Élménybeszámolók

Tegnap alig volt üzemben lift az északi oldalon, ma pedig szinte - déli oldal kivételével - leállt a rendszer a "szélhelyzet" miatt.
Holnap, 03.15-én még mindig elég erős szél és csapadék is várható, viszont utána csütörtök-péntek-szombat parádésnak ígérkezik.
Azok jártak most jól, akik szerdán érkeznek és hétvégéig ott lesznek.

Kárpótlásként tegnap annyit lehetett elérni, hogy aki jegyet vett reggel, annak adtak egy 25 EUR-s kupont (pénztáraknál való sorban állás után), amit a szezon végéig lehet felhasználni bérlet vásárlásnál. Mivel 56 - 65 EUR (ki hogy vette - Go Pass, online fizetés, stb.) volt a napi jegy, így túl nagy kompenzációnak nem mondanám, főleg, hogy sok ember ezzel a lehetőséggel már nem is tud élni a szezon végéig.

Tegnap az északi oldalon három-négy használható lift volt pár pályával. Reggel kb. 10 óráig működött a liftek többsége, utána folyamatosan állították le és nem volt átjárás a "völgyállomások" (Lucky - Zahradky - Biela Put) között.

Nem volt túl korrekt a helyzet, mert szerintem már tudták, hogy ez lesz, mégis "hagyták", hogy sok ember aznapra megvegye a jegyet.

Mivel nem volt átjárás a völgyállomások között, így később beállítottak pár mikrobuszt, de az nem túl sokat javított a helyzeten, ezért sokan gyalog vágtak neki a műúton vagy egy-egy átkötő pályán annak a helyszínnek, ahol még lehetett síelni vagy esetleg parkoltak.
Délelőtt, amíg folyamatában le nem állt a rendszer nagy része, félórás sorok alakultak ki a még működő lifteknél.

A Bergfex elég jól mutatja előre a viszonyokat. A Bergfexen tegnapra főként 8-as szelet jeleztek az üzemidőszakra és úgy látszik, hogy ez már ilyen (tömeges lift leállításokat) helyzetet von maga után. Mára is 7-8-as szelet jeleztek és még kevesebb lift megy.
Az üzemeltető honlapja ilyen szempontból nagyon korlátozott információt ad és a hőmérséklet esetében is szerintem túl optimista képet vetett fel például tegnapra.

Úgy gondolom, ha tudsz szabadságot kivenni, akkor ezen a héten csütörtökön, pénteken érdemes menned, de szombat is még jónak ígérkezik, csak nagyobb lehet a tömeg.

A karácsony előtti hetet Ausztriában töltöttük volna, de az indulás előtt egy nappal ezen weboldal egyik fórumából tájékozódtam, hogy teljesen megváltoznak a beutazási és ott tartózkodási feltételek. "Vicc", hogy egyik pillanatról a másikra, gyakorlatilag átfutási idő és hivatalos szabályok megfelelő időben történő közzététele nélkül csesznek ki a sógorok az emberekkel - utazókkal, szállásadókkal, üzemeltetőkkel, stb. Azt most nem részletezem, hogy milyen értelmetlen és/vagy aránytalan szabályrendszereket alkotnak.

A fentieket csak azért tartottam szükségesnek megjegyezni, hogy elmondhassam, kb. fél nap alatt jutottam el odáig, hogy újratervezés után Szlovénia fel vesszük az irányt, egy nap késéssel és rövidített programmal.
Szerencsére találtam megfelelő szállást és aránylag jó lehetett tájékozódni a szabályrendszerekről, a nyitva lévő pályákról, stb.

Odautazás napján a maribori sípálya(rendszert) látogattuk meg, de nem ért meglepetésként, hogy mely pályák és felvonók lesznek nyitva.
Aki ide tervez utat, ezt a felületet ajánlom, ahol napokra előre megjelenítik a működési feltételeket (nyitott pályák, liftek, üzemeltetési időszak).
https://www.visitpohorje.si/obratov...anje-naprav-prog-in-blaga...

