golo által küldött hozzászólások listája

Létezik egy applikáció, amit főleg fotósok használnak a "jókor lenni jó helyen" tervezéséhez. Ezzel meg tudod mondani például azt is, hogy egy adott helyen és napon, mikor kel vagy nyugszik le a Nap, figyelembe véve a földrajzi adottságokat (pl. egy hegyet) is.

https://www.photopills.com/

Ha beállítasz egy falut (vagy a hütte teraszát ahol napozni szeretnél), akkor így tudod kiszámítani, hogy onnan nézve mikor bukik le a nap a hegygerinc mögé:

Ha ebből nem minden érthető, akkor az alábbi linkeken találod az alapok részletes magyarázatát.

A térkép használata:

A megfigyelő helyének beállítása

Nap- és Hold információk:

Az idővonal:

Földrajzi információk:

Éjszakánként, ha derült az idő, akkor a kisugárzás miatt a hegyoldalakon a hófelszín erősen lehűl, és ez a nehezebb, hideg levegő lefolyik a völgyekbe, majd ott összegyűlik.
A meleg levegő most DNy-i áramlással a magasban érkezik. Ez könyebb, ritkább, mint a völgyekben megülő hideg, nehezebb levegő, tehát ez egy stabil helyzet. Ha a völgy szűk és olyan irányú, hogy gerincek felett fújó szél nem tudja átkeverni a levegőt, akkor sokáig megmaradhat ez a helyzet, hogy fenn a hegyen melegebb van, mint a völgyben.

Szerintem véget ért egy korszak. Évről-évre csak kicsivel lett rosszabb, de ha összeadom, akkor már jelentős a különbség.

Melegszik a klímánk és egyre szárazabb. A változás az utóbbi 20 évben gyorsult fel igazán. (lásd a feltöltött diagramokat) A légkör széndioxid koncentrációja is tovább nő. A kormányok (és a szavazóik) a válságra hivatkoznak, hogy a halogatás és a „csak ne fájjon” politikája után teljesen elengedjék a kibocsájtás csökkentését. A leállított szénerőműveket újraindítják és egyre újabbakat építenek.

A diagramokon a trendvonalat nézve tényleg nincs jövője a téli sportoknak. Mégis egyre többen síelnének. De ez már nem ugyanaz, mint amit 15-20 éve jelentett a síelés. Még több kényelmet, szolgáltatást akarnak kapni a pénzükért. Az átalakulás jól látszik itt, Gasteinban is. Az ablakon kinézve hómentes hegyeket látok, a webkamerán embertömeget. Egyre több az ember azon a megmaradt 10cm havon, amit korábban gépekkel össze tudtak hozni. Most azt tologatják, mert már napok óta éjjel sem fagyott fenn a hegyen. Mindezt egyre drágábban kapják, az ár/érték arány egyre rosszabb, és egyáltalán nem is éri már meg. De nem látják, vakok, van elkölthető pénzük, azt idehozzák, miattuk egyre nagyobb fejlesztések vannak, és ezzel ők maguk is hozzájárulnak a környezet tönkretételéhez.

Én hátat fordítottam ennek. Tudomásul vettem, hogy váltani kell. Például lehet túrázni, akár otthon is a közeli erdőkben, hegyekben. A természet nyújthat még sok örömet, de az nem a felvonós, porhavas freeride lesz. Ha a körülmények adottak lennének, a tömeg akkor is tönkreteszi az élményt. Persze azért lesznek még kivételek, de váratlanul, a derült napok kerülendők, erre tervezni már szinte lehetetlen, tehát ahhoz ott kell lenni helyben. A többi napokon pedig lehet túrázni, és már deszka se kell, úgy is lehet élvezni az erdőt, a csendet, a nyugalmat.

Rájöttem, hogy ez jó lesz nekem így is.

Már meg is rendelted a bérletet is? Ahhoz ismerni kellene a kártya számát, hogy feltölthetsd rá. Ezt automatikusan felajánlja a webshop a leírás szerint. Azt nem tudom, hogy ehhez meg kell-e várni, amíg elkészül a fizikai kártya, vagy elég a regisztráció is. (Én még nem használtam erre a célra, hanem egy korábbi bérletet töltöttem fel.)

Nem, ez is személyre szól és nem átruházható. Ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint a síbérletre. A kártya nem a te tulajdonod, vissza kell adnod, ha felszólítanak rá.

