Élménybeszámolók

Sajnos vége az idei szezonnak (lehet, hogy még egy kis nyári Tux belefér), a schnalstali edzőtáborral egyenlőre a garázsba kerülnek a lécek. (Persze megfelelő karbantartás után!) Úgy látszik az időjárás nem veszi figyelembe, hogy javában a tavaszban járunk, mert a hat nap alatt minimum 50-60 cm friss hó esett, fantasztikus minőségű pályát varázsolva. Sajnos az idő csak 3 nap volt igazi tavaszias, 2 nap szakadó hó és köd akadályozta a megfelelő látást és ezáltal a kapuk közötti sízést. Persze ez az idő sem telt haszontalanul, mert Atesz rengeteg iskolagyakorlattal próbálta csiszolni a mozgásunkat, több-kevesebb sikerrel.
Nagyon érdekes volt keddi kapusedzés, amikor meglehetősen szakadós volt a hó, és bizony nagyon kellett arra figyelni, hogy a terhelést nagyon finoman adagolva, és nem egy hirtelen nyomással kell végrehajtani.
Egyébként a pályákon alig voltak, talán amiatt is, hogy vasárnappal bezár a pálya és csak ősszel nyitnak újra.
Külön élmény volt, hogy összefutottunk Cadel Evans-el, a Tour de France 2011-es Ausztrál győztesével. Rendkívül barátságos volt, több közös fotó is készült.

https://sielok.hu/fotoalbum/491948/...galeria/

Hali,

25-én voltunk kint és nagyon megérte. Háztól - házig (Budapest - Stuhleck) pontosan 3 óra volt, pedig voltak benne komoly ködös szakaszok.
Mi egy kicsit féltünk, mert a pályainfó szerint latyakos a hó, ehhez képest nagyon kellemesen csalódtunk.
A fenti részen még délután is tökéletesen kemény pályák, lent délutánra valóban kicsit megszuttyadt, de azért síelhető volt. (Kicsit fárasztóbb, munkásabb).
Sorállás sehol nem volt, az összes lényeges pálya és lift üzemelt.
Az idő nagyon kellemes, többnyire napos, néha egy-egy felhő beborított.
Tegnapra havazást írt az előrejelzés, ha tényleg esett, akkor szerintem nagyon megéri kimenni, még egy napra is, csak ezt mindenképp hétköznap tegyétek,mert szerintem hétvégén sokan lesznek.

Sajnos egy kicsit megkéstem a beszámolóval, de mióta nyugdíjas vagyok, semmire nincs időm (!). Szóval, most pótolom az elmaradásomat. Vasárnap utaztunk és kb. Salzburgtól folyamatosan esett az eső, de ahogy közelítettünk felfelé a pályához ment át havas esőbe. Bíztunk benne, hogy ez fent a hegyen hó formájában hullik. Nem is tévedtünk, mert reggel mikor felértünk a pályákhoz, kb. 20-25 cm friss hó várt bennünket. Sajnos az első 1 - 2 órában olyan köd volt, hogy az orrunkig sem láttunk, csak hallottuk, hogy járnak a ratrakok és csinálják a pályákat. A köd miatt többen rosszul lettek a csapatból (szédülés, hányinger, stb), így csak nagyon lájtosan csináltuk a gyakorlatokat. Azután kb. 10 órára kitisztult az idő, és nekiállhattunk kicsit komolyabban a feladatoknak. Amire számítottunk is az első délelőtt a hóekéről, tartásjavításról, pozícióról szólt. Atesznak volt mit magyarázni, próbálta mindenkibe sulykolni a helyes mozdulatokat. Délután már kicsit lazább volt, párhuzamos rézsutsiklás hóekeívekkel, illetve volt egy kis szabad sízés is. Fél három felé indultunk lefelé, amikor is a csapat fiatalabb régiója javasolta, hogy ne lifttel, hanem csúszva menjünk le 2100 m-ig. Atesz valamilyen számomra nem ismert oknál fogva beleegyezett, nahát ezt nem kellett volna. A pálya derékig érő buckás latyakból állt, síelésre szinte teljesen alkalmatlan, így sikerült kb. 40-45 perc alatt levergődünk, totál kimerülnünk és mindent elfelejteni, amit egész nap gyakoroltunk. Hát mit ne mondjak, jól esett a délutáni pihenő.
Másnap reggel vakító napsütésre ébredtünk és szerencsére egész nap maradt is ez az idő, így egy fantasztikus napot töltöttünk el, nagyon sokat gyakorolva és stabilizálva a mozgásunkat.
Szerdán mikor megérkeztünk a felvonóhoz, az időjárási tájékoztató ködöt jelzett fentre és ajánlotta a 11-es pályát. Ezt is vettük célba, illetve a mellette lévő 12-est, itt valóban tiszta volt az idő. Gondolom az időjárás jelzés miatt, szinte kihaltak voltak a pályák, volt olyan időszak, hogy rajtunk kívül egyetlen ember sem volt a pályán. Később azután teljesen kitisztult az idő, még a nap is kisütött, így tökéletes pályán, tökéletes körülmények között edzettünk.
Nagyon jó három nap volt, reményeim szerint mindenki fejlődött egy kicsit.
Atesz szerint nagyon jót tett nekem a léccsere, sokkal jobb lett néhány mozdulatom. Remélem így van, és majd a júniusi schnalstali táborban, már kapuk között is ki tudom próbálni.