Reménykedtem abban, hogy esetleg mégis több pálya lesz nyitva (például az előző hozzászólásban említett völgyszakasz vagy a világkupa futam pályájának a felső szakasza), de azok a feltételek fogadtak, amik a honlapjuk előre megállapíthatóak voltak már az utazást megelőző nap is. Ezt felfelé menet a liftből is már jól lehetett konstatálni, legalább is, hogy az alsó szakasz biztos nem működik. Fent (12.20. - hétfő) voltak jelzések a lezárásokra (csatolok képet), illetve a környező pályák állapotát illetően számunkra nem volt kétség, hogy a város feletti szakasznál csak az előre jelzett kétüléses lifttel kiszolgált szakaszon lehet virgonckodni.

Ami a bejutást illeti, a határon észre sem vetted, hogy átjöttél (oda-vissza). A sípályáknál (Maribor és Rogla) mi bemutattuk a magyar védettségi kártyákat, ami elég volt, igaz volt nálunk egyéb más dokumentum is (kinyomtatott uniós igazolások, EESZT app., stb.), de arra akkor nem volt szükség.
Az asszony 3 db Pfizerrel nyugat kompatibilis, a gyermek (junior) 2 db Pfizerrel (nem is kaphatott akkor még 3-at, pár napja telt el a félév a második oltástól számítva) már nem, nekem pedig 2 db Szputnyik + antigén teszt (nem PCR) + antitest (bőven határérték felett) + 1 Pfizer volt a menüsor, ami még valószínűleg PCR-teszt kötelezettséget vont volna maga után egy szigorúbb osztrák ellenőrzésnél (a Szputnyik miatt, illetve az antigént nem veszik figyelembe).
Szóval bőven jók voltunk, de a magyar védettségi kártyánál egyszer sem kellett többet előhúzni a tarsolyból, igaz Roglán (itt töltöttük a többi napot) már az egyik nap kértek volna mást is, de végül valószínűleg nem szeretett volna sokat pepecselni a pénztáros hölgy és nem várta meg mire elővettük volna az újabb dokumentumokat.

Mariborban másodszorra jártunk, megtapasztaltuk a két végletet, ugyanis először évekkel ezelőtt március legvégén (a zárási időszak előtt) jártunk arra felé, most pedig gyakorlatilag az előszezon legvégén. Szerencsére mindkét alkalommal a fenti részeken volt elegendő hó, de a völgybe egyik alkalommal sem volt esély lesíelni.
Azért az jelentős különbség volt, hogy most olyan szinten fagyottak voltak a pályák, hogy a rendszer egyik végéből való átcsúszás a másikba semmilyen nehézséget nem okozott (igaz, most az irány is más volt, valószínűleg a kedvezőbb, azaz Areh felől Bolfenk, azaz a város irányába).
Mindkét alkalommal - időhiány miatt - használtuk a két végpont (Bolfenk - Areh) közötti síbuszt egy-egy alkalommal.
A legelső, tavaszi alkalommal inkább sífutásra emlékeztetett a Bolfenk - Areh átjutás, de a mostani (enyhébb mínuszokban és alacsonyabb napállás mellett) viszonyok között az Areh - Bolfenk szakasz nagyon gyorsan abszolválható volt.
Nekem nagyon bejött jó pár átcsúszós szakasz is, mert azért voltak olyan részek, ahol nem egy két méteres csíkon kellett csúszni, illetve az útba ejtett pályák (Ruska, Partizanka, Videc) szerintem nagyon rendben voltak.
A másik irányba talán nem ilyen frankó az átcsúszós szakasz, bár igaz, akkor (annak idején tavasszal) teljesen más feltételek voltak (olvadás, ködpárna, stb.).
A sokat dicsért arehi pálya (Pisker - modern 6 üléses felvonóval) tényleg nagyon jó az utolsó letörést leszámítva, mert az elég jeges volt (árnyék miatt aránylag az egy sötétebb szakasz volt, pedig verőfényes nap volt a többi pályarészen).
Decemberben olyan alacsonyan jár a nap, hogy verőfényes időjárás ellenére egy-egy szakasz mégis árnyékban van az északi fekvésnek és a hegységet (Pohorje) "betakaró" gyönyörű fenyőerdőknek köszönhetően.

