teletabiii által küldött hozzászólások listája

Szia Gyöngyi !

Közepes sítudással jobban jártok az olasz oldallal, ahol ennek a tudásnak tökéletesen megfelelő pályák várnak benneteket. A helyetekben én az egynapos átcsusszanást választanám a svájci részre, ez megér 30 €-t, ha már utaztok több mint 1000 km.-t. Javaslok egy útitervet, ami szerintem 1 nap alatt meg is valósítható:
Válasszatok ki egy derült, nem túl szeles hétköznapot,amikor várhatólag az időjárás sem fog délutánra drasztikusan romlani és már nyitáskor az első liftekkel menjetek fel valamelyik hágóig (Theodulpass v. Plateau Rosa). Itt a 80-as pályán, mely még kellő meredekségű, vegyetek egy jó nagy lendületet és úgy csússzatok tovább a 73-ra, különben hosszan lökdöshetitek magatokat rajta. Mielőtt elérnétek a Trockener Steg épületkomplexusát, balra kell térni rácsatlakozva a 66-os pályára, mely levisz benneteket egész Furgg-ig, ez egy tempós széles piros, napközben sokan vannak rajta. Furgg-tól lefele reggel talán még be lehet vállalni a fekete 62-est, délutánra ez a pálya (szűk, meredek, buckás, zsúfolt) életveszélyessé tud válni. Ha mégsem teszitek, akkor a 8 üléses kabinossal röviden fel kell menni Schwarzsee paradise irányába (vigyázat, ne vissza Trockener felé induljatok, mert az is felfele visz csak jóval magasabbra), majd az 51-52 valamelyikén csúszhattok egészen Furi-ig. Az itteni felvonókomplexumban a Riffelberg irányt kell követni és kis le-, majd hosszabb felvonózás következik. Felérve egy hatüléses buborékos visz fel tovább benneteket, a tetejéről a 29-28-26-on végighaladva (széles, alul szűkebb, de lapos piros pályák) juttok el egy öreg, szűk, négyüléses kabinos aljába (Gant), ezzel lehet felmenni Blauherdig. Itt a 7-8-9 bármelyikén jókat lehet síelni, szélesek, a fekete is inkább sötétpiros. (a négyüléses aljától ne csússzatok lejjebb, mert az Zermattba visz, macera a visszajutás). Blauherd-ről egy 150 személyes nagykabinos visz Rothornra, innen Gantig lejövő 19-es panorámája gyönyörű és a pálya is jó. Ganttól nagykabinnal felmentek és a meglehetősen szűk, kanyargós 44-esen lecsúsztok a korábban már használt hatüléses tetejéig. A hatüléses alatt futó kék pályák igen kellemesek, érdemes többet fordulni, ha időtök engedi. Innen lecsúsztok a 39-41-42-n (helyenként szűk, helyenként kanyargós piros) és kabinnal fel Furi-ig. A másik lehetőség, hogy már fenn kabinba szálltok és úgy mentek Furiig. (2. megálló). Furitól mehettek nagykabinnal Trockener Stegig (kényelmetlenebb, gyorsabb), vagy a nyolcüléses kabinossal (lassabb, kényelmesebb; 4 megálló !) Innen a V jelzésű hatüléses buborékossal menjetek fel Furggsattelig, síeljetek egyet a 69-en, (egyet a 70-esen is ha van idő), majd a nagykabinnal menjetek fel Klein Matternhornra, itt ha van időtök lehet gleccserbarlangot nézni, hüttézni, kilátóra felmászni, mert Cerviniába már csak lefele vezet az út, egy dologra kell csak vigyázni, Plateu Rosánál Olaszország felé kanyarodjatok. Emlékezetes túra lesz, meglátjátok.
Az olasz árakra már nem emlékszem, de a Plan Maison-i hüttében isteni forró csoki volt és a bombardinot sem szabad kihagyni, a svájci árak érdekesek, egy pizza, igaz életem egyik legjobbja 25 CHF körül kóstált, sültkrumpli emlékeim szerint 8 CHF. Italok sem olcsók, úgyhogy termosszal jobban jártok. Ha Svájcba indultok, előtte a térképet lehetőleg alaposan tanulmányozzátok.
Üdv. t.

