Élménybeszámolók

Imádunk tavasszal síelni. Nincs hideg, nincs sor. Így tettünk most is.
A húsvét előtti nagyhéten meglátogattuk Marilleva 1400-at, ahonnan 4 síterepet síeltünk be.
Na de sorjában. Síbérletet érdemes előre váltani a neten, mert GoPass rendszer van itt is. Csak olasz. Elővételben olcsóbb, sőt ha nem egyben veszem meg a 6 napos bérletet, hanem külön vasárnap és külön az 5 hétköznap, még akkor is jelentős a megtakarítás. 5 főre pont egy pizzás ebéd a Dolomitok legfinomabb pizzázójában az Orso Brunoban.
Ausztria fele mentünk, mert odaúton sétáltunk egyet San Candido utcáin, és körbejártuk az olasz Alpok legszebb tavát, a Pragseer See-t is. Ez kb. 1,5 óra kényelmesen.
Amiért különösen szeretjük Dél-Európa síterepeit, az a hóbiztosság. Nem hócsíkon csúszunk, mint pl Ausztriában a világkupa döntősei, hanem az egész táj gyönyörű havas, sőt az egyik nap végig hózáporban síeltünk.
Marilleva 1400. Írtak már róla többször, én is. Szocreál szállodák, mind ugyanúgy néz ki, kb. 10 épület. Vasbeton és üveg. Hatalmas panorámás ablakok. A 10 épületből 8 bejárható úgy is, hogy nem megyünk ki a "hidegbe". Ez azoknak jó, akik a wellness szolgálatatást, az uszodát is szeretnék igénybe venni. Az épületek ugyanis átjárhatók. Igaz, az egyik épületben az 1. emeleten vagyok, a következőben már a 6-on. Meredek a hegyoldal.
Hallatlan előnye a szállodának, hogy szinte az ajtóig lehet síelni, és az egyik kabinos is innen indul.
Ami hiányzott a szállásról, de mi ezt tudtuk, a bakancsszárító. Az itt nincs. Van viszont minden más, boltok, éttermek gyönyörű kilátással a völgyre.
Nézzük a síterepet. Minden pályát besíeltünk a 4 hegyen. Mindegyiket.
Legtöbbet a fekete és a piros pályákon mentünk. A legmeredekebb fekete Madonnán volt a 90-es pálya, bőven 80% felett. Ehhez képest a világkupapálya, 91-es pihe-puha álom.
Kedvencek:
Pinzolo bármelyik pályája, de a 112-es fekvése fantasztikus panorámával párosul.
Madonnán kedvencek 88, 89, 93 és a 63 a maga hullámvasútjával és az 57-es. Madonna legszebb pályája, ahol fotózni szinte kötelező, a 65-ös.
Folgaridán a piros 8-as, a 32-es, ami igazi döngetős pálya, vagy aki a sebességrekordjait szeretné megdönteni, az biztonsággal megteheti a 12-es pályán.
Amire vigyázni kell, az a piros 10-es átcsúszó pálya. Vagy kora reggel elsőnek, vagy 11 óra után érdemes rajta menni. mert egyébként jó pálya, de az egyetlen, ami a túlzsúfoltnál is zsúfoltabb. Rendszeresen van rajta sajnos gázolás.
Marilleván pedig a 26-os volt a kedvenc.
A 4 hegy legveszélyesebb pályája is Marilleván volt a fekete 25-ös. A baj ezzel az, hogy ha valaki tájékozatlanul elindul rajta, nincs visszaút. A hegyimentők rendszeresen hoztak le ölben, háton gyerekeket. Kimondottan meredek és keményre fagyott, szinte már jeges volt.
Március második felében már nincs sor a felvonóknál sehol. Sőt! 60%-uknál sok az üres járat. Lehet egyből a székhez csúszni.
Hüttékkel legjobban Folgarida van ellátva, de nem marad senki sem éhes, bárhol csússzon is. A legfinomabb pizzázóról már írtam, de a legdrágább étterem a Cinque Laghi csúcsán van. Ezt lehet, hogy érdemes elkerülni. Véleményem szerint ár-érték arányban alul marad más hüttékhez, éttermekhez képest.
Sok a fiatal Marilleva 1400-on, rendszeresek a tematikus esti bulik, discok, koncertek. Családok jól fogják magukat érezni.

Mürren. Sokak szerint Svájc legszebb falva. Személy szerint én ezzel nem értek egyet, bár valóban szép. És autómentes.
De mi nem ezért jöttünk, hanem a 007-es ügynök miatt. Itt forgatták a híres James Bond filmet - Őfelsége titkos szolgálatában 1969 -, amelynek eredeti kellékei ma is ki vannak állítva a csúcson, Schilthornon.
Persze, hogy le akartunk száguldozni ott, ahol Bond is. Meg is tettük.
Feljutni a platóra egy nagykabinossal lehet. Ezt követően átszálltunk a fogaskerekűre és végig mentünk egészen Mürrenig. Hiba volt. Mert így kimaradt az alsó rész, Winteregg. Legnagyobb csajszink visszasíelt ide - ő minden pályát besíelt -, de mi letettünk róla, hiszen március végén már inkább a magasabb fekvésű pályákat keresi az ember. De délelőtt még jó lehetett.
Szóval mi egyből a csúcsra mentünk és a fenti régióban töltöttük az egész napot. Volt benne síelés, gyönyörködés Birg éttermének a teraszáról, sok-sok fotó készítése a Schilthornon. Oda szintén kabinossal lehet felmenni. Ez a Jungfrau-régió legmagasabb pontja 2970m, ahonnan sível kezelt pályán le lehet síelni. Persze ezt végképp nem ajánlom, csak az igazán jól síelőknek. A többieknek is megéri felmenni, de léc nélkül. Fönt minden Bondról szól. A filmkészítés majd' összes kelléke ki van állítva, Lehet sziklafalba épített ösvényen közlekedni, lábunk alatt üveg, vagy drótháló, függően attól ki meddig vállalja be a sétát.
Aki sível ment fel, az számítson arra, hogy egyetlen fekete pálya jön le a csúcsról, amely meredeksége 76%.
De ha a tudás megvan hozzá, akkor az élmény megéri. Egyébként a Jungfrau-régió legmeredekebb pályája is itt van a maga 88%-ával igazi kihívás. Ez a fekete 9-es pálya. Nyam.
A legtöbb pálya errefelé egyébként fekete jelzésű, de nem kell annyira megijedni, mert a 17-es pálya pl egyáltalán nem meredek, a bánkúti 1-2 pályák simán túl tesznek rajta.
Ami a legnagyobb "legyűrtük"-élményt adja, nyilván a csúcsról levezető 10-es pálya. De ahol önfeledten lehetett róni a kilométereket, és ezáltal nálunk leginkább bejött, az a kék 11 és a piros 15.
Késő délutánra a piros pályák és a már említett fekete 17 felpuhult. Hiába a magasság, ha március végén 10 fok van 1600m-en. Ezért nem mentünk lentebb.
Schilthorn kipipálva, valóban szép, de jöhetnek az újabb bakancslistás helyek.