Sajnos a felvonópark évek alatt semmit sem változott, azaz továbbra is vannak nagyon lassú régi kétüléses felvonók, a városból feljövő kabinos és az piskeri pályát kiszolgáló liften kívül a többi felvonó igen réginek számít. Mondjuk engemet ez csak a lassúság miatt a zavart, mert itt mindig "időhiányban" voltunk (odautazás első "síállomás").
Lenne még egy négyüléses a város feletti (Bolfenk) résznél, de az most nem működött a hozzátartozó pályákkal egyetemben. Ez már a világkupához tartozó pályarész, ahol lassan már nincs olyan év, amikor megfelelő hófeltételek lennének a rendezéshez. Ennek a felvonónak az alja már 500-600 méter között lehet. Lehet, hogy "spóroltak" a világkupa futam miatt és nem erőlködtek a megnyitásában, igaz szerintem az eltelt időszak és az időjárás előrejelzések alapján most sem lesz itt futam (esetleg Krajnska Gorara ismét áttehetik, ha persze ott lesz esély a rendezésre).
Mondjuk, ha idáig (500-600) le lehetne jönni, akkor a Bolfenk legmagasabb pontjáról (kabinos kiszálló) egy huzamban már lehetne 2-3 km-t csúszni, igaz a visszajutás a két lifttel (4 és 2 üléses) kb. 20 perc menetidőt jelent. Annak idején tavasszal mi még ezt ki tudtuk próbálni, viszont már akkor sem lehetett lejutni a rendszer legaljára és azok a pályák sem mentek, amely a kabinostól a rövidebb és meredekebb úton indulnak lefelé.

Persze, egyszer sem voltunk főidőszakban, így könnyen mondhatom, hogy "saját sípályánk" volt, de ebben az időszakban a Pisker (Areh) pályát leszámítva csend és nyugalom volt 0 sorállással. A környező fenyőerdők és a nyugalom számomra olyan plusz adalékok, amelyek feledtetik a hátrányokat (elavult felvonópark, zárva lévő völgypályák, ezért rövidebb pályák, stb.).
Az árazás a felnőttek esetében korrekt (33- hétköznap/36 - hétvégén - EUR), viszont a fiatalok esetében kisebbek a kedvezmények.

Lent, a városnál a parkoló sorompós, de ingyen van, ha síbérletet vesz az ember, csak érvényesíteni kell a bérlet vásárlásnál a parkoló cetlit, amit a behajtásnál kap az ember.

A maszk használatra igazából a kabinosnál ügyeltek jobban, de olyan kevesen voltak, hogy túl nagy jelentősége nem volt.
Érződik a "kosztümös" balkán, azaz lazábbak a sógoroknál, sajnos a cigerettázásnál is visszaköszön - pld-ul liftnél munkát teljesítő személyzet is bőszen pöfékelt a vendégek orra előtt vagy az ülősben előtted utazók is hasonló élményekkel bódítottak (mondjuk ez Roglanál volt) .

Ami Grosseck-Speiereck rendszert illeti, tényleg nagyon vegyes lehet a benyomás, ám összességében szerintem bőven pozitív.
A liftek nem a legmodernebbek, de a 2 kabinos és a csúcsra vivő, zárható ülős a pályák többségét kiszolgálja, így a régi nyitott, lasabb ülős lifteken nem szükséges sokat pörögni.

A rendszer legnagyobb erőssége, a völgypályák.
Jó hőmérsékleti viszonyok között a csúcsról lejövő 4/a, majd a 2-es völgybe vezető pálya kombinációval több mint 1.000 méter szintkülönbség és közel 10 km út teljesíthető miközben szinte a magashegyi környezetből a gyöngyörű fenyerdők közé ereszkedik a síelő kellően változatos vonalvezetésű pályán. A 2-es pálya problematikája a déli fekvésből ered, ezért írtam a jó hőmérsékleti viszonyokra való utalást, azaz tavaszi melegben már biztos hamar ronggyá síelhető.
Az északi fekvésű 1-es völgypálya is igazán élvezetes, de az teljesen más jellegű, mivel napsütésben a 2-es kellemes utazás, míg az 1-es sokkal zordabb jellegű lehet az árnyékosabb útvonal miatt (decemberben alacsonyabb napállás mellett tapasztaltak alapján).
A fenti "katlan" pályák között vannak szerintem nagyon élvetesek (pld-ul: 5c), de a hozzájuk kapcsolódó régi nyitott liftek elég sok időt rabolnak el.

A szentestét követően napon jártunk erre és akkor sorba állni szinte sosem kellett, a pályán sem volt tumultus, míg egy nappal később Fanningbergen már azért jóval többen voltak, de még az is bőven élvezhető volt (ott már voltak sorok, de a leghosszabb is max. 5 perces volt).

