hópapa által küldött hozzászólások listája

Az hogy státuszszimbólum, talán egy kicsit túlzás, de mindenképpen a gazdagabb emberek sportja, sajnos.
Szerencsére azért még nagyon sok olyan síző van, aki nem kivagyiságból választja ezt a sportot, hanem pusztán sí-szeretetből.
De az mindenképpen igaz, hogy aki akar sízni, az ha nem is csúcsszinten, de megtudja oldani, ha kell.
Aki elhivatott, az vesz egy túralécet, és xarik a felvonóra, de akkor is csúszik.
Persze a sízők 98%-a ezt teljesen elképzelhetetlennek tartaná, de az már egy másik, nagyon szomorú kérdés, mely kiválóan tükrözi kishazánk egészségügyi állapotát.

És akkor még nem is beszéltünk az eldugott, kevésbé zsúfolt (emiatt sokkal biztonságosabb és meghittebb) kis síterepek, és az olcsó menedékházi szállások romantikájáról, melyek igencsak sok pénzt tudnak a zsebben hagyni egy ügyes szervezés esetében!
(Erről is készül egy poszt a Síőrültek Blogjában, csak még dolog van vele.)
Sajnos én is azt látom, hogy ha sízésről van szó, akkor min. 400 km-re kell menni, mert a közelben minden snassz. :o(
Ehhez képest én (és szerencsére a kölköm is) minden vakondtúrás tetejére szívesen felmegyek, csak hó legyen rajta, és le lehessen csúszni róla. :o)

Én is szívesen forgatnék egy film-összeállítást abból, amit eddig a pályákon láttam, "Dilettáns önjelölt oktató így xarja el barátja(nője/gyereke/anyósa) sí-élményét egy életre" címmel.

Nagy kedvencem volt a "Nyomd le a valagadat!" - utasítás értelmi szerzője, aki ezt ordította egy gyerekekkel agyonzsúfolt tanpályán az asszonykájának folyamatosan.
Aztán imádom még az ívkülső léc terhelését homlokegyenest ellenkező oldalra bemutató "szakikat" is. :o)
Ha nem ütközne személyiségi jogokba, akkor már elég vastag anyagom lehetne ezekből.

Ja, és azt is elárulom, hogy hol lehet megspórolni azt a 60 ajrót.

Elsőre nem veszel habosított új lécet 50ezerért, hanem szakemberrel vetetsz magadnak egy jó használtat 15-20ezerért, és már rögtön megvan az oktatás ára, 2 főre! :o)
Ez csak akarat kérdése.

Teljesen egyetértek.
A 60 ajrós ár igencsak méltányos.
És ezt csak akkor érti meg valaki, ha egyszer megnézi, hogy milyen szintre lehet eljutni oktatóval 3 nap alatt, illetve a jól síző baráttal, akinek fingja sincs a korrekciós gyakorlatokról, hibajavításokról, plusz még morci és türelmetlen is lesz pár óra után, mert ő nem azért jött ilyen drága helyre, hogy ilyen lúzereket terelgessen a fekete pályán (merthogy nem egyszer viszik fel egyből a szerencsétlen tanítványt a meredek tetejére).
A tisztánlátás kedvéért álljon itt (ha már Interski) a szentantoni sísuli árlistája:

http://www.skischool-arlberg.com/english/tarife1.html

Megmondom őszintén, nekem mindig viszket a szám, amikor azt látom, hogy laikus sízők (avagy ordibálós apu a feleségét, kölkét) egymást próbálják tanítani azon a pályán, ahol karnyújtásnyira van tőlük egy rakat ügyes oktató.
Nagyon-nagyon nehezemre esik szótlannak maradnom, de sajnos ilyenkor nem szabad beleszólni.
Ha viszont véletlenül beszélgetésbe elegyedek ilyen emberekkel, akkor azért mindig igyekszem finoman felhívni a figyelmet az oktatás előnyeire, és arra, hogy egy hibásan berögzített mozdulatsor csak nagyon kemény, és drága folyamat által korrigálható.
Olcsóbb kifizetni 2-3 nap oktatást, mint egy egyhetes korrekciós iskolát kiperkálni.
És mindenki elhiheti, hogy hosszú távon többszörösen megtérül.
Egyébként meg arra is érdemes odafigyelni, hogy az évi egyhetes, drága sízésünkre már úgy is el lehet menni, hogy nem ott kezdünk el tanulni, hanem előtte bevállalunk egy hosszú hétvégét egy magyar vagy egy közeli osztrák, szlovák pályán, és ott 3 nap alatt egy jó oktató felkészít minket annyira, hogy aztán a csodaszép osztrák/olasz/francia sípályákon ne kelljen nagyon sokat bénázni, csak élvezni a siklást.
Komoly érv 3 napos tanfolyam mellet az Interski Kongresszuson bemutatott kísérlet:
összeszedtek 9 darab nullkilométeres újságírót, és 3 nap alatt annyi tudást plántáltak beléjük, hogy a végén azt bemutathatták a nagyközönség előtt a demólejtőn.
Ezzel gyakorlatilag alátámasztották azt a szlogent, miszerint: "3 nap alatt bárki megtanulhat síelni!"
Csak az a nem mindegy, hogy ezalatt a 3 nap alatt ki mit tanul.
Én, a mai eszemmel már biztosan nem tanulnék egyetlen jól síző barátomtól sem, pedig szereztem már jó párat belőlük az utóbbi 30valahány évben.

