2019 februárjának első hetében síeltünk a Paradiski régióban, és nekem nagy csalódás volt a terep, főleg a toplistás helyezés és a nagyon pozitív beszámolók után. Biztos, hogy nem fogok visszajönni. Ha nem azt számítjuk, hogy hány kilométer a pálya és milyen a hó (mert az tény, hogy ebbe a kettőbe lehetetlen belekötni), akkor nekem eddig ez a terep tetszett a legkevésbé Franciaországban.
Mik voltak a problémáim?
1.) Hatalmas a tömeg. Egy héttel még a főszezon és a francia síszünet előtt jártunk itt, ennek ellenére több napon keresztül az élvezhetőség határáig voltak tele a pályák és a felvonók. Nem is a felvonók jelentik a legnagyobb problémát, mert azokból rengeteg van, a tömeghez képest egész gördülékenyen veszik fel az embereket, bár így is volt, ahol fél órát kellet várnunk. Nagyobb baj, hogy a pályák is mennyire tele vannak, így ahelyett, hogy élvezni lehetne a csúszást, folyamatosan a nagyon eltérő tudású embereket kell kerülgetni. Ez valószínűleg a hatalmas mérete miatt messze földön híres pálya hátránya (külföldről is rengetegen választják ezt a terepet: sehol máshol nem találkoztam ennyire sok külföldivel.)
2.) Nem megfelelő a táblázás és a térkép sem. Hiába vagyok gyakorlott a térképes útvonaltervezésben, itt még a hatodik napon is volt, hogy eltévedtünk. A táblákon túlnyomó többségben - főleg a La Plagne-i oldalon - értelmetlen módon nem a sípálya neve van kiírva, hanem csak az, melyik falu/körzet felé vezet, noha a síelőket az esti hazajutást kivéve nyilván alapvetően az érdekelné, merre folytatódik a pálya a talpuk alatt. Ráadásul mindezt úgy, hogy van kereszteződés, ahol jobbra is és balra is konkrétan ugyanaz a két tábla szerepel, mert mindkét út végül előbb-utóbb ugyanarra fut be, de ezzel marhára nem vagyok kisegítve, ha én X pályát szeretném követni. Ráadásul rengeteg az olyan érthetetlenül buta megoldás, hogy például a kereszteződésben már csak oda van kirakva a két irányt jelző tábla, ahol az egyik irány már nem elérhető, vissza kéne gyalogolni hozzá. Emellett a térképen rengetegszer nem is szerepel a pályák neve, ha túl rövid ahhoz, hogy kiférjen, így csak tippelni tudsz, melyiken is kéne indulnod. A jó táblázás hiánya például a két szakasz közti átjárásban is feltűnő: ha az ember Plagne-ba hazatérve leszáll a két hegyoldalt összekötő Vanoise Expressről, mindössze annyi segítséget kap az akár még egy óráig tartó hazajutáshoz, hogy egy darab táblán annyi van kiírva, hogy "La Plagne: jobbra", semmi több, ráadásul egy ponton ezek a táblák is eltűnnek. Vagy ugyanez a másik oldalon: az ember kinéz a térképen egy utat a Vanoise Expressig, és egy ideig valóban szerepel is a táblákon, hogy a kereszteződésekben melyik irány vezet erre, majd egyszer csak egy újabb kereszteződésben már egyik irányhoz sincs kiírva a Vanoise (pedig jó irányba mentem, mint utóbb kiderült).
3.) A rengeteg vízszintes szakasz. A térképen csak egy helyen (a Vanoise Expresshez vezető Route des Bauches pályán) van jelölve a 0%-os dőlésszög, de ennél sokkal gyakoribb, hogy egyszerűen a pálya közepén elfogy a lejtő, és botozni kell - nekem hat nap után masszív izomlázam van a tricepszemben a rengeteg botozástól, sőt La Plagne-ban a Pravendue pályán nem botozni kellett, hanem lecsatolni, mert az amúgy is lankás pálya egyszer csak elkezdett több száz méteren keresztül felfelé (!!!!) vezetni. Ráadásul számomra érthetetlen okokból itt nem használják a Franciaországban pedig bevett zöld pályás jelöléseket az igazán lankás, kezdőknek is ajánlott pályákra, így ha nem ismered a terepet, nem tudhatod, melyik kék pálya lesz élvezetes lejtő, és melyik semmilyen élményt nem adó, épp csak nem vízszintes túraút (ilyenekből a legtöbb talán a Les Arcs-i régió átvezetői szakaszainál van, de Plagne is bővelkedik bennük).
