Mai pálya: -10 fok, napsütés. A hó is tökéletes..
Mölltaler zárva. Mindenhol sütött a nap, nehéz volt választani.
Végül Kalsba mentünk fel. Megérte. Felemelkedni a kabinossal, vetekszik a tegnapi Silliánéval.
A pálya sokkal jobb. Sízni a Matrei-i oldalon voltam. Nehéz volt koncentrálni, a hegyek koszorúja elvonta a figyelmet.
A legfelső rész élvezhető, utána üresjárat. A 12-es középtől erősen hóhiányos volt, nem mertem rámenni. Átkanyarogva a 9-esre. a hatüléses aljáig eléggé jó volt, érintetlen részek voltak még délutánra is.
1/2 3-tól sok gyerek, de elfértek. Jó nekik. Minden délután itt lehetnek.
A felvonón nem kellett várni szinte semmit.
Ajándék volt a nap. Köszönet érte!

A nagy havazás első napján megnéztük Matreit, majd utánunk egy-két órával lezárták a Felbertauern alagutat, Kelet-Tirol egyetlen és egyben legfontosabb észak-dél irányú tranzitútját.
Mivel a hóesés szüntelenül folytatódott, ezért egy hétig lakat alatt volt az út és először december 12-én nyitották meg. Ezen napon Kalsba igyekeztünk, ahol klasszikus képeslapidő fogadott bennünket varázslatos téli csodavilággal. Igazi Hollywood fehérben mélyen behavazott fenyőerdőkkel, jump runokkal, valószerűtlenül csillogó hómezőkkel és mély hótakaró alatt tündöklő háromezres hegyóriásokkal.
A kulissza pompás volt és természetesen a lesiklás kellően kiadta. Kals egyébként is, de most turisták nélkül egy igazi kis ékszerdoboz a Grossglockner déli oldalán napbarnította faházakkal, hatalmas hóval.

Virtuális utazás a Grossglockner déli oldalára:


https://sielok.hu/fotoalbum/kals20201212/kep/1/

https://sielok.hu/fotoalbum/kals20201217/kep/1/

Negyedszerre tértünk ide vissza,tegnap jöttünk haza az egy hetes síelésünkről. Tökéletes pályák,tökéletes hóviszonyok, és nagyon jó idő adatott nekünk. A pályákon nagyon kevesen voltak, zavartalanul lehetett élvezni a siklást. Annyira figyelnek a pályakezelésre, hogy az éjszakai havazás után hajnalban legalább egy-két sávban végigmegy a ratrak, a kék pályákon legalább. Kevés a kék pálya, azok is inkább átkötők, inkább a pirosak a jellemzők, de fekete pályából is van néhány.. A teljesen kezdők a kalsi oldalon tudnak inkább megtanulni síelni, ott két tányéros felvonó melkett remek tanuló pályák vannak. Édekes megoldás, hogy az 1-es pálya alján nincs lift, onnan síbusszal lehet visszajutni a felvonókhoz. Ezt nemigen ajánlom. Az átadott új felvonó tökéletes kényelmet nyújt, mindent tud, amit egy liftnek tudnia kell. Sok hütte van, mindenki megtalálhatja a neki leginkább megfelelőt. Az árak átlagosak, de érdemes megnézni több hüttét is, mert ugyanazon áron eltérő nagyságú leveseket kóstolhatunk. Az egy hetes bérlet 250 euro, de 18 éves korig lehet itt gyerekbérletet venni féláron, ami nemigazán jellemző máshol.
Összegezve remekül éreztük magunkat (ismét), valószínűleg jövőre is e pálya mellett döntünk.

Idén februárban hat napot síeltünk ezen a - honfitársaink által kevésbé látogatott - Kelet-tiroli síterepen. Korábban már többször jártunk itt síelni, illetve nyáron túrázni, mert mindig nagyon pozitív tapasztalatokat szereztünk ebben a régióban, ami szerencsére ezúttal sem változott.

