Élménybeszámolók

Idén február végére és Bad Gastein régióra esett a választás, leginkább azért, mert itt még nem voltunk :). 2 nagyobb és 2 kisebb síterületet foglal magába, a Skiamade bérlet érvényes rájuk. Szokásos osztrák infrastruktúra, gyors és hosszú kabinos liftek (fűtött ülés a Stubnerkogelbahn-ban!- ez mínusz 10 C-ban piros pontot jelent), nagyszámú hütte és ami nagyon kellemes meglepetés volt: a hét minden napján kiválóan kezelt pályák, még éjszakai hóesés után is. Negatív: a pályák csatlakozásai néha jelentős taposással oldhatók meg, ami például egy hegycsúcson elég érthetetlen, ahol könnyen kiépíthető egy átcsúszó lejtős szakasz. Lehetőség van síelés után a város híres termálfürdőiben egy kellemes úszásra, szabadtéri medencében megmártózásra, esetleg szaunázásra, aki szereti. Az első napokban változékony időnk volt, a masszív hóeséstől a ragyogó napsütésig minden előfordult. A sportgastein-i rész első 3 nap lavinaveszély miatt le volt zárva, de később kinyitották. Szép időben mindenképpen ajánlott ellátogatni Sportgasteinbe (kb. 15 perc a helyi síbusszal). Ez a terep 2600 m-ig felmegy, lényegében egy hosszú kabinos felvonóhoz tartozik 4-5 kiváló vonalvezetésű, élvezetes lesiklópálya, lehet tempót menni rajtuk -persze, csak ha akarunk. Az utolsó napot teljes egészében itt töltöttük, annyira szép volt az idő és jól esett a száguldozás. A péntek számomra legfontosabb eseménye viszont az volt, hogy otthon Mo.-n sikerült egy mandulaműtét és ettől végre jobban lett valaki, aki nagyon fontos nekem :).

Idén februárban jártunk Eplényben és nagy örömmel állapítottuk meg, hogy végre valami Mo.-n is elkezdődött!
Nyilván, ez elsősorban a négyüléses felvonónak köszönhető ("Szent Sólyom"), amelyet Saalbach-ban már lecseréltek, de nem baj, mi itt most nagyon örülünk neki.
Pozitívumok között a szépen kezelt pályák, barátságos személyzet, ötletes megoldások, jól megszervezett parkolás, fejlődőben lévő infrastruktúra szerepel.
Természetesen van még hova fejlődni, néhány építő jellegű kritika: a Szent Sólyom igen lassú, a kiszállásnál jégpáncél volt a lábad alatt, ezért szinte minden 4-esből valaki elvágódott a kisiklásnál, tehát fél percenként megáll a felvonó, nem kis időre. Az alsó étterem kapacitása nem bírja a hétvégi forgalmat, és jó magyar szokás szerint a büfében valótlanul magasak az árak.
(Feeling: tiroli harmonika és germknödel helyett lángosszag és tuc-tuc zene :)), de nem baj, még ezt is elnézzük).
Szóval összességében örülünk ennek a jól fejlődő síterepnek, végre 4 üléses lift Mo.-n is, az irány nagyon jó, hajrá Eplény!

Mi január utolsó hetében voltunk itt, nagyon jó kis hét volt, sokat síeltünk. A pályarendszer hihetetlenül változatos és nagy méretű, az ember azt sem tudja, hová kapjon, ha el akar indulni. Van itt minden: kanyargós, erdei pálya, széles, lankás kék pálya, vagy durvább, buckás fekete. Látszik, hogy az utolsó években rengeteget fektettek ebbe a rendszerbe: gyors, modern liftek (fűthető üléses székes felvonó), hóágyúk százai, kiépített infrastruktúra. Sorbanállással szinte nem találkoztunk, a 6 és 8 üléses felvonók csak úgy nyelik a tömeget. Kiválóan lehet tájékozódni, a 3-4 dombbal arrább lévő pályák, felvonók felé vezető út is tisztán és világosan jelezve vannak. Hütték szokásos osztrák minőség, nagy kajaválasztékkal. Számtalan extra lehhetőség és különlegesség: éjszakai síelés, síelőkről videófelvétel rögzítésének lehetősége (ezt vissza lehet nézni a neten, csakúgy, mint az aznapi útvonaladat síbérlet számának beírása után), funpark, síszemüveg párátlanító a felvonó állomásánál stb...
3 nap volt napsütés, 1 nap felhős, 2 nap hóesés. Egyetlen negatívumként csak azt említem meg, hogy a ratrakokat csak késő este láttuk dolgozni. Amikor hajnalban esett a hó (1 ilyen nap volt), akkor a friss, kezeletlen hó a pályákon maradt napközben is végig, beleértve az éjszakai síelésre kijelölt pályát is. Persze, tudni kell így is síelni, csak ez egy más stílus :) Összességében 5 csillagos, prémium kategóriás síterep így osztrák viszonylatban is, kicsit több raktarkolással lehetne 5+1 is.. :))

