Élménybeszámolók

Január 11-13 között egy szintén síelő és egy boardos barátommal 3 napot síeltünk Nassfelden. Bár sok helyen jártam már az évek folyamán, de Nassfeld eddig valahogy kimaradt, úgyhogy ez bakancslistás csúszás volt. Sok jó véleményt hallottam már a helyről és én sem csalódtam, tényleg fantasztikus hely. Ebben azért közrejátszott, hogy az időjárás is a legszebb arcát mutatta. Bár itt az ajánlások szerint jó esély van napos időt kifogni. Nekünk szerencsére mindhárom nap gyönyörű napsütés, szélcsend, vagy csak minimális szél jutott osztályrészül, így remek csúszásokban volt részünk.
Azért első két nap melegen fel kellett öltözni, mert fent mínusz 10-12 fok volt, de lent is mínusz 5-6, csak a 3. napra enyhült az idő, akkor lent már 0 fok, fent mínusz 5 fok körül alakult a hőmérséklet.
Szállásunk Tröpolachtól nem messze Hermagorban volt, autóval 10 percre a Millenium Express felvonó alsó állomásától.
A felvonó minden reggel már fél 9-től szállította a síelőket és ilyenkor még egyik nap sem volt sorban állás. Megéri korán felmenni, mert ilyenkor reggel még tökéletesen kifagyott, hibátlanra ratrakolt, érintetlen pályákon lehet suhanni. A Millenium Express kb. 23-25 perc alatt repített át a pályák fölött Tröpolachból a síterep másik felén lévő centerbe. A felvonónak útközben van két középállomása is, ahol napközben is ki- be lehet szállni. A centerbe felérve csodálatos panoráma tárult elénk. A pályarendszer és a felvonók kialakítása logikus, jól besíelhető, hamar el lehet jutni léccel egyik oldalról a másikra, nekem egész könnyen sikerült kiismerni, de a tájékozódást az elágazásoknál, részletes, informatív útbaigazító táblák is segtik. A liftek modernek, gyorsak kényelmesek, van több fűtött bubis modern lift is a többi átlagos 4-es ülős.
Csákány, tányér alig, azok csak kisebb gyakorló pályákat szolgálnak ki, amúgy teljesen kihagyhatóak. A pályák kiválóak, szélesek nagyon jó minőségüek, a hideg időben délutánra is csak minimálisan romlottak, alig buckásodtak, nem jegesedtek, bár érezhetően nem volt túl vastag rajtuk a hóréteg, de nem koptak. Ez alól talán csak az olasz hegyekre gyönyörű panorámát nyújtó kilátótól induló 70-es és a kicsit lejjebb a Rudnigsatbahn tetejéről induló 65-ös pálya a kivétel, azok délutánra eléggé jegesedtek, főleg amikor fent fújt egy kis szél is akkor élvezhetetlenné váltak a nap végére. A pályákkal kapcsolatban talán csak annyi hiányérzetem van, hogy a 100 km pálya ellenére nem túl változatosak. Nincsenek igazi erdei pályák, erdei átcsúszók, szerpentinek, nincsenek igazán meredek, vagy aki szereti kezeletlen fekete pályák, a piros pályák is kicsit egyformák és a freeride-ra sem olyan jók a lehetőségek mint másutt, de ehhez nem értek, csak a snowboardos barátom mondta. Nem is igazán láttunk senkit freeride-olni, de lehet ennek az oka, hogy a pályákon kívül nem elég vastag a hóréteg. A térképet böngészve érdekes, hogy a pályák szinte mind pirosnak vannak jelölve, de tapasztalataink szerint ezek nagyrésze máshol pl. francia, szlovák, de még több osztrák síterepen is simán kék pályák lennének. A két feketének jelölt pálya közül az egyik (77-es) zárva volt, a másiknál (75-ös) nem