Jól beszélsz!
Én is inkább havon lennék, mint gép előtt! :o(

Kedves minerel!

Hidd el, senki nem vitatja el a szakmunkások érettségét, és sokan tudják azt, hogy egy érettségi papír manapság elég keveset ér.
Én mégis azt mondom, hogy ha valakinek nem olyan nagy dolog megszerezni az érettségit, akkor tegye azt csak meg nyugodtan, mert talán egyszer még haszna lehet belőle.
Ha nem más, végső esetben elmehet vele akár még síoktatónak is.
Egyébként meg a te példádból kiindulva a szakmunkás emberek jelentős hányada lenne gondban munkaügyileg, ha az irodában dolgozók egy része nem tenne az orra elé okosan kigondolt terveket.
És az érettséget változatlanul nem tekintjük az érettségi papír folyományának, ergo még egyet is értünk veled, csak a nagy számok törvényének engedve bízunk abban, hogy aki továbbtanul bizonyos dolgokat, az talán valamivel okosabb lesz az átlagnál. És ez csak egy hiú remény, tudom, de én akkor is szeretem, ha iskolában van a gyerek.

Jó reggelt!
Nagyon nagy öröm számomra, hogy Ozsi válaszolt néhány kérdésemre az Interski Kongresszus kapcsán.
Az "interjú" teljes szövegét itt olvashatjátok:

http://siorultek.blog.hu/2011/01/29/exkluziv_interju_ozsvath_miklossal_az_2011_es_interski_kongresszus_kapcsan

Szép napot! :o)

A kedves ügyfél kedvéért bármit. :o)

Ja, és énekel rövidlendület közben. :o)

Tegnap este végre kijutottunk egy kicsit Visegrádra.
Az ott edző gyerekek közé bepofátlankodott az én kölköm is.
Először nem akart a kapuk közé menni, de amikor megpendítettem neki, hogy 7végén lesz egy gyerekverseny, akkor hirtelen változott a dolog, és ilyeneket mondott a felvonón:
"Apa! Akkor nekünk most sokat kell edzeni, ha én akarom megnyerni vasárnap a versenyt, igaz?"
Ő most még csak 4,5 éves, de nagyon szívesen taníttatnám egy kicsit síedzőnél.
Most múlt el pikk-pakkra az összes félelemérzet benne, sajnos ő is kezd beülni a bakancsba, de néha képes előre is terhelni. :o)
Szóval hóra raktam én, tanult is dolgokat, de most már szívesen átadnám egy versenyedzőnek.
Amúgy tegnap a srácok nagyon ügyesen kapuztak, és némelyik menetük nagyon klasszra sikeredett, jó ritmusban, szépen falták a kapukat.
Ezúton is köszönöm, hogy nem kergettek el minket a kapuk közül, ugyanis az én gyermekem, annak ellenére, hogy mondtam neki többször, hogy várjon, amíg elindítom, nem bírt magával, és már slisszolt is be a kapuk közé.
Nagyjából ilyen eredménnyel:



Egyébként meg egy Mekis vacsi árát (3000 Ft.) mindenképpen megérte ez az élmény.

Matematikailag teljesen igazad van.
A gyakorlat nem tudom mit mutat.

Az a helyzet, hogy én sem vagyok maradéktalanul elégedett a mai fiatalok szellemi teljesítményével, és az érettségi paír, sőt sok esetben a felsőfokú végzettséget igazoló diploma sem garancia az ész meglétére, de azért azt lássuk be, hogy picivel több értelmes embert tartalmazhat az érettségivel rendelkezők halmaza, mint a 8 osztályt végzetteké.
Ez persze nem zárja azt ki, hogy az amúgy nagyon jó szakembernek elismert, érettségi nélküli emberek között is vannak igencsak értelmes emberek.
Az aspiránsok pszichológiai vizsgálatát meg nagyjából már elvégzik a vizsgatáborokban a vezető oktatók.
Hidd el, az néha keményebb, mintha elmennél Csernus dokihoz! :o)

Egyébként meg ez az általad említett diszkrimináció igenis létezik, de ez van.
Tekints úgy erre az egészre, mint egy posztgraduális képzésre. Ott is van előfeltétel. Itt is van.

Szerintem ez abból adódhat, hogy az osztrák pályákon viszonylag több lehet azoknak a száma, akik rendelkeznek egy minimális versenyzői múlttal, és emiatt az ő sízésük látványosabban manifesztálódik a retinánkon.
Az átlagsízőknél viszont tényleg nem sok lehet az eltérés, max. a sízett napok számából adódó rutin(talanság) törhet felszínre.