A pályarendszer alapvetően két részre osztható: Kals és Matrei. Úgy vettem észre - és ez ránk is igaz volt -, hogy a síelők 90%-a a Matrei-i oldalon síel többet, ugyanis a Kals-i oldal mind természeti adottságait, mind a pályák számát / hosszát tekintve kevésbé vonzó. Matrei-ben mindenki megtalálhatja a számításait és jól kezelt, széles pályákon csúszhat. Érdemes ugyanakkor figyelembe venni, hogy alapvetően egy családok számára ideális pályarendszerről van szó, ami inkább kikapcsolódásra alkalmas, sportértékkel kevésbé bír (ez alól talán a 6-os, illetve az Adler Lounge-tól induló 12-es fekete pálya kivétel).

Nagy előnye Matrei-nek, hogy osztrák léptékkel nézve jellemzően kevesen vannak, így még ebédidőben sincs tumultus a hüttékben, illetve a jól kezelt, széles pályákon eloszlanak az emberek, így akár többnyire dinamikusan is lehet síelni. Családok számára pedig mindenképpen kedvező, hogy 18 év alattiak részére 50% kedvezmény jár a bérletek árából.

Összességében egy nagyon kellemes, pihentető hetet töltöttünk is és alig várjuk, hogy nyáron visszajöhessünk túrázni ebbe a régióba.

5 napot síeltünk itt az ünnepek előtt. Félve mentünk, mert nem sok jót ígért az időjárás. A pályákon kívül nulla hó, de kb. 20 km pálya tökéletesen hóágyúzott. Semmi tömeg, még a szokásosnál is kevesebb ember, szikrázó napsütés, mi kell még a karácsonyi "ráhangolódáshoz"?
Aki közepes sítudással rendelkezik, szereti a változatos pályákat, utálja a tömeget, élvezi,hogy 63 csipkézett, 3000 méternél magasabb hegycsúcsra van kilátása, miközben jagatee-t iszogat, annak csak ajánlani tudom ezt a helyet.

Másodszor tértünk ide vissza,és talán nem utoljára. Kevés ennyire magyarok által nem ismert pályán voltunk,pedig a terep adottságai kiválóak. 1,5-2 órával valóban hosszabb az út ide,de cserébe jó pályákon,tömeg nélkül lehet síelni. A Blauspitz tetején található Panoráma hütte talán a legszebb kilátással,legjobb fekvéssel büszkélkedhet,körben,bármerre nézel,3000méter feletti,csipkézett,Havas hegycsúcsok látványa tárul a szemed elé,és mellesleg finomat is ettünk normál hütte árakon.
A pályák közepes sítudással élvezhetők,jól átláthatóak,egy hetet kiválóan el lehet síelni. Jellemzőek a piros pályák,fekete is akad néhány,vannak kék pályák is,de szerintem ez nem a kezdők síterepe. A felvonópark vegyes,a z egészen moderntől a régi,egyszerű felvonókig minden megtalálható. A mostani,hószegényebb időkben az sem mellékes,hogy a 2000 méter feletti magasság garancia a jó hőviszonyokra.
Ósszefoglalva,soha rosszabb pályákat!

Múlt héten 3 remekbe szabott síelős napot töltöttünk itt, ezen a mifelénk nem túl népszerű vagy ismert terepen. Összesen 2 magyar párt hallottunk-láttunk ezen időszak alatt, ami valljuk be, nem jellemző Ausztria síterepein. Tulajdonképp 2 síterep - Matrei és Kals - összekötéséből született a Grossglockner Resort. Nagy előny, hogy általában is kevesen látogatják, a kalsi oldalon teljesen üres pályákon zúztunk. Ehhez nyilván hozzájárultak a hideg és az ott található lassú, régebbi, bubi nélküli felvonók is. Ezzel együtt haladó síelőknek az ott lévő hosszú, jó vonalvezetésű, fekete pályák kihagyhatatlanok és hatalmas élményt adnak. A Matrei részen kellemes piros pályákon lehet síelni, kedvencünk a 2,3,4,5,6 volt, amelyek főként délig kiváló állapotban voltak. Mivel a legtöbben ezeken síelnek, ezek is buckásodnak be leghamarabb, ezzel együtt szeretnék olyan "rossz" pályákon síelni máshol is, mint itt sikerült délutánonként. A Cimaross csúcsról lejövő 8,12-es kombináció szintén frenetikus volt, itt már kevesebben síznek. A túloldali 14, 15-ön már alig van ember, bár ezek nem annyira jöttek be. A Kals páyáira való átsíelés elég tré, egy jó hosszú kék pálya visz át. Amennyiben az itt lévő, tényleg marha lassú és védtelen felvonókat - amiből ráadásul 2 igénybevételével lehet feljutni a 17 és 18-as tetejére - le tudnák cserélni 1-re, akkor ezekről a pályákról le se lehetne vakarni a jövőben - elindul az ember fentről és csak húzza a jó nagy, gyors íveket egész a 17-es aljáig, álom:-)
Úgyhogy, összességében igen tudom ajánlani legalábbis jó síelőknek, akik nem szeretnek sorba állni.
Ja, és a több, mint 60 db 3000-es látványa napos időben szintén nem elhanyagolható érv Grossglockner Resort mellett.
Üdv, Tibor

