Sansovino által küldött hozzászólások listája

Sokan kritikusak - és bizonyára okkal - azt sugallják, hogy bizony van ettől jobb is. Mikor felvonóból nézem az alattam flatterolókat, akkor beérném, ha csupána fele így tudna. Ám sajnos az apáról fiúra szálló tudásnak nem mondható, félekével lassítókat kötelezném, hogy nézzenek és tanuljanak. Márnint lehet sielni is nemcsak a havat túrni.
Nekem tetszik. Mind három. ☺

Csupán példa. Lengyel oktató Ausztriában a Maier sísuli szervezésében. A kb. nyolc éves kölök már kezdéskor síz, zokog, bömböl, de azért amit mondanak neki, azt csinálja. Egészen délutánig. Egyetlen percre sem hagyta abba a szipogást,nyávogást. Bőgött lefelé, zokogott felfelé egy kb. tíz fős hasonló korú gyermek társaságban. Egyedül.
Nehéz kenyér! ☺

Mail privátban! ☺

Tudom, fogadatlan prókátornak...Mégis. A nejem is csak síparkos jegyet vesz, mert tanul. Már ha elmegy az ember akkor a tanpálya melett a tárcsáson ingyen lehet a gyerek. Ott is tudsz tanulni. Igazán nincs nagy forgalom. Sajnos, hogy a forintunk pont az albán lej harmadát éri, de közel húsz €-ért szerintem még nagyon jó az a hely, így is. Sok ember dolgozik ott, a bérek, járulékok, a pálya karbantartása, az áram mind komoly összeg. Szerintem nekik még így sem lesz gazdaságos ez az üzlet. Az állam mindennek a harmadát + adó viszi. Remélem azért jól éreztétek magatokat! ☺

Az elmúlt héten a teljes nyitvatartás alatt jó volt a pálya minősége. Tegnap zárásra már kásás, buckás volt. Ám azt is lehet élvezni. Mert nagyon kevesen voltak már. Sor a felvonónál egész nap semmi. Ja! Kedves emberek. ☺

A bébi pályán gyakorolnak. Jön egy anyuka és kisfia a bólyák között egyenesen le. Ügyes. Szóltak, ha nem kanyarodik, akkor elküldik, mert veszélyes. Sértődés és kimegy ezek után a kékpályára. Ott ugyanez. Gondolom általános.

Mint kezdő, észreveszem magam is, hogy jó csalni. Csalok is. Bár gondolom innen lehet fejlődni. Azon vagyunk. ☺

Bocsánat. Rossz helyre ment. Valójában az érdekelt volna, hogy miben más az a könyvben lévő, mint amit látok, hogy bizony a gyerek először "ekézik és kidől", majd innen indul, hogy előre és bedől egy kanyarban.

Mint kezdőt engem is érdekelne.
Persze megértem, ha erre a válasz a könyvben lesz, de lássuk be nem életszerű ezt könyvből tanulni. Többek között azért sem, mert én is kaptam jószándékú tanácsokat, amikről kiderült, hogy idejét mult, haszontalan, rossz.
Tehát?

Mikor mutatják, hogy három lépésből hogyan tanulj meg "carvingolni", akkor feltételezik, hogy a farolós már megy. Pedig az sem mindig szép. Főleg a csípődobálós. Ám mert a leceket már erre a technikára alakították és ilyenre, hát élre kell állni. Igaz a farolós az még biztonság, de a carvinggal gondolhatod hogy "szintet" lépsz. És tényleg. Valójában a magam biztonsága annyira nem érdekel, mert látom, hogy sokan vannak itt akik azelőtt is sportoltak olyan módon, ahol meg kellett tanulniuk esni,(kézisek, motorosok,stb..) így az itt is a játék része.

