Előzmény és válaszok a Koronavírus-járvány topikból

A többször, de rövidebb időre mennek jelenség nem a vírus miatt lesz szignifikáns (már azelőtt is erősödő jelenség volt), hanem az véleményem szerintem a helyzet kimaxolásáról, a menedzser effektusról (nem tud v. hajlandó hosszabb időre elszakadni) szól, valamint az illetők csak a jó körülményekre akarnak időt és pénzt áldozni, de közben elégetik, többek közt a síelés jövőjét is a sok energiafaló és szennyező utazgatással. Síelőként, főleg, ha valaki csili-vili helyekre megy, amúgy is nagy az ökológiai lábnyomunk. Feltételezem, hogy sajnos rajtam kívül például alig van olyan ide is írogató személy, aki a hétköznapokban legalább tömeg- vagy kevésbé pazarló módon közlekedne, így csökkentve a rájutó "lábnyomot", ha már az élet más területén és/vagy időszakában "nagy fogyasztó".

Magyarország lehetőségei eléggé behatároltak, viszont, ha azt vesszük, hogy a sportcélú beruházásokra (amelyek között van számtalan nem jó hatásfokú) mennyit költöttek az elmúlt évtizedben, akkor szégyenletes, hogy a téli sportokra vagy akár más természetközeli, de kevésbé energiafaló szabadidős célú beruházásokra milyen kevés jutott, pedig az emberek sokszor a zsebükből is jelentős összeggel hozzájárulnának az igénybe vételhez.

Emlékszem, Eplénybe volt annak idején még buszjárat (sípálya szervezésében) Budapestről, aztán gyorsan megszűnt (az akkor 6 éves lányommal így mentünk le). Vonattal is el lehetne jutni a helyszínre, ha egy kicsit erre is jobban odafigyelnének (helyszíni síbusz). Mátraszentistván ilyen tekintetben szinte már elérhetetlen (annyira ritka a közvetlen Volán járat a helyszínre).
Amikor elkezdtem síelni még volt egy-két szezon, amikor fel lehetett jutni Dobogókőre is egy szezonban akár többször is, de annyira megenyhültek a telek az elmúlt évtizedben, hogy jó ha pár napra ki tudnak nyitni szezononként, pedig sokkal közelebb vannak az igénybevevő "tömeghez" (utazgatás csökkentése). Itt is fejleszteni kellett volna, hogy változzon a helyzet.

Nyaranta többször megfordultunk már az Alpokban és számtalan élményelemmel teletűzdelt ösvényt, parkot, játszóteret(több korosztálynak szólót is) lehetett használni, amihez nem szükségesek hatalmas pénzösszegek, sem hegyek, mégis csábítóan hatnak a szabadidős, egészséges természetközeli tevékenységhez, azaz szélesebb rétegek élnének vele.

Köszönet a visszajelzésekért.

Azt gondolom elég óvatosan fogalmaztam a véleménycikkemben, hiszen fél évre előre nehéz gondolkodni, főleg most, a járvány alatt. A fontosabb megállapításokat (melyek a cikkben kiemelésre kerültek) összeszedtem:

Közép-Európa síturizmusa vonatkozásában:

- Inkább többször, de jellemzően rövidebb időre mentek sízni, ez a trend tovább fog erősödni.
- A hagyományos tömegturizmus, buliturizmus egy jó ideig nem fog tudni lábra állni.
- Felértékelődhetnek a kisebb síterepek.
- Divatba jöhetnek az egynapos sízések.

Magyarország síturizmusa vonatkozásában:

- A hazai síterepeken még jellemzőbb lesz az "ad hoc” utazás.

- Érdemes az esti és hétköznapi időpontokra olyan árképzést alkalmazni, mely erősebb vonzerőt ad az eddigieknél, ezzel csökkenhet a kiugró terhelésű időszakok volumene.

Magyarországi műanyagpályás síiskolák vonatkozásában:

- Lényegesen növekedhet az igény a szabadtéren végzett sporttevékenységekre.

- Érdemes olyan feltételeket biztosítani az új jelentkezők számára, melyek nem jelentek egyből jelentős anyagi terhet.

Személyes kiegészítésként:

Ha az ember előveszi a „minden rosszban van valami jó” attitűdjét, akkor talán reménykedhet abban, hogy az első kisebb havazásnál még több síző jelenik meg a hazai sípályákon, akár a Normafánál is. Itt élek a budai hegyek között. Évtizedek óta látom, hogy pár centi hó mellett is sokan „gyalogsíznek”. Ennek is meg van a maga szépsége, öröme, ezzel az érzéssel nem vagyunk kevesen. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy vannak akik ezt esetleg valamiféle lesajnálással láttamozzák - amit az Alpok legszebb síparadicsomaihoz való viszonyítás mellett megértek:)

Reménykedem abban, hogy a téli jó levegőn való sportmozgásnak az örömét egyre többen felfedezik és magukévá teszik. Akár gyalogosan vagy éppen kerékpárral, de természetesen sílécen is.