Grindelwaldi tartózkodásunk alatt 2 napot szántunk a Kleine Scheidegg síterületre, amelynek a wengeni része a hegy egyik, méghozzá a naposabbik oldala. Úgy gondoltuk, hogy számunkra kötelező lemenni a Lauberhorn-Weltcup Abfhart pályán. Ott volt a bakancslistán. És megérte. A start-állomáson fotopont van, ahol fénykép készül és ingyen letölthető a megadott weboldalról. Éltünk vele, a gyerkőcök többször is. Valóban fantasztikus végig menni a leghosszabb világkupa-lesiklópályán! Az aljában pedig ott vár a szlalom pálya, ahol szintén a legjobbak mérik össze tudásukat minden év februárjában.
Természetesen a 45-ös és 47-es pályák mellett az összes pályát besíeltük, így kipróbáltuk a világkupafutam mellett lejövő kék 35-36-os pályát is. Ezen melegítettünk be már csak azért is, mert a feketék délelőtt edzések miatt zárva voltak.
A wengeni oldalon azonban meglepetésünkre nem ez a pálya adta a legnagyobb örömöt, hanem a piros 35 és a piros 42-44-es pályák ezért a második napot már eleve itt kezdtük. A 35-ös egy nagyon széles pálya aránylag kevés síelővel. Itt lehetett igazán gyorsan menni, az utóbbi 2 pedig nagyon jó lejtő, hosszú, pont kellően meredek számunkra. Ezek a pályák azonban teljesen déli fekvésűek, így délelőtt lehetett igazán jókat csúszni rajta.
A wengeni oldalról dél körül mindenki át menekül a hegy túlsó oldalára. Mi is ezt tettük a Männlichen nagykabinossal, amelynek a völgyállomásáig még március végén is le lehetett síelni Wengen utcáin. Egyébként gyönyörű a falu. Itt is, akárcsak Grindelwaldban szinte minden ház fából készült alpesi stílusú ház.
A Männlichen kabinossal felérve 2340m-en fotopont fogad minket.
Ezen az oldalon szép rendezetten egymás mellett vannak a pályák, így mi is szép sorban egyiket a másik után síeltük be, míg a végén fönt, az Eiger Gletschernél találtuk magunkat.
Az 1-es, 2-es, 3-as pályákkal kezdtünk. Az 1-es az brutál volt, igaz aránylag rövid, de akkora buckákkal, amelyeket eddigi életem folyamán igazán csak kevés alkalommal láttam. A 2-es alján teljesen elfogadtható árfekvésű hütte van, nagyon nagy italválasztékkal és egyszerűbb ételekkel. A piros Riwella üdítőt mindenkinek meg kell kóstolni, ez a svájciak egyik büszkesége üdítő fronton.
Ezen az oldalon számunkra a piros 4-es, 5-ös, valamint a 21-es pálya tetszett a legjobban. Ez utóbbi árnyékos völgyben van nagyrészt, így még liftzárás előtt is teljesen rendben volt. A 21-es pálya felső szakaszán újabb élmény várt ránk. Speedcheck, azaz sebességmérő zárt pálya. Légellenállás szempontjából nem éppen kedvező sídzsekiben álltunk a rajthoz. Ezt az adrenalin érzést többször is át kellet élni. Így többször is lesiklottunk 100-110km-es sebeséggel. Erre kevés helyen van lehetőség, így aki itt jár, ne hagyja ki. Pláne, hogy az egészet videó rögzíti, ami azután a megadott weboldalról ingyenesen letölthető, megadva a síbérlet számát, amit a rajt előtt be kellett olvastatni.
A napot mindig az Eiger Gletshceren zártuk, ahonnan a 26-os, 22-es pályákon csúsztunk le Grundig, hogy visszavonatozhassunk Grindelwaldba, kihasználva síbérletünk minden előnyét. Ez a csúszás mintegy fél órán át tartott fentebb az Eiger-Nordwand fantasztikus pályáján, ami még ilyenkor sem volt buckás, majd egy hosszú kék erdei úton, amit még március végén is kb. 1 méter hó borított, hogy a városba való lejutást biztosítsák. Ez az út erdőben egy patak mellett vezetett. A völgy egyrészt szép volt, másrészt az erdő és a sok hó miatt kellően hűvös. Egy igazi családi pálya, ahol a legkisebbek is biztonságban le tudnak siklani.
Összességében a Jungfrau-régió 3 pályarendszere közül nálunk pont középen, a második helyen végzett. Ugyan itt van a legtöbb pálya számban is és km-ben is, de a legtöbb síelő is. Ráadásul a legalacsonyabban fekvő síterep a 3 közül, így sok pálya alja délutánra már össze volt túrva. Mindezek ellenére mi nagyon jól éreztük magunkat.

Grindelwald. Sok meseszép hely van Svájcban (másutt is), de ez különleges közöttük is. Nagyvilági, de mégsem, városias, de mégsem... Itt mindenki megtalálhatja a számítását, aki szeretné.
Ha nyüzsgésre vágysz, akkor a belváros szállodái, ha el szeretnél vonulni a világtól, akkor a pályaszállások gazdag kínálata vár. Ez utóbbiakhoz hatalmas területek tartoznak, különösen, ha a fentebbi régiókban keresgéltek.
Nos mi is itt voltunk az Obere Gletscher Strasse fölötti részen egy gyönyörű gazdaságban, ahol szállást is kiadnak, mindig csak egy családnak, társaságnak max. 6 főig. Ez a Holiday Swiss apartman Grindelwaldban, ahol egy majd' nyugdíjaskorú házaspár látott minket vendégül. Ők a ház alsó szintjén laktak, a felső szintet adták ki. Itt maximálisan gépesített konyha, fürdőszoba, étkező és 3 2-ágyas szoba van.
Saját maguk készítette sajttal vártak minket, joghurt, házi kenyér, fondue... Mind-mind kérhető és vásárolható náluk. 15 fiatal boci az istállóban és ki tudja hány tehén fönt a hegyen. Szomszéd egy szál se, a kilátás viszont annál pazarabb. Az egyik szoba a Schwarzhornra, a másik az Eigerre néz, a harmadikból Firstet látni.
Pályaszállás. Közvetlenül a 22-es piros pályánál. Kilépve a házból lehet csatolni még márciusban is, majd lesiklottunk a Blümlisalp megállóhoz, ahonnan a 121-es járattal értük el bármelyik sícentrumot, vasútállomást, vagy éppen a helyi Grindelwald-First síterepet, amelynek a völgyállomásánál is megáll a fentebb említett busz. A buszok 15 percenként, a vonatok 30 percenként járnak.
Természetesen a Jungfrau-síbérlettel a buszok, vonatok is ingyenesen használhatók egészen Interlaken városáig.
A helyi síterepről. First hegyállomásig kabinos felvonóval lehet menni, a menetidő kb. 20 perc. Innen 4 személyes székes felvonók mennek még feljebb is. A felvonók számához képest nagy területen fekvő síterület. Simán el lehet tölteni itt akár egy teljes hetet is, ha valaki kimondottan csak erre a terepre váltana kedvezményes bérletet.
Mi márciusban a szezon utolsó hetét, március 21-26, töltöttük itt (is). Hó bőségesen volt. Déli fekvése ellenére 1700m-ig kulturált volt a pálya is még délután is. A városba levezető pálya volt délutánra összetúrva. Épp ezért reggelente mindig mentünk egy pár kört 2500m-ről le 1300m-re. Fantasztikus volt! Sehol senki. lehetett döngetni. ;)
Ezt követően a fekete 5-ös pálya jött, mert azért az délutánra felpuhult. De délelőtt kiváló volt. Ami a Schreckfeld alatti pályarészeket leginkább jellemezte március végén: nagyon jó alappal elkészített pályák, a kék és piros pályák még a nap végén is nagyon jól tartották magukat a 10-12fok meleg és az állandó napsütés ellenére is. Buckásodás, összetúrt hó a pályarendszer aljánál jelentkezett a nap végére. De csak a meredekebb szakaszokon. Schreckfeld fölött viszont egészen zárásig pazar volt a pálya, sőt a First feletti régióban az Oberjoch pályáin még délután is fagyott. Így mindig itt fejeztük be a napot.
Svájc állítólag legnagyobb "szórakoztató" parkja van itt. Tény és való, hogy több sí- és snowbordcross pálya van ezen a területen fantasztikus döntött kanyarokkal és ugratókkal. Szinte semmi forgalommal. Ezen kívül is számtalan ugrató a legkisebbtől a több emelet magasságúig. Tűzött pálya, ahol mérik az időt is. El voltunk kényeztetve. Minden pályán lejöttünk.
Számomra itt a piros 1 és a 9-es, valamint kék 1-es és 10-es tetszett a legjobban, de a reggeli piros 1, kék 3 piros 22 kombinációnak nincs párja.
A First síterep mellet bejártuk még a Kleine Scheidegg mindkét oldalát és a Mürren-Schilthorn síterületet is. Aki ide utazik, azoknak nem szabad szerintem kihagyni, de egyértelműen First vitte el a pálmát nálam is és a gyerkőcöknél is.
Amit még nem szabad itt kihagyni, az a szánkózás. Szánkózni ugyan mindhárom síterületen lehet, de itt Grindelwaldban találhatóak a világ leghosszabb szánkópályái. Mi is fordultunk párat. First és Bort között. Az 53-as és 55-ös szánkópályákat vizsgáltuk be. Ez utóbbi néhány helyen nagyon gyors 20% feletti lejtéssel, úgyhogy csak óvatosan!
A gyerkőcök nagy kedvence volt még a szánkós utolsó napon a First-Glieder. Ez egy 4 személyes sárkány, amellyel Firstról Schreckfeldig lehetett a levegőben lecsúszni. Nagy élmény volt számukra már a hátra felé való felhúzás is, hogy azután lefele száguldjanak. Van mellette beülős átcsúszópálya is.
Hüttékből talán kevesebb van, mint másutt, de azért senki nem marad étlen szomjan. Az Andis Skibar és s Schreckfelden lévő hütte minden igényt kielégít. Nemcsak gasztronómiailag, hanem panoráma tekintetében is.
Gyermekeink egyöntetű véleménye, hogy ide nyáron is vissza kell jönni. Így szállásadóinkkal már le is beszétük 2023 nyarát. Viszlát Grindelwald!