jöttünk rá mitől kapott fekete besorolást. Sima piros pálya volt. Ami még furcsa, hogy az ugyanoda vezető pályákat, ha több nyomvonalon is lehet rajtuk menni, nem jelölik külön betűjelekkel mint pl. 77a, 77b, stb. Hanem mint pl. a leghátsó kabinos tetejéről induló 80-as pályából több helyen leágazó 77-es pálya mindenhol 77-es számmal van ellátva, annak ellenére, hogy van belőle fekete és piros is, de végül azért mindegyik ugyanoda érkezik, nem lehet eltévedni. A pályák a középső részen közepesen hosszúak, de ha valaki egy hosszú csúszásra vágyik akkor a 80-as pályán egy 6,5 km-es csúszással (a térkép szerint 7,6 km, gps-el mérve 6,5) juthat vissza Tröpolachba a Millenium Express aljába. Ez délelött amikor a pálya még hibátlan állapotban van nagy élmény, ha a közepén nem lenne az 1 km lassú, helyenként kicsit botozós átcsúszó rész, tökéletes élvezetet nyújtana, de így sem volt rossz 8 és fél percen keresztül megállás nélkül csúszni. Azért is érdemes délelött kipróbálni, mert délutánra a felső és az alsó szakasza eléggé elhasználódik, mert a nap végén mindenki aki Tröpolach felől jött erre kénytelen hazacsúszni. Ez a forgalom azért nem tesz jót a pályának. De a korán kezdőknek sem javallott első csúszásnak, mert 9 és 10 óra között még előfordul némi sorállás a Millenium Express aljánál.
Van még egy jópofa dolog. A 77-es pálya alsó részén ki van tűzve egy bárki által használható óriás műlesikló pálya, ami a bejáratánál a bérletet beolvasva nem csak az időt méri, hanem egy intelligens kamera, ami követi a síelőt a pályán, még video felvételt is készít a csúszásról. Ezt a skiline alkalmazásból lehet kinyerni.
A 70-es pálya tetején pedig a sebességet lehet hasonlóképp a bérletet lehúzva megmérni, de itt video nem készül.
A skiline egyébiránt egy telefonra letölthető app amibe a regsztráció után a bérlet számát beírva, vagy NFC-vel beolvasva a legtöbb osztrák pályán dokumentálja a felvonó használatokat és ebből kalkulája, hogy kb. mennyit síeltél. De nem túl pontosak az adatok a GPS méréshez viszinytva.
Ennek ellenére szerintem hasznos app, már csak videok miatt is.
A hütte árak átlagos osztrák árak korsó sör 5.80-6.10 euro.
Első nap a centerben lévő hüttében 6.10 euroért sikerült egy elég rossz csapolt Gössert innunk, vagy a sör, vagy a pohár lehetett büdi, barátomnak még kis fekete valamik is úszkáltak a habban, úgyhogy a "Kristall" hüttét a következőkben nagyívben elkerültük, ellenben rátaláltunk a 70-es pálya közepénél a Rudnigalm hüttére, ahol nagyon barátságosak voltak az alkalmazottak, mindig volt hely, isteni csapolt Stiegl sör 5.80-ért, finom bécsi szelet 15, helyi specialitás, tepsis sült krumpli, kolbásszal, bacon-el káposztával, ráütve egy tükör tojással 12 euro. Nagyon finom volt. Valahogy azt éreztük, hogy ez a hütte a magyarok törzshelye :)
Mint minden síterepen itt is voltak kedvenc pályáink, első nap a Garnitzen-i részen a 9-es pálya és a középső, center alatti részen az 50-51-es, illetve a további napokon az 1-es, 3- as 4-es pálya. A 4-esnek annyi hátránya volt, hogy a vége felé egy közúton kellett átmenni, volt rajta némi latyak, de a lécek védelme érdekében inkább lecsatoltunk arra kis időre.
