SíMan által küldött hozzászólások listája

Húsvét szombati síelés felhősen, kicsit melegen és később indult. A síbérlésnél kivártam soromat, de legalább olyan lécet kaptam, amilyet szerettem volna. Nem lettek kedvenceim a nagy síterepek sítérképei (mint az itteni, vagy a wengeni), mert túl nagy területet kell átfogniuk, ebből adódóan az adatok, nevek nekem már nehezen olvashatók szemüveg nélkül. Némi tanakodás után az Oey-Berglager felvonóval indultunk a Sillerenbühlre. A felvonóban egy idős, helyismerettel rendelkező hölgytől sok hasznos tanácsot kaptunk, amelyek alapján a 60-as kék pályán célba vettük a völgyet, közben melegítettünk, ismerkedtünk a hóval. Ez egy szélesebb "szekérút"-ként indul, aztán kiszélesedik és letörésekkel tarkított. Jött a Hahnenmoos felvonó és a 48-as kék pálya, még mindig melegítés és gyűjtjük a visszajelzéseket a hóról, amely tapad, meg-megfog. Viszont a táj még felhősen is gyönyörű! A Luegli már a felhőkbe vitt, a pálya legtetején a látási viszonyok korlátozottak voltak. A 42-es piros pálya élvezetes, leszámítva azt a tisztességes ellenlejtőt, amely egyszer csak szembejön. Újabb forduló után a Lavey felvonót céloztuk meg, amelyet a 40, 41, 42-es pályákról csak néhány méter szintkülönbség legyőzésével lehet elérni. Mire felértünk a Napocska már mutogatta oroszlán körmeit és a felhőket kezdet szét- és feloszlatni. A 34-es kék pályán közelítettünk a Metschstand felvonóhoz, illetve az azonos nevű csúcshoz. Az eü szünetet összekötöttük az ebéddel az azonos nevű Restaurantban, amely a felvonó felől szerényebb arcát mutatta, de a völgy felé eső oldal pazar kilátást biztosított a teraszról. Ebéd közben gyönyörködtünk a látványban és csodáltuk a paplanernyősöket, aki egyre inkább birtokba vették a légteret, ahogy kisütött a nap. Nem számoltam mennyien voltak, de 20-30-ra saccolom a számukat. A meleg és a napsütés megtette hatását, a pályák egyre inkább vizesedtek, kásásodtak, így ebéd után, teli hassal élveztük a tavaszi hó áldását. A 26, 25, 39 pályák kifejezetten szélesek, szeretetre méltóak. Aznapi sítársam erőnlétét megtépázta a vizes hó és a szelíd buckák, ezért 2 óra körül hátra arcot vettünk és elindultunk a parkoló irányába. A 28,44-es pályákon lecsúsztunk a Lavey alsó állomásához, majd fentről az 56-on elindulva visszajutottunk a Sillerenbühl tetejére. Sítársam nem akart kockáztatni, ezért inkább a kabinossal lejöttünk és nem fogadtuk meg az idős hölgy tanácsát, hogy csússzunk le a parkolóig (pedig elmondása szerint nagyon szép a pálya).
Ez is egy remek pályarendszer (bár nem tudtam besíelni az egészet, amit egy nap alatt talán nem is lehet). A World Cup pálya már nem volt nyitva, így azt nem tudtam kipróbálni. A svájciak zseniális üzleti érzéket megtapasztalva fejeztük be a sínapot. A bérlet 5 CHF kaucióját nemcsak pénzben kérhetted vissza, hanem egy darab sajt formájában is. Ez az ötlet annyira megfogott, hogy inkább a sajtot választottam. Bár elég sok síterepen jártam, ilyen ötlettel még nem találkoztam!

8 óra körül átvettem a bérelt lécet a Terminalban s néztem melyik felvonónál vannak kevesebben. Az Eiger express nyert. 25-'ös kéken melegítés, barátkozás az ismeretlen léccel. Mire lemértem a Kleine Schneidegg-hez még nem ment a Honegg és az Arven sem. Újabb csúszás valamelyik piroson. Ekkor már elindult a Honegg. Itt fantasztikus piros pályák várták és a ratrak nyomok. Újabb csúszás a 13-on, ami után a 11-en lementem a Terminalhoz. Ha már ott voltam, akkor a Mannlichennel mentem fel. Nagyon tetszett ez az oldal is és innen indultam el aztán az ahított 45 pálya felé. Nem tudtam, hogy az Arvennel rövidíthetnék, ezért a Kleine Scheidegg tetejéről közelítettem a 27-es barátságos feketén. Fél 12 előtt megérkeztem a 45-ös tetejéhez. A látvány annyira megfogott, hogy egy kis sör társaságában gyönyörködtem. Biztos ami biztos először még lementem a Wixi piros pályáján s utána jött a World Cup élmény. Az ugrató nagysága csak két m-mel írható le, így összejött a 35 mm-es repülés! A célba 12:05-re értem. Úgy éreztem bele fog férni Lauterbrunnen, ezért célba vettem Wengent. Ott hirtelen nem láttam a vonat megállóját, ezért inkább felmentem a Mannlichennel. Ebéd után megszivattam magam, mert eltévesztettem a Grindelwald-Mannlichen középállomás Bergfahrt oldalát, így lefolytam a kásán a Terminalhoz. Utána még fent iszogattam, sielgettem, fotózgattam, majd a középállomástól a kabinossal lejöttem. Tervem erre a napra Wengen volt, de egy mesevilágba csöppentem. A hegyek látványával nem tudtam betelni.