Most voltam először Ischgl-ben, és bátran kijelentem ez a síterep sem hibátlan. Többek között 860 km-re van Bp-től. Azt hiszem a negatívumok felsorolása ezzel véget is ért. Aki még nem volt itt, az nyugodtan hiheti, hogy sokszor túlzóak a dicsérő beszámolók, de higgyétek el nem azok. Ez igaz a pályákra, a környékre, a szállásokra, mindenre.
Kezdjük a szállással. Galtürben, Ischgl-től 9 km-re, egy panzióban foglaltunk egy kétszemélyes apartmant. Az apartman 42 m2 ! (Franciaországban a 6 fős nem volt ekkora), tökéletesen felszerelt, erkély, infraszauna, játékszoba (ping-pong, cso-cso, billiárd), természetesen fűtött sícipőszárító. A háztól 100 m-re volt az ingyenes síbusz megállója, ami egész nap 10 percenként ment a sípályák irányába.
Megérkezésünk után elkezdett esni a hó, és ez tartott egész éjjel és még a következő napon is. Ettől felfrissültek a pályák és Galtürben nagyon jót síeltünk (volna, ha láttunk volna), de sajna a látási viszonyok elrontották az élvezetet. Másnapra kiderült az idő és egész nap gyönyörű napsütésben róttuk a kőröket. Ischgl-ből az A3-as kabinnal mentünk fel, kb. 1 perc várakozás után. Megérkezünk az Idalp-i részre és egyszerűen nem tudsz választani merre menj, mert mindenhol pálya, felvonó, pálya, felvonó. Úgy gondoltam, hogy addig amíg friss a lábunk, lenyomjuk a 70%-os lejtésű 14-es pályát, ami valóban nagyon meredek, de mivel tökéletesen van kezelve, nem jeges, nem buckás simán teljesíthető. Az egész rendszerről elmondható, hogy minden pálya szuper, a színjelölések reálisak (ellentétben a Galtürivel), a felvonók modernek ( a legtöbb fűthető bőr). A városba az Eleven (13-as fekete, 13-as piros, 1-es piros) pályán érdemes lemenni, mint a neve is mutatja 11 km hosszú pálya. A hatalmas rendszer elnyeli a tömeget, volt olyan, hogy teljesen egyedül síeltem a pályán (piros 3-as).
Maga Ischgl egy ékszerdoboz (jó drága), és este kezdődik az igazi élet. Éjfélkor még annyian vannak az utcán mint nálunk vasárnap délben a Váci utcán. Egyébként még egy díjra biztosan ráhajthatnának, ez pedig az egy négyzetméterre jutó részegek száma. 10 óra után, a három rendőrön kívül józan ember nem volt az utcán, függetlenül korra, nemre, nemzetiségre való tekintettel.
Azt hittem, hogy Schladming a csúcs, de hát ez nem egy kategória. Amint lehet megyek vissza, lehet, hogy április 15-én lesz egy pár nap.

Úgy tűnik kicsit elcsúszok a videóval, ezért inkább megírom most a beszámolót és a videót majd utólag csatolom.
Szóval 18 - 25 között voltunk itt és elmondhatom, hogy nem túloztak a dicsérő szavak. Valóban nagyon - nagyon jó a síterep, rengeteg és változatos pályák, remek infrastruktúra.
A Zaza (Zarándi András többszörös magyar snowboard bajnok) által üzemeltetett Ridehouse vendégházban volt a szállásunk, és nyugodtan mondhatom, hogy mindennel meg voltunk elégedve. A házigazdánk Szigeti Gyuszi volt, aki rendkívül segítőkész volt mindenben. Először kicsit féltünk, hogy 25 síelővel megszálltunk egy board tanyát, de nem éreztették velünk, hogy másodrangúnak tartanának minket. Szívesen ajánlom mindenkinek, hatalmasakat buliztunk esténként.
A szállás amiatt is tökéletes, hogy pont a sírégió közepén van, így akár jobbra, akár balra indultunk, néhány perces autókázással ott voltunk a parkolóban.
És akkor most a pályákról. Azzal kezdeném, hogy a foglalásnál benéztem az időpontot, és pont a régió síszünetére sikerült foglalnom a szállást. (Mindenkinek ajánlom, hogy az időpont foglalásnál vegye ezt figyelembe). Ennek ellenére, mivel hatalmas a rendszer, nem sokszor kellett sorban állni.
Első nap Reiteralm kisebbik parkolójában álltunk meg, és itt síeltünk. Egy régi kétüléses fapados visz fel a középállomásig, onnan már modernebb liftek mennek a felsőbb régiókba. Nagyon kellemesek a fenti pályák, viszont nem tetszett, hogy a parkolóba levezető piros pályák kétszer is keresztezik az autóutat, és itt vagy lecsatolod a léced, vagy rizikózod, hogy megsérül a talpa. Délutánra átmentünk Hochwurzen-re, és nekem ezek a pályák tetszettek a legjobban. Mindenkinek nagyon ajánlom a 31,32,33,35-ös pályákat. Második nap szintén ugyanezen a részeken síeltünk. Harmadik nap úgy döntöttünk, hogy irány Planai. Csodálatos parkoló, minden hiper modern, mozgólépcső visz a bejárathoz. Mikor odaértünk, óriási tömeg, a legszebb Szlovák időket idézte, ehhez képest kb. 20 perc alatt bent ültünk a kabinban. Fent a pályákon szétoszlott a tömeg, de azért érezhető volt, hogy ez a legfelkapottabb hely. Itt a legjobban a csúcsról induló 3-as pálya tetszett, de nagyon jó az 1-es is, ami egész a pálya aljáig levisz. Hazafelé abszolváltuk a 2-es FIS pályát, nekem kicsit csalódás volt, mert az előzetes beszámolók alapján meredekebbnek gondoltam. Abszolút nem volt vészes, inkább a buckák okozhattak némi gondot. Negyedik nap irány a családias Fageralm, a kezdők paradicsoma. Csodálatos idő, remek pályák, nulla tömeg. A rendszer egyetlen hátránya, hogy a fenti kezdő pályáknál csak csákányos felvonók vannak, ami meglehetősen fárasztó tud lenni. De nagyon jó a 2-es pálya is, amivel a középállomásig lemehetünk és onnan ülőssel vissza. Az ötödik nap Hauser Kabling volt az úti cél, és nekem ez tetszett a legkevésbé. Talán mert az idő sem volt túl jó, de főleg itt volt a pályákon a legnagyobb tömeg. Ezért egy - két csúszás után irány Planai, itt síeltünk délutánig, és csak záráskor mentünk vissza Kablingra. Utolsó nap szintén a kedvenc Hochwurzen és itt zártuk a hetet. Sajnos ekkor bejött egy melegfront, lenti részeken esett az eső, és komoly kárt tett a pályákban. Délutánra a lenti pályák vizesek és buckásak lettek, nem volt nagy élmény, meglehetősen sokat kivett a combokból.
Összegzésként elmondhatom, hogy nagyon-nagyon jót síeltünk, egy nagyon komoly pályarendszerben, legközelebb figyelek, hogy ne a síszünetben menjünk és akkor még jobb lesz.
Néhány képet csatolok, és csinálom a videót.

