ogrecito által küldött hozzászólások listája

Üdvözlet minden síelő társnak, február 20-25 között Sierra Nevadában jartunk.
Az utazás Bp.- Malaga repülővel, majd helyi közlekedést terveztünk, de buszra és vonatra is jó előre foglalni kellett volna helyet, hogy Granadába eljussunk. Így nem maradt más választásunk, mint a taxi. (Bolt) 160 eu ért vittek fel, a szállas előtt szálltunk ki.
A szállások egy hegyoldalban vannak, meredek szerpentin vezet le, a falu központi terére. Aki tehát szállást foglal, az erre mindenképpen figyeljen, itt kell megszállni, innen a legegyszerübb a síterületet megközelíteni. Van egy kétszemélyes lift, ami a falu tetejére vezet, délutanonként hosszú sorokban várakoznak az emberek, hogy feljussanak.
Az idő fantasztikus volt. A déli elhelyezkedés miatt a napsütést sokkal erősebben lehet érezni, a fényvédelemfontos.
És akkor a lényeg.
Két kabinos lift visz fel a faluból a központi részre, 2100m ről 2700m re.
Itt hatalmas volt a tömeg. Átolvasva az előttem írók beszamolóit, a terkép szerinti bal oldalra húzódtunk át. Itt jobbára piros pályákon lehet csúszni , szinte egyedül voltunk. Ebédelni vagy a felső központi helyen, itt több stílusból lehet választani, vagy a Swiss Chalet- ban javasolt.
Délután a síterület jobb oldalán fedeztük fel a pályákat. Hosszú piros- kék pályák, a felvonó aljában egy kis tömeg, kb 5- 8 perc várakozás. ( létezik egy sor, ahova solo sielők mehetnek, a 6 os felvonók így jobban ki vannak használva, valamint a várakozási idő is csökkenthető) Ezen az oldalon többb fekete szakasz is van, jól kezeltek, szélesek. Az 1996 os VB SL pályája is felismerhető, a YT on megtekinthető a korabeli adás Tombával. Sajnos ottjártunkkor a Laguna de Las Yeguas rész le volt zárva.
A felvonók talán két kivételtől eltekintve székesek. A pályarendszer észak- eszaknyugati fekvésű, ezért még délután is lehet jeges szakaszokkal találkozni.
3/4 5 kor zárnak a pályák. A faluban viszont hatalmas a nyüzsgés, a teraszok tele vannak. A nap fél 8 kor megy le,
kis pihenő, és kezdődik az esti menet. Az ettermekbe tanácsos helyet foglalni.
Ez ment 4 napon át. A hely hangulata különleges, főként nekünk, akik A.- ban sielünk.
Arak: síléc 4 napra 70 eu ( Head xsr)
Berlet 4 nap 210 eu
A szállas ára volt talan a legmeglepőbb, sajnos a szinvonalhoz képest draga - ap. 5 nap gyenge felszereltség viszont kp.hely 1300 eu.
Levezetésképp még 2 napot pihentünk a tengerparton, a Nadal teniszpályák nyitva- mondjuk be sem zártak.🙂
Összkép: Nem szokványos, különleges hangulat. A megszokott síelésnél drágább. De ha mint februári nyaralásként tekintünk az útra, vagy kalandtúraként, úgy más. Nekünk nagyon tetszett!!!

Tisztelt síelő társak,
az idén február 21-29 között Azerbajdzsánba látogattunk. Az ötletet egy itteni korábbi cikk adta, ami a síterep kezdeteiről, illetve az elmúlt néhány év további fejlesztéseiről szólt.https://sielok.hu/rovat/hirek/cikk/sikozpontot-epitenek-azerbajdzsanban/
A terv gyorsan megszületett, kiderült, hogy wizz járattal Baku elérhető. Néhány napot Bakuban töltöttünk, szinte hihetetlen, ami ott van. Az ország turista szempontból kifogástalan. A módszerváltás óta egy család kezében van az állam irányítása, ennek megfelelőn a rendőri jelenlét folyamatos, a közbiztonság kiemelkedően jó. A főváros központja extrém gazdagságot mutat, azonban a külvárosi rész a szovjet időket idézi.
A helyi pénz az azeri manat, jelenlegi - akkori árfolyam 230 -210ft. 1 liter üzemanyag 1 manat, taxival tettük meg a Baku- Shahdag távot( 210 km)150 manatért. A szállodát a síterep honlapján foglaltuk, luxi pályaszállás 20 e/ fő / nap. Jelenlegi árak már 30 e nél járnak.
Az első sínap hatalmas köddel kezdődött, alig találtuk meg a központi kabinos felvonót ami 2350- re repített minket. A felhők fölé érve sütött a nap, de aznap csak a pályarendszer felső részét tudtuk használni.
Délután aztán azonnal honfitársainkba botlottunk, már a repülőn is együtt jöttünk, a későbbiekben jól összehaverkodtunk- üdv fiúk.
Másnap kezdődött az igazi csoda. Számunkra értelmezhetetlenül kihalt terep, a legmodernebb felvonók, széles, kitűnően kezelt pályák- teljes hóágyú rendszer. Érdekes, hogy bár a Kaukázus keleti része ez, természetes hó nem nagyon volt. A vendégek többsége orosz, ill. hallottunk cseh-szlovákokat is, sokan jönnek az arab világból, ők azonban nem síelnek. Egy amerikai párossal is találkoztunk.
Ez volt életem magasan a legjobb túrája.
Aki kedveli a különlegességeket, ne hagyja ki, most még viszonylag kedvező árakat lehet találni, hamarosan a tömegturizmus eléri ezt a helyet is.