Vasárnap 10-re értünk ide, a 4-es parkoló feltöltésében vettünk részt. A Parkolók - Lift busz jól működik, pár perc várakozás után gyorsan a felvonónál voltunk. Szép idő volt, jellemzően napsütéssel. Itt is sok hó esett, de szombaton valószínűleg itt is havaseső lehetett, mert a pályán kívüli részeken is fagyott volt a felszín sercegett a léc. A pályák rendben voltak, a tömeg eloszlott, de ebéd előtt még biztos, ami biztos a buckákat rendben kialakították, hogy délután már csak a méretét kelljen növelni. Sorbanállás nem volt vészes, de lehetett taktikázni az egyes felvonók között, hogy hol vannak még kevesebben. A 19-es fekete pálya tartotta magát a legjobban és bár nem vagyunk a fekete pályák megszállottjai ezen síeltünk a legtöbbet, mert ez volt a legélvezetesebb (jó volt rajta a hó és buckák is kezelhetőek voltak). Ahol eddig síeltem Szlovéniában (Rogla, Vogel) magasan ez a legjobb, legváltozatosabb terep.
Szép képeket lehetett készíteni.

Szombaton síeltünk itt.
Bohinjska Bistricában volt a szállásunk és síbusszal mentünk. A síbusz 2 EUR (ha fizetni kell) egy napra. Mi a vasútállomásról (induló és végállomás) indultunk, ahol néhány tíz méterre hatalmas murvás, ingyenes parkoló van. A busz a településen még két helyen megáll (fürdő és Danica, itt is van nagy parkoló). Fél óra alatt értünk a völgyállomására (fél 10-re). Mi a második kabinnal (max. 15 perc várakozás) fel tudtunk menni, de az ismerőseink pénteken kb. egy órát vártak (9 óra előtt értek oda). A környéken mindenhol autók parkolnak,de jellemzően kellően távol a felvonótól. Egy ingyenes parkolós busz is jár, de valószínűleg kis területet tud lefedni, mert alig voltak rajta.
Sokat gondolkodtam, hogy kinek tudnám ajánlani a síterepet, de nem igazán jöttem rá. Nem volt szerencsénk, mert jellemezően ködben volt a terep nagy része, így csak mérsékelten lehetett gyönyörködni az egyébként meseszép tájban (különösen így behavazva). A nagy hó mindent beterített, még a sziklák sem látszottak ki. Majdnem egész nap esett, fentebb vizes hó, lentebb havaseső, illetve eső (kabinos lift völgyállomása körül).
Minden felvonó és pálya működött (kivéve a völgybe levivő). Haladó síelőknek a 10-es pálya (különösen a felső szakasza) lehet élvezetes, de a kabinos felvonóhoz vezető részen két olyan szakasz is van, ahol komoly kihívást jelent az átcsúszás (különösen tapadós, vizesebb hóban) még sível is (botozással rásegítve), nemhogy deszkával. Kevésbé gyakorlottaknak a 4-es pálya lehet megfelelő, mert elég hosszú és nincsenek benne meredek szakaszok. A többi pálya szerintem felejtős.
Nem valószínű, hogy a jövőben a terveim között fog szerepelni ez a pályarendszer.

18 év után sikerült 3 napot síelni itt. Ennek örömére le is cseréltem a profilképem, amely szintén itt készült annak idején.
Fantasztikus körülményeket fogtunk ki, friss hó, jellemzően napsütés. 9 előtt fent voltunk a P1 parkolóban, 9 előtt indultak a felvonók. Sokan voltak, ezért dél körülre elkészültek a kb fél méteres buckák, ebéd után jöhetett a jól megérdemelt buckasízés.
A legnagyobb újdonság számomra a Millenium középállomása felett kialakított kezdő paradicsom a két fedett varázsszönyeggel. Teljesen kezdőnek való.