Hacsak két kanyar erejéig is karmoljunk rendesen! ☺

(fogadatlan prókátorként.) Szerintem aki csak elmegy hogy sízzen és nem akar tanulni csak lejönni az már öreg húszévesen is. Úgy gondolom, hogy mindig érdemes valami újjat kipróbálni, valamivel érdekesebbé tenni, mert tanulni mindig fárasztó és kudarcokkal teli, de az eredmény az ami kárpótol. Példa: voltam kezdő társakkal egy pályán amin éppencsak le tudtak - a sízni az túlzás - csúszni. Mikor harmadszor jöttünk volna közölték, hogy ez már unalmas keresnek egy másikat. (A nekünk tanácsot adó profinak nem volt az.) Nos a rózsszínnek gondolt pálya meghaladta a tudásukat és húszharapásos lett belőle. A miért: nem tanulni akarnak, csak sízni. Nem tudnak, de majd magától megy az. Mitől? A sok esés közben majd megvilágosodnak? Bizonyára eljutnak majd egy olyan szintre amit még nem nevezünk sízésnek, de már esés nélkül le fognak tudni jönni.
A témához kapcsolódva úgy gondolom, hogy minden pálya és nem pálya kínál lehetőséget hol az egyik, hol az ezer másik féle sízésre. Eldönteni, hogy mi a jobb - arra ott a terep. De hogy ne akarjon valaki tanulni? Én nem értem meg.

Csupán apropó, hogy mit jelentene nálad ez a "60 felett nem triviális"? Mert én azt látom, hogy akik szépen, gyorsan és élvezetesen síznek minden pályán azok pont az "öregek". Nem kevés hetven felettit láttam akiket irigyelhetek. Persze a véleményem csupán egy kezdőé, de azért látom, hogy a sízés nem az egyensúlyról, nem a biztonságról nem is mindig a tudásról, hanem magáról az élményről szól. Akár az előbbiek teljes hiánya nélkül is. Igaz, "a jó pap is holtig tanul" -itt ez fokozottan igaz. Gondolom ezért, ahogy kedvünk hozza legyen farolós, legyen carvig, de aki csak ekézve -(nagy többség) az is jó. A szavazatom - ahol lehet - a carving. ☺

A videó:



(Mert tudunk már ideális és ratrakolt szűz pályán menni mint... ám az élet azt hozza, hogy a nap végére már csak ilyen pályák jutnak. A barátaim ilyeneken élvezkednek és ide csalnak el. Nekik ez a "pálya" - nem a kivasalt széles egyenes. Persze egy kezdő ne itt tanuljon, de itt is le kell tudni menni. Igaz kicsit lassabban, de legalább nem egyedül esem el. Csak gyakrabban.)

Kapcsolódása legyen a "versenysíhez", hát látok ilyen versenyeket is.
Remélem vannak itt olyanok is akik szintén élvezik ezt, nem gondolják, hogy ez csupán néhány őrült kiváltsága. Ugye? van itt aki szereti? Vagy az egy másik bolygó lesz?
Köszi.☺

Redben. Köszönöm.😁

Amit látok. Mindenki síel valahogyan. Ahyogyan tanulta vagy kialakult neki.
Mondják, hogy a világon a leggyorsabb a gondolat. Igen, a reflex után. Mert elképzelhetetlennek tartom, hogy gondolkodjam a teendőkön tempónál. Persze nem tudom gyakorolni a buckát, jeget, az elémcsúszót, bukót, de biztosan vannak olyan dolgok amit a hó hiányában is lehet. A tartást, a guggolásokat, a fordulást, a kéz és lábmozdulatokat. Akár léccel a lábamon is. Egy garázsban. (Mert emlékeim szerint gyerekként sokat estem, hát gondoltam itt is a felállást kell gyakorolni - ami váltakozó sikerrel be is jött. Igaz nevettek rajtam, mert mondtam, hogy meg kell fordulnom, mert csak erről az oldalról felállást gyakoroltam, a másik oldalamról nem megy, mert ott volt a kocsi. Aztán került egy jóbarát és rájöttem, nem kötelező elesni.)
Tehát - kezdőként - nem látom akadályát, hogy az ember felkészült legyen. Tudatosan, erőnlétben és legyen némi elképzelése, mit mikor hogyan és hogyan másképpen csináljon.
Erről kezdtük a beszélgetést.
Mert a pályán mindenki lejön valahogyan, még akkor is mikor szinte mindig van akadály és nehézség is ami előre nem kiszámolható, de tervezhető. Gondolom egy kanyart akárhogyan tervezek és kivitelezek minden elméleti tudást felhalmozva, ha éppen ott és akkor ez pont nem jön össze.



Például akiket figyelek is - nem csak akiről szól, hanem a mellette futókat is.

