teletabiii által küldött hozzászólások listája

Márciusi pinzoloi síelésünk egy napját töltöttük ezen a terepen, kb 1 órán át, főleg szerpentineken vezetett átide az utunk. Már rég kinéztem ezt a kis terepet, főleg a nagy szitkülönbségű pályái miatt, kapra jött a tiszta, napsütéses idő. Hétköznap lévén nagy tömegre nem számítuttunk, ami be is igazolódott, de elhagyatottnak sem volt mondható a terep, ami lényegében egy sípályából áll, igaz ez 1600 m szintkülönbségű. Hatüléses kiskabinos vezet fel 2000 m-re, ahonnan egy százszemélyes, általunk csak szardíniásdoboznak nevezett nagykabinos típusú lift megy fel 3000 m-re.
A lefele induló 12-es, majd 13-as pálya egy kellően széles, igazi magashegyi piros lejtő, kellően változatos, néhány nem túl meredek letöréssel. Tekintettel, hogy a nagykabinban egyszerre 40-50 személynél több nem utazott fel, kis kivárással (vagy sietséggel a kiszálláskor) gyakorlatilag egyedül lehetett lefele döngetni. A pálya és hóminőség a napsütés ellenére végig kiváló volt, csak a alsó szakasz olvadt kissé később. A szakasz végén akár lassítás nélkül lehetett átkanyarodni a 15-ös piroson keresztül a völgyállomásig vezető 1-es ill. 2-es pályára, mely egy szintén nagyon kellemes, világospiros, a végén kék lejtő. Túl sokan ezt sem síelték, így az olvadás ellenére még a nap végén is élvezhető volt a kásásodó hó ellenére. A teljes pályahossz a tékép szerint fentről leig 7500 m, ami reális is.
Fentiek mellett van még egy rövid ill. egy kissé hosszabb, meglehetősen lassú ülős felvonó, melyek piros jelzésű, de akár a kezdők által is biztonságosan használható kellemes lejtésű pályákat szolgálnak ki ( a völgyállomásnál lévő ülőst gyakorlatilag senki nem használta).
Összességében egy élvezhető síterepet ismertünk meg, mely haladók számára hosszabb távra talán unalmas, de kezdőbb síelők számára tanulásra kiválóan alkalmas. Szintén szóba jön, ha a melegedő idő miatt magasabbra kell "menekülni". A rendszert a Marmolada pályához tudnám hasonlítani, talán kevésbé látványos környezettel, kissé rövidebb felső, kissé hosszabb alsó szakasszal, de még egy fokkal jobb pályákkal.