4.) A kevés hosszú piros pálya - ez főleg a La Plagne-i oldalon baj a haladók számára. Rengeteg a kék pálya (bár ezek sem mind jók, lásd fent), de az egybefüggő pirosból alig akad. A Les Arcs-i oldalon jobb a helyzet, de Plagne-ban szinte teljesen hiányoznak az olyan szakaszok, amelyeken egyhuzamban lehetne hosszan csúszni: a L'Aigle, a Myrtille, a Reches ilyenek például Arcs-ban, ráadásul ezek közel is esnek egymáshoz, Plagne-ban rövidebbek és sokkal távolabb is esnek egymástól az egybefüggő piros pályák.
5.) Ha ez furcsán is hangozhat: az emberek. Talán a zöld pályák hiánya, talán a terep túlzott népszerűsége miatt lehet, de az is lehet, hogy csak nekem volt pechem, de soha nem éreztem ennyire problémásnak, hogy mennyien csúsznak a tudásuknak nem megfelelő pályákon, ezzel jobb esetben csak feltartva, rosszabb esetben veszélybe sodorva másokat (a hóekében, faltól falig íveket húzó emberekre gondolok a legmeredekebb piros pályákon, még azokon is, amelyek elején konkrétan ki van írva, hogy kizárólag haladóknak - ld. a Bois-t La Plagne-ban), és hogy mennyien csúsznak egyszerűen felelőtlenül, másokra nem odafigyelve.
Néhány hasznos infó, ha valakit nem sikerült lebeszélnem :) (De viccen kívül: aki még nem volt, inkább Brianconba menjen, hiába kisebb valamivel az a terep, minden tekintetben sokkal élvezetesebb.)
Mi Plagne Villages-ban laktunk, és mindkét pályára kiterjedő bérletünk volt. Ma már nem így választanék: a Les Arcs-i oldal a haladó síelőknek sokkal megfelelőbb, inkább ott foglalnék szállást, vagy legalábbis közelebb a Vanoise Expresshez. (Ahhoz, hogy elérjük az utolsó, 16:55-ös felvonókat Plagne Villages felé, leges-legkésőbb 16:00-kor fel kellett szállnunk a Vanoise Expressre Les Arcs-ban.) De ha valakit mégis La Plagne érdekel jobban, teljesen megfelelő volt az itteni szállásunk a Pleine Sud nevű házban, egy aprócska, de jól felszerelt kétágyas szoba egy kihajtható kanapéval. (Pároknak érdemes valahogy érdeklődni, ha ugyan lehet: volt, akinek peche volt, és emeletes ágyas szobát kapott a párjával.) A ház ajtajától két méterre ott volt az Aoullets felvonóhoz vezető pálya, így a reggeli indulás nem is lehetett volna egyszerűbb. A menetidőről: Plagne Villages-ból a Les Arcs-i legmagasabb csúcs, az Aguille Rouge egy zsúfoltabb-sorbanállósabb napon 3 óra és 12 perc alatt volt elérhető, erről tudjatok, mielőtt nekivágtok.
Az átjárásról a két rendszer között (ha már ők maguk nem nagyon segítenek):
- La Plagne-ból a Vanoise Express felé először a Bellecote nevű központhoz kell eljutni (ez Plagne Centre-ből egy felvonózással elérhető pl. a Mira és a Trieuse pályán), onnan irány az Arpette felvonó. Ez után egy kötél áthúz egy rövid szakaszon, majd a Mont Blanc vagy a Pierre Blanches pályán el lehet csúszni a Vanoise-ig. (A Route des Bauches pályát az itteni kommentek miatt elkerültem, mert sokan írták, hogy itt több mint egy kilométeren át vízszintes a pálya, botozni vagy sétálni kell.)