A bérletárak is - amennyiben csak a helyi terepre veszel 1 vagy 2 naposat - közel 20 %-kal olcsóbbak a nagyobb salzburgi rendszerekhez képest.

Egy "titkos tipp", még a Petersbründllift, amely tulajdonképpen egy különálló csákányos lift.
Ez a lift egy tréning pályát (kb. 800 méter hosszú) szolgál ki a település (St. Michael im Lungau) másik oldalán, a katschbergi hágóra vezető út mellett. Nagyon kedvező áron lehet itt síelni, bár a tréningek miatt alkalmazkodni szükséges, mert volt, hogy egyszerűen megkértek, várjunk még egy órát, amíg befejezik az edzést. Utána mondjuk 2 órán keresztül saját pályánk volt:) Nagyon jó, gyöngyörű fenyvesekkel körülvett egész széles lejtő, amely fokozatosan "vadul" be lefelé haladva.

Kicsit olvadt, kicsit buckás, de a miénk:)

Tegnap végre megismertük ezt a hazai síterepet is és szerintem az egyik legjobb sínapunk volt a szezonban.
Ez köszönhető annak is, hogy ilyen nyugodt (eleinte pár ember, majd később szerintem max. 30 ember használta a pályákat) gondtalan, stresszmentes síelés nagyon ritkán adatik meg az embernek.

A pályák gondosan elő voltak készítve és a kevés síelőnek is köszönhetően kb. 2 órán keresztül (11:30-ig) egész jól tartották magukat. Megjegyzem, később viszont már úgy belejön az ember a síelésbe, hogy bár rosszabb minőségű felületen csúsztunk, de úgy is évezetes volt.
Szerintem este egyátalán nem fagyott és reggel már bőven + fokok voltak (4-5 c), de a pár nappal azelőtti jobb esti/reggeli hőmérsékleti viszonyok miatt a pályák még bőven használhatóak voltak. Szél és csapadék nem volt, csak a bekúszó felhők rontották néha a látási viszonyokat.
A hó mennyisége bizonyos szakaszokon már a "végét járja", de sok helyen bőven van még tartalék. Mondjuk az 1-es pályát én már lezártam volna (nem is nagyon használták).
Számomra a 3-as volt a legélvezetesebb pálya.

A hazai viszonyokat figyelembe véve, nekem igen változatos és a lehetőségekből a maximumot kihozó terepnek tűnik.
A lift egyszer sem állt meg, a be/kiszállásnál egy picit figyelni kell, de simán abszolválható a feladat.
Laza ütemben kb. 7 perces köröket mentünk (csúszás+felvonó) így pár óra alatt annyit síeltünk - mivel nem kellett sorba állni - , mint egy nagyobb terepen:)

Mondjuk nagyobb tömegben biztos "megremegnék", ám akkor valószínűleg a téli viszonyok dobnának egyet az élvezeti faktoron:)

Ami viszont borzasztó, az a pálya megközelíthetősége. Totális balkáni útviszonyok (temérdeketelen balesetveszélyes kátyús útszakasz) vannak Mátrakeresztestől felfelé, illetve a pályától Mátraházáig és még egy picit lefelé.
Oda felé Pásztó irányából, visszafelé Gyöngyös felé jöttünk, így felmértük totálisan a viszonyokat. Persze a tél végén mindig rosszabb a helyzet, ám szerintem ez nem "egyszezonos" probléma.
A síterep parkolójára mondjuk ráférne egy aszfaltozás, mert elég nagy dagonya van olvadtabb időszakban, igaz, különösebb probléma ezen kívül nem volt.

Szóval összességében nagyon is ajánlani tudom a terepet, annak ellenére, hogy a hétvégén már április kezdődik, szerintem jobban jártunk, mint ha valamelyik külföldi terepet céloztuk volna meg és sokkal gazdaságosabb is volt ez a kör.

2017.01.01-jén voltunk a terepen és az akkor tapasztaltak számunkra összességben pozitívak voltak.

Valószínűleg az időpontra tekintettel is, nagyon kényelmesen elfértünk a pályákon és akkor teljesen korrekt módon kezelték azokat. A hóhelyzet nem volt szenzációs (1-es és 4-es pálya), de legalább akkor jól megközelíthető volt a terep. Komolyabb havazásban én sem indulnék el oda.

