Tegnap voltam, már eléggé tavaszi idő volt, de a felső részen a fák között még lehetett természetes havazás nyomait látni.
Ha jól látom, ez eredetileg két különálló pályarendszer lehetett, amit a 6-os kék pályával kapcsoltak össze.
A Mönichkirchen-i oldal hangulatában a mi Mátraszentistvánunkra emlékeztetett, csak kb. kétszer olyan hosszúak a pályák, és mindezt egy nagyon enyhe lejtésű erdei pálya köti össze a parkolóval.
A Mariensee-i oldal lényegében egy hosszú pálya, ami a felső részen háromfelé ágazik, majd újra fonódik.
Mönichkirchenben parkoltam, onnan egy aránylag gyorsabb lift vitt föl középig, onnan egy rövid csúszás után egy másik lifttel lehetett továbbmenni, az viszont már sima rögzítettszékes lassú lift. Ennek a tetejéről lehetett átcsúszni a Mariensee oldalra, ahol már ugyancsak fejlettebb, gyors lift megy.
A 7-es és a 8-as pálya volt a legélvezetesebb, a folytatása, a 9-es viszont inkább küzdelmes. Kár, hogy nincs ennek az ülőliftnek egy középállomása (illetve olvasom egy korábbi fórumhozzászólásból, hogy korábban volt csákányos lift), az alsó részt kihagytam volna. Legalább volt lehetőségem gyakorolni, hogyan kell kásás-vizes hóban menni.
Kedélyes vidéki hangulat volt, a liftesek gyakran köszöntek a beszállásnál, a Berggasthofnál jó kis sajtosknédli-levest kaptam.
A parkolóhoz visszavezető 5-ös pályán rendesen kellett hajtanom magam, de ez tökéletes levezetésnek bizonyult, sőt kedvet kaptam, hogy megtanuljak sífutni.
A fekete pálya máshol, pl. Stuhlecken szerintem piros lenne, az itteni piros pályák kékek, az itteni kék pályákat pedig sífutópályáknak jelölik. Épp ezért a számok csalókák, a lesiklásra ténylegesen használható pályahossz kisebb, az 5-ös és 6-os pályának inkább összekötő szerepe van, lejtése nincs - bár utóbbi jobb hóviszonyok közt szép panorámacsúszásra alkalmas.
A kurta 1-es pályán nem mentem, de úgy láttam, kiváló tanulópálya.

Képek: https://sielok.hu/fotoalbum/monichkirchen-2020-tavasz/galeria/ (szerk.)