Igen, ezt is kiküldik. Belépve az oldalra azért még ellenőrizd le a profilod, hogy a címadatok helyesen lettek-e tárolva.

https://www.hauser-kaibling.at/hu/preise/skipass-preise/skiamade-special/friendsclub

Korrekt. Postán is kiküldik, az kb 1 hét. De ha van korábbi bérleted (KeyCard) vagy még jobb, ha regisztrálsz az ingyenes Ski amadé Friends Card-ra, akkor azt is feltöltheted, így nem kell az átvételhez sorban állnod a pénztárnál.

Ha elengeded az SSSC-t, még ott van az Amadé bérlet is, ami kedvezményesen (december 6-ig) szinte tavalyi áron vehető meg, úgy, hogy a napijegyek további drágulása miatt a megtérülés 11-12 napra csökkent a 13-14-ről (a drágább helyek figyelembe vételével). A kisebb választható terület is egy lehetséges kompromisszum.

Ilyen okok miatt azért nem térítenek vissza sehol, mert a többnapos bérletek felajánlott kedvezményes árával, a napi jegyhez képest, te egy fogadást köthetsz arra, hogy nem fognak leállni. Ehhez érdemes az időjárás előrejelzést tanulmányozni, mert a legtöbbször a kockázat nagyobb, és ezért nem éri meg több napost venni (kivéve anticiklon). Aki, mint mi is, havazáshoz időzíti a menést, ami mindig időjárási fronthoz kötődik, az pedig nagy széllel, nagyobb lavinaveszéllyel is jár, ne vegyen többnapos jegyet. A tapasztalat tanított meg erre.
A másik dolog, hogy néhol a többnapos bérletbe beárazzák egy nagyobb régió többi pályájának látogathatóságát is, ami drágább. Ezért aki nem mozog, hanem egy helyen tölti a szabadságát, annak lehet, hogy a helyi, olcsóbb bérlet, ami lehet alkalmanként egy 11 órás vagy déli bérlet is, már jobban is jönne ki, mint a több napos.

"Nemcsak az eszméknek, hanem a téveszméknek is megvan a jelentősége a világ menetére" (Bod Péter Ákos)

Az a baj, hogy ennek terheit közösen, oltatlanok és oltottak, együtt kell viselnünk.

Fóka vagy hótalp :-)

Bad Gastein, Graukogel. Az elmúlt szezonban nem nyitották ki. A járványra és a munkaerőhiányra hivatkozva lehet, hogy idén is zárva marad. A jövője bizonytalan. Azt tervezik, hogy végleg bezárják, vagy csak hétvégén üzemeljenek a liftek. A világ a tömegturizmus irányába tart, és azok a helyek, amik nem termelnek elég profitot, csődbe mennek és sorra eltűnnek. De itt van egy erős lifttársaság, az egekbe emelt jegyárak ellenére is egyre növekvő igény és tömeg, amit hatalmas fejlesztésekkel szolgálnak ki és generálnak egyre feljebb. De az a völgy másik részén van. Szerintem simán megtehetnék, hogy most az egyszer kivételt tesznek és megőriznének egy kultikus helyet, ami nagyban hozzájárul a város arculatához.
https://salzburg.orf.at/stories/3135389/
Online petíció a Graukogel liftek megmaradásáért:
https://www.openpetition.eu/at/petition/online/fuer-den-erhalt-des-graukogels-in-bad-gastein-rettetdenberg

Vannak rá szabályok, pl. a Gastein-völgyre ezeket itt találod:
DE: https://www.skigastein.com/skitouren
EN: https://www.skigastein.com/en/winter/winter-activities/slope%20ski-touring
Erdészeti utakon is sok helyen fel tudsz menni, ehhez elég egy térképszoftver a telefonodra. Ötleteket, útvonalakat a Bergfex vagy hasonló oldalakon is találhatsz.

A bátraknak biztosan jobb lesz?

2020.12.12 - 2021.02.14 Gastein-völgy

Nézegetem a képeket. Nem írtam mindenről, mert akkor elveszett volna a lényeg.