Az 51-es pályát pedig edzés, vagy verseny miatt a 3. napra sajnos lezárták A centerből induló pályákon kicsit kevesebbet csúsztunk, mert ott mindig nagyobb volt a tömeg, sok embert, kezdőt, tanuló csoportokat kellett kerülgetni és a 3. napon, amikor már nem volt olyan hideg, az alsó részek jobban romlottak, jegesedtek, buckásodtak, mint máshol, ezért inkább a kevésbé zsúfolt pályákat kerestük.
Összességében teljesen azt kaptam Nassfeldtől amit vártam, nagyon jól éreztem magam, 3 nap alatt 200 km-t síeltem.
A 3 napos bérlet 195 euro-s ára is az ekkora pályrendszerekkel összehasonltva teljesen korrekt, úgyhogy szerintem nem utoljára fordultam meg itt.

2026.01.03-06 (szombat-hétfő) között síeltünk a családdal 3 napot Hochkaron és 1 napot Lackenhofban.
A Hochkar-on tavaly ilyenkor tapasztalt iszonyú tömeg a nagy sorok a felvonóknál, rengeteg ember a pályákon, emiatt sok ütközés és már dél körül szétsíelt pályák, szél miatt leállított felvonók kissé kérdésessé tette, az idei választást, de úgy voltunk vele, hogy adunk még egy esélyt, mert azért csak közel van, családi síterep, változatos pályák, a gyerekeket is el lehet együtt engedni, mert elöbb-utóbb úgyis összefutunk velük és az árai is megfizethetőek. Végül nem bizonyult rossz választásnak, bár ebben a tökéletes időjárás is erősen szerepet játszott. Az időjósok ugyan még két nappal az indulás elött (01.02.) is felhős hóeséses, szeles időt jósoltak, de az indulás napjára teljesen megváltozott az előrejelzés és már napos, szélcsendes hideg időt jövendőltek, ami végül be is jött és csak a 3. nap végére felhősödött be.
A bérleteket 3 nappal az indulás elött online vettük meg a felnött jegy így 153, a gyerek 91 euroba került. a helyszínen már 200 euro lett volna a felnött a dinamikus jegyárazás miatt. A 4. Lackenhof-i jegyet külön vettük meg szintén online, mert csak a 3. nap döntöttük el, hogy 4. nap síelünk-e és még így is olcsóbb volt a csak Lackenhofra érvényes jegy 1 napra, mintha Hockar-ra vettünk volna 4 napos bérletet 3 nappal elötte, ami ugye mindkét pályára érvényes.
Viszont a síterep is valószínüleg belátta, hogy kontraproduktív a több bevétel érdekében iszonyatos tömeget rászabadítani a pályákra és változtatott az üzletpolitikáján, ezért idénre korlátozták az eladott jegyek és bérletek számát, mert már a két ünnep között amikor vettem a jegyeket délelött már láttam a kiírást a weboldalon, hogy aznapra már csak Lackenhofba lehet napijegyet venni.
Ennek köszönhetően mindhárom nap teljesen elviselhető volt a sorbanállás hossza még a legfrekventáltabb időszakokban is, bár azért a pályák bizonyos szűkebb szakaszain többször nagy volt a népsűrűség, ezért most is voltak ütközések, balesetek, a mentők szinte meg sem álltak, de szerencsére helikopteres mentésre nem volt szükség a 3 nap alatt.
A pályák a hideg miatt nagyon jól tartották magukat, de szinte minden páyának volt egy-egy rövidebb, hosszabb szakasza ami nem bírta a terhelést és vagy iszonyúan buckásodott, vagy tükör jeges lett.
Továbbá egyes pályák fél oldalát minden nap lezárták síversenyek miatt, valamint furcsa, hogy a veszélyes pályakereszteződéseknél alig, vagy egyáltalán nincs háló és figyelmeztető tábla.