Tegnap jöttünk meg az edzőtáborból és mondhatom szuper volt. Az utazás során akadt egy kis gond, mert a Kufstein előtti szakaszt három óra alatt abszolváltuk és ez igaz a vissza útra is. Valszeg a szombati turnusváltás lehetett az ok.
Szállásunk az Erika residensben volt, és nagyon meg voltunk elégedve. Nagyon tágas, hatalmas nappali, jól felszerelt konyha, erkély, fedett garázs, szóval minden OK. Érkezésünkkor nagyon kedves gesztusként, minden apartmanban még egy üveg nagyon finom bor is várta a vendégeket.
Az üzemeltető Nagy Péter Bundi, nagyon kedvesen fogadott mindenkit, rendkívül segítőkész volt, valóban mindenben segített, nekem még a defektes gumim javításában is.
A kezdőknek pedig a síelés illetve boardozás rejtelmeibe segített betekinteni, illetve nekünk is sokat segített a pályafoglalásban illetve pályatűzésen. Saját, lezárt pályánk volt, ezen tudtunk délelőtt kapuk között edzeni, délután pedig sokat iskoláztunk, szerintem mindenki sokat fejlődött.
A pinzoloi pályarendszer nem túl nagy, de nagyon – nagyon kellemes, alkalmas minden tudású síelőnek, nagyon változatos. Van két komoly fekete pályája, sok piros és néhány kék is. A felvonók mind kabinos vagy ülős, mind nagyon kényelmes. Idén elkészült a Madonnára átvezető lift, így nagyon komoly pályarendszer síelhető be, de arra nagyon kell figyelni, hogy elérjük az utolsó liftet visszafelé, mert különben lehet taxizni és az nem túl olcsó.
Egyetlen problémánk volt, ez pedig a hó mennyisége. Sajnos nagyon kevés volt, az is műhó, így meglehetősen jegesek voltak a pályák, de az egész napos vakító napsütés kárpótolt ezért a problémáért. Utolsó nap gyönyörű napsütés mellett egy kicsit megszügyedt a jeges hó, így nagyon jó pályán, szupert síeltünk.
Szóval nagyon jó volt, jövőre szintén tervezünk ide tábort.

Túl vagyunk az egyik legrangosabb hazai síversenyen (még ha Ausztriában rendezik, akkor is a mienk) a K2 kupán. Ha egy szóval kéne jellemeznem, akkor azt mondanám SZUPER volt, de azért ennél egy kicsit részletesebben is írok.
Szerda este értünk ki Murauba, egy camping faházában volt a szállásunk, teljesen elfogadható körülmények között. Atesznak "hála", minden nap reggel hatkor ébresztő, hogy elsőnek lehessünk a pályán, és ez majdnem mindig sikerült is. Csütörtökön a Rieglerhütte alatti pályán, gyönyörű időben, szuper jó pályán szlalom edzés a K2-es gyerekekkel. Pénteken egy kissé borúsabb időben, de szintén remek pályán GS edzés, ekkor már nagyon sokan voltunk, mert kint volt az összes csapat, de összességében ez a nap is nagyon jól telt.
Elérkezett a szombati GS verseny ideje, ahol is először a profik mentek, valamint a látássérült Balogh Zsolt és mozgáskorlátozott Lőrincz Kriszta teljesítette a nem túl könnyű pályát. A profik második futama után, új pálya tűzése, majd elindult az amatőrök igen népes tábora. Kb. két órára lett vége a versenynek, majd megkezdődött a Hans Grugger nevével fémjelzett paralel szlalom verseny pályájának előkészítése.
Már rendkívül hangulatos villanyfénynél indult a több mint 80 páros versenye, ahol az osztrák válogatott Hans Grugger volt az egyik előfutó. Nagyon jó hangulatban, felszabadultan siklottak a versenyzők. Hatalmas szerencsémre az én párom Kelen Ádi volt, akivel szinte azonos időt mentünk, bár mire én beértem a célba,addigra Ő már megkávézott és átöltözött (na jó ebben azért van egy kis túlzás). A második futamra ezért inkább egy gyengébb párt választott Szőllős Benji személyében, az eredményt majd később publikáljuk.
Este ünnepélyes díjkiosztó, a díjakat személyesen Grugger adja át, majd fergeteges élőzenés parti.
Másnap már csak a profiknak van szlalomverseny, ezért az amatőrök elmennek a fölső pályára az Opel Di-ferr kupára, ami szintén igen jól sikerült. (Egy zárójeles megjegyzés Szabó Zolinak, hogy esetleg lehetne a kategóriákat másképp összerakni, mondjuk felnőtt + szenyior I és szenyior II + III. Talán kicsit közelebb lenne a realitásokhoz).
Mindent egybevetve nagyon szuper 4 nap volt, nagyon nagy gratula és köszönet a szervezőknek, hatalmas meló lehetett, jövőre ki nem hagynám.

Sajnos ez is letelt! Mármint a szokásos novemberi edzőtáborunk Schnalstalon. Már ötödik alkalommal voltunk itt, de ilyent mint a mostani még nem sikerült kifogni. Mikor az elvonási tünetekkel elmegy a síelő az orvoshoz, akkor ezt írják fel neki receptre. Mínusz 4 - 6 fok, egész nap vakító napsütés, billiárd asztal minőségű pályák, remek hó, nulla tömeg. Szóval csúcs szuper.
Lehet, hogy ennek is volt köszönhető, de az egész csapatnak jól ment a síelés, annyira, hogy sokszor még Attila is dicsérte a csapatot. Ezen a héten a technika csiszolásán volt a hangsúly, ezért szlalom edzéseket tartottunk. Nagyon sok, a technikát, tartást, pozíciót javító gyakorlatot végeztünk, kormánnyal, bottartással, stb.
Nagyon hamar eltelt az öt nap, de mindenki nagyon hasznosnak érezte és úgy gondolom, mindenki nagyon sokat fejlődött. Már most nagyon várjuk a következő tábort, ami vagy decemberben lesz, de ha nem jön össze, akkor a K2 előtt megyünk pár napra Murauba. Reszkessetek szeniorok!

