Sansovino által küldött hozzászólások listája

Endre! Köszönöm!
No igen. Ezt a 95 kilós testet egy lábra guggoltatni - feladat. Ám ha ez kell, akkor addig amíg...
Bevallom, ha leguggoltam a lában mögé, akkor eldőltem, mert nem tudtam felállni. Ha a talpam letettem hanyatestem. Mikor mutattam ezt másoknak, akkor ők szintén eldőltek. Valahogy eszembe sem jutott, nem is mondta senki, hogy ez bizony fontos. Azaz, volt egy kedves ember a társaságban aki mondta, hogy ő ha jön egy ilyen túrára, akkor bizony már három hónappal előtte gyakorolja a guggolásokat. Nem értettem, ugyanúgy, mint mikor valaki egy beszámolóban azt említette, hogy nem érezte magát olyan erőnlétben, hogy azon a pályán lejöjjön. Csodálkoztam. Naívan azt képzeltem, hogy van egy két kilométeres pálya és zsupsz. Ezzel szemben azt látom, hogy mindenki megáll valahol a pálya szélén. Pihenni. Én pedig ostobán az utolsó leheletig rohanok az utolsó liftig nulla erőléttel, mert meg akarom...

Köszönöm még egyszer a segítséget, tanulok belőle!

(Mert jövőre születik megint néhányszáz ember aki eldönti, hogy síelni akar. Talán mindez nekik is segítség lesz. Ez a kis "okoskodásom".)

Igaz, látom, hogy senki sem - vagy csak kevesen - csinálnak mindkét oldalra azonos ívet. Valahogy az egyik oldal mindig "rövidebb". A pályán is az tűnt fel , hogy kedvenc oldalak vannak. Még egy "hokistoppot" is sokan csupán egy oldalra tudnak. Jól. A félelmem oka pedig a kontrol nélküli gyorsulástól és a tériszonyomtól van. (Vitorlázórepülőre van vizsgám, ott nem jön elő, csak a szakadékok szélén és most már a meredek hegyoldalon is.) Mindkettőn túlteszem magam, de a fejemben ott van a "bizsera". Tudatosan gyakorolni fogom, hogy az ívkülsőre merjek lépni. -( ne azt keressem, merre essek.) ☺
Ja igen. A bal bokám tizennégy évesen kifordult. Azóta teljesen váratlanul és időnként egyszerűen nem működik. Kifordul. Mert reflexből számítok rá, hát el éppen nem esem, de megijesztem a körülöttem lévőket. Ők várják, hogy elessek. Most jövök rá és most próbálom tornáztatni, hogy minden mozdulatomra azt csinálja amit én gondolok. Ehhez sok "nem szeretem" gyakorlatot is ellesek egy csudapofától a yuetubeon. Rohadt nehéz.
Köszönöm!

Látom. Tényleg ijesztő. Persze sok próbálkozás kell még, hogy tudatosan a külsőre tegye az ember a súlyt, de azért kérdezem, mert ami ösztönből jön, hogy ráülni és kitámasztani. Mikor viszont a kitámasztás "elmegy vadászni", akkor a belsőn igencsak kényes az egyensúly. Tehát akkor ha jól értem a külsőre nyomni és várni az "ívet", míg a belső fog segíteni az egyensúlyt korrigálni. Csak gondolom, hogy az alap hiba az, hogy van egy erősebb lába az embernek, ezért jobbra minden gond nélkül kanyarodom, a balkanyar viszont halálfélelemmel tölt el, mert a súlyomat nem akarom áttenni a gyengébbnek gondolt lábamra. (A nem akarom helyett a nem tudom is jó.) Pláne nem akarok a "szakadék" felé dőlni. A kezdő nagyon szeret a pályán kereszbe kóvályogni. Sokat nézek hátra is, mert akadálynak sem utolsó egy ilyen síelő, mint én. A sebesség sem az a tipikus ötven, inkább a harminc közeli. Az is néha.. Persze akit négyéves kora óta,... annak kicsit mulatságos ez az ügyetlenkedés, de mint mondtam az oktató hiába mond valamit, hogy ezt és így, ha nem tudja átérezni a tanuló gondját. Ő nem emlékszik én meg sohasem tudtam. Márpedig gyakorlás és km hiányában a próbálkozások velejárója az iszonyat nagy bukások sorozata. Persze le tudok jönni egy pályán gond nélkül is, de a cél nem a lejövetel, hanem "egy kicsit jobban, szebben, gyorsabban". Most mindezekből jó ha egyet tudok egyszerre. De! ☺
Köszönöm a segítséget mindenkinek.