- La Plagne centruma vagy a Villages felé: a Vanoise Expresstől tovább egyenesen a Mont Blancon, és a második (piros) vagy harmadik (kék) kereszteződésnél érdemes lecsúszni a Lac Noir felvonóig (noha nincs kitáblázva, hogy ide jutunk...), majd onnan egy rövidke csúszással tovább a Bijolin felvonóval, ahonnan egy újabb rövid csúszás a Salla felvonóig. Ez eljuttat az Arpette pálya végéhez, ahonnan vissza lehet csúszni Bellecote-ig, ha pedig ennél távolabb lakunk, a Colosses felvonó felvisz oda, ahonnan tovább lehet csúszni Villages vagy Centre felé.
Egy nagyon jó, de nagyon kérdéses piros pálya: a Mont de la Guerre.
Ez a pálya normál körülmények között kezeletlen. Azaz ha nincs friss hó, csak NAGYON gyakorlott síelők merészkedjenek rá, mert hatalmas méretű buckák várhatóak nagyon meredek és nagyon keskeny pályákon; aki nem nagyon magabiztos, annak ez iszonyú kemény lehet, bizonyos fekete pályánál sokkal durvább. Érdemes az információs pultoknál utánakérdezni a pálya állapotának: amikor ott voltam, pár nap után már külön kijelzőn is jelezték, hogy tényleg csak a legjobbak vágjanak neki. Viszont amikor már tényleg tarthatatlan lett az állapota, mégis végigmentek rajta ratrakkal, és ezt jelezték is a közeli Verdons Sud felvonónál (a DAMÉE jelenti a ratrakolt, a NON DAMÉE a buckás állapotot). Azért írok ilyen részletesen róla, mert ha az ember nem ijed meg a kihívástól, vagy mégis végigmennek rajta ratrakkal, akkor ez az egész rendszer egyik, vagy talán a legjobb pályája: 6 kilométeren keresztül csúszol megszakítás nélkül, tökéletesen háborítatlan, szinte fülfájdítóan csendes környezetben, elképesztő, leírhatatlan kilátással.
Végezetül néhány jó piros pálya:
- La Plagne-ban: a Harakiri és a Kamikaze ugyan nem túl hosszúak, de kellemesen meredekek, viszont szélesek is hozzá - igaz, ha nincs friss hó, az utolsó, már egybefutó szakasz iszonyatosan eljegesedik, érdemes inkább a kék pályán lecsúszni a Verdons Sud felvonóig. A Roche felvonó két oldalán is van két aránylag hosszú és jó piros - kár, hogy ezek ennyire kiesnek. Végül pedig a Sources pálya: a meredek szakaszok után mindig lankások jönnek, így remekül lehet úgy gyorsulni, hogy az ne legyen biztonságtalan sem.
- Les Arcs-ban: egymással szinte párhuzamosak az Aigle, a Myrtille, az egymással is kombinálható Reches és Bellette pályák - leginkább ezeket ajánlom (mivel az Ourson vezet a Vanoise Expresshez, ez minden nap teljesen kijegesedik és zsúfolt). Örülök, hogy láttam az Aguille Rouges gleccseres csúcsot, szép a látvány, de a pályák annyira nem jók, hogy feltétlenül megérje azt a rengeteg sorban állást, amíg feljutsz ide.
Összességében tehát nem ajánlom senkinek a Paradiski régiót, aki hozzám hasonlóan elsősorban a piros pályákat szereti (de még a kékeseknek sem annyira, mert ahogy már írtam, nem tudni, melyik pálya "tényleg" kék, és melyik csak egy unalmas lanka). Mivel ennyire szét van tagolva a terep, és kevés az igazán hosszú, egybefüggő pálya, kevésbé érződik, hogy 425 kilométeren csúszhatunk - még egyszer mondom, a "csak" 250 kilométeres Serre Chevalier (Briancon) élmény tekintetében sokkal inkább tűnt nagy terepnek, mert ott valóban pályákból, és nem ezernyi érdektelen összekötő szakaszból áll össze a kilométerszám.
Keresés
17 cm