A parkoló kínálat tényleg nem túl nagy, ami a környéken lévő szállásokról is elmondható, pedig igazán szép vidékről van szó.

A pályák kínálata megfelelő hóviszonyok esetén egy, max. két napra tökéletesen elegendő.
A 8-as pálya tényleg eléggé lapos és iszonyúan "hidegtartó", viszont én személy szerint nagyon élveztem a 10-5-8-as pályakombinációt, mely jó pár perc utazást és változatos pályákat jelentett számomra.
A 8-asról a csákányossal térhet vissza a síelő az ülős felvonóhoz, viszont át kell kelni (gyalog) a főutvanolon is, igaz nagy forgalmat nem tapasztaltunk ezen a sínapon.

A pályát azoknak ajánlanám, akik szeretik a nyugis környezetben való síelést.

A gyerekkedvezmény 2017.01.01-jén érvényben volt, csak két felnőtt jegyet kellett vennünk, a gyermek ingyen síelt.

Karácsony előtti napokban látogattuk meg a terepet.
Először jártunk itt, de szerintem nem utoljára. Nekem az tetszett a legjobban, hogy bár nem egy hatalmas (mega) pályarendszer (bár nem is kicsi), de ennek ellenére iszonyúan változatos.
A pályák kb. 60-70 % működött, holott előtte gyakorlatilag több mint egy hónapig csapadékmentes és szinte tavaszias időjárás volt.

A működő fekete pályák közül mi lecsúsztunk a Tschaneken lévő 3-ason (itt kezdtük mindig a síelést:), illetve az Ainecken lévő 21-esen is (ez vezet le a hegyről középen a St. Margarethennél lévő völgyállomásba) és úgy gondolom, hogy ezek közepes tudással simán teljesíthetőek, ha nincsenek extrém pályaviszonyok.

Az Aineckről lejövő 6 km-es A1 fantasztikus, ami egy-két letörést (főként a völgyállomáshoz érkezve az utolsó komolyabb kanyar előttit, aminek a vége szinte végig árnyékban volt és egy derékszögben szűk helyen fejeződik be a völgy kicsúszó előtt) leszámítva szerintem simán kék kategória. Igazából csak a nagyobb tömeg okozhat ezen a pályán gondot, de ottjártunkkor volt hogy km-eken keresztül úgy csúsztam, hogy se előttem, se mögöttem közvetlenül senki sem haladt, igazi örömcsúszás volt. Az A1-en megállás nélkül többször is lejöttem és még azt sem mondhatnám, hogy nagyon kifáradtam volna a menetek végén, mert az út során sok helyen csak "utazni és örömködni kell".
Az Ainecken futó pályák a középétől fenyőerdős környezetben haladnak, így szerencsére az ilyen jellegű pályákból is van elegendő (a táj szépségén kívül jól is jön az árnyékoló, völgy hatás, mely kellően jól tudja konzerválni a pályákat).

Az Aineck másik oldalán a Katschbergbe lejövő piros 11-es is nagyon jó pálya, mert kellően hosszú és kanyargó csúszással abszolválható, közben pedig a pálya tetején meseszép panoráma fogadja a síelőket és bámulhatjuk a Tschanek mögötti közel 3.000 méteres hegycsúcsokat (fent az Aineck tetején a 3-ülésesből kiszállva jobbra a pálya mellett van egy kilátópont ingyenes távcsővel, melybe belenézve a hegyekhez a nevek és a magasságbeli adatok is megjelennek).

A Tschaneken lévő piros pályák (kb. a fele üzemelt) is nagyon élvezetesek, kellően dőlnek, kanyarognak és elég szélesek, egy-egy pálya inkább kék kategória, mint piros.

Bár tavaszias hangulata volt a tájnak, de a nap szerencsére ebben az időszakban nem olyan szögben süt, mint mondjuk márciusban, így a nappali plusz fokok nem annyira viselik meg a pályákat, mint tavasszal.

A webkamerákat elnézve karácsonyt követően jóval több vendég érkezett, mint a tartózkodásunk alatt (karácsony előtti napok - osztrákoknál a karácsonyi hét elején még suli volt, bár azért voltak már bőven tanuló gyerekcsoportok), amikor gyakorlatilag nem is álltunk sorba a lifteknél, a legrosszabb esetében a 2-ülésesnél 2 perc volt, mire sorra kerültünk, de ez is inkább elvétve jelentkezett.