Csak nézem a lábakat, de hogy ezekre vaklaki most "terhel"?

Na igen. Közben szinte kockázva néhány igazán jó síelőt és figyelve a kanyarokat rá kellett jönnöm, hogy csak a belsőre terhelni nem "biztonságos". Végül is két léc van a lábon, hát mindkettőt használni kellene. Egyenlőre - visszaemlékezve - a sodródás mindkét lábbal amit meg tudok csinálni terhelve éppen azt ami gondolom stabilabban fut. Nem szép. Nem is stabil. ((Közben képeket csináltam, (ide nem tudom berakni.) olyanokat, ahol elképzelhetetlen a fizika törvényei szerint, hogy valaki a külsőre terheljen. Ám akkor ez csupán a pillanatnyi állapot és nem az egész kanyart jellemzi.))
Köszönöm! ☺

Ez évi kezdő vagyok. Most állok úgy a sílécre, hogy a kék pálya már barátom. A piros néhol. Ám amit itt olvasok és nézek az köszönőviszonyban sincs azzal, ahogyan síelek vagy esetleg tudnék síelni. Egy példa: terheljem a külső lábat. A frász kitör tőle, tempónál meg még egyéb. Lehet, hogy én látom rosszul, de mikor megnézem egy versenyző síelését versenyen, hát egy szó nem igaz abból, hogy külsőre terhel. A képek lehet, hogy csalókák, de hogy valaki ül a belső lécen és kitámaszt a külsőre - az meg úgy pattog, hajlik, kapar hogy rossz nézni - és közben pedig azt mondja: mennyire fontos a külső láb terhelése(!) ??? Eddigi nagy eséseim mind annak a következményei voltak, hogy megpróbáltam jobban terhelni a külső lában, az megkapaszkodott, összefutott és akadt a belsővel. (Eddig szerencsém volt, mert eddig tudtam esni. - Bár roppant fárasztó.) Azzal sem vagyok sokkal előrébb, hogy látom a "carving" milyen csodás dolog. Mert mutatja nekem az, akit már az anyja is sílécen szült, hogy három lépésből hogyan lehet mindezt megtanulni négy perc alatt. Mindezek fényében tehát azt szeretném megkérdezni, hogy amikor csupán élvezem a síelést akkor mennyire szükséges az a rengeteg dezinformáció, amit "versenyzőtől" kaphatunk? Mennyire igazak azok az állítások, amit videó felvételeken látok, hogy erősen behajlított lábakkal és ( ezzel ellentétes) függőlegesbe állított felsőtesttel kellene a kanyarokat venni? Mert rohadtul kényelmetlen és nem tűnik biztonságosnak sem. Miért kell a nagyobb tömegű testem alól jobbra, balra kidobni a lában csak azért, hogy ??? Én azt tapasztaltam, hogy a kanyarba bedőlve, a gravitációnak engedelmeskedve közel egysíkú boka, térd, csípő, váll - és a térdeimmel kirugózva - venni az akadályokat úgy, hogy szinte ülök egy stabil belső lécen. Eddig ez vált be. Lehet ezen változtatni, csak győzzön meg valaki aki hitelesen el tudja magyarázni, hogy ez miért nem jó. Amit eddig sportoltam, az mindig a stabil megálláson és a törzsem elhajlásán múlt. Itt a törzsnek kellene stabilan állni és a lábak "szitálnak" minden irányban? Mert eséseket is láttam ám nagy számban. Majd mind úgy kezdődött, hogy a belső léc valamiért megakadt. Segítséget köszönöm! ☺

