Kedves Bélapó!

Sajnálom, hogy nem sikerült a találkozás. Folyton a kutyust kerestem, ez tévesztett meg engem!
Az Audit toló csapatban nem voltam ott. Ennek ellenére azt gondolom, találkoztunk, méghozzá a pályán.

Egy honfitársainkból álló társaságra lettem figyelmes, amikor azt hallottam: nézd milyen jól csinálják. Micsoda rugói vannak! És eközben a buckás összekötőn síelő bordó ruhás srácra mutattál. Mire én büszkén mondtam: az az én fiam!

Ennyit a személyes részéről.

Élmény, tapasztalat, vélemény: fantasztikus időben, rendesen kifagyott hóban - nem jégen - síeltünk az első öt napban. Szerencsére egy napra átmentünk Auronba is, így nem volt annyira monoton. Nekem sokkal jobban tetszett az az egy nap. Hangulatosabb környezet, változatosabb pályák.
Ami mindkettő helyre elmondható: a pályák nagyszerűen gondozottak, jól áttekinthető jelzésekkel. És itt egy megjegyzés: Igyekeztünk valamennyi pályát besíelni, de tiszteletben tartottuk a pályamunkások jelzéseit. Amelyik pálya le volt zárva, nem bújtunk át a szalag alatt, nem kerültük meg a táblát, csak azért, hogy elmondhassuk: na ezt is megcsináltuk.

Sajna ezzel nem mindenki volt így!

És még valami: A mi buszunkon is visszafelé három síelő társunk sérülten tért haza. Azt gondolom, ez nem feltétlenül szükségszerű! Értem és tudom, hogy ez a sport veszélyes, előfordulnak balesetek, de több alázattal ezek az esetek ha el nem is kerülhetőek, de a számosságuk legalább csökkenthetőek lehetnek. Tudom miről beszélek. Volt már, amikor a sítábort gipsszel fejeztem be én is. 23-24 éve csatoltam először.

Mindent összevetve: nagyszerű hetünk volt! A pénteki hóesés jót tett mindenkinek, különösen a deszkásoknak!

Készülök az új útra. Február végén Nassfeldre.

Gyere, mert ott a kutyusod nem lesz kiközösítve!

Van