A piros 5-ös pálya meg érthetetlen okok miatt mindhárom napon le volt zárva, pedig pont ugyanolyan állapotban volt mint a nyitott társai, ennek örömére végig sokan csúsztak le rajta (mi is :) ) Az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy hiányzik kb. 30-40 cm természetes hó az egész síközpontból. Délutánra, a forgalmasabb pályákon itt-ott kibukkant a föld is, reggelre azonban mindig tisztességesen megcsinálták a pályákat. Egyébiránt k-balint 2025.02.25-i beszámolójában nagyon jól összefoglalta a pályarendszer, ezen belül a pályák előnyeit, hátrányait, ezekkel egyet is tudok érteni, de most több volt a pozitívum
A pozitív élmények mellett azonban ért egy kellemetlen is, amilyennel még nem találkoztam eddig. Történt ugyanis, hogy a 2. nap végén a Leckerman IV. felvonóba 15.57-kor nem tudni miért, de már nem engedtek beszállni, miközben a kiírás szerint a letzte fahrt 16.00 óra, kontroll fahrt 16.15, hiába mutogattuk az órán a pontos időt, csak széttárták a kezelők a karjukat, így gyalog kellett visszamászni a parkolóba. Pedig többen is voltunk, más apuka is kisgyerekkel, de a liftkezelők hajthatalanok voltak, de megyarázatot nem adtak.
A hüttékben az árak nem voltak elrugaszkodottak 15 euro volt egy felnött adag Wiener schnitzel, 9 a kinder schnitzel, 5 euro a csapolt kaiser sör 1.70 a kis skiwasser, 7.60 a gőzgombóc.
Összességében nem bántuk meg, hogy adtunk mág egy esélyt Hochkar-nak.

Múlt héten kedd-csütörtök 3 napot síeltünk Badkleinkirchemben. Gyönyörű időnk volt, szélcsend, verőfényes napsütés, a 3 nap alatt még egy felhő foszlányt sem láttunk az égen. Éjszaka kemény mínuszok (-14), reggelre teljesen kifagyott ratrakolt, hibátlan, hosszú, jó esésű kiváló minőségű pályák, amelyek az északi oldalon egész nap kitartottak, a déli napos oldalon délutánra azért már kicsit olvadtak, firnesedett a hó. A 3. napon Az Oswaldi rész alsó pályái és a 13-as átkötő már déltől felejtős volt. Ami még nagyon korrekt volt, az ár-érték arány. Március 8-tól szezonzárásig van egy akció, mely szerint, ha partner szálláson foglalunk, akkor 30 % kedvezményt adnak a 3 napos síbérletből + benne van az árban 4 óra wellness használat. A partner szállások választéka szerencsére elég bőséges mindenféle árfekvésben, de a keresés az oldalukon kicsit macerás. Így tehát napi 44 € volt a síbérlet 80 km (a 100-ból ennyi ment) szinte tökéletes pályára. És nagyon kellemes volt még a 4 óra termál fürdőzés is a pályák alatti Römerbad termál fürdőben, ami egyébként 31€ lenne. A pályákon és a felvonóknál semmi tömeg, sőt alig volt ember, volt hogy egy-egy pályán percekig egyedül csúsztam. Az északi pályák hosszabbak, a déliek rövidebbek, de kicsit változatosabbak. Szinte csak piros pályák vannak, de nem kell megijedni, ezek sok helyen kék besorolást kapnának. A feketének jelöltek is teljesen konszolidáltak. A felvonók nem túl újak és nem is túl gyorsak, egy két új lift az Oswaldi részen található, de akad egy-két nagyon retro kabin is. Az északi oldalon a kabinos lifttel a parkolóból 25 perc alatt lehet felérni a csúcsra (2055m), viszont egy 5.5 km-es remek csúszással lehet lejutni vissza a parkolóba, úgyhogy főleg délután már célszerűbb az ülő lifteket használni az északi oldalon Kedvenc pályáim az 1, 11, 16 és a 20-as voltak. A liftek 8.30-tól 16-ig járnak. A völgyben sajnos szinte már teljesen elolvadt a hó, de magasabb részeken még van bőven. A hütte árak osztrák átlag, a Kaiserburgban 17 euroért volt menü (főétel+desszert) sör 6, kávé 4 euroért. Egy napra már messze van kicsit Budapesttől, de 3 napra ideális választás.

