerű hetet töltöttünk el ezen a terepen, melyet mindenkinek csak ajánlani tudok.

Feltettem néhány fényképet:
https://sielok.hu/fotoalbum/paradis...ki-2014/galeria/
Visszatértünk Valmorelből, egy fantasztikus márciusi síelésről.

Az indulás kalandos volt, a hóakadályok miatt 4 óra alatt értünk el Győrig - Komárom és Vámosszabadi között a szlovák oldalon - onnan már sima volt az út, eltekintve a szokásos svájci dugóktól. (Visszafelé is Svájcon keresztül jöttünk, beiktatva egy rövid Murten-i városnézést).

Szállásunk Valmorelben a Cachette apartmanházban volt. A házak elrendezéséből következően a fizetős parkolóból (amit előre, interneten ki lehet fizetni) némi cipekedésre fel kell készülni. Viszont a folyosónkról egyből a Lanchette felvonóhoz vezető pályára léphettünk ki, azaz valódi pályaszállásunk volt.

A szállás egész jó volt, mi két teljesen azonos, jó felszereltségű, balkonos, négyfős apartmant kaptunk, ahol a nagy nappalit estére egy elhúzható harmonika-ajtóval kétfelé lehetett választani. Az egyetlen hátrány, hogy a reggeli bagettért egészen a - rendkívül hangulatos - központig kellett elgyalogolni.

A hét elején rengeteg hó esett, így egész héten kiváló hóviszonyok között síelhettünk.
A terepen a széles, jól karbantartott, lendületes menetekre csábító kék pályák dominálnak, de van néhány meredekebb piros pálya is. Reggel még igen jó volt például a Lanchette és a Combe du Mottet, valamint a Lauziere-ről levezető La Colombe - sajnos mindegyiket lassú felvonó szolgál ki, ráadásul a Lauziere felvonóhóz csak egy lapos, lökdösős pályát érintve (Le Col) lehet eljutni.

A két kedvenc pályánk a két versenypálya volt, amelyek szerencsére nyitva voltak: a valmorel-i oldalon a Stade Compétition, a St.Francois-i részen pedig a Les Coqs melletti Stade de Slalom, ezeken még délután is kiváló volt a hó minősége. Ez utóbbi mellett volt az egyetlen ratrakolt fekete pálya, a L'Aigle. A Marquis felvonó tetejétől ezen kívül még a kellemes kék Rimolard pályán is le lehet csúszni, úgyhogy ezzel a felvonóval minden nap mentünk pár kört. Ezeken kívül még a Planchamp, a Renard és a la Dóme is igen kellemes volt, Doucy-ba viszont elég volt egyszer lemenni.

A L'Aigle-n kívűl a többi fekete pálya nem ratrakolt, így a meredek buckamenetet kedvelők sem csalódnak. Pontosabban van egy kivétel: a Le Riondet nevű pálya Valmorel felé eső részének fekete színe az ellenség megtévesztésére szolgál, ez ugyanis nem más, mint egy kék szekérút - a másik irányba induló pályáról nincs infóm, arra nem jártunk - ráadásul a felvonóhoz vezető Col de Mottet-en is intenzíven kell botozni.

Mindent összevetve egy rendkívül kellemes hetet töltöttünk el, én márciusban még nem tapasztaltam ilyen kiváló hóminőséget, mindössze péntek délben kezdett el olvadozni néhány pálya a St.Francois-i oldalon. A terep egyetlen hibája talán, hogy - az egy Lanchette kivételével - hiányoznak az erdei piros pályák.

Felraktam néhány képet is:
https://sielok.hu/fotoalbum/valmore...l-2013marcius/galeria/
2013.02.03. Síterep: La Plagne, mások beszámolói
Sziasztok!

Egy hetet töltöttünk ezen a terepen a Skinet szervezésében. Busszal utaztunk, útközben megálltunk egy vásárlás erejéig Moutiers-ben, és amíg a busz egy másik csapattal felment Les Menuires-be, volt időnk egy kis városnézésre is - megérte!