Február 9-16 között síeltünk itt. Besieltük Marilleva, Folgarida, Madonna di Campiglio szinte összes pályáját és Pinzolo nagy részét is.
Utóbbi 2 terepre 2 napot szántunk, a bérletet is így vettük meg, így ezek a napok beillettek egy síszafarinak, hiszen folyamatosan más-más pályán voltunk.
Szállásunk Marilleva 1400-on volt. Abszolút pályaszállás a 60-as 70-es évek retro stílusában építve. Hatalmas beton és üvegkolosszus szállodákról van szó, kb. 10 egyforma épület a síterepen. Sok ezer vendég elszállásolására alkalmas. A vendégek 70%-a lengyel, lengyel síiskolák és síoktatók sok száz lengyel síiskolás gyerkőccel minden napos látvány.
Az épületek a koruk ellenére rendben voltak, mindenféle szolgáltatás megtalálható az üdülőtelepen. Tényleg minden.
A kilátás a hatalmas üvegfelületeknek köszönhetően pedig pazar, bár ehhez kell némi szerencse is, attól függően, hogy épp merre néz az ablak.
Marilleva síterepe talán a legzsúfoltabb az összes közül, ennek oka lehet, hogy több völgyet ölel fel völgyenként 1-2 pályával. Ennek ellenére változatosak, a kezdőknek több kék pálya, hosszú pirosak, és kellemes feketék, valamint a pályarendszer legmeredekebb fekete pályája (37) is itt található 71%-os lejtővel.
A völgybevezető piros pálya (23) használódik el leggyorsabban. Érdemes délelőtt menni rajta 1-2 kört, mert hosszú és kellemes, de estére bizony már buckásak a szűkebb, meredekebb részek. A fekete pályák még a nap végén is jók voltak, aránylag kevesen síeltek rajta. Szerettük a 26-os feketét, ez inkább döngetősebb, nem extrém meredek, lehet rajta tempót menni, kellemesen hosszú, nem zsúfolt pálya.
Gyerkőcöknek kicsúszásbiztos ülőszékes felvonóval a 22-es pálya nyújt nagy élményt, kacsakaringós vonalvezetéssel, a végén alagúttal, de itt található a snowpark is különböző méretű ugratókkal, gyerkőcöknek, felnőtteknek egyaránt.
Gyönyörű a kilátás a Doss Della Pesa csúcsról, ahol egy kék pályán skimovie van tűzött kapukkal, időmérővel, letölthető videofelvétellel, mindez ingyen. (Sógoréknál több helyen 1-2 Eu). A kezdők erről a csúcsról egy világos piros pályán tudnak lejönni (20). Erről a csúcsról érhető el a 25-ös fekete is, aminek régi kétülésese már a múlté, így saját felvonóval már nem rendelkezik. A tanulók kedvencei még a 29-es 30-as pályák, amelyek egy nagyon szép katlanban találhatók, körbevéve hegyekkel.
Az egyik nagyon kedves pályám a 10-es piros, amely azonban a reggeli, kora délelőtti órákban a legjobb, mert nagyon megsüti a nap, így később már puha hó fogadja a síelőket, ha nincs extrém hideg.
Folgarida síterepén már jobban találunk kevésbé forgalmas pályákat. Főként a Monte Vigo csúcsra vivő pályák terheltek.
Így érdemes használni a völgybe vivő pályákat, még a nap végén is pazar állapotban vannak. Itt nagy kedvenc volt az új 32-es pálya. Szintén döngetős, széles nagyon jó lejtésű és jó hosszú. Mindenféle tudásszintnek megfelelő völgypálya található Folgaridán. A fekete 1-est kimondottan haladóknak javaslom, nagyon komoly meredek szakaszok vannak rajta, (közel 70%), ráadásul abszolút nem süti a nap, így még délután is kemény, jeges. Többszöri ott jártamkor senki nem ment rajta. Nagyon barátságos viszont a piros 3-as és kezdőknek a kék 2-es. Ezen pályák tetején van a kezdők és síiskolások paradicsoma mindenféle szükséges kellékkel, a varázsszőnyegtől a tűzött pályáig. Titkos tipp haladóknak a 8-as piros. Szélső pályaként kevesen használják, igazi retro - tényleg székes - felvonóval.
A Monte Vigo csúcson található Orso Bruno turistaházban nagyon finom pizzákat lehet enni, helyben sütik látványkemencében.
A Madonna di Campiglioba való átcsúszás és a visszajövetel is piros pályákon lehetséges, ezért gyakorlott síelőknek ajánlom. 10 óra magasságában zsúfoltak az átvivő liftek, a várakozás akár 10 percbe is telhet, visszafelé 3-4 óra között akár fél óra sorakozás is normális. Így mi még forogtunk a völgypályákon - főként a 45 piros volt üres, mert az a többi felvonóról nem járható be - és fél 5 előtt már nem kellett sorba állni.
Mindenképp érdemes átmenni a szemközti hegyre, a Passo Grosste-ra. Egykoron még az úttesten kellett átkelni a kabinoshoz, ma már egy síelőknek épített felüljárón lehet ezt megtenni, amit úgy építettek meg, hogy az egyik irányba lejt, visszafelé pedig varázsszőnyeg hoz.
Ha abszolváltuk a csúcsközelébe vivő hosszú kabinost, pazar látványban lesz részünk. Érdemes felmenni azonban a 47-es felvonóval a csúcsra is. Kék és piros pályák jönnek le, valamint itt is megtalálható a snowpark, kisebb és nagyobb ugratókkal.
A csúcsról akár egész a völgyig lejöhetünk egy nagyon hosszú kék pályán, aminek az alján már több sétálós szakasz is van. De nem szabad egyből lesiklani, hisz annyi szép és jó pálya van útközben, amelyeket vétek lenne kihagyni. Ilyenek a 71-72-es pályák, vagy a gyönyörű vonalvezetésű 85-ös.
Akik nem szeretik a sétálós szakaszokat, azoknak a 41-es felvonót célszerű választani, az ottani csúcsról, akárcsak a Monte Spinale-ról gond nélkül vissza lehet jutni Madonna di Campiglioba kezdetben piros, később akár kék pályán is.
A visszaútnál érdemes betervezni, hogy már a visszahozó 32-es liftnél is nagyon nagy a zsúfoltság délután, több, mint fél órát várakoztunk, amihez hozzá kell még adni Marilleva-Folgarida irányába a 6-os liftnél való már korábban említett várakozást is. Így bizony a lesiklásokat is beleszámítva több mint 1 óra a visszajutás.
A Pinzoloba látogatókat ez a tumultus nem érinti, hiszen ők a völgy másik oldalán közlekednek.
De menjünk itt is sorjában. Ha már Madonnára átmentünk a 35-ös lifttel válasszuk a 48-as, vagy 49-es pályát. Így ismét egy kicsúszásbiztos gyermekbarát lifthez érkezünk, amelynek a tetején gyerkőcök számára kialakított Barna Medve Park van, mindenféle ketyerével, ami a kicsiknek fontos. Tűzött pályák, ugratók, hóvár, amin át lehet csúszni... Itt van tárcsás is a kezdőknek. A városközpont felé tovább haladhatunk a fekete 57-esen (ezt érdemes a csúcsról is kipróbálni, mert úgy kimondottan hosszú és talán a legjobb fekete - bár ez szubjektív), de akár a piros 53 - kék 56 kombináción is eljuthatunk az 31-es kabinos lifthez, ami a Pradalago csúcsra visz. Innen indul a kedvenc fekete 57, de akár kék pályán is csúszhatunk egy jó hosszút. Mindkét variáción lejöttünk és tovább mentünk az 55-ös kabinos lifthez. Ezt a liftet kell választaniuk azoknak is, akik tovább akarnak menni Pinzolora, mert az odavivő hosszú kabinos a 86-os pálya mellől indul.
De ne szaladjunk egyből Pinzolora, mert a csúcsról lejövő lejövő pályák megérnek néhány menetet. Amilyen rövid, annyira meredek a fekete 87 (70%). Beletorkollik a piros 86-ba, ami FIS pálya és annyira nagyszerű, hogy érdemes a székessel egész a tetejéig menni, és siklani még 2-3-at. Hosszú, széles, fantasztikus. És kevesen síelnek ezen a részen. Ez a többi itteni pályára is igaz. Aki szereti a sebességet, ezen a FIS pályán megtalálja a számítását. Akár egész nap el tudtam volna itt síelgetni.
Pinzolora a már említett kabinos visz át bő negyed óra alatt. (Azért a banskoi kabinos (Bulgária) hosszabb.) A síterepet csak gyakorlott síelőknek ajánlom, mert alapvetően piros és fekete pályák vannak. Ottjártunkkor a fekete sajnos le volt zárva.
A hegyeket bejárva kialakult bennem egy erősen szubjektív lista a kedvenc pályákról. Ezek Madonnán a 86-os FIS pálya, mindent visz, az összes többi közül. Ezt követi ugyanitt az 57-es fekete apró szépséghibával, az alja nagyon kék.
A 3. helyen a folgaridai piros 32-es pálya végzett.
De nagyon szerethető hely nagyon sok jó pályával az egész pályarendszer. Mindenki megtalálja a számítását. Nagyon sok helyen meg tudtuk tenni, hogy amíg a feleségem a kék pályán ment egyet, addig én a feketén kettőt. A pirosakon pedig együtt a legkisebb gyerkőccel.
A marillevai fekete 26-os pedig kb. a bánkúti 1-es pálya, csak sokkal hosszabb. Azt még a legkisebb gyermekünk is bevállalta, 45-46%-os legmeredekebb szakaszokkal.
A tömegről:
Marilleva piros pályái a legzsúfoltabbak, ott nem szabad száguldozni. Folgaridán a Monte Vigo csúcspályái szintén erősen látogatottak, ott egyértelműen a völgybe vivő pályákat kell besíelni. Madonnán és Pinzolon nem volt sehol tömeg, sőt sok helyütt szinte üres pályákon síeltünk.
Hütték:
Olaszország Ausztriánál drágább. Általában 45-50 Euroból étkeztünk, amibe 2 helyben sütött pizza, egy nagy korsó sör és 4 üdítő fért bele, vagy a 2 pizza helyett 4 bármilyen tésztás étel. Nem szabad kihagyni a Bombardino-t sem, alapból a jól ismert tojáslikör gőzölve tejszínhabbal, de mi a kávés változatát is kipróbáltuk, nagyon finom.
Mivel már másodszor jártam erre, így egyhamar nem valószínű, hogy visszatérünk, hisz annyi szép hely van, akár közelebb is. Nekünk ez 1000km volt háztól házig Ausztrián keresztül, hisz így rövidebb és a matrica is olcsóbb, mint Szlovéniának menve.
És végül megválaszolva saját kérdésemet a Marilleva 1400-re vivő SP206-os út meredek, de kellően széles, jól karbantartott út.
Aki még nem járt erre, annak mindenképpen ajánlom, hiszen a Dolomitok az Alpok egyik legszebb része.

