Üdvözöllek, kedves Péter!
"Szinte bármilyen szinten áll a síelő, mindig van olyan technika, amiben bizonytalan, és tanulnivalója van. Több évtizeden keresztül lehet fejlődni, ha valaki fogékony rá."
Írod, és bizony most egyet kell értsek veled.
"Az én benyomásaim szerint a haladó szintű síoktatás a kb. párhuzamos léccel való csúszásnál ér véget, legalábbis a pályákon a különböző csoportoknál ezt látom."
Ebben is sok igazság van, de hozzá kell tenni, hogy nagy általánosságban.
Csak néhány példa, hogy mit tanítunk mi a haladóknak:
Először ki szoktuk javítani a durva koordinációban megrekedt síelők tipikus hibáit.
A teljesség igénye nélkül, néhány példa:
- Az ív befejező fázisában nincsen összhang a a technikai elemek között. Ezért aztán nincsen előkészítve a befordulás, az nehézzé, összhang nélkülivé válik. Már ebből következik, hogy az irányító fázisban a lécek szabályozatlanul csúsznak a kanyarban, nincsen tartó lendület, ( a sebességszabályozás magasabb eszköze).
- További feladat, a síelés alapfunkcióinak egyre magasabb szinten történő finomkoordinációs elemekkel történő összekötése.
- A tömegkiegyenlítés finomságai
- A terep, a hó, a tempó, a bothasználat összefüggései
- Stb....
"Az ennél magasabb szintű technikáknál marad a versenyzőktől való ellesés, aminek a nagy veszélyességét én egyáltalán nem látom."
Itt aztán már erősen eltér a véleményem. A versenyzőknél cél a minél nagyobb sebesség elérése, ők minden idegszálukkal erre törekednek. Neves síedzők szerint a világ élversenyzői mezőnyében csupán Kb. egy tucat
versenyző az, aki a tudása és edzettségi szintje szerint versenyez, a többiek saját szintjüket meghaladó jelentős kockázatokat rejtő sebességgel mennek. Ezért aztán sok versenyző (tisztelet a kivételnek) egyáltalán nem is tud lassan menni. Képzeljük el, hogy mi lehet a helyzet alacsonyabb szinteken, és a versenyzőkhöz képest kevés gyakorlattal rendelkező amatőrök világában. És itt jön az a nagyobbik baj, hogy sok "amatőr versenyzőnek" a sebesség lesz a példa, csak ő nem elkerített versenypályában, hanem a többi amatőrök között veszélyezteti a saját maga és mások testi épségét.
"Azt kérdezném az oktatóktól, hogy meddig érdemes évente hasonló kurzusokat végigcsinálni? Milyen technikáig tart az oktatás, és hol kezdődik a versenysport?"
Fentebb írtad, hogy évtizedekig lehet fejlődni, ha valaki fogékony rá. Ezzel értek egyet. És fentebb írtam, hogy mi mindent lehet tanulni. És a versenysport egyáltalán nem áll az amatőr sízés felett. Csak más. Más a célja. Azt kell mondjam, hogy az átlagos, gyermekkortól pályában való sízésre trenírozott versenyzők zömének sítudása elmarad az olyan amatőrökétől, akik terepeken, buckákon, mélyhóban nevelődtek.
A magasabb szintű oktatás költségei: Nem tudom mások hogy vannak vele, de mi a Kanyarsínél eleve úgy kalkuláljuk az árakat, hogy oktatással is egy kicsit jobban jöjjön ki a vendég, mintha maga szerezné a szállást, s venné meg a liftjegyét a pénztárban. Igaz kell kötnie egy kompromisszumot. Egy kicsit távolabb van szállás a pályától. És lehet, hogy a luxust is kifogásolni lehet. Az a kérdés, hogy kinek mi a fontos.
Síelős üdvözlettel:
Keresés