2007 márciusban voltunk itt, jó kis síelés volt.
Risoul egy tipikus francia síterep a "középmezőnyből", adottságaiban Pra-Lophoz, Led Sybelles-hez, Orcieres hez tudnám hasonlítani. Jó áraival, nagy pályarendszerével nekünk is csábító ajánlat volt. 1800 körüli magasságból indul, igen hóbiztosnak mondható 2750 m-ig megy fel a rendszer. Számos zöld és kék pálya van a kezdők nagy örömére, a pályákat szépen kezelték, nem volt zsúfoltság sem rajta. A felvonók néha kissé rozogának tűntek, a székesek lassúak, kabinos alig van, tárcsással sokat menni, ha be akarjuk síelni a pályarendszert. Nagyon kellemes volt a Risoul falu oldalában lévő Pierre nevű felvonóhoz tartozó 3 pálya, széles, változatos, erdei lejtők, dinamikus ívekkel, igazi élmény volt rajtuk kicsit megereszteni. Ezt mások is észrevették, ezért elég nagy sor alakult ki, mert a "Pierre" bizony csak egy szimpla tányéros, ami eléggé túl van terhelve, el kéne ide leglább egy 4 üléses. Összességében nem drága, de élvezetes síterep.

Tavaly március közepén voltunk itt síelni. Apartman hibátlan, alsó kabinos felvonó lábánál, tágas, új, szépen berendezett, szaunával, sítárolóval stb..A síterepről viszont elmondható, hogy ez francia viszonylatban nem egy magasan fekvő síterep, ide március hónapban már kockázatos jönni. A pályarendszer alja mindössze 850 m-en van, ami bizony nem elég néha ahhoz, hogy szezon végéig jó minőségű hó maradjon meg, mert meleg van, a pályák latyakosak, sárfoltokkal tűzdeltek, különösen délután. Mi a felső pályákon is gyakran hatalmas hómentes barna sárfoltokba ütköztünk, ami elég veszélyes is volt, nem lehetett tempót menni. Sokan "felmenekültek" a 2300 m-es csúcsra, ahonnan viszont a piros pálya szűk is, buckás is, mondjuk úgy, hogy kihívás. Megeve elméletileg egy elit síközpontként van számontartva. Én elhiszem, hogy egy hideg januári héten tökéletes lehet, de nálam az értékelést lehúzza, az a tapasztalat, hogy adotságaiból fakadóan márciustól nem az igazi.
Átmentünk viszont 2 napra egy sokkal kisebb, kevésbé neves síterepre, úgyhívják, hogy Les Contamines. (Bérlet érvényes). Ez viszont sokkal magasabban van, kedvező mikroklímája van, szuper hóviszonyok, tökéletes pályák, gyors felvonók fogadtak minket. Aki Megeve-be jön, feltétlenül látogasson el ide. Ha előbb tudjuk ezt, az összes napon átjövünk.

Mi is voltunk itt nemrég egy febrár eleji héten, kb. 5-600 magyar honfitársunkkal. Isolát olyan egyszerűbb síterepnek gondoltuk, olcsó árai miatt, de ez tévedés volt: hihetetlenül jót síeltünk. Jó, mondjuk szerencsénk is volt, mert 6 napig ragyogott a nap, mindez tökéletes hóviszonyok mellett. Isola Franciao. egyik legdélebbi síterepe, délről, a tengerpart felől érdemes megközelíteni. Déli elhelyezkedése ellenére mégis mindig bőven el van látva hóval, ide valahogy mindig jut csapadék, persze már a sífalu is 2000 m-en van, innen indulnak a pályák 2600 m-ig. Felvonók egyszerűbbek, azt hiszem két kabinos van, ebből egy régi "tojás". A pályák nagyon szépen gondozottak, összesen egy fekete ("super vallon") volt egy kicsit elhanyagolva, mikor ott voltunk. szinte végig nagyon kevesen voltak, sor nem volt sosem, csak reggel a kabinosnál. Délután érdemes átmenni a keleti oldalra, amit délután még nyugatról süt a nap, így mindig napos részeken síelhetünk.