Megjöttünk a nyári edzőtáborból és mondhatom szuper volt. Az öt napból négyen, ideális (nyári viszonylatban) körülmények között edzettünk, csak csütörtökön volt nagyon puha a hó. Szerdán délután, este esett az eső, a gleccseren havas eső, és éjszaka is +5 C°, így nagyon puha, süllyedős hóban kellett edzenünk. Mondhatom, meglehetősen fárasztó volt a gyakorlatokat végrehajtani, ezért Atesz megkönyörült rajtunk és 11-kor befejezhettük az edzést. Kárpótlásként pénteken szinte maga a tökély. Mikor reggel felértünk kicsit megijedtünk, mert a csúcson köd volt, de kicsit lejjebb menve megszűnt, később pedig fel is szállt. Ezután -3 C°-ban, vakító napsütésben, ideális pályán síelhettünk.
Az egész tábor legkellemetlenebb élménye a reggeli csatározások voltak a kabinos felvonónál. Sajnos voltak néhányan, elsősorban Olaszok, akik azt hitték, hogy a verseny már a sorbaállásnál elkezdődött, és mindenkin átgázolva, letaposva, félrelökve tolakodtak előre. (Meglepő módon nem is annyira a gyerekek, mint inkább a felnőtt versenyzők (nők) és edzők). Az első nap tapasztalatai alapján, ezért a második naptól 7 órára kimentünk, így közvetlen a bejárat előtt tudtunk megállni, így nem tudtak félrelökni és az első kabinnal fel tudtunk menni.
Maga az edzés általában két részből állt. Mire mi felértünk, Atesz kitűzte a pályát és kb. két - két és fél órát pályában mentünk. Majd egy rövid pihenő és utána kb. 12-ig iskolázás, ekkor már kicsit puhább hóban, ami azért meglehetősen fárasztó volt. Utána fent ebéd, majd vissza a szállásra és pihenés délutánig. Volt, aki még úszni, szaunázni, esetleg teniszezni (jómagam) ment, esténként pedig videó elemzés. Volt mit elemezni!
Nagy élmény volt, hogy velünk edzett a sokszoros magyar bajnok Stark Marci is, így legalább láttuk, hogy van még hová fejlődnünk. Sajnos, egy nagy esést követően, megrándult a bokája, így az utolsó két napot ki kellett hagynia, innen is kívánunk Neki jobbulást.
A legkellemetlenebb nem is a sorbaállási mizéria volt, hanem, hogy utolsó nap sajnos elloptak egy gyári versenysínket, reméljük a biztosító fizeti.
Fájó szívvel jöttünk haza, mert az utolsó napon kezdtük el érezni, hogy néha már meg tudjuk csinálni, amit Atesz kért. Sajnos az október nagyon messze van, de addig csak kibírjuk valahogy.
Képek, videók jönnek.

Tegnap este jöttünk meg Tux-ról és mondhatom, hogy nagyon szuper volt. Hétfőn és kedden egész nap vakító napsütés és emiatt délre - egy órára más kicsit kásás lett a hó. Tegnap felhős idő, ennek következtében egész nap fantasztikus porhóban nyomtuk a csodálatos hóekéket. Háromnapi hóekézés után jutottunk el oda, hogy már majdnem sikerült egy jó hóekét csinálnunk. Aki most nevet, és azt hiszi, hogy ez olyan könnyű, akkor Atilla vizslató szemei előtt próbáljon meg egy tökéletes hóekeívet húzni. Nem biztos, hogy elsőre sikerülni fog. Minden esetre, mindannyian nagyon hasznosnak éreztük a tábort, annak ellenére, hogy ez most nem a felhőtlen szórakozásról szólt. Reggel az első lifttel (8:15) mentünk fel és egy óráig, egy pár perces szünettel folyamatosan nyomtuk. Ebéd után már csak a legfanatikusabbak (mgy a kettősügynök) kívánták a síelést, de Ő sem tartott ki zárásig, viszont Neki köszönhetően fedeztük fel a 12-es pályát, ami ideális volt a tanulásra. Nagyon széles, egyenletesen, kellemesen lejt, és nincs rajta egy lélek sem, szóval szuper.
Különleges élmény volt, hogy egyik teljesen vak síelős társunk, hogyan megy, illetve hogyan tudja Attila instruálni és ezen instrukciók alapján hogyan tud a szinte glatt jég pályán is teljes biztonsággal közlekedni.
Íme az igért képek:
https://sielok.hu/fotoalbum/899881/...kep/1/

Megjöttünk d'Huez-ből. Először is elnézést kérek a hely rajongóitól, de én CSALÓDTAM. NAGYOT. Ebben nyilván közrejátszott az időjárási és hó helyzet is, de ettől függetlenül is.
Már az utazás is elég kalandosra sikeredett. A Briancon utáni hágón óriási hóátfuvás és jegesedés miatt, autók tucatjai csúsztak egymásba, illetve az árokba, így ezt a 4 km-es szakaszt sikerült három és fél óra alatt megtennünk. Az utánunk induló társaink már fel sem jutottak, őket egy 300 km-es kerülőútra terelték, sikerült is éjjel egy órára megérkezniük.
Oz en Oisans-ban laktunk, a szállásunk még a francia viszonyokhoz képest is elég tré, fent az ötödiken egy szűk lépcsőn felvinni a csomagokat nem egy leányálom, az egész épületben egyetlen lift, be és kiköltözésnél folyamatos várakozás.
A szállás a liftektől kb. 150-200 méter, visszafelé emelkedőn, de kibírható. Délután, amikor az ember megy vissza a szállásra, a felvonó állomás tövében bokáig gázol az olvadt hóban, legalább egy trepnit letehetnének, hogy ne legyen csurom víz a gatyád. De még ezzel sem volt semmi különös bajom, végül is síelni mentünk.
De most jön a fekete leves. A pályák. Ugyanis ezekben is óriásit csalódtam. Első nap, vasárnap. Kilenckor már a Poutrain-on vagyunk, de mire leérünk a Troncon aljába, már kilométeres sor, így ezt most kihagyjuk. Nem baj, felpattanunk a Jeux korongosra, át a hatüléses Marmottesre. Itt is óriási sor, de viszonylag gyorsan megy, és két átszállással fent is vagyunk 3060 m-en. Itt síelünk a Herpie és Hermine pályákon, a hó olyan mint a porcukor, csodálatos. Egyetlen "pici" gond. Az egyetlen négyüléses felvonóra 25-30 percet kell várni. Nem baj, betudjuk a vasárnapnak, majd holnap. Induljunk lefelé. Mivel minden lefelé vezető pálya "Ferme", azaz lezárva, vissza a duplakabinossal 2800-ra, onnan sível tovább. Na melyik utat válasszuk? Itt ez a jó kis fekete a "balcons". Na szóval a dolog tömören annyi, mintha lejjebb hozták volna a Tunelt. Derékig érő buckák, az emberek esnek-kelnek, szegény asszony nem erre számított, de becsületére legyen mondva, lejött. Gondoltuk, ha ezen túl vagyunk, már semmi bajunk nem lehet. Tévedtünk. És itt jön d'Huez legnagyobb hibája. A legtöbb lefelé vezető pálya, mindegy, hogy kék, piros, fekete, nagyon keskeny, sok helyen csak 6-8 méter széles, ezért állandóan tömött és buckásodik. Csak arra tudsz figyelni, hogy ne ütközz, vagy ne üss el valakit. Szóval mire leérsz 2100-ra, már hulla vagy és még nem síeltél. Ha igazán jó pályát keresünk, akkor menjünk fel a Signal felvonóval és a piros "Souvarine" pályát ajánlom. Széles, kevesen használják, nincs sor a felvonónál, kellemes a lejtése. A délután hazafelé menő "Poutran" pálya szokásos latyakos, buckás, tömeges, szóval élvezhetetlen.
Másnap inkább az "Alpette"-el megyünk fel, de a nagy szél miatt az "Alpette-Rousses" már nem ment, így vissza a Poutrain-re, az eleje egész jó, a vége a szokásos buckahegy.
Szerdán végre feljutunk ezen az oldalon is, de a LeDöme-ről rátévedtünk a "Dolomits" pályára. Szuper, itt is derékig érő bucka de megspékelve egy kis glatt jéggel, ideális párosítás. Ja, és még hab a tortán, hogy mire leértünk, addigra besz@rt a felvonó, így sikerült itt is várnunk vagy fél órát mire megcsinálták.
Nyilván vannak még jó pályák, de összehasonlítva Les 2 Alpes-al, hát ez utóbbi klasszisokkal jobb. (legalábbis nekem)
Sajnos a többi nap is hasonló volt, ami a tömeget és a pályákat illeti, fent a csúcson 80-90 km/h-ás szél, minden lezárva. Szerdán éjszaka leesett 30-40 cm friss porhó, de csütörtökön tejföl köd volt, így másfél óra botorkálás után vissza a szállásra. Az utolsó nap némileg kárpótolt mindenért, mert vakító napsütésben rengeteg helyen lehetett szűzhavazni, bár délutánra már eléggé elolvadt minden friss hó. Szerintem, akik ezen a héten mennek, azoknak már nem sok helyen lehet majd síelni.