Kissé megkésett beszámoló Civetta régióban tett március első heti síelésünkről. Szállásunk Zoldo Pecol-ban volt, 30 méterre a 31-es kabinos völgyállomásától, tehát abszolút pályaszállás, igényes, három légteres, jól felszerelt max. 7 főre igénybe vehető appartmanok, melyhez fűtött sítároló is járt. Tulajdonosok is teljesen korrektek, ha valaki ebbe a régióba készül jó szívvel ajánlom: Casa Balaestra néven lelhető fel.
Hóból nem volt hiány, hihetetlen mennyiségek estek a tél folyamán, a tömeg a farsangi hét ill. az észak olasz síszünet ellenére tolerálható volt, max 2-3 perces sorbanállás fordult elő a terepen. Az szállásunknál lévő 12 fős állókabinoshoz tartozó 38-as pályát inkább pirosnak mondanám, a 39-es világospiros, de relatíve szélesek, jó lentülettel lehet rajtuk végigmenni, számomra úgy tűnt, ezek a pályák tartján magukat a legjobban a terepen, a magas igénybevétel ellenére sem buckásodtak a nap végére sem, pedig napközben röpködtek a plusszok. A hét négy napján éjszakai sízésre is van lehetőség, melyre a többnapos bérletek érvényesek, szerintem ezt sem érdemes kihagyni. A 40-es pálya a tetejétől eltekintve világoskék, erről lehet egyrészt átcsúszni fennebb a 39-s buborékoshoz, míg alul a síterep nagyobbik felére átvivő kétüléseshez. a 39-eshez tartozó pálya különösebben nem tetszett, alul ill. felül lapos, középen van egy meredekebb (piros) rész. A 36-os, 34-es pályák nem lennének rosszak, csak az itt lévő végtelen csákányos tartott vissza attól, hogy egynél több alkalommal síeljek errefele.
Az alleghe-i részre a 32-es ill. 21-es meglehetősen lassú kétüléses visz át, az erre felé lévő pályák között is lenne jó, de a lassúbb felvonók miatt csak ezeket sem gyakran használtuk ( a 42-es pálya a nap végére le is romlott, a 33-ast szinte senki sem ment). A 21-es felvonó tetejéről egy hosszú, helyenként lökdösős, helyenként pirosas kék pálya vezet le a 3-as kabinos aljához, vagy a völgybe is tovább lehet menni, bár ezt sem gyakran tettük a lentebbi részen gyorsan romló pályaminőség miatt. A 3-as egy vadiúj, nagyon gyors, nyolcüléses kabinos lift, melyet különböző nyomvonalú pályák szolgálnak ki. Az 5-6-os felvonók szintén gyorsak, de nincs rajtuk buborék, de a hozzájuk tartozó pályák sokkal inkább pirosak, mind kékek szerintem, itt található egy ugratókkal teletüzdelt épített pálya is.
A 13-as üléses szintén modern, de fedél nélküli, két oldalán nagyon széles pályák futnak, a felső meredek rész kikerülhető. A Selva di Caorle völgybe levezető pirosok relataív hosszúak, kevésbé szélesek és egyes szűkebb részeken buckásodtak az enyhe időben.
Magas a terep nagyon szép környezetben fekszik, a Civetta ill. Pelmo hegyek uralják a látképet, de a Marmolada is látható sok helyről. Magát a terepet négyesre értékelem, talán mert a magashegyi pályák közelebb állnak a szívemhez, mert van 1-2 lassúbb felvonó ill. az alacsonyabb tengerszint feletti magassság, az enyhébb ídő ill. a csúcsszezon okán a pályák többsége hajlamos volt a buckásodásra. Aki teheti ezért szerintem kerülje el a nagy sííszünetek idejét.
Ha valaki egy teljes hetet töltene a terepen, érdemes tudnia, hogy Alleghe-ből főszezonban félóránként síbusz jár át Malga Ciapelaba (2 euro a jegy), ahonnan megmászható a Marmolada, ezt szerintem nem szabad kihagyni (a leírást lásd ott, ilyenkor 5+1-es v. 4+2-es bérletet kell vásárolni), a buszmegálló a kabinos felvonó aljától völgyirányba kb. 100-200 m-re van. Selva di Caorle-ból pedig szintén jár (fizetős) síbusz Cortina felé, itt sem több a menetidő fél óránál, mi nem mentünk át, de szerintem jobban jártunk volna, mint a Sella Ronda körrel (lásd a leírást ott ).

Március első hetében látogattunk el egy napra és tettük meg a narancssárga kört Arabba-ból indulva. Farsangi hét volt, talán ennek is köszönhető volt a töméntelen mennyiségű síelő. Reggel fagyott, de a verőfényes napsütésben gyorsan melegedett az idő, romlott a pályák minősége. Arabba feletti csúcsról indulva nagyon óvatosnak kellett lenni a meglehetősen meredek pályán, kevésbé a már meglévő, még puha buckák, jobban a sok síelő miatt. A Val di Fassa-i rész élvezhető volt, a széles pályákon jól eloszlott a tömeg. Val Gardena felé közeledve egy alternatív narancssárgára tértünk át, mely a völgyben futó lapos részt volt hivatott talán kikerülni. Ez ismételt sorbanállást illetve a 29-es kabinos alatt futó, addigra már rendkívül buckás pálya leküzdését jelentette. Innentől kezdve csak a lapos részeken lehetett jó sebességgel síelni, a meredekebb pályákon félméteres tömör buckák voltak. Tiszta menetidőt tekintve kb. 5 óra alatt sikerült csak körbe érnünk.
A véleményem az, hogy biztos nagy élmény a Sella, de ehhez érdemes kevésbé zsúfolt időszakot választani, meg persze a szerencse sem árt, hogy a napsütés mellé kissé hidegebb idő társuljon.

