Február 9-én érkeztünk Donovalyba, mert a gyerekek részt vettek a Honda kupa amatőr síversenyen. Az idő ködös, felhős volt mínusz 1-2 fok. Aznap szinte mindenki magyar volt, sokan is voltunk, a hírek szerint 220 gyerkőc indult, így sorállás is volt a felvonóknál, de az aznapi síelést úgyis feláldoztuk a verseny oltárán. Délután, viszont már többen haza mentek a verseny után, az idő is tisztult kicsit, a köd is feljebb emelkedett és végül is lehetett csúszkálni. A pályák rendesen behavazva, nem olvadtak, csak a középső buckásodott a rengeteg ember miatt. A szélső pályák viszont egészen jól tartották magukat. Az ugratós pálya (fun park) is teljesen rendben volt. A csákányos felvonó mellett pedig kitűztek egy kb. 300 m hosszú óriás műlesikló időmérős pályaszakaszt, ami jó móka a családnak, lehet a gyerekekkel versenyezni, bár inkább rövidebb lécekhez van tűzve, de én is jól szórakoztam rajta, hát még a gyerekek, amikor jobb időt mentek a szüleiknél. Az északi oldal teteje egész nap teljesen ködbe veszett, így nem is mentünk át aznap – nagyon mások sem - hanem a déli oldalon síelgettünk zárásig. Másnap reggel a webkamerát megnézve Donovalyban megint köd volt, de a Rózsahegyi (Ruzemberok) kamera képe napsütést ígért, így aznap ott síeltünk.
3. nap ismét Donovalyt választottuk a hazaút előtti síelésre. Aznap felhős volt az idő, de legalább nem volt köd, ellenben fújt a szél, de délutánra még a nap is előbukkant. A 0 fok körüli hőmérséklet nem rontott a pályákon és sokkal kevesebben voltak, mint szombaton, így nagyobb sor sem alakult ki a felvonóknál és a kevesebb ember is a pályák javára vált. Bemelegítésként csúsztunk egyet a laposabb oldalon, de látva, hogy jók a látási viszonyok, átmentünk az északi oldalra. Egy dolgot nem értek. Hogyan nem képesek megoldani 20 éve (mióta először voltam itt), hogy amikor átcsúsznánk a telemix aljába, ne a főúton kelljen a gyerekekkel, síléccel a kézben kvázi életveszélyben átmenni a dübörgő kamionok, buszok és elhúzó személy autók között. Ráadásul a visszajövetnél nem működött az egyik húzólift a kettőből, úgyhogy még botozni is kellett jócskán, vagy lecsatolni és felkutyagolni. Csak azért nem értem, mert közben minden más dinamikusan fejlődik és egy két dolgot kijavítva teljesen korrekt síterep lehetne. Szóval felmentünk a telemixxel (itt szinte alig volt ember a felvonónál) és az 1-es és 9-es pályát váltogattuk. Mindkettő hosszabb, kicsit meredekebb piros pálya mint a szemközti oldali pályák, de jó esésűek, jól síelhetőek. Mivel éjjel esett 5-10 centi hó a ratrakolt pályára, kicsit mélyebb havon, enyhe buckákon csúszhattunk, de ez még abszolút nem volt zavaró, az én GS lécemmel is hibátlanul és tempósan lehetett abszolválni. A 2-es pálya a tányéros aljába, az első felmenetelnél még nyitva volt, akkor nem csúsztunk még le rajta, de bánhattuk, mert később 2-3 csúszás múlva valamiért lezárták, bár a felvonót nem állították le, de nem mertük megkockáztatni. Mikor a gyerekek megéheztek kénytelenek voltunk visszatérni a másik oldalra, mert a Telemixnél lévő büfé zárva volt. Újra átkeltünk a főúton, majd felgyalogoltunk a nem üzemelő felvonó mellett az üzemelőig és visszatértünk. A hütte árak teljesen korrektek 2 euro körül van hot-dog, 3-4 euroért hamburger, sültkrumpli, 6 euroért gőzgombóc. A nap hátralévő részében már itt a déli oldalon síelgettünk, a szélső pályák még ekkor is hibátlanok voltak, középen megint kicsit buckásabb, de nem annyira mint szombaton. A gyerekek most is nagyon élvezték az időmérős és az ugratós pályákat. A végére kezdett kicsit elromlani az idő, sötétebb felhők jöttek és a fagyott hódarát vágta a az arcunkba a szél, de szerencsére ez csak utolsó csúszásnál volt, így egy kellemes aktív nappal búcsúztunk el Donovalytól