Szia!
Semmi baj, ha nem értünk mindenben egyet! Túl unalmas lenne úgy az élet. :-)
Nyilván amiket írtam, azt neked, nektek írtam. Magáról a síelésről írtam, nem azt, hogy mit mondok a tanulóknak.
Élőben egy oktatáson egy kezdőnek nyilván nem magyarázok olyanról, amit nem ért.
Kell a magyarázat is (csak felnőtteknek, gyerekeknek soha!), de mindig a tanuló aktuális szintjén. Ez a kezdőknél nyilvánvalóan nulla.
Később viszont kell valamennyi szakkifejezést tanítani, ahogy a fejlődéssel egyre több magyarázatra van szükség. Az egyértelműség miatt kellenek a szakkifejezések, de inkább az egyértelmű magyarázatok.
Nem baj, ha nem szakzsargon, de egyértelmű legyen, és egy-egy szóból is megértsük egymást, akár menet közben odakiabálva is.
Ezt írod:
"- lécek V alakba
- csinálj X lábat (ezzel a befelé élezés kipipálva)
- forgasd a csípőd, mintha riszálnád a feneked (ezt a lányok azonnal megértik)"
Na, ezeket a mondatokat tőlem soha nem fogja hallani egyetlen tanuló sem.
A V alakra nagyon ritkán törekszünk, főleg nem szemben a lejtővel.
X lábat SOHA nem csináltatunk, sőt már legelső alkalommal szoktatjuk a tanulót arra, hogy soha ne nyomja, törje be a térdét, mert egyrészt nagyon káros az ízületekre, másrészt akadályozza a helyes technikát.
Kimondottan azt tanítjuk minden szinten, hogy a láb egyenes, a boka-térd-csípő egy egyenes tengelyen kell, hogy maradjon!
Csípőforgatás, riszálás. Ez önmagában testtel rántáshoz, sodródáshoz, flatterhoz vezet, ezért ezt így nem gyakoroltatjuk.
Természetesen a csípő is részt vesz a mozgásban és a forgatásban is, sőt hiba, ha nem dolgozik aktívan a csípő és környéke (törzs), de nem kizárólag csípőből próbáltatjuk elforgatni a sít.
A ráterhelés a külsőre csúszó hóekében.
Ez egy elég megosztó téma. És most őszinte leszek, mert senki más nem látja, amit írok. :-D
Szóval elvileg ezt nem csináltatjuk, mert nem forgatást, hanem lapján sodródást alakít ki.
Helyette arra törekszünk, amit leírtam korábban a jó forgatásnál.
De bevallom, ugyanakkor néhány speciális esetben, amikor a tanuló valamilyen oknál fogva (ez általában valami félelem, szorongás, gátlásosság vagy bizalmatlanság) nem akar ráérezni a jó forgatásra, megreked, akkor elővesszük a hóekecsúszást és a kiterheléseket.
Ezt viszont nagyon! lapos pályán, és csak! addig, amíg nem sikerül őt kizökkentenünk a gátlásaiból.
Viszont amint kizökkent, akkor ezt azonnal elhagyjuk és átállunk a normál forgatás tanulására.
Ezt is írod:
"Régebben hagyományos léccel tanultak a gyerekek, és ugyanolyan gyorsan meg tudták tanulni a hóekézést, mint a mai piskóta lécekkel. Ugyanolyan léchosszúság mellett én nem tapasztaltam, hogy különbség lenne a hagyományos és a piskóta léc között a hóekénél."
Ez így igaz, ha a csúszó-fékező hóekét és a kiterheléses kanyarodást tanítod, amit a régi, "párhuzamos" lécekhez találtak, ki. Ilyenkor semmit sem használnak ki a piskótalécek jó tulajdonságaiból, ezért nem látod a különbséget a fejlődésben.
Egészen más lenne, ha fordítva lenne, tehát a mai forgatott aszimmetrikus hóekeíveket próbálnád tanítani régi lécekkel! Elvéreznének szegények...
Írod a keresztbefordulással megállást.
Nagyon helyes, igazad van, enélkül nem lehet létezni, meg kell tanulni a "hokiféket"!
Még ezt is írod:
"Én már azt is kipróbáltam, hogy hóekézés után nem a párhuzamos lendületet tanítottam, hanem az élen sízést"
Nagyon megosztó téma.
Rengeteg próbálkozás volt erre, a carving betörésekor a franciák teljes tematikát felépítettek rá, minden forgatás tanítást mellőzve, mondván "minden régi sítechnika szar, csak a carving a jövő".
Valahogy így nézett ki a dolog:
Első nap kap a felnőtt tanonc egy kicsi, max 1 méteres lécet (carvelino), nagyon kicsi rádiusszal. Ezzel kezdenek ideális pályán csúszni és kanyarogni.
Utána 1-2 naponta lépésekben, 5-10 cm-enként hosszabb léceket kapnak, így eljutnak egy hét alatt egy majdnem normál hosszú lécig.
A dolog jól hangzik, de nem vált be. Sem állandóan ideális feltételek, sem ideális képességű tanulók nem léteznek. Ezen kívül kell, hogy legyen rengeteg különféle hosszúságú léced, ami rendelkezésre áll.
Qrva bonyolult az egész, és semmivel nem hatékonyabb, mint a bevált módon haladni. Emellett veszélyes, mert csak száguldozni tanultak meg, tempókontrollt viszont nem.
A dolog így behalt.
Egyetlen eset viszont van, amikor az azonnal karcolás tanítása működhet, sőt használjuk is ezt a sorrendet, ez a műanyagpálya.
Ott mindig azonos feltételek és ideális körülmények között -főleg gyerekeknél, mert ők általában nem félnek- fel lehet építeni a síelést. Először tisztán karcolt ívekkel, amikbe később épül be a forgatás.
De nagyon fontos, hogy csak akkor szabad ezeket a gyerekeket kivinni hóra, nagy pályára, amikor már nem csak élen vezetve tudnak kanyarodni, hanem megy a forgatás is, különben életveszélyes, amit művelnek!
Összességében alapszabályként az elmondható, hogy forgatás nélkül nincsen síelés, sem hóekében, sem karcolt ("kááárving") kanyarokban, sem semmikor.
Ha egyszer elcsúszkálnánk egy délelőttöt együtt, marha jól meg tudnánk beszélni és mutogatni egymásnak ezeket.
Talán egyszer... :-)
Keresés
27 cm