Sziasztok, azért tűntem el hat napra, mert Gerlin voltam a családdal síelni. Mondhatom, hogy szinte már hagyományosan a január végét mindig itt töltjük, mert már ötödször voltunk itt. Most is a Feriendorf-ban voltunk, most is teljesen meg voltunk elégedve a szállással, ellátással, ezúton is köszönet Ancsának és Gergőnek.
A pályákkal kicsit más a helyzet, sajnos nagyon-nagyon hiányzott a friss hó, mindenhol kemény, néhol jeges pályákon kellett síelni. Ratrakolni sem nagyon ratrakoltak, gondolom a kemény pályák miatt. Az időjárás igen változatos volt, mínusz 11 - 14 között, első nap délelőtt tejföl köd, délutánra kitisztult, időnként még a nap is kisütött. Másnap fordítva, délelőtt volt jó idő és délutánra borult be. Szerencsére a többi nap kicsit megenyhült, mínusz 6 és vakító napsütés. Jó tanácsként javaslom, hogy ha köd van, akkor menjetek le a Klösterle alsó részére (9-es pálya), vagy a 11-es pályára, ott mindig tiszta az idő.
Nagyon sokan voltak, de a tömeg eloszlott a pályákon, csak a hüttékben, illetve délután lemenetkor a Kanzelbánnál kellett sorban állni. Ezt mi azzal védtük ki, hogy beültünk a lenti hüttébe, megittunk egy forralt bort és így vártuk ki amíg elfogy a nép. Ha ezt nem akarjátok, akkor menjetek oda 15.45-re és gond nélkül lemehettek. (Nem értem miért nem cserélik ki a gondolákat nyolcszemélyesre).
Egyébként egyre jobban dühöngök, hogy mennyi idióta van a pályákon. Most arról nem is beszélek, hogy főleg a fiatal boardosok rendszeresen a pálya közepén, lehetőleg a letöréseknél a pálya felét elfoglalva ücsörögnek, életveszélyes helyzeteket teremtve. Ugyanilyen életveszélyes volt, hogy a 24-es speed pályán, ahol a síelők sebességét mérik, a kanyar után, 8 - 10 kicsi gyerekkel egymás mellett, szinte az egész pálya szélességét elfoglalva sétálnak az idióta szülők. Én ki bírtam őket kerülni, de lehet, hogy egy kevésbé gyakorlott lekaszálja a csapatot. Másik hasonló baromság, a 20-as fekete pálya alján, szintén 8-10 kicsi gyerek, próbál legyalogolni, valahogy túlélni, mert a barom szülők odaviszik őket. Valahogy ezeket nem értem, biztos bennem van a hiba.
Képek, videók jönnek majd.