Szállásunk Les Coches-ban volt. Ez abból a szempontból kiváló választás volt, hogy könnyedén be lehetett síelni mind a La Plagne-i, mind a Les Arcs-i oldalt, ráadásul rossz látási körülmények között a lenti erdei pályákon kellemesebb volt síelni, plusz itt elég gyors ülős liftek vannak. Itt a liftek még januárban is délután 5-ig járnak, így tényleg ki lehet használni a napot. Ezen a részen nagyon jó a Dos Rond nevű kék, a Les Coches és Esselet nevű piros, valamint a - sajnos legtöbbször a versenyzők számára fenntartott - Buffette nevű ugyancsak piros pálya.

A terep igen nagy és rendkívül változatos, mindenki talál kedvére való pályát. A La Plagne-i részen a gleccserre egyszer fel kell menni, de jó időben ez nem megy némi sorállás nélkül. Mindenképpen érdemes elsíelni a Champagny területre, a hosszú Mont de la Guerre pálya például jó hóviszonyok között igen kellemes, de jó a Kamikaze és a Hara-kiri, valamint a hosszú, kék Levasset is.

A központi részeken sok a hosszú, széles kék pálya, de érdemes lemenni az Aime 2000-ből levezető két igen jó piros pályán (Andre Martzolf és Émile Allais) is. És legalább egyszer menjetek át a vidámpark-szerű alagúton is (Tunnel nevű pálya), de ha kisgyerekkel vagytok, szóljatok neki, hogy ne ijedjen meg :)

A Montalbert-i rész jóval kihaltabb, ennek a résznek viszont hátránya, hogy a Fornelet nevű lassú felvonó, amivel vissza lehet jutni, igen sok időt elrabol.

A Les Arcs-i rész legnagyobb előnye - szerintem - a Vallandry-Plan Peisey területen lévő erdei piros pályák (Combe, Ours, Aigle, Morey, Myrtilles), ezeken nagyokat lehet repeszteni, és főleg akkor lehet ezeket a pályákat értékelni, ha a felhős idő miatt fent rosszabbak a látási viszonyok.

Jó időben kötelező egyszer felmenni az Aiguille Rouge csúcsra, a kaland kedvéért innen el lehet menni Villaroger felé: kevés ember, jó pályák, de innen sajnos csak lassú felvonókkal lehet visszacsatlakozni a fő rendszerbe.

Aki szereti a széles, száguldozásra ingerlő egyenletes lejtésű kék pályát, annak javaslom Arc 1600 területén a Mont Blanc pályát. Lentről két gyors ülős visz fel, ahonnan az Arolles illetve Cachette nevű piros pályákon lehet lejönni.

Arc 2000 központi részein elég sok ember van, de például a kissé kieső Grand Col felvonó mellett kiváló porhóban tudtunk síelni (Grand Col piros, Refuge fekete pálya).

Az idő 5 napig jó volt, napos-felhős időszakok váltották egymást némi havazással és meglehetősen meleg volt. Sajnos péntekre elromlott az idő, lent például egész nap esett az eső, de ez sem változtatott azon, hogy a társaságunk nagy része úgy gondolta, hogy jövőre is ide kellene visszajönnünk. Majd meglátjuk...
2012.03.21. Síterep: Les 2 Alpes, mások beszámolói
Sziasztok!

Csak néhány kiegészítés lacko_01 soraihoz.

Mi is a skilines-szal voltunk, viszont kocsival mentünk, és mivel 1800-on gyengébb minőségű apartmanban laktunk, nekünk az utazással együtt kb. 82000 Ft/fö -be került az út, úgy, hogy öten laktunk egy 6 személyes, eléggé leharcolt és nagyon kicsi apartmanban. Maga a ház egy hosszú, ingyenes, fedett parkoló felett van, innen lehet bemenni a lépcsőházakba, a legközelebbi pálya közvetlenül a parkoló kijáratánál van. A bolt is kb. 1 percnyire volt, biztosítva a minden reggeli friss baguette-ünket. Volt viszont egy dolog, amivel eddig még Franciaországban nem találkoztam (pedig elég sok helyen voltam már): bár volt az épületben sítároló, de az irodában nem adtak hozzá kulcsot, mondván, jobban tesszük, ha inkább felvisszük magunkkal a léceinket az erkélyre...