Köszi!
.☺

Beszélgetünk. Nincs harag. Csak van akinek zsigerből jön, és vagyunk mi akik gyengébb képességekkel megáldottak. Ebben a sportban.
Minél többen elmagyarázzák, annál nagyobb eséllyel meg is értjük, megtanulhatjuk. 😀

Persze így szól az elmélet. Ám ha életszerűen nézzük, akkor tisztázni kell néhány dolgot. Például, azt, hogy 62 évesen már soha nem leszek olyan síelő, aki a századmásodpercekre hajt. Sőt, nem csak én, más sem. A tömegem nem egy húszévesé. A súly is számít, a has is útban lehet, az erőnlétet sem szabad figyelmen kívűl hagyni és még ezer más külső tényező. Persze én is látom a pályán a síelőket akik boldog tudatlanságban csupán élvezik a havat és nekik ennyi elég. Mert az. De vannak csodabogarak akik szeretnének egy kicsit mindig szebben, jobban, mert nekik ez is az öröm része. Ők nem unnak meg egy pályát, ha már ötször lejöttek rajta, nem rohannak egy másik helyre, hogy az is meglegyen. Mert ilyenek is vannak és boldogok.
Elmegyek egy oktatóhoz, hogy szeretném... azzal kezdte, hogy öt hét, napi öt óra. Havat és engem meg még nem is látott. Szerinted ez mennyire komoly?
Amiről itt beszélünk nem a stresz része. Valami, amit meg akarunk érteni, hogy baj esetén tudjuk hol hibázhattunk.
Egy biztos. Látatlanban. Nem fogok a magam hibájából a zsákban lejönni a hegyről, mert nem ezer óra alatt sem szerzel tudást és tapasztalatot ha nem tudják neked ezt átadni - legyen az a világ legjobb oktatója.
Ez is egy különbség a versenyző és a rekreációs síelő között. ☺

Rendben. Gyakorolok.☺

Próbálom ülve. Hátracsúsztatom a lában míg a sarkam lennmarad és csökken a szög, de csak egy darabig. Annyi elég lesz?

El is gondolkodtam. Mert mondják legyen szoros az a bakancs, és ne nagyon mozogjon a lábad benne, esetleg egy centit ha megemelkedik a sarkad, az elég is. Ugye?
Utoljára ez az infó amit megjegyeztem. A bakancsban a bokám mozgása nagyban korlátozott. Előre-hátra egy kicsit, jobbra-balra semmit. ( Csak bakanccsal együtt. Tény, nem a legkényelmesebb felszerelések vannak ebben a sportban. Sőt!
Mennyivel jobb lenne, ha már rögtön kb öt centiméterrel magasabban lenne a sarkam a lábujjaimhoz képest, mert rögtön könnyebben és kényelmesebben tudnék benne mozogni. Jobban előre tudnék dőlni, jobban magam alatt-mögött tarthatnám az egész lábamat Akkor miért nem ilyen cipőket gyártanak?
Én úgy látom, hogy emelt sarokkal könnyebben fordul a bokám is. Gyorsabban tudok guggolni is. Sőt, már rá is kényszerítene.
Mert nem ezt tapasztalom, hanem azt, hogy lapostalú minden bakancs - és lapos talppal guggolva az ember hátra esne, így csak könnyebben fékezhet.
Biztosan megvan az anatómiája ennek, nem gondolom, hogy csupán üzletből csinálnak ilyen bakancsokat. Csak eszébe jutott valakinek, hogy kísérletezgessen és kijelentse: ez a megközelítés nem vált be.

Tehát ezért próbálok teli talppal guggolni, mert a lécen is csak így fogok tudni. Ez fog csak rákényszeríteni, hogy jobban előredőljek és a súlypontomat magam alatt tartsam. Aki ezt nem gyakorolja az nem is tudja megcsinálni. A lécen sem. A bokahajlítás mértékét bedig lekorlátozza a bakancs, mert hiába tudnék még jobban még előrébb halítani bokában, ha a bakancs nem enged többet. (Persze engedhetne, de nem így van megcsinálva.) Mikor a vádli és a comb összeér, akkor biztosan megemelkedik a sarok is, de sílécen, bakancsban mindezt sarok emelés nélkül is meg lehet csinálni.
Gondolom én. Lehet nincs igazam.☺