Azt nekem is gyakran mondják tanítványok, hogy:
"Ááá, nekem nem lenne türelmem ennyi béna emberhez!"
Nekem meg pont ez a kihívás benne.
Ezért is szeretek időseket, félősöket, hó-fóbiásokat, és szkeptikusokat átkísérni a hó-zebra túloldalára. :o)

Sajnos ez nem rajtam, hanem a család elnyomó részén múlik. :o(
Én már rég nem Büdipesten szívnám a szmogot, ha nem lenne családom.

Az optikai csalódás talán abból adódhat, hogy %-osan talán több a jó sízők aránya az alpesi pályákon, és ez például igen hangsúlyosan látszik akkor, amikor mondjuk egy szlovák pályáról átmész egy schladmingira.
De ennek a különbségnek egy része abban áll, hogy itt, a keleti régióban még jóval kevesebben vesznek igénybe oktatót, és sajnos még elég sok a hagyományos, hosszú léccel szenvedők(?) tábora.
Ettől függetlenül néha azt érzem, hogy ők a hagyományos léccel is pont olyan boldogok, mint mások a carvinggal.
Ez persze csak azért van, mert még nem ismerik az új lehetőségek hatalmas tárházát, és csak csúszkálnak boldogan.
Minden esetre az tény, hogy optikailag nekem is úgy tűnt, hogy a schladmingi pályákon kevesebb gyenge sízőt látok (annál több felelőtlenül száguldozót), mint mondjuk egy keletebbre fekvő pályán.

Én meg már most hogy beíratnám a kölkömet egy ilyen suliba! Pedig még csak óvodás. :o)
És pont amiatt vagyok szomorú, hogy sosem fogom tudni megadni neki azt a sízés-mennyiséget, amit én kaptam gyerekkoromban (és még az is kevésnek mondható a mai napig is kielégíthetetlen igényemhez képest).
Mondom én, hogy lerohanni kell ...
És most már van egy hű katona-társunk is Ozsi személyében! :o)

Igen bizony!
Elég csak azokra a kölkökre gondolni, akiknél főprofil a suliban a sízés, és a lakásuktól 10km-re vannak a világ legjobb sípályái.
Apuka ajrós fizujáról már nem is beszélve!
Én mindig mondtam, hogy rohanjuk le Ausztriát.
Pár évig lehetne "kölcsönkenyér visszajár" alapon Magyar-Osztrák Monarchia, és még akkor is csak egálban lennénk, sértődés nélkül.
És ha már arra járunk, szálljuk meg Svájcot is, hogy zuhanjon a frank, és könnyebben fizethessem a lakáshitelt, és a megspórolt pénzből több sítáborba mehessek. :o)

Köszönöm az egyetértést. :o)

Egyébként arról Ozsi tudna szerintem itt órákig mesélni, hogy alkalmanként milyen emberek jelentkeznek oktatónak egy-egy tanévben.
Ez persze valamelyest a komoly előszűrés hiányára is visszavezethető, de azért nem csak ez a probléma.
Nagyon sokan nincsenek tisztában azzal, hogy ez a munka miből is áll, és milyen alapvető, és extra kritériumoknak kell megfelelni.
És ez tájékozatlanság pont annak a tudás-, és ismeret-hiánynak köszönhető, amit az oktató nélküli sítanulás okoz.
Bevallom, én sem oktatóval tanultam 74-ben, de a mi időnkben az oktatók csak a nagy, szállodás síközpontokban léteztek (javarészt csak külföldieket oktattak), és gyakorlatilag az űrlények, Batman, Superman, és a Jóisten között helyezkedtek el.
Nagyon nehéz volt bekerülni közéjük, és szinte névről lehetett ismerni őket, olyan kevesen voltak.
Mi inkább síedzőktől és lelkes, szigorú apáktól tanultunk, de ők sem voltak olyan képzettek, mint a mai oktatók, csak gyorsabban járt el a síbotos kezük a seggünkön. :o)
Azt nagyon tudták, hogy a kapuk között hogy kell menni, meg is mutatták nekünk néha úgy, hogy sírtunk a gyönyörűségtől, de csak kevesen tudtuk lekövetni a mozgásukat.
És mindez csak azért történhetett, mert egyszerűen nem voltak célirányos gyakorlatok a kezükben, csak azt tudták mondani, hogy: menj közelebb, hamarabb azt a kaput, elöl a kezed, ne ülj hátul, nyomjad, ne aludj!, stb.
Nagyon jó sízőket nevelt egyik-másikuk (talán némi szerencsével is, mert sok volt a tehetséges gyerek akkoriban), de állítom, hogy sok kiaknázatlan lehetőség maradt néhány csapattársamban, és hogy ha akárcsak 2 napnyi olyan oktatást kaptam volna én is gyerekkoromban, mint amiket manapság átadnak az oktatók, akkor én is teljesen másképp síznék, állítom.