Egy hete voltunk itt, hóesésben és -15 fokban. A körülmények nagyban befolyásolják a véleményemet,de próbálok tárgyilagos lenni.
Matreiből közelítettük a terepet, és már a felvonóból látszott, hogy egész Kelet-Tirolban itt a legjobbak a hóviszonyok. Nagy előnye helynek Lienzhez és Sillianhoz képest, hogy itt jóval több a kabinos és buborékos felvonó, ami bizony rossz időben sokat számít.
A Goldried II alatti piros pályák tényleg pirosak, kezdőknek nem ajánlottak. Talán a 4-es kicsit könyebb és a végén együtt fut a kék pályával.
Ha a matrei oldalról átmegyünk Kalsba, akkor csak piros 11-esen mehetünk.
A Cimarossról is csak piroson vagy feketén mehetünk Kals felé. Szerintem a kezdőknek csak a piros első 100 métere lehet kihívás, a nagy része inkább egy erősen kék, széles carving pálya.
Ha a Kalsi kabinossal vissza akarsz jutni a csúcsra, akkor figyelni kell, mert a térképpel ellentétben a kék 21-es nem a kabinos aljához vezet, hanem egy csákányoshoz, amivel a Figolifthez juthatunk, majd azzal fel a és a 21-esen újra le és át a 20-asra juthatunk a kabinoshoz.
Néhány észrevétel, ami másoknak tanulságos lehet.
A kalsi oldalon csak a csákányos tetején találtunk egy hüttét, bár a térkép többet is jelöl, amelyeknek nyomát sem találtuk (a Blauspitz felvonót kihagytuk, arról nincs infom). Tehát akire rájött a szükség, az intézze az Adler Lounge-ban. Nekünk nem jött be stílusa, de a végén már bántuk, hogy nem mentünk be. Szokatlan, hogy egy ilyen méretű rendszeren csak ennyi hütte van.
A pályák kitáblázása hagy kívánni valót maga után. Sok helyütt csak a piros kör táblák vannak kihelyezve, számok nélkül, így elsőre csak találgatni tudtuk, vajon melyik pályán is lehetünk.
Kék pálya nincs. A matrei oldalon a 2a nem pálya, az egy 3-4 méter széles síút, ami keresztbe-kasul kanyarogva nagyon szerencsétlen módon többször is keresztez több piros pályát. Nagyon kell figyelni mind annak, aki a piroson dönget lefelé, mind a kék "pályán" poroszkáló piskótáknak a föntről érkezőkre. A 10-es ugyancsak egy síút, a 11-es pedig egy feketével együtt indul. Kalsban a 15a is egy erdei síút. Nagyon hangulatos, ahogy több kilométer lassan kanyarog az erdőben a behavazott fák között, de nem sípálya! A 21-es szintén erdei síút. Igaz lent a völgyben a nagyon lankás részen a csákányos melletti rész nagyon széles pálya, csak rövid.
Összefoglalva: osztom az előttem szólók véleményét. Ez egy jó terep, nagy szintkülönbséggel, haladóknak.