2004 január végén voltunk itt egy nagyobb csoporttal. Összességében nagyon kellemes benyomást tett ránk ez a tényleg kiváló síterep. Előnye, hogy francia viszonylatban relatíve közel van, az olasz határt átlépve a Montgenerve hágón kell átvergődni és már ott is vagyunk. A belváros hangulatos, tele régi házzal, fent a dombon a vár, pezsgő éjszakai élet van. A szállásunk közvetlenül a hoszú kabinos felvonó aljában volt, egy kultúrált, viszonylag modern apartmanház. A pályák lejönnek a városig, bár személy szerint nem szeretem a nap utolsó csúszását az alsó parkolóig menő pályán megtenni, mert mindenki itt megy le délután fél 5-kor, ezért nagy tömeg van rajta, buckás, kisíelt pályaviszonyok mellett néha szenvedés. A fenti pályák fantasztikusak: szélesek, jól kezeltek, igazán élvezhetők, minden tudásszintnek megfelelnek. Érdemes a Briancontól távolabb eső részeket is felkeresni (Villeneuve, L'Yret), mert sokkal kevesebben vannak és kiválók a pályák.

Egy hideg január végi héten jártunk Kaprunban. Ez a síterep igazi csemege, fenn a Kitzsteinhorn gleccser, lent a Maiskogel nevű enyhébb pályákból álló terület. Fent a gleccseren januárban elég hideg van, nekünk - 28 fokban is volt részünk az egyik reggelen, a kesztyűt nem tanácsos levenni,a digitális fényképezőgép rövid időre csütörtököt mondott, szóval készülni kell a hidsegre, ha valaki ilyenkor látogat el ide. A lenti parkolóból hipermodern kabinosok repítenek, ebből az egyik a szörnyű alagúttűz után épült, mintegy alternatívájaként a símetrónak. Amúgy páratlan a panoráma fentről, a pályák szépen kezeltek, változó nehézségűek. A Langwied-ig lemenő hosszú piros pályán délután 4 körül már nagy a tömeg, többen összeütköztek előttünk, tehát a kevésbé gyakorlottak jöjjenek le felvonóval inkább. A fenti kékek szélesek, lehet rajtuk döngetni. Ha jól emlékszem, a 4 napos bérlet érvényes Zell am See-re is (Schmittenhöhe), mely jóval alacsonyabban fekszik, tehát, ha fent a gleccseren beáll a köd, vagy vihar van, vagy csak egyszerűen belénkfagy az a bizonyos, akkor kellemes alternatíva lehet Zell am See arra a napra. Tavasszal viszont, egy napsütéses áprilisi, május eleji hétvégén Kitzsteinhorn gleccser kitűnő levezetése lehet a szezonnak.
Nálam 5 csillagos.

Egy januári hónap végén voltunk Schmittenhöhén, nagyon szép hely, közvetlenül a kapruni gleccser mellett. Érdemes a kombinált bérletet venni (lehet, hogy több napra már csak ilyen van), mert ha kellően hideg van 1000 m-en is, lehet a Zell am See-i terepen síelni, ha meg bejön egy melegfront és olvadozik, akkor irány a Kitzsteinhorn gleccser, ami abszolút hóbiztos. Megfordítva, ha a gleccseren beáll a köd 5 m-es látótávolsággal vagy 100 km-es a szél, szintén ott van Zell am See, mint lehetőség. Az Areitbahn-ok kék pályái lankásak, barátságosak, csak igen sokan vannak rajta, az összes helyi síiskola ott gyakorol. A "középső" pályák már keményebbek, meredekebbek, a feketék sem olyan vészesek egy gyakorlottabb síelőnek + rendesen ratrakolják őket. Mikor mi voltunk rengeteg orosz síelő volt a pályákon (főleg középkorúak), nem tudom ez mitől volt így akkor, csak érdekességképpen említem. Összességében remek síterep.

Idén januárban voltunk itt, Les 2 Alpes-ból jöttünk át. Alpes D'Huez nem véletlenül Európa és a világ egyik leghíresebb síterepe. Kb. 2000 m-es szintkülönbséget lehet itt besíelni, a legváltozatosabb, legkülönbözőbb pályákon, melyekhez jön egy kiváló adottság, remek hóviszonyok és jól karbantartott pályarendszer.
Érdekes, hogy az egész síterep aljában, rögtön a falunál van egy nagy "teknő", "kezdők zónája", ahol lankás, széles, sima zöld pályák tucatjai találhatóak egymás mellett, azt hiszem ez minden kezdő álma. Ráadásul a zöld pályák tetejére sok teleski és székes mellett egy kabinos felvonó is felvisz, tehát akinek még nem megy a tányéros lift az első nap, az sem esik ki 27-szer a liftből az első délelőtt, hanem szépen kabinban ücsörögve fel tud jutni a kezdő zóna tetejéig.
Minket természetesen a felső régiók érdekeltek, ahol a nehezebb pályákat találjuk, ahol mindenki talál kedvére való pályát. Híres a "La Sarenne" nevű tizenvalahány km-es fekete, amin mi is lejöttünk. Jópár szakasza "izzasztós", profiknak is tartogat kihívást. Főleg az eleje, amely kb. 70-80 cm magad jeges buckákkal tűzdelve, elég meredek lejtőn pár száz méteren keresztül odatesz a combizmoknak, aztán lankásabb részek, majd ismét durván meredek jeges, buckás, keskeny szakaszok, melyeknél megállva hihetetlen panoráma tárul fel. Szóval maga a pálya nem az élvezetről szól, de haladóbbaknak kötelező. szintén keménya "Tunel" nevű fekete, ezt kezdők meg ne próbálják!
Talán csak egyetlen negatívumot lehet mondani, hogy a "Pic Blanc"-ról csak nehéz pályán lehet lejönni (ellentétben Les 2 Alpes-pal), tehát kezdőknek marad a lifttel való lejövetel, miután körbenéztek a csúcsról.
Összességében 5 csillagos síterep, minden igényt kielégít.

