2005 októberében a Magas-Tátrában jártunk, és meglátogattuk a környék legszebb faluját Zdiart (kiejtése: Zsár) és sípályáit, ami már a pontosság kedvéért a Bélai Tátrához tartozik. Zdiar nagyon szép, télen-nyáron. Jobb, ha már az elején elárulom, hogy mindig is elfogult voltam ezzel a völgyben hat kilométer hosszan elnyúló faluval, amelyet kevéssé csúfít az előző rendszer "építészete" és szerencsére a közelmúlt katasztrófái is megkímélték. Közvetlen a főút melletti síterepe Strednica a csodás sziklák alatt terül el.
Mi magyarok régen nagyon szerettük ezt a pályát, a helyiek magyar pályának is nevezték. Egyrészt, mert igencsak szép tömeget alkottunk itt valaha, másrészt pedig a terep nehézsége is csak a hazai viszonyokon edződött honfitársainkat teszi próbára. Ebből is kiderül, hogy a síelés alapjait elsajátítani ideálisnak tűnik. Sőt, vegyük azt is figyelembe, hogy a falut beborító hideg levegő egész télen megtartja a lehullott havat, gyakran az áprilisi síelés is garantált. Erről egyébként saját szemünkkel is meggyőződhetünk a webkamerákról, a tavalyi szezonban jobbára csak üres pályákat lehetett látni, de ez javarészt a kissé drága bérletnek volt köszönhető.
A falu tetején lévő pályákat Strednicának hívják. Ez a legismertebb. Ha egyszer leesik a hó, az a jó kis hüsi miatt ott is marad. A pályát tavalyi szezon óta azok üzemeltetik, akik pl. Donovaly-t, vagy a Csorba tavi pályát. Így a bérletárak jócskán felmentek, de legalább hét közben soha sincs tömeg a pályákon, ezt a webkamerákon is láthatod.
A pályát szigorúan csak kezdőknek ajánlanám. Haladóbbaknak nagyon uncsi tud lenni az enyhe lejtőivel. Régebben a helyiek csak magyar pályának csúfolták a helyet, részben a sok magyar és a kisebb sítudást igénylő lejtői miatt. A faluban rengeteg panzió található és néhányan a hátsó udvart sípályává alakították át, normális korongos vagy csákányos felvonókkal. Némelyik pálya mind meredekségben és hosszúságban olyanra sikeredett, hogy egy jó ideig kihívást jelenthet bármelyik abszolút kezdőnek vagy gyerekcsapatnak. Népszerűek ezek a szálláshelyek, bármikor fel lehet rohanni a szobába, ha a csemete úgy kívánja.
A falu előtt van néhány kilométerrel a domb két oldalára épült Bachledova síterep. Itt már komolyabb pályákat találunk, van elég meredek is, és az infrastruktúra is fejlettebb. A domb két oldala elvileg össze van kötve, gyakorlatilag - ahogy a helyiek mondják - hóviszonyok kérdése. A közelben található a szlovák-lengyel határ másik oldalán a Zakopane vagy ellenkező irányban a haladóknak ajánlott Lomnici nyereg. A helyiek szinte teljesen az idegenforgalomból élnek, és várják a magyarokat télen is. Rengeteg új panzió épült, közülük számos Ausztriában is megállná a helyét.
Keresés