Látom, nincs egységes elképzelés arról, mikor kezdjen el egy kezdő "párhuzamos lábbal" kanyarokat tanulni. Mert valóban kezdő vagyok, vannak elképzeléseim. A hóeke és a hóeke kanyar alacsony sebességnél egy kezdőnek valóban jó feladat. Gondolom azért tanítják, mert így - háromszögelven - stabilan megáll a léceken. Tud egyenesen és kis lejtőkön síelni. Ám látok olyanokat akik így "ekézve" is nekimennek egyenesen a nagyobb lejtőnek is és a sebesség koordináció kimerül az eke nyitás -zárasban. Persze a kanyarban azért mellélépnek a léccel és tempónál már esélyük sincs egy hóeke kanyarra. Mert. Itt aztán meg is áll a tudományuk és évekig elküszködnek a fejlődés minden jele nélkül. Így síelnek. Pedig gondolom innen lehetne továbblépni, mások szerint ezt kihagyva megtanulni rendesen síelni. Igen ám, de a kezdő örül, hogy áll a lécen és csúszik. Persze eldől, mert az a léc nem egy sínen megy, hanem minden irányba ki a test alól. Tehát amíg nincs meg az a biztonságérzet, hogy az a léc a lábamon arra menjen és úgy ahogyan szeretném, addig kell az "eke" nyújtotta kényelem. Erről egyetlen "oktató" sem mond le. Mert nem ismerheti a kezdő erőlétét, ügyességét és egyensúlyérzékét. Biztosra megy. Bár már azzal, hogy kanyarban terheljen a kezdő külső lábra, a belsőt tartsa lapon és majd az szépen mellézár - a kezdő ezt úgy éli meg, hogy a testem jobbra a léc meg balra? Essek a lejtő felé? Mert látom ám az oktató videókon, mikor az "oktató" mutatja be, hogy kanyarban a belső lábát felemeli és csak a külsőn síel, de ez szinte mutatvány számba megy. Pedig bizonyára okkal csinálják. (elnézést a külső-belső használatáért, persze tudom, hogy hegyláb és völgyláb de ez egyszerűbb akkor mikor a jobb és bal is kétséges egy kezdőnek) Ezért aztán a sokadik esés és lécakasztás után az ember megpróbál valami egyszerűbbet csinálni. Az pedig a hokistop jobbra aztán balra. Van aki itt áll meg a fejődésben és ezt úgy hívja, hogy "rövid lendület" meg párhuzamos síelés. Ezzel aztán élete végéig elsíelget akárhol. Kellő kilométerekkel a lábban már persze próbálom élre állítani a leceket és erőnléttel, gyakorlással tudatosan keresni az "ívet" és az egyensúlyt - ám ez újabb eséseket produkál egyenlőre. Igaz sikerélményt is pillanatokra. Ezért úgy gondolom, hogy mindenki maga döntse el, mikor kezd bele valami újba vagy marad a biztosnál.
Mert nem a módját látom a síelés legnagyobb veszélyének, hanem a másik síelőt. Legyen az vérprofi vagy kezdő ha nem ismeri a korlátait.