A pályákról lacko nagyjából mindent elmondott. Az állapotuk a nagy meleghez képest egész jó volt, a mi kedvencünk a Fée szektor volt, ahol a kék és piros pályák mellett leratrakolt fekete pályákon is le lehetett csúszni. De igazából akkor tudtuk csak értékelni az itteni hóhelyzetet, miután visszajöttünk Alpe d'Huez-ből, ami egy merő latyak volt. Brianconban kicsit jobb volt a helyzet, de ott is sokkal ramatyabb állapotban voltak a pályák, mint itt.

Összességében - hála a ragyogó időnek - nagyon jó hetet töltöttünk el, a márciusi nagy melegben a 3000 m feletti pályák miatt ideális választásnak bizonyult ez a terep.

És még valami: ha valaki kocsival megy, akkor érdemes egy kis kitérőt tenni a lenti víztározó felett lévő Mizoen faluba.
2012.02.05. Síterep: Risoul - Vars, mások beszámolói
Sziasztok!
14 év után újra erre a síterepre szerveztük a szokásos sítúránkat. Ezúttal nem Risoulban, hanem Varsban, a Residence L'Eyssiná-ban laktunk. Ez 3-4 perces sétára van a pályától, és kb. 5 percnyire az élelmiszerbolttól.
Reggel a Sibieres nevű felvonóval lehet kezdeni a napot, érdemes egyet-kettőt csúszni a Sibieres és Zakopane nevű pályákon, aztán - ha nincs lezárva - az Escondus felvonó melletti Stade de Slalom Ubac-on.
Az első három nap felhős, havas volt, kedden egész nap szakadt a hó, szerdától viszont ragyogó napsütés, de igen hideg idő következett. A hóviszonyok ennek következtében tökéletesek voltak, a nagy havazás után két nappal a legtöbb pályát sikerült leratrakolni, de a szűzhavas hegyoldalak kedvelői is kiélhették magukat.
Egyik kedvencünk a Peynier szektor volt, ahol volt olyan délelőtt, amikor szinte üresek voltak a pályák. Nagy élmény egy lendülettel leszáguldani a csúcsról az alsó jojósig a két piros Peynier pályán.
Szintén kellemes volt az Olimpiai páya felső szakasza, az alsót viszont délutánra általában lesíelték.
A terep legmagasabb pontja a 2750 m magas Pic de Chabrieres, ahonnan egyrészt gyönyörű a kilátás, másrészt egy jó piros pálya vezet le a Clos Chardon felvonóig: ezzel is megéri egyszer-kétszer felmenni, igaz, ez egy lassú felvonó. (Egyébként ez a terep egyetlen hátránya: bár az elmúlt években sok fejlesztés történt, még így is elég sok a lassú felvonó, ami az olyan hidegben, amit mi fogtunk ki, elég kellemetlen lehet - a Mayt nevű felvonó például valósággal megfagyasztotta az embereket.)
A risoul-i részen nagyon jók a szélső - L'Homme de Pierre-ről levezető- pályák, a Peyrefolle-ról lejövő Cocq viszont rendszeresen kijegesedett. De ezeken kívül is sok jó kék és piros pályát lehet találni, aki pedig buckasízni szeret, az a kezeletlen fekete pályákon megteheti.
Mindent összevetve ár/érték arányban ez egy nagyon jó terep, mindenkinek tudom ajánlani.
2011.03.21. Síterep: Pra Loup, mások beszámolói
Sziasztok!

Most érkeztünk haza Val d'Allos-ból, mindent összevetve kellemes élményekkel gazdagodva.
Kocsival utaztunk, este 9 órakor indultunk Bp-ről, és nem sokkal dél után érkeztünk Foux d'Allos-ba. A szállást még nem lehetett átvenni, így, kihasználva az akciós síbérlet adta lehetőséget (6 nap helyett 7-re volt érvényes) egyből a pályákra mentünk.