Az elején, még a karácsonyi nyitás előtt sokat túráztunk. Akkor még nem hótalppal. Vagy délutánonként felmentem -futás helyett- a Graukogel lift középállomásáig a pályán, majd onnan le az erdei úton. A lejövetel általában már az estébe hajlott. Sokszor jártam az erdőt egyedül. De olyan is volt, hogy a barátommal mentünk, szinte versenyt futva az idővel és egymással, amikor már jobban bírtuk. De ez csak később jött el, nem azonnal. Ugyanis az első Sportgastein túrán, az érkezés utáni második napon, a reggel bekapott 2 sárgarépával még csak a hegy feléig bírtam, mert olyan rosszul lettem, hogy utána alig bírtam lecsúszni. Akkor még splitboarddal próbálkoztam a frissen feltúrt ratraknyomban, a többiek pedig hótalppal. Tovább is jutottak. Ekkor jött az ötlet, hogy én is rendeljek egyet. Hiszen akkor még az sem volt biztos, hogy egyáltalán kinyitnak, ezért minden eshetőségre, és túrázásra készültünk. Elkezdtünk napi rendszerességgel járni fel a hegyre, túrabakancsban. Esténként pedig futottunk a völgyben. Egyre távolabb és egyre később. Hiszen nem kellett attól tartani, hogy igazoltat a rendőr, mert kijárási tilalom van. Az éppen nem volt, de később, amikor a lezárás jött, a sport kivétel maradt... Elzárva éltünk, biztonságban. Vártuk a havat. Amikor pedig megérkezett a hideg és hozzá a hó is, akkor lett igazán hangulatos, és minden zúzmarás. Amikor a fagyos levegő és egy patak találkoznak.

Nem a szűzhavas csúszásokra fogok emlékezni, mert abból régen is volt sok, és még lesz is, remélhetőleg. Hanem a hangulat, benyomások, és érzelem, amik megmaradnak. Az első hópelyhek a lámpafényben. A zúzmarás kerítés a patak mellett. A lefagyott ujjak. A reggeli hólapátolás, ami itt nemzeti sport. Leszoktam a liftekről. Rászoktam a gyaloglásra. Ahogy egy kedves ismerősöm mondta: amikor már semmi sincs és mégis minden van... Ilyenek.

Reméljük, hogy jövőre újra fog indulni az élet és a síelés. De nekem nem lesz már ugyanolyan, mint azelőtt, mert felfedeztem valami mást. Ki kell jönni hosszabb időre. Megnyugodni, feltöltődni, tiszta levegőt szívni, és sportolni. Leadtam 2 kilót, nem fájt a derekam, pedig sokat ültem a gép előtt éjjel 2-ig minden nap. Ezért nem indultunk el soha időben :-)

Kiválogattam még pár képet, ami eddig kimaradt. Mint egy werkfilm, vagy valami olyasmi.

Háztól-házig 19 km és kb. 10,5 óra, ebből a hídtól felfelé 5 óra 20 perc volt, 10 perc pihenővel a tónál.

Megértelek. Igyekszel kihasználni azt a kevés alkalmat, amire lehetőséged van és megteremtesz magadnak. De kalandvágy és vállalkozó kedv nélkül az ember csak turista. Elhatározás kell és el is kell indulni! Nem elég az elszalasztott lehetőségeket siratni, mert azok soha nem jönnek vissza.

Te is jó úton jársz. De neked nehezebb, mint nekem volt. Az én korosztályomnak még volt 10-15 jó évünk, amikor már megjelent a snowboard, de a Facebook még nem. Még neve sem volt ennek, ami ma a "freeride". Divat. Szelfibot? Bohócok. Én ezért vesztettem el a motivációm. Majdnem.

De van megoldás. El kell hagyni a pályákat! Felvonó sem kell. Az élmény mindenért kárpótol.

2021.02.13. Palfnerscharte

Ahogy öregszem, változik a fontossági sorrend. Fiatalon még lelkesen futottam a felvonóhoz (de az még nem ilyen volt, mint a mostaniak), és az is előfordult, hogy a szendvicset aközben rágcsáltam el, amíg felértem. Hiszen az volt a cél, hogy minél többet csúszhassak egy napon. Aztán később jött egy-egy fellángolás és feltúráztam valahova, de a lecsúszás utána mindig csalódás volt. Ezért az utóbbi években ez feledésbe merült. De ebben a szezonban ez is megváltozott. Minél többet gyalogoltam, annál könnyebb lett, és ezért még többet. Ilyen ez. Közben pedig elgondolkoztam a dolgon. Mi hát a legfontosabb nekem? Az első a tél, tehát legyen hó és minél hidegebb. Az erdő. Mindig ugyanazt érzem, mindegy, hogy az Alpok zord fenyvesében, a Bakonyban, vagy itt az Alföldön Kunfehértón vagy Bugacon a homokbuckák között. A gyerekkor nem múlt el nyomtalanul. A hegy csak ezután következik. És a lecsúszás? Ja, igen. Az sem rossz, de már nem olyan fontos.

Az első túrám a Reedseehez bebizonyította, hogy hótalppal olyan nehéz terepen is fel lehet menni, ahol splitboarddal, de még túrasível sem. Akkor úgy éreztem, hogy még tovább bírnám, és a Graukogel-kerülés a Palfner-nyergen (2321m) keresztül még belül lenne a határon. De a boardot felcipelve már nem biztos. Persze fel lehetne menni a másik oldalról is, ahol van út, lenne fektetett nyom, mert a sítúrázók mind ott mennek fel és utána lecsúsznak valamerre. De ezt elvetettem, mert ismeretlen terepen először szeretem látni, ahol majd le fogok csúszni.