Persze mindenki elesik. Rossz volt a fogalmazás: helyesebben már tudom mikor fogok elesni. És tényleg. Mikor fennről kiabál a hölgy, megállok és jutalmul átsíel a léceim elején, van ki csak simán fellök és "szorrí". Ez kivédhetetlen. (Mint a búvárkodásban a legveszélyesebb a vízben az a másik búvár lehet. Na itt is. Pont Jasnán halt meg az a fehérorosz síelő aki a másikkal ütközött az idén.) A legfájdalmasabb a lefagyott szederbokor bokánál lerántása volt eddig. Az felejthetetlen.☺

Köszönöm!
( No igen. A fokozatok: Leértem. Leértem és már olyan sokat nem estem. Már én döntöm el, hogy mikor essek el. Lejöttem és már néha mintha! Megy ez. Na bumm! Tanulok még egy kicsit.☺) Amiért írtam: olyan "vérprofinak" gondolt oktatókat látok olyan rettenetesen síelni, hogy... Csak példa: Lejjebb a videókat nézegetve látom, hogy úgy síel valaki, hogy a léc eleje tízcentiméterekkel a hó felett, a léc fara meg tépi a havat mint a hokistoppnál. Persze szeretném én ha ilyet is tudnék, csak nem tudom eldönteni, hogy ez a stílus hol helyezkedik el a tudás létráján. Mert ha ő ezt így élvezi, akkor teljesen rendben van. Még mindig szerencsésebb, mint néhány fiatal aki az ekén kívűl semmit nem ismer csak a tempót és repül mint a nyíl míg zsákba nem kerül. Vagy a "tiroli80" mikor a vénségek kijöttek és élvezték a buckát, a jeget olyan kimondhatatlan örömmel - mások meg inkább haza, mert sz*r a pálya.)
Törekszem, hogy szebben, jobban, élvezetesebben!

Síelésem kivesézése: (Valamikor 14 évesen volt már faléc a lábamon. Síelni akkor sem tudtam) Első alkalom: Rauris, a csúcsról megindultam. Mintha jobbra kanyarodni tudtam volna már, de hatalmas esések a begyorsulás miatt. A másodiktól a negyedik alkalomig a bébi pályán gyakoroltam u.itt. Ebédhez fel - egy piros pályán le - esésekkel. Borzasztóan kimerítő. Itthon az ötödik alkalommal M.szt. István, már kanyarodni tudok, de meghúzódott a vádlim. Kokaván az önbizalmam helyreállt a kanyarok, a megállás - semmi gond. Egy barátom Lomnicon tanít. Jé? Nem kell esni? Hetedik alkalom. (a piros pályát kerülöm, a rossz beidegződéseket próbálom javítani.) Nyolcadik: Jasna. Gyakorolom a tanítottakat, esés semmi. Kilencedik: Jahodnán (jégen, buckán át) kanyarok gyakorlása és egy kis lendület. Esés semmi. Tizedik alkalom Jasna. Szorgalmasan gyakorolom amit a barátom tanít - több kevesebb sikerrel. Piros pálya még necces, de nem esem most sem. Bár nem tetszik ahogy le tudok jönni, mert... barátom gyönyörűen (carving) síel. Mondhatom, hogy a lécbiztonságom a 30 km/ó sebességről a közel 50 km/ó sebességre javult - de itt aztán már meg is állt. Utolsó három alkalom kb. 60 km síelést jelentett. Szezon vége betett. Jövőre már élre akarom állítani a lecet. Mondta a barátom sikerülhet, ha 500 km -t megyek. Azon leszek. Még csak 62 éves vagyok. ☺

Nagy a szél. Szinte orkán erejű. Gondolom ez változik a hétvégéig.😀

Nagy a szél. Szinte orkán erejű. Gondolom ez változik a hétvégéig.😀

Nagy a szél. Szinte orkán erejű. Gondolom ez változik a hétvégéig.😀

Ma meleg volt a síelésre. 11°C. Szép február. Minden üzemelt, a hó délutánra már erősen vizes volt, de ez pont senkit sem zavart. Nem volt tömeg. A felvonóknál ugyan kicsit - hat-tíz embert - várni kellett, de ez inkább amiatt volt, hogy nagyot ránt és a gyerekek közül néhányan... Összességében tetszett. Megyek legközelebb is. ☺