A zermatt-i beszámoló folytatását az olasz oldalról a Cervinia topikba írnám.
Két napot töltöttünk itt a hatból, többé-kevésbé bejárva a pályákat a valturnenche-i részt is beleértve. Zermatt felől két féleképp lehet megközelíteni Olaszországot: vagy a nagykabinossal felmenni a Klein Matternhornra és innen lesiklani, vagy a Trockener Stegről két csákányossal elérni a Plateau Rosa-t. Mi mind a kettőt kipróbáltuk, a csákányos megoldás bizonyult a gyorsabbnak, a kabinosnál legalább fél órát álltunk sorba. Szerettük volna kipróbálni a világ leghosszabb kezelt sípályájának tartott Klein Matternhorn-Valturnenche útvonalat, de meglepetésünkre egy rövid felvonózás beiktatása elkerülhetetlen, így nincs közvetlen lecsúszás. Sőt végig se mentünk, csak a 2200 m-en fekvő Salette részig, mivel Valturnenche-ből egy álló kabinos jön vissza, amit a gyerekeknek nem volt kedve kipróbálni. (ők a nagykabinosokat is kifejezetten utálták egyébként a tömeg meg a himbálózás miatt).Egyébként a pályák nagyon kellemesek és jól kezeltek voltak kivével a 7-es felső szakaszát és a pályákon is alig voltak. Az "e" felvonó egy kissé lassú négyüléses, míg az "f" egy gyors buborékos szuper pályákkal. Cerviniába a "h" jelzésű tárcsással lehet visszajönni, egyik nap itt legalább 10 percet álltunk sorba. 7-es csúsztunk le a faluig, megfelelő esésű tempós piros pálya, mely csak az egyik napon tűnt frissen ratrakoltkak. Cerviniából egy hatüléses kabinos indul felfele, melyet 3 négyüléses követ egész a svájci határig eljutva. Emlékeim szerint mindegyik négyüléses buborékos, megfelelően gyors, a környező pályák inkább kékek, szélesek, gyakorlóknak igazi paradicsom. Az igazi kedvenc számomra azonban az előző felvonókkal párhuzamosan futó "E" és "M" gyors buborékos hatülésesek voltak, melyek közül a felső az idei idényre készült el és egész a Mattenhorn tövéig visz fel. Lefele a faluig kb. 1000 m szintkülönbséget tehetünk meg számos lehetőség közül választva egymással párhuzamos széles, változatos, elsősorban piros pályákon. Lehet csak kéket választani, ezeken sincs lökdösős rész. Nagyon jól kezelt terület volt ez, kevés emberrel (igaz hétköznap), talán itt síeltünk a legjobbat. Érdekesség, hogy a felső hatüléses lábtartója automatikusan csukódik ill. nyílik fenn és kisgyerekek kiesésétől is véd a korlát.
Összehasonlítva Zermattot Cerviniával utóbbi bár kisebb, de gyakorlatilag összes pályája széles, jól síelhető, nincsenek szűk összekötő részek, kezdőknek jobban javasolható, érezhetően kevésbé zsúfolt. Látványban az olasz rész is nagyon szép, de Svájc nyilván mindent überel (19-est és 69-est aki teheti ne hagyja ki). Zermatt mint falu nagyon elegáns, tele tengeren túliakkal, Cervinia csak egy apartman komplexusnak tűnik, ugyanakkor utóbbiban sok a pályaszállás, ahol a házból kilépve akár már ülhetünk is a felvonóba. Svájcban átszámolva kb. 30 euróval drágább a felnőtt nemzetközi bérlet, ezt további kb. 40 euróval tetézi, ha vasúttal kombinált kell, mint nekünk, akik Taschben laktunk. Ugyanakkor a ha fiatalok vannak is vannak a csapatban, azoknak Svájcban jóval tovább jár a félárú bérlet (talán 16 éves korig), mint az olasz oldalon.

