Biztos, hogy mindenbe bele kell szólni?

Szia Laci!

Köszönöm a választ!
Egyszer talán tényleg összejön, hogy beiratkozzam, vagy a kedvest beirassam hozzátok!

F

Én is beleszólok:)
Jelenleg magamat örök kezdőként jellemezném. 4 éve síelgetek, egy elég valószínűtlen szitu folytán kezdtem el anno. Igazi oktató nélkül. Gyakorlatilag belecseppentem, mindenféle ismeret nélkül, azt sem tudtam eszik-e vagy isszák. Persze "igazi" oktató soha nem látott. Az az igazság, hogy most már tudom, hogy sok szenvedéstől megmenekültem volna, ha ez nem így kezdődik. Nyilván nagyon tetszett ez az egész a kezdetektől, de visszagondolva már tudom. Ez alatt a pár év alatt úgy érzem nagyon sokat fejlődtem, sokat figyeltem a körülöttem síelőket, sokat néztem videókat és sokat olvastam itt a fórumot:). Ma ott tartok, hogy könnyedén nekimegyek a meredekebb lejtőknek is, és magabiztosan manőverezek. Viszont nagyon-nagyon érzem, hogy egy oktatóra nagy szükségem van, mert mostani szintemről nem tudok feljebb lépni egyedül. A csapatunkban csak hozzám hasonló tudású, idősebb makik vannak, akik nem akarnak már tanulni, azt mondják nekik így jó. Sajna így egyedül vagyok, egy magán oktató pedig nekem drága. Ezért nagyon jólesik, mikor sikerül egy hozzám képest jól síelő emberkével egykettőt csúszni. Személy szerint azt gondolom, hülye az, aki a jótanácsot nem fogadja szívesen, holott tapasztalatból mondom, egy-egy mozdulat kijavítása nagyságrendekkel könnyíthet és segíthet a mozgásban.
Najólvan már annyit írtam, hogy elfelejtettem mit is akarok kihozni belőle, de a lényeg talán érezhető.

Szervusz, Feri!

Úgy látszik, nem akaródzik senkinek a válaszadás.

Így mondom a magunk verzióját, mely nálunk évek óta jól működik. Nem nagyon látom, hogy más is így dolgozna, persze ez nem jelent semmit.

Kezdő csoport esetén tényleg nem ritka, hogy olyan szintű eltérés van képességekben, hogy a csoport egyben tartása hátráltatja a csoportra tervezett cél elérését. Ezért, ha a hely megfelelő, (ez fontos), akkor egyénre szabottan (vagy kisebb 2-3 fős csoportokban) lehet kiosztani a feladatokat. Az oktató a rövid és belátható pályán figyeli a tanulókat, és külön – külön instrukciókat ad. Köredzésnek hívjuk, melyben mindenki a saját tempójában haladhat. Délután pedig, egyénileg készülnek - gyakorolnak (idegeznek) tovább, és így a viszonyok jelentősen ki tudnak egyenlítődni, a másnapi közös továbbinduláshoz.

Középhaladó - haladó tanulókból összeállt csoportnál szintén elég nagy lehet a szórás képességek, tudásszint vonatkozásában. Hagyományos felfogású oktatásban a képi motivációt, (minta az oktató síelése), majd a csoport előtti egyénenkénti hibajavítást szokták alkalmazni. Itt tényleg nagyon láthatók a tanulók közötti különbségek, és a hibajavítás eredménye ritkán látványos.

Nálunk az immár több évtizedes gyakorlat, állandó keresés és tesztek, (műhelymunka), eredményeként egy kicsit másként csináljuk. A hibajavítás csak ritkán szól az egyénhez. Az együttsíelést a síelés legfontosabb részeiből összeállított gyakorlatsorok (a síelés szerkezete és összefüggései), tanulása jelenti. Azt mondanám, hogy (mint motiváció) itt is fontos a jó minta, (jól síelő oktató), de legalább annyira fontos, a síelés szerkezetének - működésének a megértése, megértetése. És itt bizony nem ritka, hogy a síelésben gyakorlottabb tanuló ugyanúgy „védtelen” és tapasztalatlan, mint a kevésbé gyakorlott. És néha meglepő fordulatokat látunk, az addig gyengébbnek mutatkozó tanuló javára.