Ma snowboard-os barátommal Csorba-tóra esett a választásunk a korábbi pozitív tapasztalatok miatt és jelentem szuper volt! A bérleteket már tegnapelött megvettük online a gopass kártyánkra, ez érvényes Tátralomnicra és Csorbára is, ezért lehet akár a sínap reggelén is terepet választani.
Két nappal előre megvéve 48€ volt az 1 napos jegy, de tegnap, vagy ma vásárolva már 53 lett volna a dinamikus jegyár képzés miatt. Mivel mára még melegebbet jósoltak mint tegnap amikor is Kubinban délutánra már igen csak olvadt és más alkalommal Tátralomnicon is ezt tapasztaltam plusz fokok esetén, így Csorbára mentünk. Bár kevesebb a pálya mint Lomnicon, itt azonban a pályák tökéletesek voltak és a délutáni +8 fok ellenére sem olvadtak meg drasztikusan, még az alsobb részeken sem és a hó is több volt. A nap második felére ugyan kicsit buckásodtak a pályák, de a hó minősége olyan maradt mint egy átlagos téli napon. Ezt azért biztos elősegítette, hogy éjszaka fagyott, így reggel tökéletesre ratrakolt kifagyott hibátlan minőségű aszfalt simaságú pályák fogadtak. Mindenesetre ez a Csorba-tó valami csoda, hihetelen, hogy a pályák még a tavaszi melegben sem firnesednek, nem lesznek latyakosak, vagy kristály cukor állagúak. És ezt már nem először tapasztalom itt. Valószínüleg a magassága (1380 az alja) és a fantasztikus mikroklímája miatt a hó, megtartja a szerkezetét és csak kicsit buckásodik, pedig volt síelő rajta szép számmal, de szerencsére 1-2 percnél hosszabb sor még a lenti négyes ülős felvonónál sem alakult ki délelött sem. Délutánra pedig szinte kiürült a terep. Mindenesetre reggel azért érdemes korán kiérni, mert 8.30-kor már indulnak a liftek és a pályát engedély nélkül csak síbusszal lehet megközelíteni a kocsit a lejebb lévő parkolók valamelyikében kell hagyni 10 euroért/nap. A síbusz aránylag sűrün jár kb. tíz percenként legalábbis reggel és záráskor. Az ne ijesszen meg senkit, hogy a buszmegálló tájékoztató tábláján reggel 8,30 az első feltüntetett indulási időpont, már 8 órakor és 8.10-kor is jött busz, így nyitásra kényelmesen fel lehet érni, bár a fenti buszmegállótól még egy jó kis séta vár az emelkedőn bemelegítés gyanánt, míg az ember feljut a felvonókig. Ma ment az összes lift es az összes pálya nyitva volt. Ez 8 km-t jelent. Egy tavaszias napon Csorba-tó az egyik legjobb választás a környéken.

