Nassfeld - Karintia adu-ásza

Karintia, illetve maga a nassfeldi sírégió rendkívül szerencsés, hiszen ide mindig jut hó, ráadásul hamarabb, mint a többi tartományba, minek köszönhetően a december már teljes jogú tagja a hivatalos szezonnak. Nassfeld így az egyik leghosszabb síszezont garantálja Ausztriában, mindezt 102 kilométernyi pályával!

A déli irányból, a tenger felől érkező magas nedvességtartalmú légáramlatok nekirontanak az Alpok déli gerinceinek, ahol viszonylag hamar csapadék képződik belőlük. Ezek az áramlatok ugyan tovább juthatnak észak felé, de havat már keveset visznek magukkal. Talán nem véletlenül kapta Nassfeld a hómágnes becenevet!

Bár magam is kedvelem példának okáért a távolabbi Tirol magasan fekvő síterületeit, lenyűgöz a háromezres sziklák látványa, de mindig hiányolom egy picit az erdőket, a növényhatár jópofa törpefenyőit, és minden olyan, szívet melengető jelenséget, amely megtöri a végtelen fehérséget. Ezért is töltött el kifejezett kéjjel a Nassfeld Aréna látványa, ahogy a Dolomitokhoz nem csak földrajzilag igen közelálló látványos sziklafalak félig körbeveszik az aréna zegzugos, első látásra áttekinthetetlenül kígyózó sípályáit, melyeket fás szigetek és erdőcskék választanak el egymástól. Egész egyszerűen minden megvan itt, mi szemnek és síelésre kiéhezett remegő lábnak ingere, a sziklák közül induló adrenalinbomba super-G pályától a "gyógy" pályákig, bár nem az utóbbiak dominálnak.

Egy érdekes szempont lehet snowboard-rajongóknak, hogy Nassfeld azon kevés helyek egyike, ahová végre érdemes eljönnie minden freeridernek, itt ugyanis minden pálya közötti terület szabad prédája az off-piste stílus kedvelőinek.

A terület közigazgatásilag Hermagor városhoz tartozik, amely csak ötszáz-egynéhány kilométerre van Budapesttől. Villachig autópálya, ezek sem utolsó szempontok, így aztán Nassfeld alternatívát jelenthet egy hosszú hétvégére is, nemcsak egész hetes túrára. Egyébiránt Villachtól egy kellemes és látványban gazdag úton juthatunk el Tröpollach városkáig, ahonnan szerpentin lódul neki, hogy feljuthassunk a pályarendszerekhez. Nem kell azonban mindennap megmásznunk ezt az autóutat, ugyanis a sógorok egy nagyvonalú húzással megépítették ide a világ egyik leghosszabb kabinos felvonóját, ami egy több mint hat (!) kilométeres kötélpályán Tröpollachból közvetlen az aréna közepére szállítja hálás utasait, kevélyen hirdetve a technika határtalanságát. És hogy hazafelé se legyen okunk panaszra, 1820 méterről indul lefelé egy piros pálya vissza a faluig, majdnem 8 km-es erdei száguldást biztosítva.

Egyébiránt a Nassfeld Aréna legmagasabb pályapontja 2200 méter, ami talán csak a "megteszi" kategóriát jelentené, ha a látvány és a hóviszonyokról szóló, jogos szuperlatívuszok nem emelnék sokcsillagos minősítésűvé a területet. Ahogyan a szállások és a vendéglátás is dicséretet érdemelnek. Aki megfordult már osztrák szállodákban, tapasztalhatta, hogy 2-3 csillag felett már nincs eget verő különbség egy-egy szoba minősége vagy szolgáltatásai között. Egy olyan négycsillag-pluszos szálloda, mint például az Aréna közepén fekvő tradicionális Sonnenalpen Hotel, olyan apróságokkal tudja igazolni emelt kategóriáját, mint a mindenre kiterjedő wellnessrészleg ingyenes harapnivalókkal, vagy a tényleg fullextrás reggeli választék, amely igencsak túlnő a szokásos kontinentális reggelik kínálta élvezeteken. Nem elhanyagolható persze a szálloda besorolásánál, hogy valódi pályaszállásról van szó, a Sonnenalpen esetében úgy 50 métert kell gyalogolni a legközelebbi felvonóig vagy a síkölcsönzőig.