Sajnos - vagy szerencsére, ez nézőpont kérdése - a hét első felében szakadt a hó, ami a pályáknak jót tett, a látási viszonyoknak viszont nemigen kedvezett. A Val d'Allos-i terület egyik oldalán az Observatoire alatti pályák találhatók. Itt viszonylag sokan voltak, és az alsó pályák minősége gyorsan romlott, ezért itt inkább reggel érdemes csúszkálni.
A túloldalon több pálya van, ezek közül reggel még nagyon jó a Tetras nevű piros, illetve a Renards nevű kényelmes kék, de nem volt rossz a Tete de Vescal-ról levezető piros pálya sem. Ennek aljából lehet Pra Loup-ba két lassú ülős felvonóval átjutni, de megéri átmenni, mert szerintem ott még jobbak a pályák. Bemelegítésnek ajánlom a Marmottes nevű kéket, de nagyon jó volt a hosszú Olympique vagy a Loups. A probléma csak az volt, hogy a pályák alja dél körül már kissé latyakos volt, de ez március közepén nem meglepő.
A visszafelé vezető út nem ideális, mivel az Agneliers felvonó tetejétől egy pirosnak jelzett, valójában zöld szekérút vezet le, ezt a szakaszt az utolsó napon inkább "levonózva" tettük meg. Az utolsó napon feljutottunk a Tete de Sestriere-re: innen az egyik oldalon két fekete pálya indul visszafelé, ami a gyakorlatban a nagy völgykatlanban való szűzhavazást jelentette, a másik oldalon pedig a Sources du Verdon nevű hosszú piros pályán jutottunk vissza Foux d'Allos-ba.

Kétszer is átkocsiztunk Le Seignus-ba (de síbusszal is át lehet jutni). Itt valóban szinte kihalt pályák fogadtak, és a Le Gros Tapy-ról levezető Valcibiere számomra minden idők egyik legjobb piros pályája volt. Hazafelé lekanyarodtunk a kocsival mintegy 10 percnyire lévő festői Colmars nevú kisvárosba, ezt a helyet mindenkinek tudom ajánlani.

A szállásról röviden: Balcons du Soleil, a falu szélén. Reggel mintegy 300 m-t kell gyalogolni a pályákig, vagy figyelni, mikor jön a síbusz. Visszafelé az Allos hágóra vezető műúton egészen a ház hátuljáig lehetett lesíelni.
A szállás a szokásos francia stílus: kicsi, de jól felszerelt apartmanunk volt. Többször is igénybe vettük a szabadtéri, 29 fokos kis (kb. 8*4 m-es) medencét, ami egy kis lazításra mindenképpen jó. Meglepően gyors volt a szobaleadás: nem kellett előre időpontot megbeszélni, hanem a takarítás után leadtuk a kulcsot a recepción, és kevesebb, mint 10 perc múlva már vissza is kaptuk a kauciót.

Hazafelé két helyen álltunk meg: még Nizza előtt Entrevaux-ban, amely egy kicsi, fallal körülvett középkori kisváros, és az olasz határ előtt Menton-ban, ez egy hangulatos, mediterrán település, ahol már kora nyári melegben lehetett korzózni a tengerparton.

Összességében egy kellemes, a méretéhez képest rendkívül olcsó terepet ismertem meg, amely akár kiváló is lehet, ha a liftrendszert tovább korszerűsítik.
2011.02.07. Síterep: Grand Bornand, mások beszámolói
Egy hetet töltöttünk La Clusaz-ban, és mivel az Aravis bérlet érvényes volt Grand Bornand-ra is, a hat napból hármat itt síeltünk.

Az általános hóhiány itt is meglátszott, de kevésbé, mint a szomszédos La Clusaz terepén, itt a pályák mintegy 90%-a nyitva volt. A - bérlettel ingyenes - síbusz a Le Rosay kabinos aljába érkezik, és délután egy kellemes piros pályán lehet ide visszacsúszni. A terep egyik központi része a Vallée du Maroly, ahonnan három ülős felvonó is indul. Ezek közül a Le Maroly az egyetlen gyors, és a tetejéről levezető piros pályák nagyon jók voltak.