Ma egy snowboard-os barátommal meglátogattuk Kubinska Hola síterepét. Budapestről valamivel kevesebb mint 4 óra volt az út. A bérletet előző nap online vettük meg így 35 €-ba került + 2 € kaució a kártyára. Helyszínen 38 € lett volna + a kaució. Mivel sajnos hirtelen kitört a tavasz, nagyon enyhe időt jósoltak, ez be is jött, a gyönyörű verőfényes napsütésben és szélcsendben du. már a csúcson is +7 fokot mutatott a hőmérő. Ennek ellenére a nem túl nagy magasságokba törő síterep (valamivel 1300 m fölött a teteje és 800 m körül az alja) délig jól tartotta magát csak délután kezdett olvadni és buckásodni. Tetszett a 2 db kellemes kb. 3 km hosszú piros pálya, amin nagyon jó tempóban, élvezeteseket lehetett csúszni. Sorállás nem volt a felvonóknál és a pályákon is eloszlott a szépszámú síelő. A hütték ára nem kirívó, pl. volt csapolt sör 3€-ért . A pályák mellett azért már elolvadt a hó és sajnos a leghosszabb 3a jelzésű kék erdei pálya sem üzemelt hóhiány miatt . A 13 km-ből így is ment 8 km és az összes felvonó. Egy napra teljesen jó választás volt. Negatívumként talán csak a sáros parkolót a kicsit lassú 4-es ülős lifteket és a főleg snowboardosoknak kicsit kényelmetlen tárcsás lifteket tudnám említeni. De a pozitívum bőven túlsúlyban volt.

Tegnap (03.20) egy napra kiugrottunk Chopokra egy kis tavaszi karistolásra. Az északi oldalra mentünk, mert bár kicsit messzebb van, de már sokszor belefutottam, hogy délen nem járt a csúcsra a lift (szél, vagy műszaki hiba, vagy akármi más miatt) és nem lehetett átjutni északra sílécen, csak kocsival körbe, ha nem akartunk egész nap dél alján bohóckodni. De vissza a tegnapihoz, nagyon jól sikerült a csúszás, gyönyörű napsütéses idő volt, semmi köd, szélcsend (érted! szélcsnd a Chopokon!). Fent tökéletes pályák lejebb már firnes, olvadt földes lepusztult tavaszi hófoltok, északon és délen is. A csúcsok és a csúcsfelvonók alja között érdemes síelni. Legjobb pálya tegnap a fekete 7-es volt tökéletes állapotban mardt végig, ill. valami csoda folytán a Biela putba levezető pálya (itt parkoltunk mert a Lucky már le van zárva a lift sem jár) is egész nap kitartott, teljesen jó állapotban maradt. A legszélső narancsárga kabinos melletti pályáról ez már nem mondható el és visszacsúszni se lehetett róla, mert nem járt az átkötő 4 üléses lift, a narancs kabin aljából vissza kellett sétálni Biela putba. Szerencsére nem nagy távolság. Az 1-es pálya is egész jól bírta, nap végére kezdett kicsit buckásodni, de már közel sem annyira mint 1-2 héttel korábban, mert itt is kopik és elég vékony már a hóréteg. A 11-es pálya nagyon jeges volt, a középső szakaszán jobb választás volt a pálya mellett csúszni, az alján pedig már alig van hó, barna sáros trutyi, jó nagy kikopott foltokkal, úgyhogy Zahradky-ba már nem érdemes lecsúszni. A déli oldalon is a felső pályák nagyon jók voltak, az alja már felejtős az olvadás miatt. Tömeg, sorállás nem volt sehol. Az 1 napos bérlet online 45€ volt, nekem megérte. Soha rosszabb napot Chpokon!

2024.01.03-05 (szerda-péntek) 3 napot síeltünk Hochkar-on. Először jártunk itt. Sajnos az időjárás nem volt a legtökéletesebb, volt minden, erős szél, eső, hóesés, napsütés. A bérleteket online érdemes megvenni, mert kb. 10-15%-al olcsóbb mint ha a pénztárban vennénk meg. Sőt minél hamarabb megveszed annál kedvezőbb az ár. A két felnőtt, két gyerek bérlet 418 euro volt online, 3 napra, január elsején megvásárolva. A weboldalon a vásárlás kicsi bonyolult elsőre, nem árt a türelem. Viszont a sikeres vásárlást követően, a pénztárban már nagyon egyszerű a dolog, az e-mail-ben kapott QR kódot bemutatva rögtön megkaptuk a névre szóló plasztik kártyákat, két euro kaució fejében. A kártyát amúgy meg is tarthatjuk, mert később az ember, arra töltheti fel az online síbérletét (mint a GOPASS-nál), vagy vissza is válthatja az autómatában a síelés végén. A bérlet érvényes Lackenhof-ra is, de az most kimaradt, mert nagyon kevés pálya volt nyitva.
