Most csatoltunk le. Hat napot síeltünk, ebből öt verőfényes napsütésben. Szállásunk Varsban van, és elégedettek vagyunk vele. A környezett rendezett, a pályák szintén. A sítérkép használatáról annyit, hogy társaságunkban még az első napon mindenki próbálta értelmezni, ám ez hasztalan időpocsékolásnak bizonyult.

Ösztönösen viszont könnyen menni fog. Az idő múlásával szintén ez a helyzet. Egy ekkora pályarendszer kiválóan működik a nélkül, hogy akár egy helyen is legyen kihelyezett óra. A "hüttékben" készségesek voltak, még ha nem is beszéltük nyelvüket. Érdekes volt a csönd napközben sehol sem szólt zene.

Egy érdekes időutazásban volt részünk, mivel a liftrendszer a XX. századból maradt itt. Negyvennégy évesen több liftet magáznom kellett. Itt van egy nagy pályarendszer és nincs egy ülős kabinos lift. Például van olyan 2360 méter magas csúcs ahova ülő lift nem megy. A húzó lift az első ötven méteren háromszor úgy herén vág, hogy azok a mandulákkal keverednek. Van egy kabinos lift, amiben állva utazunk. Egy alkalommal használtuk, utolsóként szálltam be és menet közben balga módon nekidőltem az ajtónak, ami egyszerűen el kezdet kinyílni, de csak tíz centire mert elpattantam onnan rögvest.

Egy Olasz, Osztrák üzemeltetővel egy igazi síparadicsom lehetne, így ezt ők szerintem balkáninak titulálnák. Félre ne értsetek, csodálatos élményben volt részünk így is, és azt mondom gyertek síeljetek Varsban, Risoulban! Legyen hozzá szép időtök és jó havatok!Baráti öleléssel Révész Robi