Egy héttel ezelőtt töltöttünk Mariborban 4 napot, a Hotel Arenaban szálltunk meg. A szállás tökéletes volt, felszereltség, állapot, wellness, étkezés és elhelyezkedés szempontjából is. Szerencsénk volt, mert mielőtt mentünk, és az ott tartózkodásunk alatt is sok hó esett, így szinte minden lift járt és minden pálya nyitva volt. A hegynek a hotel felőli oldalát síeltük leginkább, azt jó tudni, hogy az a pálya, amelyik a kabinos felvonóhoz visz szinte minden nap elég rossz állapotban volt, hol a föld és a kövek látszottak ki foltokban, hol pedig hatalmas jeges részek voltak. Egyszer mentünk át a másik oldalra, sajnos elkövettük azt a hibát, hogy az átkötő pályákat választottuk a síbusz helyett, ezt senkinek nem ajánlom, aki nem akar fél órákat taposni. A hegy másik felén is jó pályák lettek volna, de mire odáig jutottunk, a sok küzdés elvette a kedvünket. A hüttében az árak nem voltak olyan vészesek, egy forró csoki/kakaó/üdítő 2 €, sör/bombardino 2,80 €, pizza (egész) 7,50 €, melegszendvics 3,50 €. Összességében az egész terepre 10/8-at adnék, nekünk kevés volt ez a 4 nap, biztos visszamegyünk még!

Röviden: Boardosok válasszatok másik síterületet. Vagy ha kipróbáljátok, nagyon waxoljátok meg azt a deszkát. Ez a síelőkre is igaz, és aki nem tud korcsolyázva közlekedni mindenképpen vigyen botot és gyúrjon karra. Hacsak nem tesz benneteket boldoggá egy pálya és rengeteg gyaloglás harminc euróért.
Hosszabban:
Másfél napra terveztünk menni egy barátommal, de minthogy kicsit elnavigáltuk az utat, már nem volt érdemes másfélnapos jegyet venni. Helyette felsétáltunk (pontosabban felizzadtuk magunkat) az éjszakai pálya tetejéig. Akkor ért végett a nappali síelés, ezért abban a szerencsében volt részünk, hogy a ratrakok után suhanhattunk lefelé. Viszont a ratrakok csak a felső részt csinálták meg, a pálya alsó része tükörjég volt néhol műhó foltokkal. Azt nem élveztem, pedig frissen élezett deszkával mentem. Már délután megfigyeltem, hogy nagyon kevés a snowboardos alak a pályán, 90-95%-ban csak síelők voltak, aminek az okát meg is tudtuk másnap. A pályákat összekötő részek boarddal csak frissen waxolt deszkával lehet megtenni, úgyis rengeteg helyen le kell csatolni, de soha nem lehetett tudni, hogy most 20 méterért csatolsz, vagy 200-ért. Mi elmentünk a Partizankaig, bár a velem lévő srác végig gyalogolta az egészet, néhol szánkóként használva a boardot. A 12-es egy nagyon kényelmes pálya, az nagyon tetszett, ráadásul a csáklyás felvonó mellett szűzhavazni is lehet egy kicsit-
A hátránya a pályának, hogy egy dupla csáklyás felvonó visz fel a tetejére és a viszonylag kevés ember ellenére rengeteget kellett várni. Fura, hogy a térképen két felvonót jelöl. Vagy nagyon eldugták a másikat, vagy csak egy volt. Eredetileg át akartunk jutni Arehig, de minthogy ezen a részen is gyalogolni kellett meggondoltuk magunkat és a 14-esen vissza csúsztunk/gyalogoltunk Partizankahoz. Nekem majdnem végig jött a deszka, csak egyszer kellett lecsatolni, de friss wax volt rajta, a velem lévő srácnak teljesen esélytelen volt.
Videc és Partizanka között két összekötő út van, a 14-es és a 13-as. Mind a kettő le volt zárva és azt mondták, hogy csak gyalog járható. Minthogy vissza akartunk jutni, elindultunk, de ez igazából egyik irányból sem pálya, kis részeken egyenes, néhol leejt, néhol emelkedik, igazából ránézésre egyik irányból sem síelhető át, még léccel begugolva sem. Itt még a lécesek is gyalogoltak. Ha el tudod engedni azt a csalódottságot, hogy sok pénzt adsz ki sok gyaloglásért, akkor gyönyörű, behavazott fenyvesek, de ha tényleg boardozni készülsz, vagy ne adj isten síelni, akkor inkább próbáld ki a Bolfenk és Radvanje közti pályát, aztán buszozz át Arehba. Ha nem sajnálod az időt, ugyanis, a busz sem 5-10 percenként jár. :(