Sajnos - a naptárat átnézve -, újabb 5 évet kell várnia arra, hogy a téli iskolai szünet hazánkban ilyen hosszúra nyúljon és most már inkább lassan csoda kategóriába sorolható az, ha ekkor már télies viszonyokra számíthat az ember, már a hegyek közt is. Az eddigi életem során először nálunk síkvidéken tűnt el a tél (a karácsonyi időszakot illetően szinte teljesen), ám az elmúlt években sajnos már az Alpokban is kezd ez a tendencia tartóssá válni.

Az előzetes várakozásainkat nem hazudtolta meg a helyszín, nyáron is nagyon szuper helyről van szó.

Eredetileg karácsony környékén mentünk volna Leogangba, de a tavaszias időjárás miatt akkor nem indultunk útnak. A szállást biztosító házigazda hihetetlen korrekt módon a kifizetett előleget teljes egészében beszámította a nyári tartózkodásunk végszámlájába. Naponként 60 EUR összegért a szálláson kívül még Löwen Alpin Cardokat is kaptunk, mellyel ingyenesen lehetett igénybe venni a helyi strandokat (élményfürdőket), tófürdőt, illetve napi min. egy oda-vissza úttal a nyáron működő felvonókat (Leogangba és Saalbachba egyaránt érvényes volt).

A táj fantasztikus volt és hogy a gyerekek a túrázást észre se vegyék, számtalan szórakoztató program elemet telepítettek a hegytetőkre, hegyoldalakba a "szomszédok".

A kerékpáros infrastruktúra valószínűleg nyugat-európai viszonylatban is kiemelkedő, mind a hegyen, mind a túrázók számára a völgyekben. Mi egy napra béreltünk kerékpárokat, melyekkel megkerültük a leogangi és a loferi magas hegycsoportokat (kb. 70 km-es út). Az útvonal a Saalachtal tájegység (folyó völgy) jelentős részén végigment, amely mentén számtalan turisztikai attrakció volt. A komolyabb hegyi kerékpározást (downhill és egyebek) kihagytuk, mert ahhoz egyrészt már igen komoly bringák, védőfelszerelések szükségeltetnek és a magabiztos tudás sem árt.

Mint kiderült nem a menekült hullámnak, hanem a gazdag arabok tudatos nyári desztináció választásának köszönhetően egyes helyeken elég komoly létszámú muzulmán kontingenssel lehet találkozni (pld-ul a nyári bob pályák környéke).

Összegezve elmondható, hogy ha az ember hasonlóan szép (sőt az augusztus elejét nevezhetjük brutálisnak is) nyári időben részesülhet, mint amiben nekünk is részünk volt, akkor a környék igazi eldorádó a természetet imádó emberek számára (tavak hőmérséklete, sőt egyes patakok is lehetővé tették a természetes vízben való pancsolást, a strandok, fürdők vize pedig kifogástalan volt).

Szia!

Mi az alábbi helyen voltunk pár évvel ezelőtt 12.25-től.
http://www.urlaubambauernhof.at/kra...pfweiher#tab=info

A kocsink önindítója megadta magát (szerencsére a helyszínen) és farmot vezető srác megoldotta alkatrész áron a két ünnep között a problémát (Ő maga szerelte be tökéletesen) egy nap alatt. A helyszínen tartott állatkák és a vadregényes környezet amúgy is elbűvölt minket, akárcsak a házigazdák figyelmessége. Nagyon aranyosak voltak, a gyermekünk is kapott több apró ajándékot.
Arra azért számolni kell, hogy a főúttól be kell "kalandozni" a hegyek közé, ami nagy havazás esetén feltétlenül hólánc használatot von maga után.

Amit tudni kell, hogy Voderstoderben van egy kis helyi pálya, ami megfelelő hóviszonyok esetén a két ünnep között biztosan működik (két csákányos - alsó és fölső pályával, ha mindkettő megy, akkor kb. 1 km-t lehet csúszni egy huzamban), azt megelőzően gondolom hétvégén van rá esély. Emlékeim szerint kb. 20 EUR körül volta a felnőtt napi jegy, de volt rövidebb időszakra szóló olcsóbb jegy is.

