Káosz és zűrzavar. De kezdjük a csúszással, a káoszról majd későbbb.
Péntek-szombaton voltunk kint. Pénteken elvileg lehelletfinom szellőnek kellett volna fújni a minden előrejelzés mniatt, hát, ez nem jött be. A pályák rendben voltak, de nem szabad elfelejteni, hogy pár nappal azelőtt a főn idén már másodszorra szépen leolvasztotta az egész hegyet, majd ami megmaradt, az jéggé fagyott vissza. Erre ráhullott pár nap alatt 20-30 centi hó, aminek az első résszét sikerült összegyúrni a korábbi jégréteggel. Így volt egy kőkemény pályaalap, tajta vastagon porhó.
Főleg északon csúsztunk, élvezetesek voltak a pályák és bár nem igazán akartam pályasíző barátomtól elszakadni, azért mégis be kellett nézni a meseerdőbe, hát nagyon megérte. Az északi erdők álltalában nagyon jól megőrzik a porhavat, nem volt ez másként most sem. Bár arra rá kellett jönnöm, hogy a hegy alján már nincs elég hó az erdőzéshez, így mindenképp ki kell menekülni valahová: liftnyomba, pályára, stb.
Délen gyakorlatilag a tetejétől az eljáig fújt a szél, ami elég ritka. Fent nem láttunk sokat, de a pályán is frenetikus volt a hó, a fekete pályáról a Deres felé letérve pedig pláne. Bár nem volt az az igazi porhó, a szél miatt tömörebb, sűrűbb anyag fogadottm de nagyon jót lehetett benne csapatni még úgy is, hogy magát a havat sem láttam magam körül, sőt még a hegy dőlését sem. Lejjebb, a piros egyes szakaszairól teljesen lefújta a porhavat a szél, maradt a jég, de a pálya mellett ott is hibátlan volt.
Szombatra végre előbújt a Nap! Ismét egy teljes körrel kezdtünk Északon, és a csúcsról lefele meglepően jó volt a hó, cserébe most ezen az oldalon fújt minket lefele a szél, mintha nem ez lett volna eleve a célunk... Ezt a produkciót még egyszer megismételtük a nap vége felé, talán abban reménykedve, hogy többet látunk, és nem akarja letépni a fejünket a szél... ..egyik sem jött be. A hó viszont kitartott, feltételezem mindig új porhavat terített a szél a pályákra. Szokatlan, hogy a szél ratrakoljon, de ezúttal úgy fest ezt a melót is megnyerte.
Az északi pályák vegyes állapotban voltak, volt, ami egész nap jól síelhető maradt, volt, amiről lesíelték az összes havat már délre. Óriási tömeg volt a lifteknél, mégsem álltunk szerintem sehol 10-12 percnél többet. Délen egy teljes kört mentünk, kellett volna radart vinni, vagy fehér botot. Szél semmi, a csúcs alatt 20 méterrel már barátságos volt az idő, de az orrunkig sem láttunk. A feketén még mindig remek hókis buckákkal, amit csak éreztünk, vizuális kapcsolat nem alakult ki. A Kosodrevina szintje alatti pályák inkább jegesek, mint havasak.
És akkor a káoszról:
Szervezés tekintetében Chopok mindkét napon elégtelent kapott. Délről támadtunk. Pénteken elég jeges volt az út, mivel környezetvédelmi okokból nem sózhatnak, így marad a kőszórás. Hát erre az útra nem jutott kő. A nem összkerekes autók java része még a lankásabb szakaszon elakadt. Mi is beálltunk egy feltorlódott sorba, az elindulás már nem volt sikeres. Megfordultunk, kerestünk egy helyet hólánc szerelésre, felraktuk és újra nekivágtunk. Csakhogy sokan nem követték a példánkat. Ahol elakadtak, ott szereltek hóláncot (100 méterenként 2-3 autó), vagy tologatták a gépet, aminek sok értelme nem volt, hiszen aki egy kilométerre az elágazástól a lankán elakad, az miért is gondolja, hogy feljut akár Krupova, akár Trangoska felé a meredekebben. Az elakadt aurók miatt a sor folyamatos megállásra, kerülgetésre kényszerült, és végül nem csak az autók nem haladtak sehová, de a szemből érkező hókotró és síbusz sem. És, hogy miért hibáztatom a terepet? Egy árva emberrel nem találkoztunk a személyzetből, senki nem szólította fel a népet hóláncszerelésre a hegy alján, senki nem vette kézbe az irányítást, koppintott rá a türelmetlenkedők orrára, akik elkezdték kielőzni a sort, ami azért állt, mert a szemből jövők miatt nem volt lehetőség az elakadók kikerülésére.
Szombatra a helyzet jobb lett, vastagon megszórták kővel az utat, gond nélkül fel lehetett jutni. De a Krupova parkoló nyitásra (!!!) megtelt, a Srdieckoi is, egy rövid ideig még tartotta magát Trangoska, aztán már csak az útszéli parkolás maradt. Ez a régi emlékeket hozta vissza, de legalább sikerült úgy parkolnunk, hogy az autóig vissza tudtunk csúszni. Tájékoztatás persze aznap is nuku. Helyette dugóban állás és araszolgatás és rengeteg rossz helyen parkoló autó.