Egy másik újdonságról is muszáj szót ejtenem az Aréna szolgáltatásaival kapcsolatban. A helyiek már régen felismerték azt a tényt, hogy a sísport vagy inkább a téli utazgatások egyre növekvő népszerűsége miatt számtalan síelni nem tudó is érkezik a síelőkkel. Hogy ők se unatkozzanak, no meg valamit azért költsenek is, ha már a síbérletbevételeket nem gyarapítják, elsősorban őket célozza meg az alternatívsporteszköz-kölcsönző, amelyet szívből javaslok kipróbálásra komoly sportolóknak is.

A síbicikli különböző verziói tréfának sem rosszak, de kifejezetten élvezetes perceket nyújtanak némi elszántság esetén! Szintén érdekes, hogy ha valaki "egy ingben-gatyában" érkezik, fel is öltözetik megfelelő síruhába, így elméletileg tényleg elmókázhat Nassfeldben bárki, anélkül, hogy otthon egy fillért is beruházna, vagy egyáltalán tudná, hogy majd mit is akar itt csinálni a tájban való gyönyörködés mellett.

Ez is azt mutatja, hogy a világ alaposan megváltozott a téli utazások terén. Akik 10-15 éve síelni indultak a nyugati célpontok felé, azokat főleg az vonzotta, milyen hihetetlen pályákon döngethetnek majd a hazai vagy az akkor még nem túl jó minőségű szlovák területekhez képest. Ezért jellemzően a síelni jól tudók alkották az utazók nagy részét, akik miután napközben mindent beleadtak, este hullafáradtan feküdtek le akármilyen szállásukon, hogy legyen idő regenerálódni a másnapi hajtáshoz is. Ennél ma jóval többet kíván a magyar utazó is, főleg mivel sokan inkább pihenésnek szánják azt az egy-két hetet, kis síelgetéssel, de azért vigyázva az arányokra a forralt bor szürcsölgetése, a csúszás, no meg a délutáni wellness között.

Karintiai tapasztalataim is igazolták, hogy az elmúlt évek abszolút megcélzott közönsége: a család! Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a sípályák és a környék szálláshelyeinek újabb és újabb szolgáltatásai, kifejezetten a családdal érkezőknek. És itt lényegesen többről van szó, mint a magasított etetőszékről az étteremben.

Tökéletes példát találunk erre a Tröpollachhoz közeli Presseger-tó partján, Christian Richter családi panziójában. Nos, itt eldönthetjük, hogy aznap a kicsikkel akarunk csúszni, vagy végre nyugodtan síelnénk egy komolyabbat a legifjabbak pesztrálgatása nélkül. A panzió személyzete egész napos foglalkoztatást, ebédet, ha kell uzsonnát, meg sok egyebet kínál "ottfelejtett" gyermekeink számára. Sőt, ezek benne vannak az egészen barátságos családi bungaló árában. Itt a komplett családi árak a jellemzőek egyébként, így tulajdonképpen a nagycsaládosok járnak a legkedvezőbben Christian Richter mesés fekvésű parkjában. Az Európában egyedülálló, a tó vízén úszó szauna csak hab a tortán, nem beszélve arról a szomszédos nádasban felépített kis kápolnáról, amely bekerült a világ legromantikusabb esküvői helyszíneinek 50-es listájába.

Bár Nassfeld elsősorban a télről szól, nem úgy maga Karintia, ahol a nyári üdültetés lényegesen régebbi üzletág, nem is véletlenül. Christian Richter az osztrák konyha egyhangúságát cáfoló fantasztikus vacsora mellett megosztotta velünk a hely titkát, miszerint a tartomány csábító ereje abban rejlik, hogy itt nyáron nappal teljes értékű nyár van, 26-27 fokos vízzel, sőt kánikulai meleggel, de este a hegyekből leereszkedő légáramlatok tavaszi éjszakát varázsolnak ide. Valószínűleg ezért is láthatott annyi fantáziát az általa korábban csak szabadságakor látogatott helyben, hogy 8 évvel ezelőtt látva az üdülőtelep színvonalának hanyatlását, egy gyors családi mérlegeléssel 20 év menedzserkedést maga mögött hagyva inkább megvette, továbbálmodta és megcsinálta, úgy, ahogy azt kellett.