T. Fórumtársak !

Sok-sok élménnyel megrakodva érkeztünk haza Zermattból, íme akkor a beszámoló:

Szállásunk a Monte Rosa Apartmanházban volt Tasch-ben (foglalni már októberben érdemes). Az apartmanok egyszerűek, de kényelmesek, érdemes a 6 ágyasba menni négy személynek is, sokkal tágasabb, megéri az árkülönbséget. Konyha nem a legjobban felszerelt, nincs pl. mikró vagy vízforraló, de összességében megfelel. Vasútmegálló 100-200 m. a háztól függően, reggel 6 induló, délután 3 érkező vonattal. A Tasch-i főpályaudvar kb. 500 m.
Útvonal M7-M70-Maribor-Ljubljana-Trieszt-Milánó-Simplon hágó. Budapestről bő 12 óra alatt teljesíthető a sebességhatáron autózva megállókkal.
A síterepre három helyen lehet feljutni, közvetlenül a vasútállomással szemben indul a fogaskerekű a középső hegyre (Gornergrat), közel 40 perc alatt ér fel a csúcsra. Ez alatt van egy nagyszerű kékpálya paradicsom kb. 5 egymás mellett futó, különböző vonalvezetésű változatos pályával, melyet egy kb. 350 m. szintkülönbségű hatüléses buborékos szolgál ki. Ezen a hegyen van még egyebek mellett 125 fős nagykabinos 1000 méteres szintkülönbséggel. A pályák, melyeket kiszolgál (28,29) nagyszerű pirosok, azzal, hogy a rávezető szakasz (44) meredek, keskeny, a levezető rész (26) pedig meglehetősen lapos.
A következő feljutási lehetőség egy símetró, mely a vasútállomástól kb. 500 méterre indul, és az első hegyre (Sunnegga-Rothorn) visz fel. Oda gyalog vagy meglehetősen zsúfolt síbusszal lehet eljutni. A metró felső állomásától további felvonók visznek felfelé, első pillanatban már önmagában ez az egy hegy is hatalmasnak tűnik. Nekem egyik kedvencem volt ez a hegy nagyszerű pályáival. A nagyon gyors D jelzésű négyüléses a 8-as világos feketét és a 9-es ill. 7+4-es pirosokat szolgálja ki. Ezek a pályák változatosak, lendületesek, szélesek. A csúcsról lejövő 19-es piros ha lehet még jobb: hosszú, változatos, gyönyörű kilátással a szemben lévő hegyekre.
A harmadik hegy a Klein Matterhorn messzemenően a legnagyobb, olasz és svájci oldallal. Ide a vasútállomástól a már említett meglehetősen zsúfolt síbusszal lehet eljutni. Az induló nyolcas kabinos a rengeteg embert is gyorsan "felhabzsolja", kb. 25 perc alatt visz fel a 2900 méteren lévő Trockener Steg-re. Innen egy 100 fős nagykabinos visz fel tovább 3800 méterre. A gleccserpályák innen indulnak. Általában hosszú a várakozás, a látvány miatt igen, a síélmény miatt kevésbé érdemes felmenni, mert a lejövő pálya helyenként igen lapos. Van itt még két buborékos, mely több piros pályát szolgál ki. A 65-66-os piros széles, jó vonalvezetésű, de igen zsúfolt, a nap végére kissé buckásodott. 69-est külön kiemelném, ez a Matterhorn tövében vezet, gyögyörű rálátással erre a csodálatos hegyre. Kezdetben széles, kellő meredekséggel, később laposodik, vége felé egy túlélhető szűk buckás meredek völgyel. A lejövetel kissé problémás, a 62-es fekete szűk, meredek és buckás, kicsit is kezdő ne próbálja ki a nap végén. Érdemesebb Fruggról kabinossal visszamenni Schwarzsee-hez, az innen induló pirosok kezdetben önmagában is jók, később átmennek egy laposabb erdei pályába. Lenn a probléma az, hogy a nap végén rengetegen várnak a síbuszokra, nagy a tolongás.
Összességében az a véleményem, hogy a világ egyik legszebb látványvilágú pályarendszeréről van szó, sok jó pályával, de sok a szűk, helyenként meredek összekötő szakasz. A tömeg elvielhető, sorbanállás a Klein Matterhorn-i kabinos kivételével inkább csak hétvégén jellemző. A pályarendszer hatalmas kiterjedésű, bár jók az összeköttetések, az átjutás időbe tellik. Szemmel láthatóan nem minden pályát kezelnek minden nap, de fagy esetén jól tartjk magukat. Pályaszállás nemigen van, a feljutás időbe tellik (Tasch-ből több mint egy óra bármelyik csúcs), Zermattban lehetne símetró a zsúfolt elektromos buszok helyet. Maga a város igen elegáns, sok üzlettel, világmárkákkal, árak nem a mi zsebünknek valók. A csúcs egy 30 milliós karóra volt (forintba átszámovla) amit láttunk. A hüték drágák, egy főétel 20-30 CHF között, pizza 20 CHF, italok 5 CHF körül, sültkrumpli 8-9 CHF. Síbérlet szintén drága, főleg, hogy a tasch-i vasútra is érvényes kiegészítéssel vettük. Az idő gyögyörű, végig napos volt, ez sokat hozzátett az élményhez, kezdetben hideg volt, később jelentős felmelegedéssel, ekkor a 2500 méter alatt a pályák számottevően romlottak napközben.
Mindent összevetve megérte elmenni, de legközelebb inkább pályaszállásra vágyom.
Egyenlőre ennyit, hamarosan folytatom az olasz oldal leírásával.