Szombaton fantasztikusat síeltünk Bánkúton. A pályaalap nagyon szépen elő volt készítve, amire az éjszaka folyamán még további 5-8cm hó hullott. Így a teteje kellemesen laza porhó volt.
Hatalmas hó van fent, a szűzhavazáskor a botom egyszerűen eltűnt a hóban.😀
Sor dél körül alakult ki, ekkor kb 12-15 fő állt sorban a felvonóknál. Délután kettő után pedig egyáltalán nem kellett sorakozni. A finom porhavas felszín miatt sokkal jobban elfáradtunk a nap végére, mint az előző héten a Mátrában.
A pénteki havazás miatt az út reggel még igen havas volt,de estére már szinte hó mentesre tisztították.
Menjen mindenki, mert fantasztikusak a hóviszonyok. Húsvétig is ki fog tartani.

Kicsit megkésve, de írok. Az évet itt búcsúztattuk egy nagyon jó kis csúszással.
Érdekes mód, Aggteleknél a határt átlépve minden havas volt. Addig eső. Mintha az időjárás is tudná, hol a határ.
Julius egy kis síközpont Vysna Slana (Sajóréde) falu előtt. Végig jó minőségű úton lehet haladni, majd a falu előtt balra egy erdei útra kell rátérni. Ez letaposott havas, jeges volt, felszórva murvával. Kb. 500 méter.
A bővízű Sajónak köszönhetően remekül hóágyúzott terep. Egy pálya 2 felvonóval. A hosszabbik Poma nagyon finoman indul, még a legkisebb lányunk is gond nélkül közlekedett vele. Nem emel, nem ránt, a nyomvonal sima. A hozzá tartozó pálya kb. 1 kilométeres, így most büszkén pályázhat Kelet-Szlovákia egyik leghosszabb pályája címére. A felső része zöldes-kék, azaz lanka, ami lentebb haladva bepiroslik. Mivel nagyon széles pálya, így kezdők is használhatják.
Az abszolút kezdők számára a nagy pálya mellett van egy kisebb Poma, egy kb 2-300m-es könnyű kék pályával. Ez igazán a nagy pálya kiszélesített része.
A felvonókezelők nagyon segítőkészek.
Nagyon sokan beszélnek magyarul is, a síkölcsönzőben is és az étteremben is. Egy igazán profi, vadi új Elan szettet, bakival, sísakkal 10 Eu-ért kölcsönöztünk. Szerintem mi használtuk először. Bankkártyával nem lehet fizetni.
3 ratrak gondoskodik a pálya megfelelő állapotáról, ebből 2 meglepően új.
Az étterem és a turistaház (aludni is lehet) nagyon szép. Igazi alpesi hangulatot árasztó faház.
Tuti, hogy visszatérünk még.

Nyaralás Zell am Seeben.
A világ legtermészetesebb dolga, hogy télen a hegyekbe megy a család sportolni. De vajon érdemes-e nyáron is elmenni oda, ahol télen síelünk? Családunk véleménye egyértelmű igen. Ezt alátámasztandó szeretnénk bemutatni, miért érdemes például Zell am See régiót választani bármely évszakban.
Olyan családi programot igyekeztem összeállítani, amelyben az 5 éves gyerkőc is és a nagyobbak is megtalálják az örömüket. Épp ezért szempont volt, hogy a hegyek mellet a víz is domináljon.
Már az odautazásunk is aktív sportolással telt, hiszen megálltunk Felsőpulyán (Oberpullendorfban) hajtányozni. Több falun keresztül az egykori, ma már nem használt, vasúti pályán tekertünk, mintha bicajoznánk. Az egykori állomások épületében éttermek, büfék, pékségek üzemelnek, így 4-5km-enként lehet magunkat frissíteni, egy kis
kajával energetizálni. A legkisebb itt ugyan csak utasként vett részt, de kb. 10 éves kortól már bárkinek le ér a lába és tekerhet. A hajtányok 4 főstől 12 fősig akár sörcsappal is baráti társaságoknak választhatóak. Akár egész napos programnak is beillik, hiszen az útvonal mentén sok látnivaló van, leállókkal, ahol a hajtányokat le lehet venni a sínről.
Szállásunk Zell am Seeben volt a Seespitznél lévő Jugendgästehausban. A konyhájuk - haspárti vagyok - kitünő, a személyzet nagyon kedves, a szoba pedig egyszerű, összkomfortos és tiszta.
Ott töltött egy hetünk alatt délelőttönként kirándultunk, délutánonként pedig mindig fürödtünk. Aki pancsizni is szeretne, azoknak érdemes augusztusban érkezniük, hiszen ilyenkor már nagyon kellemes a zelli tó vize.
A szálláson ingyenesen igénybe lehetett venni különböző vizisporteszközöket is, sőt, akár szörfkurzusra is be lehetett nevezni. 10 éves gyerkőcnek már kényelmesen leér a lába a vízben, bár ez a mi legkisebbünket nem zavarta. Aki több komfortra vágyik, a szállás tőszomszédja strand. Itt kavicsos a tómeder, érdemes strandcipőt használni, de van medence is.
A vízben műanyagból épített stégek vannak, ahonnan ugrálni lehet, illetve trambulin sziget, ami az evezés mellett egyik legnépszerűbb volt nálunk.
Néhány szó napközbeni programjainkról.
A Gästekard előnyeit kihasználva a hegyek felé vettük az irányt. Az első túránk a Schmittenhöhe-ről indult a Sonnkogelra. Ez az Erlebnissweg egy gerinctúra gyönyörű kilátással, ami kb. 1 óra alatt teljesíthető. Mi azonban nem rohantunk, hanem nézelődtünk, tájékozódtunk, sőt játszottunk az információban nagyon gazdag túraútvonal mentén. Na meg piknikeztünk. Sikerült is majd 5 óra alatt a végére érni. A túrát egy isteni gyümölcsös aludttejjel (Buttermilch) zártuk. A Sonnkogel játszótere pedig jó ráhangolódás volt a következő napra, a Schmidolin ösvényre.
Ez volt a másnap délelőtti program. Igazi kalandtúra. Különböző ügyességi és bátorságot próbáló játékok, gondolva azonban a legkisebbekre is. Megközelítése a Cityexpress kabinossal volt lehetséges, az Areitbahnt ezerrel építik újjá.
Kaprun egy teljes napot kapott, amely során egy gyönyörű szurdoktúrát teljesítettünk a Sigmund Thun Klammban, majd szánkózni indultunk a Kitzsteinhorn gleccserre. A csúcson megszülettek a kötelező képek, megnéztük szerintem Európa legmagasabb moziját is, majd jött a több órás havas élvezkedés, egészen zárásig. A napot még megfejeltük Kaprunban egy kis bobozással. Nagyon klassz, gyors vonalvezetés. Azért Saújhely viszi a pálmát.
Ausztriában kötelező program a sóbánya is. Hallein - Bad Dürnberg után most Hallstattba látogattunk el. Igaz, ez nem a szomszédban volt, de ez egy gyönyörű hely, amit mi egy esős napra iktattunk be. Már az odavezető út is nagyon szép a Lammer folyó völgye egy igazi kis kanyon a szűkössége réven, Hallstatt pedig az ország legszebb városa egy felmérés szerint. Esős időben persze mindenki a barlangokat és a bányákat támadja le, de az osztrákok nagyon flottul kezelik az ilyen helyzeteket is. A sóbánya a világ legrégibb sóbányája nagyon látványos rövid filmekkel is bemutatják a bánya és a bányászat történetét, mikéntjét. Természetesen a leghosszabb csúszda is itt található.
Az egyik nap elkalandoztunk Werfenbe is, ahol egy egész napot is el lehet tölteni, szintén legekkel. Az ország legszebb vára a Burg Werfen is megér egy látogatást, de a világ legnagyobb jégbarlangját, az Eisrisenwelt Werfent sem szabad kihagyni. 700 lépcső fel, majd egy kis sík rész pihiként a barlangban, majd másik 700 lépcső le. Hát le a kalappal a kiscsaj előtt, úgy 1000 lépcsőig jól bírta, de azért utána a nyakamban kötött ki. Még jó, hogy jó nagy a barlang belmagassága. Maga a város is megér egy esti sétát.
Ha már este. Zell am Seeben hetente 3-szor nagyon látványos fény-, lézer- és vízishow (3in1) várja vendégeket a tóparton természetesen ingyen. A 20 perces műsor igazán profi, más-más tematikájú.
A történelemimádó legnagyobb csajszink kedvéért természetesen az egykori sötét múltú hírhedt, de szép helyen lévő Sasfészek sem maradhatott ki a programból. Így ellátogattunk Berchtesgadenba a Kehlsteinhausba.
Ez a program nyugodtan összeköthető a Bad-Dürnbergi sóbányalátogatással, vagy ha már a legeknél maradunk a Krimml vízeséssel, ami Ausztria legmagasabb vízesése, de a világranglistán is szépen megállja a helyét.
Nekünk ez most kimaradt, inkább a napi pancsi mellett döntöttek a gyerkőcök.
A hazautazás során nem maradhatott ki a Familypark a határmentén. Jól is esett az utat visszafele is megszakítani. Itt is zárásig élvezkedtek a gyerkőcök, de az az igazság, hogy mi is.
A nap lezárása pedig egy haspártinak nem történhet máshol, csak Sopronban a Haspárti étteremben. Hát arról nem beszélni kell, hanem ízelni, ízlelni és ízlelni. Csak felső fokban és nagyon baráti áron. Mi a levesek után egy négyfős teknőt rendeltünk. Maga volt az ízorgia. Még másnapra is, olyan bőséges volt.
Úgy gondolom, nem vagyok egyedül, akik a nyarat is szívesen töltik aktívan. Ausztria és Zell am See ideális hely egy ilyen kikapcsolódáshoz, feltöltődéshez.
Képek:
https://www.facebook.com/tothlevi/m...edia_set?set=a.1546052768...

