Hétvégén még nem jártam Visegrádon -- s eztán sem fogok. ;-) DE muszáj volt, hiszen mára ígérték a felső rész és az erdei út megnyitását, s mivel azokat a pályákat nem tudják kezelni, első napra kellett szervezkedni. (A sielok.hu segítségével és ügyes logisztikával telekocsi vitt, másik autó hozott.) Végül csak 11 előtt valamivel mehettünk fel először a hosszú tányérossal: izgatottan vártam, még sosem jártam arra... A meredek csak az elején volt élvezhető, szerintem, amíg nem túrták szét, viszont a szélső erdei út (a pályaképen nem látható, hogy kettéágazik, aztán összefut) nekem nagyon bejött: lankácska, de gyönyörű panorámával a várra és a Dunakanyarra! A legjobb az volt az egészben, hogy így a megszokott "visegrádi feeling" (értsd: épphogy elindulsz, máris vége) nem kapott el! Délben a hosszú felvonó megadta magát, de a gyors intézkedésnek hála húsz perc múlva újra tudták indítani, csak azután be kellett tartani egy szabályt: három ember, egy üres tányér, megint három ember, megint egy üres, és így tovább. Az alsó részre hihetetlen tömeg gyűlt a nap folyamán! A felvonók győzték a sok embert (alig kellett várakozni!), a pályák azonban kevésbé... Délutánra jeges, sőt földes foltok is kialakultak, a tolókaros tetején és az erdei úton kövek is előbújtak, de azért ki lehetett kerülni (néha nem sikerült, mint látható a lécem talpán, szerencsére nem vészes). Fél 3-kor abbahagytam, lejárt a négyórás jegyem. Okosan csináltam: elég is volt, jó is volt! Köszönjük! (A képek telefonnal készültek.)