Ja, itt felnőtt tanulókról van szó.

„A privát oktatásnál pedig fölöslegesnek érzem az egész napos együttlétet, abban sok lehet az időtrabló üresjárat.”

Ez igaz, de képzett és korrekt oktatók (szerintem) nem szokták kihasználni az ilyen helyzeteket.

Replaci
http://www.kanyarsiklub.hu

Olyan jó, hogy itt mindenki egyetért! Evvel ki is merítettem az ontopic követelményt: beszóltam :-)

Csoportos vs egyéni oktatás ügyében kérdeznék:
Pedagógiában is van olyan, hogy differenciált oktatás, meg magántanár.

A félelmem a csoportos oktatásnál, hogy az egyik tag látványosan lemarad vagy látványosan gyorsabban fejlődik a többinél Ezt hogy kezelik az okatók?

A privát oktatásnál pedig fölöslegesnek érzem az egész napos együttlétet, abban sok lehet az időtrabló üresjárat.

Szívesen fogadom véleményeteket?

Ebben tökéletesen egyetértünk

Franz Hoppichler mondta a DIE ÖSTERREICHISCHE SKISCHULE c. örökértékű művében.

"aki egy jó oktatóval kezd tanulni, annak inkább a "fejébe verik", hogy ne lépje túl ezeket a határokat.", mondod.

Ez is igaz, meg az is, hogy a síoktatás céljának kellene lennie, hogy ezek az egyéni határok egyre feljebb kerülhessenek.

Nem kell engem túl dimenzionálni, csak plasztikusan lefestettem előttük, ha valaki hibázik egyet a pályán szétcsapja őket mint a kuglibábukat! :-)

Ha személyesen megismerkedsz Gabócával látni fogod, hogy jelentősen meghaladja az általad szintén nem ismert méreteimet.
Az ő nagyon finom és udvarias kérdése bír bizonyos nyomatékkal.
Csabor

"Próbáltam nagyon finoman és udvariasan megkérdezni tőlük vajon mennyire lehet szerintük jó a helyválasztás, úgy tűnt megértették..."

Ha egyszer személyesen megismerkedünk, bemutatlak "Sógor" barátomnak. Nem hinném, hogy nála tud valaki hangosabban üvölteni más szabálytalan sporttárssal...:)))

Nagyon jól áll neki!

Mint tudjuk én csak zoxigényes vizet iszok síelés közben! :-)

Ez nem számít beleszólásnak, hanem szabály ismertetés!!!

Nagyon jól tetted!

Ez a FIS 10 egyik alap szabálya. Mindig rá (nem bele) kell szólni arra, aki nem tartja be!!!

Gabóca: imádom a pozitív megközelítésedet. Ittál a "teából"?
Sörapu:én ezt a stílust már nagyon régóta művelem. Nem is tudom miért akarok tanulni, ha ilyen "trendi" vagyok?

Komolyan. Az emberek eleve nem gonoszak és rosszakaratúak, csak lehet, hogy nincs elegendő ismeretük, s lehet, hogy nem szocializáltak síelés tekintetében. Egyszóval nem tudnak viselkedni, mert nem ismerik a követelményeket. Pénze már mindenkinek lehet, de ismerete, esze nem.
Ha valakinek sokat mondják, hogy mi a helyes, talán előbb utóbb megjegyzi. Ha van egy kis esze igen, ha nem akkor a sok beszólástól talán megutálja a síelést, s így nem jelent veszélyt se magára, se másokra.