Március 11-18 közötti hetet töltöttük Jahorinán. Féltünk egy kicsit, mert még sosem töltöttünk egy hetet ilyen kis pályarendszerben, de félelmünk alaptalan volt. Nagyon szuper hely, minden hegycsúcsról legalább 2 pálya lejön, amelyek az elágazások révén bőségesen variálhatók. A pályák többsége legalább 3-4 változatban síelhetők - és itt nem a meredek részeket kikerülő szakaszokra gondolok -, mégis ugyanaz a számuk, lévén, hogy a start és a cél ugyanaz.
A térkép alapján kék pálya igazán csak egy van, a 2-es, de azért az összes piroson ki lehet kerülni a meredekebb részeket.
A 8-as olimpiai lesikló ma már csak az alsó 6 üléses tetejéről síelhető, de ha valaki szeret szűz hóban síelni, az besíelheti az egészet. A felső részt nem tapossák, de könnyen beazonosítható, hol is száguldottak le '84-ben.
Egyébként pedig az egész hegyoldal több kilométer szélességben egy hatalmas freeride terep. A felvonók is elég szellősen hálózzák be a hegyet, minden csúcsra csak 1 megy fel. Mégis könnyen átsíelhetők a különböző pályák.
Az árak nagyon barátságosak, a síbérlet az osztrák árak 1/3-a, a pálya minősége pedig nem feltétlen rosszabb. Hozzá kell persze tenni, hogy itt 1800 méter körül van a fahatár, így a felső részek ki vannak téve a szél hóeltakarító munkájának. Ilyenkor jegesebb, rögösebb havat találunk. Szélcsend esetén viszont fantasztikus pályaminőséget varázsolnak a ratrakosok.
A látvány is pazar. Az Alpok és a Tátra csúcsaihoz szokott szemünk itt nem lát éles hegyláncokat, sokkal inkább a röghegységre jellemző kisebb-nagyobb sziklás csúcsokat. A Bükk-fennsíkhoz tudnám erős túlzással hasonlítani az itteni világ tetejét, amely ugye hazánk legszebb tája.
Az Adria víztömegének hála, nagyon hóbiztos terep, a felső részeken sok helyütt most méternél is nagyobb hó volt. Hóágyúkat az 1700 méter alatti területekre telepítettek. Szinte minden pálya hóágyúzható ezen szint alatt. Ez leginkább az olimpiai pályák esetében fontos, mert azok 1300 méteren végződnek. Bizony laza hó fogadott márciusban már minket ebben a magasságban. Sőt a lift beszállójánál már vízisí volt. Mégis minden napra profin megcsinálták.
Nem tudom, csak gyanítom, hogy a kevés ratrak miatt azért egy 6 üléses mindig állt. Ez akkor volt fájó pont, amikor a 7-9-es pályán szerettünk volna síelni, mert ezeket a pályákat csak egy lift szolgálja ki. Mi ezért mentünk. Szerencsénkre az utolsó 3 nap megnyitották, de ilyenkor meg másik lift állt le.
A térképek már nem jelzik a régi lifteket, de muzeális jelleggel megtalálhatók az 1 és 2 személyes székes felvonók, valamint a régi tárcsások is.
Az orgolejicai 2 személyest gyönyörűen felújították, az olimpia 5 színében pompázik és szabály szerűen száguld. Minimum olyan gyorsan megy, mint a 6 személyesek. Mégis csak azoknak ajánlanám, akik nem ijednek meg attól, hogy nincs a be- és kiszállónál lassító, mert itt bizony vadul indul a menet. A gyerkőcök imádták. Sokszor mentek vele. Szó mi szó, ők most láttak először ilyen "felturbózott" felvonót.
Az árakról még:
A lift árakkal ellentétben a kaja már magasabb árszintet képvisel, nem az 1/3-a az osztrák áraknak, hanem a fele, 3/4-e. Konkrétan:
- 0,5l-es korsó sör 4,5KM
- húsleves többféle 7-8KM
- isteni puliszka 7KM
- Cappy és hasonló dzsúzok 3KM
- sült krumpli nagyon nagy adag (minimum a duplája a megszokottnak) 5KM nagy adag ketchuppal, vagy majonézzel együtt,
- krémlevesek (tökkrém isteni a Rajska chatában) 6KM.
1l benzin 1,8-2KM.
2KM=1Eu. Másképp 1KM=kb.155Ft
Még valami. A hegyen és a völgyben is még ott vannak mementónak a lebombázott, szétlőtt épületek, szállodák. Bizarr látvány ez számunkra, de jó alkalom arra, hogy elgondolkodjunk, hogyan tudunk békében egymás mellett élni. Nagyszerű példája ennek ma Szarajevó, amely néhány kilométer csupán a síközponttól. A világ egyik legmultikultibb városa. Gyönyörű. Pedig sok városban megfordultam már, mégis talán a legszebb.
https://sielok.hu/fotoalbum/jahorin...a-2017-marcius/kep/1/
Még több foto:
https://www.facebook.com/tothlevi/m...edia_set?set=a.1385203711...