Sajnos mi már kiestünk a 10 éves korig szóló gyerek kedvezményből (Hinterstoder-Wurzeralm), így más felé kalandoztunk ezt követően.
Hinterstoderen eszméletlen sokan voltak az ünnepek után, ezért nem tudtuk teljesen élvezni, viszont kisebb tömeg és jó hóviszonyok esetén nagyon szuper hely lehet, csodálatos panorámával a felső pályaszakaszokon.
Mi még Kasbergre is átmentünk (kb. 45 perc út), mert az a pálya is a cégcsoport részre (Sunny Card lehetőség ott is).

Szerintem pedig tökéletes hely, mivel
- a környezet - a település is - gyönyörú,
- nagyon komoly családi kedvezményei vannak (ár-érték arányban az egyik legjobb hely, főleg főszezonon kívül több napos bérlettel),
- most már sok modern liftje van és
- mivel nincs sok meredek pálya, így kevés száguldozó van rajta, azaz kevésbé balesetveszélyes hely
- a fennsík révén igen széles pályák is vannak, ami az előzőeket erősíti
- nehezen tud eltévedni az ember, a másikat szem előtt lehet tartani, ami családnál fontos szempont
- és ha lejössz a tetetjéről akkor - egy apró emelkedős részt leszámítva - nagyon változatos és hosszú utat lehet megtenni egészen a faluig.

Egy igazi családi paradicsom, csak egy probléma van vele, hogy túl messze van.

Nagyon jó pálya, de nem teljesen kezdőknek.
Most pénteken jártunk itt és nagy teszést aratott, kivéve a lányomnak, aki egy "perec" után már bizonytalanabb volt a felső rész miatt.

Tulajdonképpen - ahogy már mások is írták - a pálya teteje egy kicsit komolyabb kihívás, azaz például kezdőknek sok. Elég kemény volt ez a rész az első nagy kanyarig/letörés végéig (nem kimondottan csak a meredekségre értve), ezért tényleg nem ártott odafigyelni, de aki már túl van (teljesen)kezdő státuszon, azért szerintem az egész pályát élvezheti.

Pénteken nem volt iszonyat tömeg, átlag kb. 3-6 perces sorban állás volt, és a pályán is a lifttől eltávolodva már jobban eloszlottak a csúszni vágyók. Nem szűk, de nem is iszonyat széles a pálya (lefelé szélesedik), így zavaró hatást igazából csak a száguldozók jelentettek (szerintem egy bizonyos sebességnél bármilyen jó síelő valaki, sokszor csak a szerencsén múlik egy baleset elkerülése, ha valaki mellett egy-két méteren belül száguldanak el).

A pálya alján van egy gyakorló tányéros kb. 200 méter pályaszakasszal - ami egyben a nagy pálya alsó szakasza is -, amin a kezdők is nyugodtan gyakorolhatnak.

A pálya két oldalán gyöngyörű fenyvesek vannak, és ha jól láttam, akkor egy párhuzamos szakaszt is ki lehet még alakítani, de szerintem ez a max. lehetőség, mert a hegy másik oldalán már Selmecbánya van.

Mi az alsó állomásnál lévő parkolóba mentünk (autópálya, azaz nem Selmecbánya felől letérve, kb. 10 km-t kell menni Hodruse Hámrén keresztül egy völgyben a pályáig - persze alsóbb rendű utakon autópálya sem feltétlenül szükséges, csak az irány miatt írtam) és szerintem jól is döntöttünk, mivel fent a lift környékén nem láttam parkolót, így Selmecbánya (vagy a felé lévő parkoló) felől biztos, hogy komolyabb kihívás a pálya megközelítése, főleg síbakancsban. A völgyben lévő út elég jégbordás és néhol be is szűkül, de szerencsére a kritikus szakaszokat apró kavicsokkal szórják, így téli gumival óvatosan teljesíthető.

Tegnap ellátogattunk az oly sokat emlegetett sícentrumba. Összességében nagyon tetszett.

Délelőtt a piros pályákat látogattuk meg, ahol 11 óra körül már kissé elment a kedvünk az ülős/kabinós liftnél tapasztalt tumultus (kb. 15-20 perces "tömeges" sorban állás) miatt a további próbálkozástól, de szerencsére azt követően már nem volt ilyen vészes (5-10 perc).
Mit tegyek, eddig úgy szerveztük, hogy inkább kevésbé frekventált helyeken jártunk a sógoroknál, ahol nagyon ritkán futottunk bele ilyen sorokba.
A pályán viszont aránylag jól eloszlott a tömeg és a minőséggel kapcsolatban sem lehetett komolyabb kifogásunk.
A nehézsége szerintem középhaladó sítudásnak fekszik legjobban és egy huzamban (kb. 2 km) történő lejövetellel már megdolgoztatja az embert.

