Igaz egy hét késéssel, de úgy gondoltam megírom a brunnalmi tapasztalataimat. Többek ajánlására választottuk ezt a terepet, mint Stuhleck lehetséges alternatíváját egy napra. Nem érkeztünk túl nagy elvárásokkal, tudjuk mit jelent a 9km sípálya, de szerettünk volna egy jót carvingolni kevés sorbanállással.
A kevés sorbanállás az megvolt, de a carving sajnos nem jött össze: szerintem a terep adottságai miatt sem igazán alkalmas nagy ívű kanyarokra, ezt még csak tetézte a sok ember a pályán és a rossz hóminőség. Lehet, hogy ez utóbbi nem általános és az előző napok meleg időjárásával és éjjeli fagyokkal magyarázható, de mi ezt tapasztaltuk.
Hogy miért nem igazán alkalmas carvingra? Mert a 9km nagy része keskeny erdei kacskaringós pálya, ha pedig mégis elég széles lenne akkor vagy katlanszerű a pálya vagy dől féloldalra, esetleg a pálya felénél egy 1.5m-es szintkülönbség van. Persze még így is lett volna egy-két jobb szakasz, de ott már de. 11-kor hókása volt.
Én alpin snowboarddal voltam, a barátom sível. Az első kör után leraktam a GS lapomat, mert láttam az itt használhatatlan és elővettem a kisebbik lapomat. Mindketten egyetértettünk, hogy a pályarendszer mintha koncepció nélküli lenne, ahogy esett úgy puffant. Azon viccelődtünk, hogy ha adnának egy földmunkagépet, a nyáron szívesen alakítanánk egy kicsit a terepet.
Nyilván teljesen más, ha valaki közvetlen hóesés után érkezik és egész nap a szűzhóban tudja nyomni - erre tényleg élvezetes lehet ez a tagolterep, én is szívesen kipróbálnám egyszer, de carvingra közel sem ideális, ilyen célra számomra nem alternatíva Stuhleckkel szemben.