Sziasztok, ma reggel érkeztünk meg Les 2 Alpes-ből, rögtön megosztom a friss élményeket.
Utazás:
12-én este indultunk a Felvonulási térről, egy emeletes, utánfutós busszal. A 22.00 órás indulásból lett 23.00, mert néhányan úgy gondolták, hogy a 22.00 órás indulás azt jelenti, hogy akkorra kell érkezni. Ettől eltekintve egészen az Olasz – Francia határig egész jól haladtunk, ekkor azonban eldurrant egy fűtéscső, amit a sofőrjeink némi leleményességgel kb. egy óra alatt ügyesen megjavítottak és tudtuk folytatni az utunkat, így kb. 21.00 órára megérkeztünk a szállásra. Hazafelé egy órás brianconi megállással 19 óra alatt tettük meg az utat.
Szállás:
A Le Majiotel-ben laktunk, a szoba átvétel gyorsan és rendben zajlott, bankkártyán zárolták a 300 eu-s kauciót. A szoba (hat fős), tipikus francia, elfértünk benne. Meglepő volt, hogy nem volt mikró, helyette sütőben melegítettük a kaját. Az érkezésnél percre pontosan megmondták, hogy távozáskor mikor jönnek átvenni a szobát, így ez is gyorsan lezajlott. A szállóban elvárják, hogy délután a síelés után, ne a sícipőben, hanem papucsban menjünk fel a szobákba. A Hotel kb. 100 m-re volt a Jandi Express és 50 m-re a Jandri 2 felvonók alsó állomásától, hazafelé pedig egész a bejáratig lehetett síelni. A szállástól kb. 300 m-re van egy nagy Spar (nyitva tartás 08.30 – 12.00 és 15.00 – 20.00), vele szemben a pékség (nyitva tartás 07.00 – 20.00), és van még egy nagy élelmiszerbolt (Marche), ami talán egy kicsit olcsóbb mint a Spar. Nem messze volt az uszoda és a koripálya is, ahová szintén érvényes a bérlet.
A pályák: FANTASZTIKUSAK. Azért ennél egy kicsit részletesebben. Mindenkinek minden típusú pálya megtalálható. A teljesen kezdő 0 km-esek a szállodák tövéből induló lenti pályákon kezdhetik meg az első lépéseket. A már kicsit gyakorlottabbak számára az alábbi útvonalat javaslom (nyugi, végig kék és zöld pályák). A Jandri Expressel végig felmenni a 3200 m-es felső állomásig (figyelem 2600-on át kell szállni), majd ha megy a Döme Express akkor azzal, egyébként a csákányos felvonókkal felmenni 3420 m-re. Innen egy kis lendületet kell venni és átcsúszni az utolsó csákányoshoz, ami felvisz 3560 m-en lévő csúcsra. Itt egy kis pihenő, muszáj körbenézni, videózni, fényképezkedni, egészen fantasztikus a látvány. Jól látható a La Grave-ba vezető átjáró (erről majd később). Idáig mindenkinek fel kell jönni, de a lemenetelnél két különböző útvonalat javaslok.
Nézzük a kevésbé haladókat: A csákányos felvonók mellett a Lauze (kék) pályán visszacsúszunk a 3200 m-en lévő GLACIER 3200m étteremig, majd folyamatosan balra tartva a Jandri (kék) pályán a TOURA 2600m állomásig megyünk. Itt elhaladva az alagút alatt egy elágazáshoz érünk. Balra Les Cretes 2100m, míg jobbra La Fée 2100m az irány. Én az előbbit javaslom, mert La Fée felé nagyon sok az átkötő út, ahol ha nincs kellő lendület, akkor lehet botozni rendesen. (Nálunk a kezdőknek a vállukban volt izomlázuk) Tehát, ha az elágazásnál a baloldali irányt választjuk, akkor a Grand Nord (kék) pályán megyünk tovább, ami beletorkollik a Route du Thuit zöld pályába (elég keskeny) és ez levisz egészen Les Crétes 2100m-re. Innen egy tábla is mutatja Les 2 Alpes 1650 irányt, egy keskeny kanyargós zöld pályát, ami teljesen visszavisz a kiindulási pontra. Ez bizony 2000 m szintkülönbséget jelent, minden kezdő, középhaladó számára komoly teljesítmény.
És akkor most nézzük a profikat:
Ha fent vagyunk a csúcson, elgondolkozhatunk egy La Grave-i túrán. Ha jár a ratrak, akkor áthúzathatjuk magunkat és egy olyan ember társaságában aki ismeri a terepet egy fantasztikus freeride napot tölthetünk el. Sajnos visszafelé kell egy kicsit gyalogolni, kb. 800 m és van benne egy komolyabb kaptató is, így ezt csak azok vállalják akiknek jó a kondija. Ha mégsem La Grave-t választjuk, akkor a kiindulási pont ugyanaz, de 3400 m-en a piros Döme pályán haladjunk tovább, (Nagyon széles, nagyon kellemes) majd jobbra a Signal (kék) pályán. Ennek a végén fel kell ülni egy négyszemélyes (45-ös számú) felvonóba, majd innen azonnal jobbra az Envers du Signal piros pályára. Ez bevezet a Serre Pallas kék pályába és figyelni kell, hogy időben letérjünk a piros Breche pályára. Innen lesz jobbra egy letérő a fekete Gours Bis pályára, ami becsatlakozik a Gours kék pályába. Arra figyeljetek, hogy innen végig golyóba menjetek, mert különben lehet tuszkolni. Innen végig kell menni el La Fée mellett jobbra, egészen az út végéig (itt is golyó), majd a 31-es felvonóval fel Les Cretes 2100m állomásra. Itt lecsúszunk a 28-as négyüléses felvonóhoz és azzal felmegyünk, majd jobbra le a Diable vagy Petit Diable fekete pályákon érünk le a faluba. Ígérem, mire leértek mindenki érezni fogja a combját.
A pályákról általánosságban elmondható, hogy nagyon jó minőségűek (különösen a felsőbb régiókban), ami negatívum, hogy sok a keskeny pálya illetve nagyon sok az olyan átkötő, aminek nincs kellő lejtése, így aztán lehet karral tuszkolni rendesen. A boardercross pálya semmi különös, ami nagyon zavaró, hogy rengeteg totál kezdő hóekében szerencsétlenkedik nullával lefelé, komoly balesetveszélyt jelentve a mögötte gyorsan haladó számára. Sajnos láttunk is egy ilyent, egy gyorsan haladó srác, hogy ne üsse el a töketlenkedőt az emelt kanyarban kirepült a pályáról és egy jó nagyot perecelt. Szóval egyszer végigmentünk rajta aztán nagyívben elkerültük. Mivel hat napig fantasztikus idő volt, vakító napsütés és meleg, ezért délutánra az alsóbb régiókban kásásodhatott, buckásodhatott a pálya. Kedden és csütörtökön van esti síelés 20.30 - 22.30 között, sajnos kedden előtte nem ratrakolták le a pályát, így szinte élvezhetetlen volt, mindenkinek elvették a kedvét az esti sítől.
Alpe du Huez: Egy napra ide is érvényes volt a bérlet, így átmentünk a másik híres terepre is. Erről csak egy mondat: jövőre ide szervezzük az utunkat.

Feltettem az albumok közé a képeket

Sziasztok, nemrég értem haza MSZI-ről, a szenior OB-ről. Minden elismerésem a szervezőké (Antek) és a pálya karbantartóké, akik a meglehetősen nehéz körülmények ellenére, nagyon jó és baráti hangulatú, pörgős versenyt rendeztek az "öregeknek". Gondolom mindannyian úgy voltunk vele, hogy jobb lett volna a 3-as pályán rendezni a versenyt és szerintem lehetett volna ott tűzni, de mindenki elfogadta a szervezők döntését és hát végül is mindenki ugyanazon a pályán ment. Szabnak és Gabócának üzenem, hogy az járt jól, aki szlalom léccel versenyzett, mert elég szűkek voltak a kapuk. Az egész gyorsan és flottul bonyolódott, kár, hogy az eredmények közlését elnyomta a nagyon hangos zene. (Ennél nagyobb bajunk sose legyen) Nagyon korrekt megoldás volt, hogy a 4.000 Ft-os díjban benne volt a nevezési díj, az egész napos síbérlet és egy komplett kaja - pia a hüttében. Remélem, hogy jövőre kedvezőbb körülmények között, nagyobb létszámmal képviseljük az örökifjú síelőket a legnevesebb Magyar versenyen. Még egyszer köszönet a szervezőknek.