Egy másik felvonó a terep legszebb pontjára (Les Terres Rouges) visz, ahol az étterem ideális találkozóhely lehet. Innen lehet lejutni egy hátsó völgybe, ahol egy kis templom mellett az asztaloknál akár piknikezni is lehet.

Elvileg klassz hely a központi, 2100 m-es csúcs (Mont Lachat), azonban az innen levezető Piste 2000 nevű pálya eléggé ki volt jegesedve, a másik (Les Lanches) pedig emellett még köves is volt, így ezt a helyet inkább elkerültük.

Ami még jó volt: a Le Chatelet nevű ülős melletti két piros pálya, amin szinte senki sem volt. Ennek oka az, hogy ez a felvonó elég lassú, mellette egy gyorsabb, a La Floria üzemel, ez azonban jóval feljebb visz.

Ahhoz képest, hogy ez a terep nem fekszik túl magasan, és hogy majdnem egy hónapja nem esett hó, meglepően jót lehetett síelni, és - La Clusaz-val együtt - egy hetet érdemes erre a területre szánni, pláne ha a hóviszonyok jobbak az ideinél.
2011.02.07. Síterep: La Clusaz, mások beszámolói
Most érkeztünk haza La Clusaz-ból, szállásunk a Merdassier-hágónál, a L'Etale nevű helyen volt.
Az apartmanházak a domboldalon helyezkednek el, a boltok pedig lent, a felvonók lábánál vannak, így a reggeli baguette vásárlás kocsi nélkül kicsit időigényes. Itt a szállás kb. feleannyiba kerül, mint La Clusaz-ban, viszont aki esti bulikra vágyik, az inkább válassza az egyébként hangulatos városkát.

Az idei általános hóhiány meglátszott a pályákon, de azért lehetett jókat síelni. A mi oldalunkon hóágyúzott kék pályák vezettek le, a domb túloldalán (Domaine de La Croix Fry) pedig néhány jó, bár rövid piros péálya is volt, ráadásul itt az ülős felvonó 1/4 6-ig járt, pedig még csak január vége volt!

A síterep legjobb része kétségkívül a Massif de Balme területe. Itt a kedvencünk a Torchére nevű húzós felvonó két oldalán lévő két lendületes piros pálya volt, de nem rossz a Col de Balme felvonó tetejéről levezető két piros pálya sem, és ide már csak a panoráma miatt is érdemes felmenni.

Sajnos az ülős felvonók többsége elég lassú, üdítő kivétel a Telemix Etale, ahonnan - ha edzés miatt nincs lezárva - egy nagyon jó piros pálya jön le.

A terep nagy előnye, hogy az Aravis bérlet - ami csak kicsivel kerül többe, mint a La Clusaz-i - érvényes a szomszédos Grand Bornand 90 km-es pályarendszerére is. A két hely között fél óránként közlekedik az ingyenes síbusz, az út mindössze 15 percig tart, amihez hozzá kell adni a La Clusaz-i felvonók aljától a buszmegállóig tartó 3-4 percnyi gyaloglást. Így, a két terep együtt igen változatos síelést tesz lehetővé. És még valami: ez volt az a hely, ahol egy hét alatt rajtunk kívül egyetlen magyarral sem találkoztunk.
2010.03.22. Síterep: Auron, mások beszámolói
Sziasztok!

Márc. 13-20 között egy hetet töltöttünk el Auronban a Skinet szervezésében. Négyen utaztunk kocsival, az út odafelé 13 és fél óra volt, vissza 15 (mivel beletettünk egy Monte Carlo-i kitérőt, valamint megálltunk egy gyönyörű olasz kisvárosban, Cervo-ban).

Szállásunk a Residence St.Etienne, a húzós felvonótól kb. 2 percnyire volt. A szállás a szokásos francia színvonal, viszont hatalmas balkonnal rendelkeztünk, szép kilátással a hegyekre. Magyar szót egész héten nem hallottunk, régiónkat egy cseh buszos csoport képviselte rajtunk kívül. A szállástól két percnyire van egy nagyobb bolt (ami sajnos vasárnap du. és hétfőn egész nap zárva van), ahol friss meleg kenyeret is lehet kapni, de nem sokkal messzebb van egy pékség is.