Csabor

Ki mondja meg mi az a szakértelem? Sok síoktató meg van győződve, hogy az általa preferált stílus a szép, a jó és ők a szakértők mert ezt oktatják.
Az én stílusom garantáltan eltér a mai trendtől, én más stílust képviselek. Talpon csúszok, igen bizonytalanul állok a léceken, nagy karkörzésekkel próbálom egyensúlyomat visszaszerezni egy-egy letörés után, de mégis nagyon tetszik ez az embereknek és ez okoz nekem gyönyört. Sokaknak tetszik, látom rajtuk. Hangosan nevetnek, némelyik a földön fekve fogja a hasát a röhögéstől. Csodálóimmal barátságok köttetnek, úgy érzem megszerettek. Sokan próbálnak leutánozni, ki ezért, ki azért. Azonban ez nem nagyon sikerül nekik.
Tehát, szerintem az a szakértő, akihez ha jelentkezik valaki, hogy meg akar tanulni egy stílust, például úgy akar síelni mint Sörapu akkor azt meg tudja neki tanítani. Beszerez egy videót, lesben áll a pályán, amikor érkezik a célszemély, elemez, majd felépíti a metódust. Persze meg lehet győződve, hogy ez nem progresszív, de ha ezt kéri a kuncsaft ezt tanítja.

Én tegnap beleszóltam, nap vége felé a pálya meredek részének aljában a középen 6-8 fős magyar társaság síelők, bordosak vegyesen szépecskén elővették a termoszukat és elkezdtek teázgatni.
Próbáltam nagyon finoman és udvariasan megkérdezni tőlük vajon mennyire lehet szerintük jó a helyválasztás, úgy tűnt megértették...

Nem emlékszem pontosan, hogy ki mondta, de egy nagyon tekintélyes síszakember, hogy a világ első 20 síelőjén kívül, minden versenyző a képességei határán túl síel. Nem túl biztató.
Egyébként én úgy gondolom, hogy nagyon sok olyan amatőr, aki mondjuk oktatóval kezdett el tanulni, de egy idő után úgy érzi, hogy eljutott egy bizonyos szintre, bizony sokszor a képességeinek, tudásánák határain túl síel. Ez nem feltétlen attól függ, hogy kivel kezdesz tanulni síelni, nem tagadva annak a valószínűségét, hogy aki egy jó oktatóval kezd tanulni, annak inkább a "fejébe verik", hogy ne lépje túl ezeket a határokat.

Most mondta be a TV, hogy Murauban egy magyar síelő a fekete pályán saját hibájából súlyos sérülést szenvedett.
Szerintem nem tudta hol vannak saját tudásának határai, s senki sem szólt rá.
Csabor

Szia Soma!

Jórészt azért parttalan ez a vita, mert (szinte) mindenki a saját vagy megélt, vagy csupán gondolt véleményét mondja el. És ez ugye, erősen a szubjektív kategória.

Természetesen a hivatásos oktatók véleményében is ott van a szubjektivizmus, de a megélt esetek száma (nagy számok törvénye), valamint a kollektív tapasztalatok inkább tükrözhetik az objektív valóságot.

Hogy mi a kezdő alapvető vágya, az alighanem nagyon egyéni. Az biztos, hogy a Kreischbergen immár 3 síiskola előtt állnak sorban reggelente a tanulni vágyók. Nyilvánvaló, hogy ők a szakértelem előtt teszik le a voksot.

„és szerintem nem is akar mindenki fantasztikusan, gyönyörűen, szuperül, stb... megtanulni, pontosan elég számára, ha nem túl nehéz pályákon viszonylag biztonsággal le tud jönni.”

BIZTONSÁG! Ez annyira nyilvánvaló, hogy nem hiszem, hogy bárki másként gondolná. A biztonság szükségességét józanésszel, senki nem vonhatja kétségbe. Az a kérdés, hogy a síelő hogyan jut el ide. VAGY, HOGY EGYÁLTALÁN ELJUT – E IDE. A biztonság kérdései közé tartoznak, hogy a síelő birtokában vannak –e a sebességszabályozás (megállás) alapvető eszközei.