Első nap: Reggel fél 9 körül értünk fel a szerpentínen a parkolóba, átöltöztünk és gyorsan kiváltottuk a bérleteket. Még nem volt 9 óra, amikor is hivatalosan indulnak a felvonók, de már engedték az embereket beszállni, a Leckerplan és a Draxlerlock 4-es ülős liftbe is. Már reggel sem volt gyenge a szél + lent eső, fent pedig hó esett. A Hasing felvonó tetején, pedig markáns köd és szélvihar fogadta a bátrakat, akik felmerészkedtek. A kettes ülős és a 4-es bubis (Hochkarbahn) már reggel sem indult el, de mivel a szél sajnos tovább erősödött, a nap folyamán többször leállították a felvonókat, volt két óra 10 és dél között, hogy csak a Draxlerlock lift ment, így az összes pályán lévő síelő ezzel próbált feljutni, ami komoly sorállást eredményezett. Délutánra szerencsére megszűnt a csapadék, mérséklődött a szél és a nap végére még a nap is kisütött. Szerencsére ahogy konszolidálódott a szél helyzet elindították az összes felvonót. Bár a Hochkarbahn-t fél 3 körül megint leálították, de a kettes ülőssel fel lehetett jutni a csúcsra.
A pályákról: Van mindenféle nehézségű, jó esésű, tempós piros, nagyon jó fekete, kellemes kék, de sajnos rövidek (legalábbis nekem). Van természetes hó is bőven, így a pályák mellett off piste is csúszkálhatnak a free riderek. Bár első nap nem voltak sokan, de délutánra a népszerűbb pályák eléggé elhasználódnak, mivel a hőmérséklet is a plusz fokok irányába mozdult, az alsóbb részen kicsit olvadtak is és masszívan összetúrt, buckássá váltak, némelyik részük, ahol pl. a parkolókba lehet visszajutni kezdők számára igazi tortúrával ért fel, közben a jobb sízők türelmetlenül próbálták kerülgetni, a földön fetrengő, vagy épp a buckák közt túlélni próbáló kezdőket. Összességében egy jót tudott síelni a család minden tagja az első napon.
Második nap: Reggel és délelőtt megint hóesés és még erősebb szél fogadott mint előző nap, már a weboldalon is jelezték előre, hogy az erős szél miatt korlátozottan fognak járni a felvonók. A kettes ülős és a Hochkarbahn egész nap nem is ment, és a többi felvonót is meg-meg állították időszakosan. Az viszont rejtély volt, hogy a csákányos miért nem járt, annak nem árt a szél...De mivel a délelőtti felhős időt délután verőfényes napsütés váltotta és megint mérséklődött kicsit a szél és szerintem többeket elriasztott a weboldalon a szél miatti figyelmeztetés, még sokan sem voltak, a frekventált helyek kivételével a pályák is egész nap jól tartották magukat, így ismét egy nagyon jó kis sínapot hoztunk össze.