Kedves fórumozók,
dec.28-jan. 2 között voltunk a Bohinji régióban, 2 alkalommal Soriskát látogattuk meg. A szállásunk tól kb. 30 perc alatt jutottunk el a területre, azért választottuk ezt, mert a Vogelre vivő kabinos felvonónál hatalmas tömeg volt. Soriskán is sokan voltak, de azért tudtunk csúszkálni. A jegyárak: felnőtt 2 óra 16 eu, 3 óra 18, 4 óra 20.
A gyermek jegy kb. a fele.
A terepről érdemes tudni, hogy a felső része, ami a duplaszékes felvonóval közelíthető meg, meglehetősen meredek. Olyan sötérpiros, mivel kelet-északkeleti fekvésű, a hó sokszor jeges, ilyenkor inkább bordónak mondanám. Az alsó része szép lankás, világoskék besorolású , igazi tanuló pálya, ha valaki már biztosan tud kanyarodni. Ez a szakasz a jobb oldali tányéros felvonóval érhető el. Van még néhány húzóéift, ami csak a meredek szakaszra visz fel, ill. gyermek tanuló pálya.
A pálya aljában remek szálláshely és étterem, Lajnar panzió.
A magyar oltási papírokat gond nélkül elfogadják, az éttemben is ellenőrizték azok meglétét. Az emberek kedvesek, az árak elfogadhatóak, a Lasko továbbra is kitűnő. Az idő végig nagyszerű volt, nagyon jól éreztük magunkat. Persze ezeket a terepeket nem lehet egy nagy pályarendszerrel összehasonlítani, de a mostani helyzetben mi átértékeltünk sok mindent, és így is örültünk annak, hogy ott lehettünk. Napsütés, jó levegő, mozgás, vidámság, étel-ital. Kell ennél több?

Üdvözlök mindenkit, csak most olvastam ezt a néhány cikket a "déli" terepekről, gondoltam megosztom veletek tapasztalataimat. 2007 novemberében voltunk Chilében, ketten, kifejezetten hátizsákos módon, saját szervezésben. A repjegy elég drága volt, ott azonban a 2 hét alatt full ellátással, -sör, lazac, bor, sok túra, túravezetővel- 1200 S-t költöttünk. Rövid santiagoi akklimatizaciót követően dél felé indultunk, így jutottunk el a Villarica vulkán lábánál elterülő településhez, Puconba. Igazi üdülőváros egy tó partján, bárok, éttermek, szállodák, panziók-dél amerikai hangulat. Minden outdoor sport lehetősége adott, rafting, trekking, sí, szörf. Másnap a kráterhez vezetett túrával mentünk, opcionális lehetőségként megjegyezték, hogy aki akar, sível v. boarddal lejöhet. A csoportból mi ketten-a magyarok- jelentkeztünk erre a páratlan lehetőségre. Gondolhatjátok, milyen volt az angol-amerikai, ausztrál, skót túratársak hüledező feje-honnan tudtok síelni-kérdezték.
Gyönyörű időben mentünk fel, majd a csúcs előtt beborult, a fojtogató füst és a köd miatt alig láttunk valamit. A szél is fújt, így indultunk lefelé az ottani tavaszi hóban-igen rossz látási viszonyok között. Ahogy kiértünk a felhőből, hihetetlen szép látvány tárult elénk. Lent a vezetők megvendégeltek minket-és a többieket is, majd másnap folytattuk a túránkat. Igazán felejthetetlen élmény volt a két hét, aki tud, menjen, ne hagyja ki! Üdv.
Néhány képet megpróbálok feltölteni.