Felelősségem teljes tudatában ki merem jelenteni, hogy a szakszerű síoktatásban nem részesült síelők csupán „kapisgálják” ezt a fontos területet. Így volt ez most is a Kreischbergen, amikor összevontuk a két haladó csoportot (a csoport felét korábban egy olyan síelő tanította, akit egy versenyző tanított) és szóba (és gyakorlatba) került ez a fontos téma. Mielőtt ebbe valaki beleköt, kérem végiggondolni, hogy miről is szeretne szólni, a téma komolyságához a „vaker” nem illik.

Magam jó néhányszor megállok, de néha még a csoportot is megállítom, és együtt figyeljük, hogy a csőlátásban szenvedő és nagy önbizalommal száguldó „versenyző” megússza-e az aktuális menetét.

És ez itt a lényeg. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy a „megúszás” = a biztonsággal.

„a fantasztikusan gyönyörűen, szuperül, stb..” pedig igen szoros összefüggést alkot a biztonsággal, ATTÓL ELVÁLASZTHATATLAN.

Maradok továbbra is megkülönböztetett figyelemmel hozzászólásaidhoz, hiszen szinte mindig „úgy nyúlsz bele”, hogy rendkívül hasznos részletek kerülnek fókuszhelyzetbe.

A legtöbbünk azért lett oktató, mert szenvedélyesen szereti a síelést. És azért marad oktató, mert azt szeretné, hogy hogy másoknak is segítsenek megélni ezt az örömöt, és mindezt biztonságban. Vajon miért van az, hogy a tanítványok többnyire csillogó szemmel vannak ott az oktatáson, és nem egyszer azt mondják, hogy jobb velünk együtt síelni, mint egyedül? Azért mert a jó technika fényévekkel nagyobb örömöt okoz. Arról ne is beszéljünk, hogy a balesetek, sérülések nagy része elkerülhető, ha valakit jól vezették be a síelésbe. A nehézségekkel küzdő tanítványaink nagy része pedig elmeséli, hogy a barátaival kezdte a síelést, és a félelmeinek nagy része ebből az időből származik...

Ezzel együtt én sem megyek oda senkihez ismeretlenül, és kezdem rányomni az elveimet (pedig valószínűleg kicsit többet tudok a síelés és a tél világáról nála). De ha valaki kíváncsi a véleményemre, nyilván elmondom.

Egyetlen kivétel van: ha valaki olyan dolgokat csinál, ami veszélye magára vagy másokra. Ebben persze nehéz határvonalat húzni. De az tény, hogy akinek nincs nagy tapasztalata a síelés tanításáról, nincsenek naprakész ismeretei, az el sem tudja képzelni, mennyi hibát lehet elkövetni. Időnként égnek áll a hajam, hogy a legnagyobb jó szándék mellett miket mondanak vagy mutatnak a pályán egymásnak az emberek, miközben fogalmuk sincs róla, hogy mi a következménye ennek.

A szülők, rokonok és barátok esetében sokszor jobb járna a tanítvány, ha valóban csak jó hangulatban síelnének együtt, és nem akarnák az egyik a másik tanítgatni...

Ilyen velem is volt, ha visszamész a topik elejére, láthatod amit írtam Replacinak

Beleszólok! Elmondom a véleményemet a helyzettől függően viccesen vagy komolyan. Néha látom az arcukon ... mi a f.. akar ez a vén jampli. Oktatni sose kezdek. 5 perc alatt nem lehet, s nem is azért mentem ki. Persze van, mikor kérdeznek! Akkor adok tanácsot. Sőt már arra is volt precedens, hogy valakit lekísértem a hegyről. (Rávéve arra, hogy ne csatoljon le, hanem, ha szenvedve is, de bordon érjen a völgybe.