Március 21-28-ig egy teljes hetet töltöttünk ezen a síterepen.
Sestriere, Sauze D'Oulx és Sansicario hegyeit síeltük meg.
Csodás volt. Az idő is, a hó minősége is és a táj is.
Szállásunk Sestriere-ben volt, így az ottani összes pályát besíeltük. A magas fekvésnek köszönhetően a pályák legalja is hibátlan volt még délután is. Az éjszakánkénti -10 fok rendesen rásegített erre. Kemény pályaalap, rendesen kifagyott pályák. Napközben 0-5 fok között volt, de +15-nek is lehetett érezni, annyira erős volt a napsugárzás.
Az alacsonyabb völgyállomásokon Sauze-ban kb. 1500m-en már fellazult puha, vizes hó fogadott minket, de minden pálya, amerre jártunk, nyitva volt. Bocs, a 12-es aljára nem lehetett lesíelni, csak a Grand Pista felől. A magasabban fekvő részeken még délután is lehetett ratraknyomon síelni.
A felvonóknál többnyire 0 perc volt a várakozás, ez a húsvéti hétvégén 2-5 percre növekedett, de csak a Sestriere részen az alsó pályákon. Ilyenkor felmenekültünk a hegytetőre, vagy Sauze-ba.
Igazán hosszú pályák vannak mindenütt minden színben (kék, piros, fekete). A Sauze-i részen akár 1000m szintkülönbséget is be lehet síelni.
Kipróbáltuk az összes olimpiai pályát. Szuper volt.
Valahol a fórumon olvasni lehet a legmeredekebb pályákról. Nos a Sestriere részen több 60%-osnál meredekebb fekete pálya is van. Ezeket kizárólag tárcsás felvonók szolgálják ki, mert kevesen vállalják be. Hát mit mondjak, szuperek voltak. Lenézni félelmetes, lejönni már kevésbé. A fekete 31-es kezelt pálya, az 5-ös azonban nem. Nagyban hasonlított a Zugspitze egykori pályájára, ahová azonban ma már nem visz felvonó.
Furcsa volt, hogy az egy hét alatt csak olaszokkal találkoztunk, külföldiek egyáltalán nem voltak. 1000 autóból látunk 2 franciát, 1 spanyolt és 1 svájcit. Magyarok csak mi voltunk.
Hogy megéri-e 1400km-t autózni az élményért? Egyértelműen igen. Nyilván nem egy hétvégére.
A felvonókról. Székesek főként, néhány kabinos és gyönyörű finoman működő tárcsás kimondottan hosszú, többnyire meredek pályákon. Bubis az nincs. A felvonók nagy része szerintem az olimpiára készült, így bizony már több, mint 10 évesek. De megbízhatóan mennek, gyorsak.
Ülőszékesekkel 2700m-ig lehet menni, attól feljebb már csak tárcsások visznek. Minden székestől indul kék pálya is, így a kezdőknek is lehet "csúcsélményük".
Hó 1700m feletti részeken rengeteg van, a szezon akár május végéig is tarthatna. Igaz, nem fog. Nagyszombaton és húsvét vasárnap is változó intenzitással esett a hó.
Freeridera mindenütt van lehetőség, hópark is van ugratókkal és különböző elemekkel a Sestriere részen, igaz, láttam már nagyobbat is pl. Bulgáriában.
A legkisebbeknek varázsszőnyegek különböző hosszban, valamint hófánk pályák is találhatóak.
Ár: Az ausztriai árszintnél egyértelműen magasabb árakkal kell kalkulálni, 6 éves kor alatt is fizetni kell, igaz jelképes összeget napi 6 eurót. Kedvezményes jegy 10 éves korig van, de ez is csak 10% a felnőtt jegy árából.
A hütték többségében pincér szolgál ki, kulturáltak, ennek megfelelően kb 10-15%-kal drágábbak az osztrák társaiknál. Ahol nincs pincér, ott az árszint is kedvezőbb. Tésztás főétel 6-10 euro, polenta (puliszka) változattól függően 9-16 euro, levesek 4-6 euro, ásványvíz 1,5 euro, sült krumli 4-8 euro között. A drágább lényegesen nagyobb adag volt szervírozva.
Kb. 100 euro volt az útdíj csak Olaszországban oda-vissza.
Mindezen felár ellenére úgy éreztük, hogy bőven megérte.

Vasárnap Sátoraljaújhelyen mozgattuk át magunkat egy kellemes délutáni csúszással. Délben kezdtünk, a pályák még jó állapotban voltak. Nagyon jól meg volt csinálva a 2-es pálya legteteje, bár az odavezető tárcsás tetejére lehetne még egy kis havat túrni. A pálya lentebbi szakasza is jó volt.
Késő délutánra az 1-es pálya közepén már jégfoltok voltak, a pálya széle azonban továbbra is pazar volt.
Összességében jól éreztük magunkat.
Amit azonban nagyon hiányoltam, az az 1-es pálya melletti tárcsás személyzet-nélkülisége. Itt van a legtöbb kezdő síelő, és bizony a gyerkőcöknek nem volt, aki segítsen.
Mi is azzal a szándékkal mentünk, Újhelybe, hogy a legkisebbet megtanítsuk felvonózni, ez sajnos nem jött össze. A többi felvonónál volt személyzet.

Szikrázó napsütés fogadja a síelőket a Kojsoi havasokban. És friss természetes hó.
Az előző hétvégi és a most hét eleji havazásnak köszönhetően gyönyörű havas fenyőerdő fogadta a sportolókat. Hatalmas hó van még mindig, akár húsvétig is kitarthat.
Tegnap egész nap ragyogóan síelhető pályák fogadták a vendégeket. A múlt hétvégéhez képest most keményre ratrakolt pályák. A sok friss havat szépen eldolgozták. Az alsó tárcsásnál volt frissen hóágyúzott pályarész is.
Kiváló volt a 3-as, 5-ös, 6-os pálya, és kb. 14 óráig a 4-es is. Ennek a meredek részei délutánra kijegesedtek egy-egy rövidebb szakaszon, illetve a pálya legvégén a szűkebb részen.
Most sokan voltak, de a tárcsások győzték a tömeget. A 6-os pálya melletti tárcsásnál egész nap sorakozás nélkül lehetett pörögni, a hosszú pománál pedig fél 2-ig 2-3 perces sorban állás volt, ezt követően viszont már semmi.
Megnéztem az Erika turistaházat. Hát, mit mondjak. Az már csak a nevében turistaház. Kívűlről 5*-os szintű külső, Rajna vidéki stílusban, gyönyörű fagerendás berakásokkal. A belső felújítás zajlik most. Ez a terep tényleg megújul.A szálloda mögötti 4-es poma és a hozzá tartozó pálya most nem üzemelt.
Nagyon sok túrázóval lehetett tegnap találkozni, akik felmentek egész a meterológiai állomáshoz. A sítúrázók onnan freeride jöttek le, a többiek persze gyalog.
Sífutó nyom is nagyon szépen fektetve a fennsíkon, ők is többen voltak és rótták a köreiket.
A freeride kedvelőit fagyott hófelszín fogadta, alatta azonban puha friss hó volt, ami meg tudta tréfálni a sporttársakat.
Egyre inkább a kedvenc családi terepünké válik az Erika Sípark.
A környezete, és a mosolygós, segítőkész személyzet is hozzájárul mindehhez. Persze mindenek előtt a változatos, rendben lévő pályák és a káposztás babgulyás.
Egyébként ami a sítérképen nincs jelölve, a piros pályák meredekebb részei kikerülhetőek, ahogyan azt már másutt is megszoktuk.
Ja, és az ülőszékesben egész nap szólt a zene, hogy az emberek ott se unatkozzanak. Mi ez, ha nem teljes körű kiszolgálás?
Fényképek:
https://www.facebook.com/skiparkeri...ka/timeline

Szombaton síeltünk egy hatalmasat. Sűrűn esett a hó egész nap. A pályákon nagyon sok hó van még, bár a székes aljához már nem lehet lesíelni. Kb. 100-an lehettünk az egész síközpontban, a felvonóknál így sor egy csepp sem volt.
Beszéltünk a síterep üzemeltetőjével, márciustól már csak hétvégi üzem lesz. Ez nem a hóviszonyok miatt van így, hanem a kevés vendég miatt. Nagyon kedves felvidéki magyarok üzemeltetik ezt a síközpontot, bárhol megszólaltunk, liftek, étterem, mindenütt beszéltek magyarul is.
Jó hír, hogy 2-3 év alatt teljesen megújul a terep, az üzemeltetők beszéltek az új fejlesztésekről, Új felvonók, új ülőszékes, több új hóágyú és a hegytetőn a turistaház is teljes átalakuláson fog átmenni. Jelenleg zárva van.
A honlap már új, érdemes figyelni a hétvégi nyitvatartást és hójelentést is.
http://skiparkerika.sk/hu/
Szombaton minden fenti pálya ment. A kemény hóalap felszíne erősen firnes hó volt, 5-8cm vastagon laza. Így kellemesen elfáradtunk a síelésben.
A legkisebb 3 éves csajszi is lejött mindegyik pályán. Igaz, Bulgária óta én már semmin sem csodálkozom.
Az igaz, hogy az ottani kék pályák a szlovák pirosnak felelnek meg.

A síterep egyébkén gyönyörű fenyőerdő közepén van, a látvány pazar, kiváltképp, ha havas minden. Most az volt.

Isteni a káposztás bableves 2,90-ért, üdítők 50cent.
Kedvező árak, kedves kiszolgálás.

A síterep személyzete, fekvése, a pályák állapota, a kiszolgálás alapján a síterep minősítését 5-ösre javítottam.

