Csatlakozom az előttem szólóhoz! Rezső, szégyenre semmi ok! Ti aztán mindent megtettetek. Talán inkább másoknak kellene szégyellniük magukat.

Sajnos nem vagyok olyan helyzetben, hogy bármibe beleszólhassak. Csak amatőr sportolóként figyelem a dolgokat.

Tényleg csodálatos érzés, amikor a magyar labdarúgó válogatott foggal-körömmel, helyenként kihívóan durva szabálytalanságokkal védekezik a franciák ellen a világszinten is hipermodern stadionunkban, majd berúg egy mák gólt és döntetlent ér el. Örömkönnyeimmel küszködve én is felállva elénekeltem a magyar himnuszt. Hogy aztán az óriási Stadion utána 10 évig kong az ürességtől, az nem gond, hiszen a magánéletben is előfordul, hogy az ember néha marhaságokra dobja ki a pénzt.

Óriási büszkeséggel tölt el az is, hogy egyéniben olimpiai negyedik helyezett női kajakosunk mostantól havi hárommillió forint járadékot fog kapni élete végéig. Megérdemli. (csak zárójelben jegyzem meg, hogy a harmadik helyezett norvég hölgy amatőr sportoló, szobafestő és fél év fizetés nélküli szabadságot vett ki az olimpiai felkészülésre. A harmadik helyért 3000 euronak megfelelő összeget kapott),

Bejelentették, hogy a sport stratégiai ágazat.

Nagyszerű! Imádom a focit és már sportágakat, például a kajak-kenut is.

Viszont a fentiekből arra következtetek, hogy bőven van pénz.

Rendben van, eddig költöttünk az élsportra, mostantól viszont el lehetne kezdeni önteni a pénzt a tömegsportba. Ha csak a fejet tápláljuk és a testet nem, akkor a test elsorvad és a fej is elpusztul.

Egy stadion árából hozzávetőlegesen két sícsarnokot lehetne felépíteni 400-400 m-es pályával, mondjuk a Budapesten, amelyek tuti, hogy állandóan tele lennének és rentábilisan működnének (egy bevásárlóközponttal egybeépítve, mint más országokban). És ezek a létesítmények az emberek egészségét szolgálnák.

Vagy hasonló nagyságrendű vissza nem térítendő támogatást kellene adni a magyarországi sípályáknak. Akkor 10 -12 fokokban tényleg nem kellene leállni. Számtalanszor előfordult már, hogy amikor megérkeztünk Murauba húsvét előtt, délben plusz 21 fokot mutatott a hőmérő a pálya mellett, estére visszadermedt plusz 5 fokra, de amíg ott voltunk 10 napon keresztül, kiválóan lehetett sielni. És utána is még két hétig.

Ugyanezt meg lehetne valósítani Visegrádon is. Mert szép, szép az élsport, de ugyanilyen szép a tömegsport is. Az északi államokban ahogy leesik a hó, sífutók ezrei lepik el a tájat. Oroszországban egyes munkahelyeken minden dolgozónak jó minőségű sífutó felszerelést biztosítanak és hétvégeken az emberek családostul mennek sífutni az erre a célra fenntartott gyönyőrű erdős területre, amit ők úgy neveznek, hogy "Zóna otdiha", géppel kialakított nyomvonallal. Van, aki sífutóléccel jár a munkahelyére (ez nem blabla, egy évig volt szerencsém volt dolgozni).

De nem kell olyan messzire menni. Ott van Szlovákia. Családok nagypapától az unokáig bezárólag együtt járnak síelni. Van is olimpiai bajnokuk.

Mindezt nem azért írtam, hogy vitát generáljak és többen nekem essenek a fórumon.

Csak így látom a dolgokat. Nekem, mint amatőr sportkedvelőnek nagyon nem mindegy, hogy 44-szer (tavaly) vagy csak 30-szor (ebben a szezonban) vagy megfelelő fejlesztések esetén akár 70-80- szor síelhetek Visegrádon. Gondolom ezzel mások is így vannak.

Reménykedjünk egy hidegbetörésben.