Az idővel hatalmas szerencsénk volt: 6 napig ragyogó napsütés, kiváló hóviszonyokkal, jól karbantartott pályákkal, csupán az utolsó nap délután volt kásásodás.

A pályákról: a teljesen kezdők a kabinos középső állomásánál kedvükre gyakorolhatnak zöld, és könnyű kék pályákon. A haldók számára is van elég piros pálya, az egyik kedvencünk a Blainon nevű gyors felvonó melletti Colombier (itt a pálya fele a versenyzőké, de így is elég széles a száguldáshoz). Továbbhaladva nagyon jó a Clavalet a Combe Armand (itt a húzós felvonó 16:40-ig járt) és a Fournet is. Meglepő módon sok fekete pályát ratrakoltak, így kiváló volt az Olympique, a Croix teteje, a Roche Igliere pedig már inkább kékespirosnak számított. A buckamenetet kedvelők - az off-road lehetőségeken kívül - a Face és a Cables pályán gyakorolhatnak.
Kipróbáltuk a - térkép alapján misztikus ködbe vesző - Puy nevű pályát is: egyszer át kell menni a műúton, de aztán a húzós felvonó parkolójáig le lehetett csúszni.

Két negatívum: egyrészt a központban az Adret nevű ülős felvonó csak hétvégén járt, így - mivel a nagy kabinos liftet inkább elkerültük - sokszor kellett végigcsúszni a Traverse nevű lassú kék úton, másrészt a Melezes nevű piros pálya szinte mindig le volt zárva a versenyzők számára. Ja, és a Chalvet nevű lassú ülős is csak hétvégén üzemelt, de ez nem volt különösebb probléma.

A Mercantour síbérlet kb. 10 Euróval drágább a helyi bérletnél, és érvényes a szomszédos Isolára is: mi kétszer is átmentünk, és ott is nagyon jókat lehetett síelni, én nem nagyok tudnék választani a két terep között.

Mindent egybevetve nagyon klassz hetet töltöttünk el, két jó terep ennyi pénzért mindenképpen jó választás volt.
2010.02.12. Síterep: Grand Massif, mások beszámolói
Sziasztok!

Évekkel eezelőtt kétszer is voltam ezen a síterepen, amely nálam a rangsorban az első néhány francia síterep között szerepel.
Első alkalommal Les Carroz-ban, másodszor Morillon-ban laktunk, ez utóbbi hely hátránya az volt, hogy a kabinos felvonóval kellett lemenni a városba, ha nagyobb bevásárlást akartunk (de pékség volt fent is).
A síterep központja Flaine, innen érhetők el a Les Grandes Platieres széles piros pályái, nagyon jó pl. a kabinos tetejétől induló Faust nevű pálya. Titkos kedvencünk azonban nem ez, hanem a kissé kieső Grand Grenier és Aujon nevű húzós felvonók melletti piros és kék pályák voltak, ahol a népsűrűség jóval kisebb volt. De nagyon kellemesek a Samoens-i rész piros pályái is.
A Les Carroz-i alsó pályán kipróbáltuk az esti síelést is (arra sajnos már nem emlékszem, hogy ezért kellett-e külön fizetni).
Aki egzotikumra vágyik induljon el a hosszú szerpentinen Sixt felé: ott szinte kihalt pályák várják a túrázókat. Igaz viszont, hogy innen csak síbusszal lehet visszajutni, ráadásul késő délután ezért már fizetni is kell (addig vannak ingyenes jératok).
A síterep talán egyetlen hibája, hogy az egyes szektorokat összekötő utak sokszor zsúfoltak (pl. Dolomie), hamar kibuckásodnak, de ennek ellenére egy próbát szerintem mindenképpen megér ez a síterep.
2010.02.12. Síterep: Les Contamines, mások beszámolói
Sziasztok!