Bansko, Bulgária.
Ambivalens érzésekkel foglaltuk le szállásunkat Bulgáriában. Kísért a gyermekkori nyaralások szép emléke, és az ifjúkori balkáni rendezetlenség utcaképe. Mégis, mivel az Alpok összes országában jártunk már, és a Kárpátokat is 3 országban bejártuk bakanccsal vagy sível, úgy döntöttünk, hogy most keletre vesszük az irányt. Bár Bulgária nekünk messzebb van, mint Ausztria, pláne a szlovák síterepeknél.
Milyen jól döntöttünk! Bansko kisváros, a központjából indul a kabinos felvonó. Már a bejáratnál Marc Girardelli üdvözlése fogad. Nemhiába, ez az ő síterepe állítólag. Ami azonban egészen biztos, hogy nagyon sokat tett azért, hogy itt világkupafutamokat rendezzenek.
Szóval a síterep. A kabinos 20-25 perc alatt röpít át 3 hegyen – tényleg gyors, de extrém hosszú, kevés ilyen hosszú van Európában –, mire megérkezünk a síterep központi részére, az 1600m magas Bunderishka fennsíkra. Itt aztán minden van, All in One. Síovi, ami minden igényt kielégít, figurákkal varázsszőnyegekkel, csimpaszkodós felvonóval és tárcsással azoknak, akik már túl vannak az első próbálkozásokon. Az egyik varázsszőnyeg igen „durva”, majdnem piros szintű meredekség, kimondottan hosszú, az emberek egymás nyakában, de a szerkezet nem áll le mégsem. Van benne kraft. Itt nem kell méteres távolságot tartani, mint másutt. Még sincs kiesés, a kicsúszóhely is szépen ki van alakítva.
Innen 2 ülőszékes is indul, a Banderitza, amivel akár a csúcsig is mehetünk 2600m magasságba. Piros és fekete pályákat szolgál ki. Ezen a feketén lesz a világkupafutam is a következő hétvégén. Már locsolják legalább 50 tömlőből a pályát vízzel, de nincs lezárva. Ahol épp nem dolgoznak, ott lehet síelni. Ez azért nem semmi. Ez is a vendégekért van. Schladmingban már hetekkel előtte zárva volt a pálya. HM. Egyedül a célzóna van lezárva, hiszen építik a lelátókat, és a sajtóközpontot. Ez azonban kikerülhető.
A másik székes a Kolarski, ami kék és piros pályákat szolgál ki. Ezen a részen sok síiskolás is síel. Viszont át lehet itt csúszni a Todorka felvonóhoz. Ez az egyetlen muzeális értékű 3 személyes lift. Irdatlan hosszú és korának megfelelően lassú, mégis szeretik, főként a hölgyek, mert ragyogóan lehet benne lazítani és napozni. Abszolút déli irányban megy. Ma már a Todorka csúcsához azonban sokkal gyorsabb felvonók is felvisznek a síterep különböző pontjairól.
Fent a Platón egy minden igényt kielégító funpark van mindenféle elemekkel, ugratókkal. Nagy területen fekszik, és változatos. A csúcsról a Plató irányába kék pályák indulnak, mégis azonban csak a bátrabb kezdőknek ajánlanám. Bansko egészére igaz, hogy a színjelzések meg tudják tréfálni a síelőket. Ez azért van így, mert extrém hosszúak a pályák, és az átlagos lejtésük alapján színezték őket, holott nagyon komoly letörések, meredekebb szakaszok is vannak az egyes pályarészeken is. Így indul a csúcsról a kék pálya is, inkább piros résszel, és csak később megy át lankába. A jobban tudók természetesen választhatják a hegygerinc mellett futó piros pályát is, amely aztán később a már említett világkupa fekete pályába torkollik és ér le 2600m-ről 1600m-re.
A síterep egészére jellemzőek a hosszú pályák és a hosszú székes felvonók. A rövidebb meredekebb szakaszokat azonban csákányos liftek is kiszolgálják.
Az én nagy kedvenceim a 15-ös és a 16-os pályák. Ezek már a lentebbi régióban vannak. Piros, illetve fekete pályák, igen szélesek, és még délután is nagyon jó állapotban vannak. Ami külön előnye ennek a pályarésznek, hogy itt az egész család kellemesen tudja tölteni a napját, hiszen a két említett pálya a kék 16-osban ér véget, amit külön tárcsás is kiszolgál, és a hüttéből ragyogóan rálátni a 3 különböző nehézségű pályára, szem előtt tartva a gyerkőcöket. Ez a pályarész a bazi hosszú városba induló 1-es számú pályán, majd az 1a leágazás révén érhető el.
A nap egyik legszebb része, amikor a fárasztó síelés után átadjuk magunkat az 1-es pályának és 6-7km-en keresztül gyönyörű fenyves völgyben lesiklunk 960m-re a városba.
Nem sok pályarendszer mondhatja el magáról, hogy 1600m szintkülönbséget ténylegesen meg lehet síelni, és a csúcsról akár 16km-en keresztül lehet síelni a völgybe. Hát kérem, ez is Bansko.
Technika: Mindenütt ott vannak a legkorszerűbb hóágyúk, a gyors liftek, és a pályagondozás is 5-ös.
Árak:
A 6 napos felnőtt síbérlet szállodai kedvezménnyel 150Eu a felnőtteknek. Mi 175Eu-t fizettünk a neten, de ebben már benne van a komplett sífelszerelés is 6 napra. Ez jó ár! Igen jó!
A hütték árai számunkra kedvezőek, de ha ismerjük a városi, szállodai árakat, akkor mégis drágák. Néhány példa: üdítő a pályán 2,5Eu, sült krumpli 5Eu, kolbász és húsételek körettel 6-7Eu.
A szállodánkban, amely egy 4*-os szálloda 5,5Eu-ért 4 üdítőt és 1 sört veszek!!! Olcsóbb, mint a pályán. Sokkal.
Szállás: 6 ágyas apartman reggelivel 566Eu, félpanzióval 680Eu, 4 főre! Még egyszer, 4 főre!!! A mélygarázs ingyen van, a WIFI ingyen van és gyors is. Mit szólsz ehhez Ausztria? Ott mi ezekért mindig fizettünk. Balkan Jewel Diamond Club Resort. Ezt a reklámot talán megérdemli. Bár valószínű, más szállodák is hasonló árakkal kalkulálhatók.
A hegyen a lifteknél még most februárban sincs várakozás. Egyedül a kabinosra kell várni normális időben 15-20 percet, de most februárban akár 40-45 percet is. Ez is csak 9 és fél 11 között, ezután már le lehet merészkedni a völgyállomásig, mert nincs többé várakozás itt sem. Nemhiába az angoloknál most van téli szünet, de valószínű a bolgároknál is. Nagyon sok az angol turista, de közel-keletiek és görögök is vannak szép számmal. 3 napja vagyunk itt, és mind a 3 nap halottunk magyar szót is. Vagyunk mi is, de még nem elegen.
Minden szálloda alapszolgáltatása, hogy a saját kisbuszával menetrendszerűen naponta sokszor közlekedve szállítják a vendégeiket a pályára és vissza.
Nagyon sok szálloda épül. Bansko és közeli városok, Razlog most egy nagy építési terület. Rengeteg félig kész, és már kész, de még át nem adott szálloda van.
Bulgária a turizmusra épít. És komolyan gondolják. Nagyon szívélyesek, segítőkészek az emberek. Jó úton járnak. Éljétek át Ti is minél többen mindezt, ami itt vár Rátok.
Fényképalbum a jövő héten.

Január 2-án egy nagyszerű síelős napot, estét is, töltöttünk itt a családunkkal. A 2 tárcsás és a varázsszőnyeg maximális kihasználtsággal ment, de várakozni 2-5 percnél többet nem igazán kellett. -7 fok mellett a hó kiváló volt. A hóágyúk a gyermek pályán és a 2-es pályán is folyamatosan mentek, előkészítve azok megnyitását is. Erre rásegített estétől a havazás is, Miskolcig a 37-es út végig havas volt.
Gyermekeim már a pénteket várják, hogy újra ott legyenek, mert nagyon élvezték. A legkisebb 3 éves is még este 7-kor is keményen tolta. A nagyokról (8-12) nem is beszélek, hiszen ők pihi nélkül síeltek késő estig. Tényleg jó volt.

Az év első síelése új év napján Szilvásváradon volt. Nagyon jó volt átmozgatni magunkat a nagy lakomák után. A pálya teljesen rendben volt. Hózáporokkal tarkított igazi téli nap volt. A legkisebbik lányom, 3 éves, idei lécre állítása is megtörtént. Nagyon élveztük mindannyian. A tárcsás teljes kapacitással ment, sorban állás nem volt. Kellemes kis családi pálya. A nagyobbak iskoláztak egy kicsit, a kiscsajjal pedig együtt csúsztam. Ide még visszajövünk, mert síelni tanulni nagyszerű. A felvonókezelők is nagyon figyelmesek, szinte a popsi alá teszik a tárcsát mindenkinek.
Ha adok egy 5 csillagot, az nem a pályarendszernek, hanem az üzemeltetőknek szól.

Egy igazi kis ékszerdoboz eldugva egy zsákutca legvégén. Meseszép szűk völgyben.
Amit a személyzet az általuk jelzett 30cm-es hóból kihozott, az egyszerűen osztályon felüli. Pedig sokat járunk nyugatra is. Igazi kemény alap, a tetején egy kicsi firnnel. Még délután is. Hogy ilyen jól bírja a tavaszias időt, annak több oka is van:
északi fekvésű a pálya, másrészt a szűk völgyben több fokkal hidegebb van, mint másutt a közelben, illetve a pálya egy fenyőerdős övezetben van, így délelőtt és délután árnyékban van.
Egész nap alig voltak a pályán, a legzsúfoltabb időszakban kb 20-an síeltek, de volt, hogy a gyerkőceimé volt az egész pálya.
Síelés után jött egy kis lazítás. A Porac Park területén mindenféle sportolási lehetőség adott, bár a gyerkőceimet leginkább az igen igényes játszótér érdekelte. Megfogadtuk, hogy legközelebb egy hétre jövünk annak ellenére, hogy csak egy piciny pályarendszer az egész, de mivel semmi sor, szinte csak mi, így igazán el lehet fáradni. A személyzet pedig nagyon segítőkész, mosolygós, pedig nem mindig értettük egymást.
Ha belegondolok, hogy milyen volt ez a síterep 35 évvel ezelőtt, amikor egy 2 hetes sítáborban voltam itt, Ég és Föld!!! Eszméletlen sokat változott az előnyére. A mai napig a szívem csücske és egyre inkább.
Hajrá Porac Park!!!