Mi vasárnap jöttünk haza Fr.o-ból és voltunk egy napot Les 2 Alpes-ban is. Gyönyörűek a pályák, fantasztikus a hó. Mi Puy St. Vincent-ben voltunk és mivel kiszakadt a gyerek síjéből a kötés ezért béreltem Neki lécet. Egy a VIP kategoria alatti (Atomic Nomád) léc 24 Eu lett volna naponta, de mivel két napra kölcsönöztem, odadta 42 Eu-ért. A VIP kategoriás felnőtt lécek 37 Eu/nap kerülnek.
A hütte árak: sőr 4-6 Eu, kóla 3-5 Eu, kaja nagyon drága.
Ráadásul Les 2 Alpes még drágább is mint Puy St. Vincent, ezért lehet, hogy ott mégdrágább a kölcsönzés és a hütte.
Remélem segítettem, üdv: Soma

Megjöttünk! És már azonnal fordulnék is vissza! Egyszerűen szuper volt, fantasztikusak a pályák, csodálatos hó és szuper idő. Kifelé 19 óra volt az út, viszonylag sokszor megálltunk és Brianconban vásároltunk kb. 1 órát. Mi az út nagy részét ultizással töltöttük, így nem volt különösebb gond. Megérkezés után átvettük a szállást, (nem lehetett bankkártyával fizetni a kauciót), ami sajnos elég kicsinek bizonyult. Mi hatan voltunk egy nyolcas appartmanban, így kényelmesen elfértünk, de a négy fős appartmanok szerintem max. két főnek kényelmesek. Csak két polc van négy ember cuccának, így a gyerekek bőrőndből éltek. Ezt leszámmítva nem volt gond a szálással. Mi 1800-on voltunk a Les Gentianes A épületében, ez kb 100 m-re van a pályától. A pályarendszer változatos, mindenki megtalálja a tudásának megfelelőt. Csodás volt a hó minősége, viszonylag hideg, de vakítóan napos idő volt. Egyik nap délután és este esett egy kis friss hó is, ami kimondottan jót tett, így lehetett freeride-olni és erdőben is síelni. Csütörtökön átmentünk Les 2 Alpes-ba. Azt kell mondjam, megérte a két óra buszozást, fantasztikus élmény volt. Elöszőr egy kicsit megijedtünk, mert amikor kiszáltunk a gleccservasútból 3400 m-en, -12 fok és 70(!) km/h-ás szél nekilökte az embereket a korlátnak, de lejjebb teljesen elviselhető volt az idő. Az utolsó, kb 1 órás lefelé menet pedig mindenért kárpotólta az embert. Szóval nagyon szuper volt, lehet, hogy jövőre is idemegyünk, ár/érték arányban nagyon rendben van a hely. Néhány kép, majd csinálunk egy videót is.

Tegnap jöttünk meg, és minden nagyon szuper volt. Folyamatosan esett a hó, így a pályák egyszerűen szuperek voltak, jókat lehetett szűzhavazni, bent az erdőben a fák között is iszonyú jó volt. A pályák is nagyon jók voltak, bár meglepetésemre kétszer is volt olyan, hogy éjszaka nem ratrakolták le a pályákat és már reggel is elég buckás volt. Engem és a B5-öt annyira nem zavart, de sokan panaszkodtak emiatt. Idén fedeztük fel a 11-es pályát, ami a 10-es folytatása és szerintem az egyik legjobb. Nagyon kellemes a vonalvezetése, gyönyörű helyen megy és mivel nagyon kevesen használják, mindig itt volt a legjobb a pályák minősége. Egyetlen hátránya, hogy csákányos felvonó szolgálja ki, ezt sokan nem szeretik, lehet, hogy emiatt vannak itt kevesebben. Egyetlen gondunk az időjárással szombaton volt, ekkor tejföl köd és süvítő szél, nem igazán nyerő párosítás, ezért korábban haza is mentünk. Vasárnapra szintén ilyen időt jósoltak, ezért szerencsére nagyon kevesen voltak a pályákon, viszont az idő sokkal jobb volt, időnként még a nap is kisütött. Hétfőn már nagyon érezhető volt a sí szünet, rengeteg gyerek a pályákon, de sorállás csak a 2a melletti kis kétülésesen volt.
Szállás - már szokás szerint - a Ferriendorfban, és szokás szerint ismét minden nagyon klassz volt. Hibátlan a kaja, kedves és segítőkész a MAGYAR !! személyzet. Ezúton is köszönet mindenért. Az előző bejegyzésemmel ellentétben ingyenes wifi is volt.

Sziasztok, igéretemhez híven, íme a beszámoló. Utazással minden rendben, mi Bp-ről megyünk, Hegyeshalom - Pandorf - Wr.Neustadt - Graz - Klagenfurt - Villach - Annenheim útvonalon, minden kressz előírást betartva 6 óra (580 km.) Mire megérkeztünk, már várt minket a szálló vezetője, nagyon kedvesen elirányított majd vacsora(bőséges és ha kérsz szívesen hoznak repetát (persze inkább csak a levesből)). Működött a szálló bárja is, egy sőr 1,80 Eu. Mi a 7-es szobában voltunk, ez egy 6 fős szoba, így 4-en kényelmesen elfértünk. Szerintem 6 embernek kevés a szekrény, de ez igaz minden szobára. Egyébként ez volt az egyentlen negatívum a szállással kapcsolatban, és esetleg az, hogy a sítároló az utcára néz és soha nem volt zárva, így én a B5i-t tuti ami ziher felvittem a szobába.
A szállástól 135 lépcsőn kell felmenni a kabinos aljáig, ezért a második naptól kezdve inkább hótaposóban mentünk, sícípőt vittük a táskában és fent a kabinos tetején vettük át. (Ez csak egy ötlet, mert különösen visszafelé, amikor lefelé kell jönni a lépcsőn síléccel a váladon, hát nem egy leányálom)
A pályák egészen szuperek voltak, már amikor láttuk őket, mert időnként (sajnos elég gyakran) olyan köd volt, hogy kb. 5 (jól írtam!) métert sem lehetett látni. Sajnos az új versenypálya, illetve a sebbesség mérő nem üzemelt, gondolom ez is a rossz látási viszonyoknak volt köszönhető. Egyébként tömeg nulla, sehol egy másodperc sorbanállás, sokszor csak mi 4-en voltunk egy pályán. A Hüttében már nagyobb forgalom volt, a forraltbor (3,40 Eu) kelendőbb volt mint a sőr. Gondolom kedvcsinálónak ennyi elég, mi jan. 28-án megyünk vissza, de akkor már a Ferriendorf-ban leszünk.