Ezt a kevéssé ismert síterepet egyetlen gerinc választja el a St.Gervais-i pályáktól, és mivel az Evasion Mt.Blanc bérlet érvényes rá, érdemes egyszer átmenni.
Mi kocsival voltunk, de úgy tudom, síbusz is közlekedik a két település között.
Ne ijedjetek meg a lent lévő tömeg láttán, miután feljutottunk a kabinossal a Signal nevű központba a tömeg gyorsan szétoszlott a széles, jól ápolt pályákon, ahol rengeteg piros pályán nyílik lehetőség a száguldásra vagy éppen a technika csiszolására.
A terepet egy gerinc osztja két részre, így a nap minden szakában lehet napsütötte pályákat találni. A gerincen van a terep legnépszerűbb étterme, ahonnan gyönyörű a rálátás a Mt.Blanc tömbjére.
A gerincről a Belleville felé eső oldalon a Choton és a Plan nevű húzós felvonók mellett több igen jó, sokszor szinte teljesen kihalt kék és piros pályán lehet síelni, viszont a Hauteluce-i kabinos tetejétől levezető pálya délre szinte mindig kijegesedett.
Egy helyről nem tudok beszámolni: a Veleray nevű húzós felvonóhoz tartozó fekete pályáról, ide valahogy soha nem jutottunk el, ellenben a buckákat kevésbé kedvelőknek bátran ajánlhatom a Grevettaz nevű - meglepő módon ratrakolt - fekete pályát.
Ha van rá idő hazafelé még érdemes megnézni a falu kis templomát, hálás fotótéma háttérben a hegyekkel.
Összefoglalva: aki teheti, szánjon rá legalább egy napot erre a terepre, szerintem megéri!
Sziasztok!

Kétszer is volt szerencsém az Evasion Mt.Blanc síterepén síelni, mindkét alkalommal St.Gervais-ben laktunk a felvonó aljánál lévő nagy apartmanházban. És ha már itt voltunk mindkétszer kihasználtuk, hogy a bérletünk érvényes nemcsak a Mt.Blanc Tramway-re, hanem Les Houches síterepére is.
Már maga az is élmény, ahogy a kis fogaskerekű mintegy 45 perc alatt feldöcög Les Houches-ba, ahol közvetlenül a sípályák szélén szállunk ki.
A síterep Chamonix fölött a Mt.Blanc árnyékában van, ennek megfelelően gyönyörű panorámával a környező 4000-es csúcsokra. A leghíresebb pálya a Kandahar nevű fekete lesiklópálya, ha jól tudom, itt rendezik a Chamonix-i VK futamokat. Emiatt persze sokszor le is van zárva, de igazából nekem akkor sem okozott túl nagy élményt, mikor le lehetett csúszni rajta, ugyanis rettentően ki volt jegesedve. Sokkal kellemesebbek voltak a terep középső részén lévő piros pályák, ezek közül is talán a legjobb volt a Plancerts, amelynek elején az ellenség megtévesztésére kiraktak egy táblát, hogy csak "nagyon jó síelőknek". Ne higgyetek neki, én is simám lementem :)
Visszafelé érdemes a végállomáson felszállni a villamosra, mert a középső állomásnál sokan szoktak várakozni. Az indulásig pedig gyorsan lehet pörögni még párat a Grands-Bois nevű jojóssal, nekem főleg a Stade Grands-Bois nevű rövid, de lendületes pálya tetszett.
Összefoglalva: annak aki St.Gervais-ben síel érdemes egy napot rászánnia erre a külön pénzbe nem kerülő kirándulásra.
2010.02.12. Síterep: Les Karellis, mások beszámolói
Sziasztok!

