Én továbbra is a műanyagon kezdés híve vagyok oktatóval.
Az a baj, ha a nem profi szülő tanítja a gyereket:
1. hibás mozgás rögzülhet az elején
2. nem biztos, hogy van türelmed kivárni (nekem nincs), hogy a gyerek mindig csak a szintjének megfelelő pályán csússzon.
Ez nem jelent egyből balesetet, csak a kockázatot növeli. Barátom kisfia pl. úgy tanult, hogy mi tanítgattuk 6 évesen. 3 nap után már szépen síeltünk együtt kék pályákon, tempóban sem volt különbség a fiammal (ő előtte már 2 őszt műanyagozott is). Csak nála néha láttam "esetleges" megoldásokat, amikor vagy megoldja a helyzetet vagy nem (szinte mindig megoldotta), míg a másik "műanyagos" gyerek sokkal tudatosabban kezelte ezeket a szituációkat.
Most hétvégén kinéztünk Dorogra mozogni egy kicsit. Ha csak velem vannak a gyerekek, szerintem hamar megunták volna. De oktató barátunk szuperül felépítette az egészet. 1,5 óra után se mondták a gyerekek, hogy mikor megyünk már? Nekünk kellett szólni a végén.
Szóval szerintem elég luxus Ausztriában kezdeni a gyerek oktatását. Sokkal jobb már itthon lerakni az alapokat, átesni az első nehézségeken és kintre meghagyni a közös élvezetet, amit az együtt csúszás jelent.
Ha műanyag pálya nincs a közelben, akkor korcsolyázni érdemes elmenni. Utána könnyebb lesz a sízés ...
Chopokernek abban igazat adok, hogy egy nemsíelő társ a síelésre hajlamos gyereket is visszahúzhatja. (Így az elején nem mindig szerencsés.) De ha már tudnak együtt csúszkálni, vagánykodni, akkor inkább húzzák egymást. Nincs az a bukkanó, hupli ami elkerülné figyelmüket. ;-)
Keresés
23 cm