Mi is imádjuk Bad-Gasteint, Angertalt és Hofgasteint, mert ennyire gyerekbarát síparadicsommal még nem találkoztunk, pedig sokfele megfordultunk már.
Meg kell próbálni az autót kiiktatni, mert elég sok szállás van ezeken a helyeken. Mi szinte sosem autózunk az ott eltöltött hét folyamán.
Nagyon tetszik a változatos pályarendszer is. Ügyelni kell arra azonban, hogy a síelésünk időpontja ne essen egybe síszünetekkel, mert bizony mások is kedvelik ezt a helyet. Mi eddig szilveszterkor, illetve januárban voltunk, legközelebb március második felében tervezzük az utat, mert akkor a gyerkőcök 15 éves kor alatt ingyen síelnek ,ha a szülők is síelnek. :)

Korompa messze nem ideális síterep.
1. Szűk völgy, katlan az alja, így tumultus van hétvégeken,
2. a fenti pályák jók lennének, de nagyon rövidek,
3. nagyon sokszor lefújja a szél a tetőről a havat,
4. sokszor előfordulnak pályakezelési problémák.

Csodálkozom, hogy odamennek a kedves sporttársak, amikor sokkal közelebb sokkal jobb lehetőségek is adódnak.

Ma voltunk a síterepen, kb 20-25cm természetes tömörített hó. A síterep honlapja szerint nem, de egyébként le lehet síelni a 3 üléses aljáig, bár 2 meredekebb részen kopott a hó, ott figyelni kell, az alján pedig előfordul néhány kavics.
A fenti részen megy hivatalosan is a két piros pálya és a távolabbi kék is. Ezek jobb állapotban vannak, hóágyúzottak. Sor egyáltalán nincs, az egész síterepen kb. 100-an lehettünk. :) A liftárak barátiak, a személyzet pedig tud magyarul, és nagyon segítőkészek. Az infrastruktúra a 70-es éveket idézi, bár a hóágyúk gondolom újabbak.
A természet gyönyörű a vastagon zúzmarás fenyők révén.

Kedves Műanyagos!

Zakopane a világ egyik legszebb helye, de síelésben nem nyújt sokat. Sőt! Pici rövid pályák, többnyire alacsonyan és sok-sok sorakozással. Az egyetlen, ami megéri a sort, a Kasprovy.
A várost és a környékét síelésre én már nem fogom felkeresni, de meleg szívvel ajánlom a téli túrázást és a lovasszánozást. Síelni inkább a szlovák oldalon érdemes, Zakopane irányában pl Bachledova-Jezersko, ami sokak igényét kielégíti. Sor nincs, hó mindig van.
Jó telelést!

Ma nagyon gyönyörű idő volt Bánkúton. Szikrázó napsütés, szélcsend, remek friss porhó. Sorban állni csak a c felvonónál kellett max. 5 percet, az összes többi felvonónál lehetett pörögni.
Folyamatosan nyomtuk a kiscsajjal az 1-es és a 2-es pályát. Nagyon remek volt.
Köszönet érte a Síklubnak, akik folyamatosan kezelték a pályát.

Alpendorf tényleg igazi mesevilág. Még soha sem láttam igazi fehér fákat, csak havasakat, hó alatt roskadozókat. Itt azonban gyönyörű látvány fogadott.
Nem különösebben magas a síterep, de 1000 méter szintkülönbséget lehet síelni. A SKI AMADE első beszállóhelyeként tartják számon. Közvetlen összeköttetésben van Wagrain és Flachau síterepekkel. Többnyire piros pályákkal rendelkezik, amiért egy kicsit félve mentem az 5 éves gyerkőccel, de több helyen az igazán meredek részekhez kitérőket hoztak létre, gondolva a kezdőbb síelőkre is. Igaz, ez a térképeken nincs jelölve. Sem a netes, sem a Ski Amadé hivatalos térképén.
A pályák jelölése egyébként számomra szokatlan volt, ugyanis többnyire nem a pályák számozását jelölték az útbaigazító tábláknál, hanem a liftek nevét, ahová a pályák vezettek.
Mindezt azonban meg lehetett szokni.
A hegytetőn vannak a kék pályák, ami a gyakran fújó szél miatt kellemetlen lehet a gyerkőcöknek. Mi ilyenkor mindig a völgyeknek vettük az irányt. Nagyon gyermekbarátok a különböző hütték - Almok - is, mindenütt van játszó helység.
A pályákon januárban nem volt tömeg, szinte mindig kifogástalan állapotban voltak. Igaz erről a folyamatos havazás is gondoskodott, mert a megtaposott részeken is mindig volt friss hó. Egyébként nagyon sok szűzhavas részen lehet síelni és Salzburg tartomány legnagyobb deszkás parkja is itt van.
Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Én csak bérlettel találkoztam. Az viszont van mindenféle.
Az egyik kedvenc síhelyem. Hofgasteinban a Kleine és a Große Scharte a csúcsszuperpályák, a tömeg elkerüli, mert a pályarendszer széle, iszonyatos hosszú piros pálya. Igazi döngetős, de erős kék pályások is rámehetnek.
Kedvenc helyem a régióban azonban Gastein és Hofgastein között lévő Angertal. Innen bármelyik irányba lehet indulni, nálam a piros 11-es jött be leginkább. Nem nagy forgalmú és több lifttel is lehet rajta közlekedni. A Jungeralmbahn pedig egy igazi romantikus csoda, tök üres pálya, igaz, ez a legszélső, legtávolabbi pálya, rövidebb (kb 1,5km) de üres és nagyon szuper. Nem mellesleg ennek a pályának az alján egy jó kis hütte van.
Egyébként Gasteinban laktunk, autózni nem kellet, mert minden össze van kötve mindennel. Liftről liftre mentünk.
A sícuccot pedig még a szállóba sem érdemes cipelni, mert mindenhol megőrzik néhány euroért. Érdemes este beadni, reggel meg kiváltani. Abszolút kényelem.
Ha az idő veletek van, tetszeni fog.

Sziasztok!

A március 12-15-ei hosszú hétvégét a Bachledova-Jezersko síközpontban töltöttük. Bachledova a kezdők számára ideális és népszerű. Szinte csak magyar hangot lehetett hallani. Azonban sokkal kevesebben ismerik a hegy túloldalán lévő Jezersko síközpontot. A két síközpont össze van kötve 3 illetve 4 üléses felvonóval. Mégis a túloldalon alig lehetett sielőket látni, holott a pályák változatosabbak és a terület is hóbiztosabb.
Mivel kevésbé ismert, ezért engedjétek meg, hogy röviden bemutassam.
Jezersko Bachledova felöl csak ülőszékes felvonóval közelíthető meg, lévén, hogy a hegy túloldalán van. Autóval ezért Spisska Bela, Relov az útvonal.
Jezersko egy kis goral (lengyel népcsoport) falu, ahol mindössze pár százan laknak, vagy még annyian se. Minden ház farönkház, ami egy ódon hangulatot kölcsönöz a településnek. Az abszolút csend és nyugalom miatt családosoknak, pihenni vágyóknak ideális, szórakozási lehetőségeket itt nem találni. Az apres ski-t az egyetlen szlovák kocsma jelenti.
A szálláslehetőség a kevés ház miatt erősen korlátozott, de akinek sikerül, az nem fogja megbánni.
A síközpont legújabb fejlesztése a 4 üléses felvonó, amely összeköti Jezersko-t Bachledovával.
Jezerskoban a kék pályáktól a feketéig mindent meg lehet találni. A pályák átlagosan 700 és 1400 méter hosszúak a meredekségtől függően. Mindegyik pályát tudják hóágyúzni. A legmodernebb hóágyúkkal és pályakarbantartó-gépekkel találkoztam, amelyeket Ausztriában is látni lehet.
A síközpont fekvése ideális, hiszen a lejtői keleti fekvésűek, így a délutáni napsütés sem olvasztja meg a hófelszínt. Gyönyörű a táj!!! Minden pálya fenyőerdőben van. A csúcsről a Magas-Tátra panorámája fantasztikus.
Mivel nagyon kevesen ismerik, a sorbanállás teljesen ismeretlen fogalom Jezerskoban. Szombaton is és vasárnap is 30-40%-os kihasználtsággal ment az ülőszékes, a húzóliftek még ennyire sem voltak kihasználva. Mégis működött minden!!
Az egyetlen hátrány azonban a megközelítése. Jezersko központjáig az út aránylag jól járható, onnan azonban az utolsó 1 km a sípályáig már csak egy nyomvonalon, lévén hogy szűk a völgy. Annyira keskeny az út ezen része, hogy még a hóeke sem tud végig menni a falun. Így csak és kizárólag hólánccal és bátor vezetési stílussal lehet a síközpontig autózni, ahol egyébként parkoló van. Igaz, szinte teljesen üres. A kevésbé bátrak még hólánccal is képesek elakadni.
Mindent egybevetve gyönyörű 4 napot töltöttünk itt a csalágunkkal. Gyermekeink (4 és 8 évesek) el voltak ragadtatva a táj szépségétől.