Mint ahogy igértem, íme a beszámoló. Pénteken a 9.30-as expressel értünk fel, mínusz 3-5 fok, felhős idő, közepes szél, nulla sorállás. Kb. 2 óra síelés után el kezdett esni a hó, 5 m-es látótávolság, a pályából sem láttunk semmít, irány a szállás. Szombaton reggel jött a házinéni, hogy a szél miatt nem nyítják ki a pályát, így séta a faluban és döglés a szálláson. Vasárnap reggeli jó hír, hogy két pályát kinyitottak, de mínusz 18 fok van fent. Sebaj indulás. Ragyogó napsütés enyhíti a hideget, a 9-es piros és a 10-es fekete van nyítva. Tömeg van, de valahogy még sem kell sorbaállni a felvonónál és a pályán is eloszlik a nép, így szupert lehet döngetni. Dél körül megnyítják a fenti pályákat is, így óriásit lehetett szűzhavazni is, bár a felvónózás húzos a szél miatt. Szóval a vasárnap szuper volt és a nap végén kellemes meglepetésként visszaadták a szombati bérlet árat is. Összegzésként jó volt, és a B5i egyszerűen szuper, de erről majd abban a topikban.

Sziasztok,
Tegnap érkeztünk haza Gerliből, egy kis élménybeszámoló. Kezdeném a szállással: Feriendorf Ossiach Wellness Hotel-ben laktunk. Magyar személyzet, magyar kiszolgálás. Már nagyon sok helyen voltam, de ilyen kedves, rugalmas, minden igényünket leső és a lehetőségekhez képest kielégítő társasággal nem találkoztam. Ezúton is külön köszönet Nekik is és Staninak is, aki ajánlotta a helyet. Egyedül azt sajnálom, hogy a síversenyt nem tudtuk megrendezni. Akkor most a síelésről. Mielőtt indultunk esett vagy 30 - 40 cm friss hó, így ezzel sem volt gondunk. Első nap, félve az esetleges sorbanállástól elautóztunk a Kösterle 6-os parkolóba. Ekkor sajnos nagyon rossz időnk volt, hideg szél és időnként tejföl köd, kb 3 m-es látótávolsággal. Ettől függetlenűl jókat síeltünk. Másnap már a Kantzelban alsó állomásához mentünk, lévén nulla sorállás volt. Délelőtt még nagyon tré idő, orkán szerű szél, köd, eső, havazás váltotta egymást, majd kb. 13 óra körül kisütött a nap és ez így is maradt a hátralévő napokra. Délutánra az alsóbb pályák (Kösterle alsó rész és 1-es alsó része) eléggé szuttykos lett és kibuckásodott, így inkább csak a magasabban lévő pályákon volt érdemes síelni. Külön élményt jelentett, hogy személyesen is megismertem Neuberger Gyurit, aki eddig egyetlen magyarként már kétszer is teljesítette a 24 órás extrém síversenyt. Remélem sikerült jó felvételeket készítnie. Összeségében elmondható, hogy nagyon jól éreztük magunkat nagy valószinűséggel jövőre is megyünk. Képeket és videót (ha Gyuri elküldi) majd teszek fel, addíg néhány kedvcsináló.
Volt egy elég érdekes szituációnk, erről az sítanulás, oktatás rovatban külön beszámolok.

Egy kis élmény:

A tegnapi napot Eplényben töltöttük, úgy gondolom beszámolok az élményeimről. Azzal kezdődött a dolog, hogy amikor odaálltam a pénztárhoz, először egy anyuka reklamált és kérte vissza a bérlet árát, mondván, hogy a gyerekek nem tudnak ezen a felvonón felmenni. Ezután egy Gyöngyösről érkező síelős kolléga éppen reklamálva kereste a tulajt, hogy visszaváltsa a bérletét, révén az ígéretek ellenére sem működik minden lift, óriási a sorbaállás és teli van a pálya kövekkel, amin nem meri a drága lécét kockáztatni. Mivel a tulaj nem került elő, ezért, hogy ne érje kár a messziről érkező síelős társat, úgy gondoltam vállalom a kockázatot és átvettem a bérletét. Az első felmenetelnél alul kb. 10-12 perces sorbaállás, és az első felvonó dobja rögtön hátbavágta a kissé ügyetlenül helyezkedő páromat, gyönyörű olajfoltot hagyva hófehér síkabátján. Felérve újabb sorbaállás kb. 15 perc, lévén néhány percre meg is állt a felvonó. (Ez a nap során sajnos többször is előfordult). Az első kör tehát kb. 35 perc, ebből felfelé 33 lefelé 2, nem túl jó arány. Lefelé jövet először megfelelően óvatosan nézegettem az emlegetett köveket, de ebből valójában nem sokat találtam, tehát ez szerintem erősen eltúlzott félelem volt a gyöngyösi sporttárs részéről. A harmadik felmenetel után láttuk, hogy beindult a csákányos is, de mondták, hogy még kb. 1 óra mire használatba lehet venni, mert valami még nem jól működik. Kb. 12.30-kor végre lehetett használni a 4-es pályát is. Nagy lelkesen elindultunk, aztán persze nem tudtunk lemenni a pályán, lévén nagyon sokan nem voltak tisztában a pályák színezésével és aztán néhány méterenként feküdtek ill. rolóztak a két ratraknyi széles nyomon, ahol menni lehetett volna. Aztán néhány menet után végre használni lehetett ezt a pályát is, lévén csak azok maradtak, akik le is tudtak menni rajta. Sajnos kora délutánra ez a pálya valóban nagyon köves lett, így feladtuk ennek használatát. Délutánig síeltünk az 1-es és 2-es pályán, ekkor már jól lehetett haladni, nem volt nagy sor. Amikor a 2-esről visszamegyünk az 1-esre, azon a 30 m-es erdei átkötőn sajnos szintén sok kő volt, ezt szerintem néhány lapát hóval meg lehetne szüntetni. Amikor megéheztünk, bementünk Holle Anyó kocsmájába. Először irány a mosdó. Valóban európai színvonalú, tiszta, tágas, ez valóban rendben van. A kaja szerintem nagyon ízletes, mennyiségileg is elfogadható, az árak pedig ennek megfelelőek, de elfogadhatóak.
Összefoglalva: Látható, hogy komoly erőfeszítéseket tesznek a fejlődésért, de még nagyon sok tapasztalatot kell szerezni, hogyan kell igazán profi módon üzemeltetni a sípályát. A 4-es pályát például addig amíg nem ment a felvonó a ratrakokkal nyugodtan elő lehetett volna készíteni, hogy ne csak egy keskeny sávban lehessen használni, aminek következtében pillanatok alatt használhatatlanná válik a pálya.
Szóval arra jó volt, hogy külföldi utak előtt bemelegítsük a megfelelő izmokat, de szerintem az ár/érték arány még nem igazán megfelelő, kicsit drágállom a 4.500 Ft-os bérletet, persze megértem az üzemeltetőket, hogy valamiből fedezni kell a jelentős költségeiket.