Biztos nagyon lelkendeztem az előző túra után, mert ez meggyőzte a barátom, hogy velem jöjjön. A tó után már nem lesz olyan meredek, mondtam. Annyira... 1200m szint a friss hóban az erdőn keresztül, járatlan utakon, -18 fokban, maradhat? "Ha valaki meglátja a nyomainkat, biztos azt gondolja, hogy ezek tiszta lököttek." Ezt mondta útközben. De felértünk, és ezek azok az élmények, amik többet érnek, mint bármilyen lecsúszás.

A lejövetel a sötétben az egy külön történet, de már ezt is kezdem megszokni. Esésvonalban az erdőn keresztül, a kidőlt fákon átmászva, balra egy zuhogó patak, jobbra egy másik, amik szerencsére nem zártak össze... De ennek is megvan az az előnye, hogy már azt is tudjuk, hol ne induljunk el, ha majd egyszer itt lecsúszunk :-)

Ebben a szezonban ez volt az utolsó napom. Kihoztuk belőle a maximumot.

2021.02.01. Reedsee

Régi vágyam, hogy a Graukogel hátsó (keleti) oldalán is felmenjek télen. Ennek az útnak a része a Reedsee-ig (1840m) tartó szakasz. A Kötschachtalból vezet fel egy ösvény. A falutól 3 km kényelmes séta a Prossau felé, míg elérünk a hídig. Először a patak mellett halad, majd jobbra fordul és elkezd meredeken emelkedni az ösvény. Innen még 700m szint 2km-es távon a tóig. Először sűrű, bozótos erdő, azután egy fiatal, ültetett fenyves, itt kissé lankásabb az út. Jobbra szakadék és vízesés van. Ezután kezdődik a nagy fás erdő. Nyáron csodaszép, mohák, páfrányok, az út szélén szeder. Ilyenkor télen pedig érintetlen vadon. Itt 1500m felett már egyre több a hó, most idáig lehetne lecsúszni, 1600-tól pedig nem volt olvadás és még tartja magát a porhó. Amikor az ösvény balra fordult, neki a meredek hegyoldalnak, már minden lépésért meg kellett küzdenem. Alig vártam, hogy elérjem a gerincet. Azután még egyet, és amikor már azt hittem, hogy végre megláthatom a tavat, akkor jött még egy utolsó. A tó látványa így már tényleg olyan, mint a jól megérdemelt jutalom. Mögötte a gleccser, körülötte fák, a túlparton az elhagyott faház, és ha szerencsénk van, akkor ezek tükörképe a vízen. Most nem ilyen, mert hó alatt van. Már lement a nap, de nem sietek, mert még élvezem a pillanatot. Nehéz eljönni innen. Lefelé menet a fejlámpa fényében a csillámok cikáznak a havon. Ha megállok, akkor megállnak azok is.

2021.01.18. Hochkeil

Ma csak az egyik húzóslift működött. Emiatt többet sétáltunk. De kevesebbet, mintha egy sem működött volna. A parkolóban 9 autó volt a legtöbb, amit megszámoltam. A miénk volt a nyolcadik. Tehát voltak már nyomok, amikor megérkeztünk. Sok. Hiszen egy apa és a kisfia kivételével a többiek mind pályán kívül csúsztak. Csalódás lenne? Talán máskor igen. De ma ez volt a legjobb hely, és mi itt lehettünk. Olyan érzés, mint 20 évvel ezelőtt. Főleg így, hogy minden be van zárva.

Úgy tűnik, ez a hely is kezd közismert lenni. Ez jó, mert így talán fennmarad. "Ha sítúrázni jöttél, és van szezonjegyed, akkor támogass minket egy hegymenettel" Ezt a feliratot láttam egy táblán. Már értem. Azokból az autókból kettő az itt dolgozóké volt. Akiknek itt van a munkahelye. A kezelő mosolygott és köszönt, amikor először beléptünk a kapun. Én is, amikor eljöttünk.

Van olyan időjárási helyzet, amikor máshol alig, itt pedig két napig folyamatosan esik a hó. Ez itt a hegység széle és ott van mögötte a nagy hegy, ami azt a kevés nedvességet is kipréseli a nekiütköző és felemelkedő levegőből. Most is ez történt. Ezért jöttünk át ide. Két nap alatt hullott le 60-80 cm hó úgy, hogy még nem volt alapja. Bepótolta a lemaradást.