Érdemes lenne kiemelni azt is, hogy ezek az eszközök csak egy plusz védelmet adnak a kritikus területeknek, de egy súlyosabb esésnél ezek is köddé válnak ahogy írtad is.
A másik jelentős probléma a többi testrészünkkel van. Valóban nagyon sokan azt a plusz védelmet úgy fogják fel, hogy na ennyivel ki lehet tolni a határokat. Azt persze elfelejtik, hogy máshol is meg lehet sérülni, ahol nincsen semmilyen plusz védelem.
Azt pedig végképp elfelejtik, hogy nem egyedül vannak a pályán. Bármikor jöhet Jörg vagy Francoise és úgy elkaszál, hogy öröm lesz nézni.
Én pontosan e két utóbbi pontnak köszönhettem anno a sérülésemet és azóta mantrázom ezeket. Az is fontos lenne, hogy ha már tényleg elkerülhetetlen a baj, akkor tudjunk felkészülni, próbáljuk meg a "legjobbat" kihozni belőle.
Ha tudom, hogy saját hibámból repülés lesz, akkor törekszem arra, hogy a hátamra érkezzek, végtagokkal az égben, lehetőleg lábbal a hegy felé. Tudom, hogy ott van a legkomolyabb védelem és a legnagyobb felület rajtam és így van esélyem visszaállni egyből a lécre.
A motoros ruhát pedig néha tényleg végig futtatom az agyamon. Már sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy legalább a ruha kabát részét felveszem, de mindig rá kellett jönnöm, hogy reménytelen abban normálisan mozogni. (Pedig a könyökömet az biztosan megmentette volna.)
Keresés