Régóta a kedvenceim közé tartozik ez a síterep, bár ez nálam inkább gyerekkori nosztalgia, mintsem objektív értékelés. Tény, hogy Ausztria egyik legnagyobb összefüggő rendszere, tele számos hangulatos völggyel, erdőkben kanyargó ösvénypályákkal, széles, lankás gyakorlópályával, melyek legtöbbször szépen gondozottak. Rengeteg a hóágyú,a ratrak, a hütte, tehát infrastruktúrálisan profin kiépített. Furcsa viszont, hogy sokszor igen rövidek a pályák, (hihetetlen, hogy egy 300 m-es pályához képesek építeni egy vadiúj, 6-8 üléses Doppelmayert, lecsukható "kabinnal"...), hosszúnak csak a parkolókig levezető piros pályák mondhatóak. A síterep fő hátránya alacsony tengerszint feletti magassága, ami bizony márciusban már délutánra latyakossá, olvadossá teszi a lejtőket.
Hideg januári időben viszont ideális választás családoknak, iskoláknak, kezdőbbeknek, akik imádni fogják. A profik menjenek tovább az autópályán Zillertal-ig vagy St. Antonig.

Kreischberg nagyon pozitív meglepetés volt számunkra. Viszonylag kedvező árfekvésben, jó adottságok, szépen karbantartott pályák, barátságos környezet, modern felvonók találhatóak itt. Mindenféle pálya megtalálható, kezdőtől a haladóig (bár a parkolóig lemenő feketepálya egy közepes pirosnak felel meg), egy hosszú hétvégére ideális választás.

2007 februárban voltunk itt síelni, őszintén szólva elég nagy csalódás volt: irdatlan tömeg, felvonóknál sorbanállás, két-három pálya tisztességesen megcsinálva,a többi elhanyagolt, hatalmas barna sárfoltok rajta, jégpáncéllal váltakozva. Stuhlecken majdnem annyiba kerül egy síbérlet, mint egy nagy, tiroli, salzburgi síterepen, ehhez képest a terület adottságai és a nyújtott élmény messze elmarad azoktól.
Gyorsan tovább is mentünk Kreischbergre, ahol sokkal jobb viszonyokat tapasztaltunk.

Mi februárban voltunk itt 4 napra, nem volt rossz, de azért jóval többet vártunk. A pályák nem mindig voltak jól kezeltek, sokszor zsúfoltság volt, rengeteg család, kígyózó síiskolák, felvonóknál nagy sor stb...
Inkább kezdőknek való a síterep, vagy iskolai csoportoknak, esetleg kisgyerekes családoknak, nekik bátran ajánlható.
De profiknak, fanatikusoknak, sportembereknek, akik már megszokták a hatalmas pályarendszereket, 3000-es magasságot, nekik nem ajánlható, mert fél nap alatt besíelik az egészet és csak szenvednek majd a zsúfoltságtól.
Összességében egy próbát megért, nem bántuk meg, tudjuk már, hogy ilyen is van, de máskor inkább fizetek pl. Saalbach-ban 20-30%-kal többet a bérletért és síelek 4x, 5x annyi időt.

Mi is jan 24 és 31 között voltunk itt. 1 nap volt hóesés, 1 nap felhős, a többi 4 nap ragyogó napsütés, álom porhó és tökéletesen kezelt pályák fogadtak minket. Jó kis hét volt, rengeteget síeltünk, 1 napra átmentünk Alpes d'Huez-be, ahol hasonlóan jó viszonyokkal találkoztunk. Érdekes a jégbarlang a gleccseren, megéri a 4 Eurót. A gleccserről nagyon szép a panoráma, tiszta időben messze ellátni, a gleccser pályái szélesek, lankásak és simák, mint a biliárdasztal, így a kezdők is síelhetnek 3600 m magasan. Egyszóval szuper a hely, egyszer el kell ide látogatni, ajánlom mindenkinek, akár késő márciusig a hóbizonsága miatt.