Mi az idei szezonnyitó alkalmával voltunk egy hosszú hétvégét, nagyjából bejártuk a négy hegyet, mindebből legjobban a hochwurzen-i esti sízés ill. szánkózás tetszett.
Esti nyitásra ott voltunk, pálya gyönyörűen kipreparálva, egy karcolás se rajta. Az egészet a felvonó tette még érdekessebbé, a kabinok ötös csoportokban mennek, közép- ill. végállomáson rövid megállókkal. A lényeg, hogy kb 4 és fél perc volt arra, hogy a liftből kiszállva felcsatoljunk, majd leérjünk a kb 3 km hosszú, 700 m szintkülönbségű pályán, ekkor pont elértük a kabinokat (nem kellett percekig várni a következő csoportra). Egy kör így azt hiszem 13 és fél perc lehetett. Azon a pályán, ami még délután feketének tűnt a sok bucka miatt, gyakorlatilag nyílegyenesen zúgtunk lefelé. Mégis biztonságosnak tünt, mivel a pálya tükörsima volt, igazi adrenalin löketet az alsó szakaszon lévő ugratók jelentettek. Én két gyerekkel voltam, de aránylag kényelmesen le lehetett azért időre érni. Így mentünk 7-8 kört, majd felvonó zárás előtt szánkót béreltünk és felmentünk, hogy most a 7 km-es szánkópályán jöjjünk le. Ez igazi jó buli, a kezdeti meredekebb részt követően kellemesen kanyarog a pálya, igaz néha szinte koromsötétben, jó éles kanyarokat vetve. Az este hüttepartival ért véget, éjfél bőven elmúlt, mire a szállásra értünk.
A 24 eurós esti jegy valóban soknak tűnt, de ha a megtett szintkülönbséget (több mint 5000 m), vagy távot (közel 30 km) nézem, szinte többet síeltünk, mint a meglehetősen zsúfolt, délutántól buckás nappali időszak alatt. Egyszer mindenképp megéri kipróbálni, de bennem az is felmerült, nem lenne hülyeség csak esti sízésre járni, főleg ha egy jó kis társaság is a rendelkezésre áll a csúszáshoz ill. az éjszakába nyúló afterpartyhoz.