Délután átmentünk a szemközti "kék" oldalra, ahol kisebb sorok voltak a lifteknél, viszont a pályák jóval rövidebbek és "kezdő barátabbak". Itt az 5-ös pálya jött be legjobban, mivel kevesen voltak rajta és eléggé változatos is volt.

Szerintem nagyon jó a hely és ha Nóva hola-i hegy másik oldalán lévő - jelenleg üzemen kívüli - pályarendszert (Liptovské Revúce) összekötnék vele, akkor hihetetlen komoly központtá fejlődhetne.

Amúgy a szállásunk is Liptovské Revúcen volt (Soltis Penzión, kb. 15 km-re van Donovalytól), így ha Donovaly "tele van", ott szerintem nyugodtan lehet próbálkozni, mert amióta üzemen kívül vannak a helyi pályák, a szállásadók minden odatévedő vendégnek örülnek.

Talán a legbosszantóbb az, hogy mindössze 200 km-re van Budapestől, de autópálya hiányában 3,5 órás autózással teljesíthető és ahogy péntek kora este is történt, egy baleset miatt km-es autósorok alakulhatnak ki.
A "pechünkre" viszont az éjszakai pompájában láthattuk Donovalyt, ami nagyon tetszett nekünk, még ha csak áthaladóban vethettünk pár pillantást is az üdülőtelepre.
Természetesen ehhez az is kellett, hogy kb. 1 méteres hó lepje el a környéket.

Szia!

Mi pár órája jöttünk haza és szombaton tettük tiszteletünket Joglland két pályáján is, köztük az egyik Mönichwald volt kora délután (13 óra). Vécsey Zsolt tanácsára választottuk ezt a régiót erre a napra és nem kellett csalódni. St. Jakobon voltunk délelőtt, kora délután pedig itt Mönichwaldon.

Ami Mönichwaldot illeti szerintem az elmúlt hetek időjárásához képest még nem olyan rossz a helyzet, azaz nem teljesen kezdőként szerintem még élvezhető a pálya. Felül egy ici picit jeges volt, a legalsó részen pedig már kásás a pálya, de a 0 tömeg és az iszonyú friss levegő kárpótolt mindent. Amúgy szombat hajnalban egy-két friss centi hó eshetett a legfelső részen.
St. Jakob im Walde pályái szinte jégmentesek voltak, inkább a melegedés miatti kásás állag volt az, ami zavarhatta felhőtlen síelést, de szerintem az időjárási viszonyokhoz képest még itt is nagyon jó állapotok voltak. Talán itt több hó volt a pályán.

Amúgy az elmúlt időszakban szerintem még eshetett pár cm friss hó és lehűlés is érkezett, így szerintem csütörtökre nem lesznek rosszabbak a viszonyok, sőt lehet, hogy némelyest még javulnak is.

Nekem nagyon tetszett az egész régió a maga nyugalmával, tisztaságával.

Szerintem is nagyon helyes síterep.
A síelést azért is kedvelem, mert csodaszép tájakban gyöngyörködhet az ember, s Aflenzet ilyen szempontból különösen ajánlom, mivel a Magyarországhoz közelebb eső osztrák terepek közül talán az egyik legszebb panorámával rendelkezik a pálya tetejéről megfelelő látási viszonyok estén. Ugyanez elmondható a völgyig lekanyargó pályáról, amelyet kezdőként simán teljesíteni lehet, ha nincsenek extrém rossz pályaviszonyok.

A pálya legnagyobb hátránya, hogy hóágyuzás hiányában és déli fekvése miatt nagyon kiszolgáltatott az időjárásnak.

A síjegyek ára szerintem arányban van a nyújtott szolgáltatással, azaz ezért a pénzért senki se várjon komolyabb felvonókat és pályarendszert, viszont nem túl nagyevőknek még megfelelő, kezdőknek pedig szerintem hibátlan.

Azok, akik pedig szeretik a nyugalmasabb, kevésbé pörgő helyeket, feltétlenül ajánlom jó hóviszonyok esetén.