Pár éve Valloire-ból mentünk át egy napra Les Karellis-be, a síbérletre akkor 10 Eurót kellett ráfizetni.
Ez a síterep jóval nyugodtabb, kevésbé zsúfolt, mint Valloire, és a pályákat egy nap alatt be lehetett síelni. A Les Karellis-i részen van néhány igen jó piros pálya, érdemes sorban kipróbálni őket. A Téte d'Albiez csúcsról - ahonnan nevéhez méltón látszik a szomszédos Albiez-Montrond síterepe - egy elég nehéz, buckás fekete pályán is (Enfers) le lehet csúszni. A szomszédos Ponte des Chaudannes nevű csúcsról lehet átsíelni a síterep Albanne-i oldalára, amely egyetlen nagy katlan kényelmes kék pályákkal. Innen érdemes lecsúszni Albanne-ba, amely egy igen hangulatos kis falu, havas időben a fotósok kedvükre élvezkedhetnek. Innen egy erdei zöld szekérúton, a szép környezetben fekvő Lac de Pramol mellett lehet visszatérni Les Karellis-be. Szerintem egy egynapos kirándulást mindenképpen megért ez a kevéssé ismert terep.
2010.02.10. Síterep: Aussois, mások beszámolói
Sziasztok!

Egy hetet töltöttünk el Val Cenis-ben, és egy napra négyen egy kocsival átmentünk Aussois-ba. Az út kb. 15 perc volt, a kiegészítő napijegy 12.50-be került.
Aussois Val Cenis-hez képest a völgy másik oldalán fekszik, így itt napsütötte pályák fogadtak már reggel is. A terepen túl nehéz pályák nincsenek (amikor ott voltunk a Balmes nevű fekete le volt zárva), a piros pályák szélesek, tömeg egyáltalán nincs. Nem túl hosszú, de igen lendületes a 2750 m-es csúcsról lejövő Fournache nevű pálya, de jó a Bellecote is, valamint a Plan Sec húzós melletti pályák is élvezhetők.
A terep központjában két étterem is van tűrhető árakkal (a forralt bor 2.50-be került).
Mindent összevetve ez egy egy nap alatt bőven besíelhető kellemes kis terep, ami mindenképpen megérte a látogatást.
2010.02.10. Síterep: Val Cenis, mások beszámolói
Sziasztok!

Most jöttünk haza Val Cenis-ből, ahol egy nagyon jól sikerült hetet tötltöttünk el. Az utat a SkiNet szervezte, a csoport fele egyénileg, a másik fele busszal utazott, kivételesen igen kényelmesen, mivel a Unitravel-es buszon - ahova betársultunk - sok üres hely volt.
Szombat kora délután érkeztünk Termignonba, ahol a szállásunk közvetlenül a pályák aljában volt. A szállás francia viszonylatban egész jó volt, ingyenes szauna- és medencehasználattal.
Az első kellemes meglepetés akkor ért, mikor du. 2-kor átvettük a csoport számára előre összekészített bérleteket, és közölték, hogy már aznap 3-tól érvényesek, így gyorsan ki is próbáltuk a termignon-i pályákat. Ezek igen-igen kellemesek, jól karbantartott, széles pirosak, igen kevés emberrel.
A középhaladók számára a Val Cenis-i részen is sok kellemes piros pálya van, gyorsan lehet pörögni pl. a Solert nevű felvonóval, és szép időben mindenképpen érdemes felmenni a Met ülőssel - egyrészt gyönyörű a panoráma, másrészt egy jó piros és egy ratrakolt(!) fekete pálya vezet le onnan (no meg egy kék is). Igaz viszont, hogy a profik nem túl sok fekete pálya közül válogathatnak.
Annak ellenére jó hetet töltöttünk el, hogy nagyon hideg, szeles időt fogtunk ki, nem egyszer percekre leállították pl. a Ramasse nevű ülőst a nagy szél miatt.
És még egy előny: akinek nem elég egy hétre ez a síterep, az 12.50 Euróért átmehet a szomszédos terepekre is (pl. síbusszal Bonneval-ba - ha érdekel valakit szívesen írok arról is - vagy kocsival a közeli Aussois terepére), esetleg kicsit drágábban Orelle-be, ahonnan Val Thorens és a 3 völgy pályái érhetők el.
h i r d e t é s
h i r d e t é s
h i r d e t é s
h i r d e t é s
FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE » UTASBIZTOSÍTÁS -10% » INGYENES TANÁCSADÁS » SÍELŐK NAPTÁRA »
A SIELOK.HU SZÁMOKBAN
A portált jelenleg 20 vendég és 1 regisztrált felhasználó látogatja.