Civettai egyhetes síelés egyik napján, kivárva a napos időt, vettük ide az irányt. Alleghe-i völgyállomástól kb. 20 perc alatt ért ide a síbusz. Az első kellemes meglepetés ekkor ért, a beszámolók alapján várt hatalmas tömeg helyett gyakorlatilag senki sem várakozott a kabinos aljában. A gyér látogatottság okára később derült fény: egy lavina betemette az Arabbába visszavivő Padon 2 lift egyik oszlopát, a drótkötél is le volt ugorva, így Arabba ill. a Sella Ronda felől lezárták az átjárást. Ez azt jelentette, hogy egész nap 3-400 ember lehetett összesen a gleccseren. Felérve a látvány minden várakozás felül múlt, gyönyörű kilátás körben, közel fél órán át bámultuk a tájat a kilátóból, majd irány a pálya. Egyik legszebb síélményem következett: a kb. 9 km-es pálya döntő része magashegyi környezetben fut elképesztő díszletek között, jól előkészített, jegesedés mentes, széles, felül nagyjából piros, alul laza kék nehézségű lejtő, verőfényes napsütés, fenn -9, lenn enyhe plusszok, kevés síelő, hóvastagság a völgyben is legalább 2 m. Mi négy kört mentünk, de akár 6 is lehetett volna, sorbanállni nem kellett. Egy menet kb. 40 perc alatt megvan. Aki a környékben síel és teheti menjen el, még ha autózni is kell, ilyen (tömegmentes) körülmények valószínűleg soha nem lesznek. A liftet a látottak alapján szerintem ebben a szezonban már nem javítják meg, ezért a Sella felől viszont senki se tervezzen látogatást.

Március 13-tól 16-ig síeltünk ezen a terepen, összességében igen elégedetten távoztunk, az egyik legszebb tájjal bíró síterep azok közül, ahol jártam. Előnye, hogy a pályák többsége igen magasan, 1900 m felett van. Körbe csupa 3000-es csúcs: Marmolada, Civetta stb.
A terepet délről közelítettük meg, Bellunoig autópálya, ezt követően még kb. 1 óra Falcade-ig. Szállásunk a Residence Panoramaban volt, mely egyike a kevés pályaszállásnak, a Falcade felé vezető völgymenet mentén, nevéhez méltó szép kilátással. Tiszta, modern appartmanok, reggelivel 36€/fő.
A Falcade völgyállomásról két gyors egymás utáni boborék nélküli négyüléses visz fel, második igen szeles tud lenni. Fenti pályák kellemesek, szélesek, inkább kéknek beillőek, 1-1 meredekebb letöréssel. A völgymenet meredekebb, helyenként szűk, délután buckásodhat, főleg melegebb idő esetén. A legmagasabb pont a Col Margherita 2500 m-en van, amit egy négyüléses buborékossal lehet elérni. Innen fentről több pálya indul, egyebek mellett a 10 km.-es 20-as számmal jelzett Innamorati. Kezdetben a fahatár felett halad, majd kb. 4-5 km. után az erdőben, egész vissza Falcade-ig. Nagyon nagy élmény végigmenni még úgy is, hogy néhány helyen lökögetni kell magunkat ill. egy helyen lecsatolva menni kb. 50 m-t egy enyhe emelkedőn. A csúcsról másik irányba kanyarodó pályák a San Pellegrino hágó felé vezetnek. Reggelente többször itt kezdtünk a simára ratrakolt pályán döngetve néhány kört. Kb. 650 m szintkülönbség, a piros részeken is van 1-2 rendes letörés, haladók számára tökéletes. A pályák alyáról egy 100 fős nagykabin hoz vissza, vagy lehet továbbmenni a hágó pályáira. A Cima Uomo tetejére egy fedetlen négy, majd egy kétüléses visz fel, a lejövő piros pálya az egyik kedvencemmé vált, nem túl meredek, de lendületes, egyenletes lejtésű piros 3 km-en keresztül. Egy baja van, hogy felvonózás közben rendesen tud fújni a szél. Ezen az oldalon van egy buborékos is, több pályával, a piros kezdetben lapos, utána meredekebb, de le lehet jönni csak kéken is.
Összességében nagyon jó választásnak bizonyult ez a rendszer, még hétvégén sem voltak túl sokan, a pályán többségén még délután is lehetett carvingozni, mindenkinek ajánlom. A környék többi terepére nem jutottunk el sajnos. (Alpe Luisia-ra a hágótól 15 percenként jár át síbusz, Falcadetől pedig Civetta ill. Marmolada közelíthető meg szintén síbusszal, a menetidő 30 ill. 60 perc)