Harmadik nap: Armageddon
Ezen a napon végre tökéletes síidő várt, enyhe szél, mínusz egy-két fok, napsütés, csakhát iszonyú tömeg! Rengeteg kezdő, tanuló, millió síiskola, verseny csapat stb. Ugyan ment minden felvonó, de mindegyiknél sorállás, tülekedés, a jó pályák fél oldala lezárva vagy amatőr síverseny, vagy edzés, vagy még ki tudja mi miatt. A síiskolások végeláthatatlanul kígyóztak a pályán kikerülhetetlenül az egész pálya szélességét elfoglalva lefelé. Délutánra egy-két kivételtől eltekintve a pályák iszonyatosan elhasználódtak és az csak rontott a helyzeten, hogy rengeteg sítudással nem rendelkező síelő volt a pályákon, akik nem igazán foglalkoztak azzal, hogy az adott pálya teljesen meghaladja a képességüket + rengeteg gyerek és önjelölt kamikáze súlyosbította a helyzetet. Nem egy ütközést láttunk, és engem is sikeresen elsodort egy barom osztrák, aki nem épp a sítudásának megfelelően vágtatott lefelé iszonyatos sebességgel, de szerencsére nem sérültem meg. Nem mindenkinek volt ilyen szerencséje, nem beszélve a pályák kereszteződéseiről, ill. ahol a pályák összecsúsznak, alig láthatóak jelzések figyelmeztetések, nincs háló, van ahol egymással szemben csúsznak a két különböző pályáról érkező síelők. Életveszélyes! Tavaly itt ütöttek el egy barátomat, úgy, hogy eltört a válla. És amikor ennyi embert engednek a pályára a balesetveszély csak fokozódik! Most is egész nap le-föl járt a mentős motoros szán. És ez még csak péntek volt, mi lehet itt szombat-vasárnap? Végül is miután próbáltuk kerülni azokat a pályákat, ahol a legnagyobb volt a tömeg, egész jót tudtunk síelni, de azért ez eléggé korlátozta a lehetőségeket és a sorbanállás is azért elég bosszantó egy osztrák síterepen.
Egyébként rengeteg honfitársunkkal is találkozhatunk itt, elég népszerű a közelsége okán a magyarok körében. A hütte árak elfogadhatóak, 10,5 € egy pizza, 10,9 egy bolognai spagetti 3€ egy skiwasser, 5 € egy sör a Hasing felvonó beszállójánál lévő hüttében.
Összességében kicsit felemás érzésekkel tértem haza. Alapvetően tetszett, mert egy nagyon jó kis családi síterep, ahol a jól síelő gyerekeket már simán el lehet engedni, mert nem tévednek el és időről időre úgyis összefutunk a pályán, vagy látom őket a felvonóból, nekik a pályák hossza is megfelelt, biztonságos a pálya melletti síelés, logikus a pályák és a felvonók elrendezése, szinte mindenhonnan át lehet csúszni mindenhová, mondjuk azt azért megoldhatnák valahogy, hogy a Hasing lift melleti nagy hüttéből felvonózás nélkül oda lehetne csúszni a központi nagy parkolóba. A terep a magassága miatt elég hóbiztos és végül is a család minden tagja megtalálta a neki tetsző pályát. De! Ha idővel nem fogják korlátozni a pályarendszeren a síelők számát és csak a bevételre mennek, nem figyelve, hogy élvezhető és biztonságos maradjon a síelés és ne legyen ennyire túlzsúfolt és balesetveszélyes, akkor nem sűrűn fogok ide látogatni a családdal.

11.22 - 24. között 3 napot síeltünk Mölltall-on. Azért esett rá a választás és nem mondjuk a kicsit közelebbi Kaprunra, mivel a társaság egy részének Gopass szezon bérlete van ami a Chopok és több lengyel síterep mellett ide is érvényes és jelenleg ez a terep van csak nyitva a Gopass kinálatából.
Szállásunk a flattach-i Haus Monika apartmanban volt. Korrekt áron, egy jól felszerelt konyhával, kényelmes ágyakkal.
Első napon sajnos az időjárás nem fogadott kegyeibe, de ezt az előrejelzésekből tudtuk is, köd, felhő és erős szél fogadott. Sajnos nem is ment csak a 9-es pálya, de ezt is tudtuk, mert a sielok.hu-ról is elérhető Mölltall weboldal interaktív térképe pontosan jelzi a nyitva tartó lifteket és pályákat. A 9-es tetejét a gleccservasút végállomásától induló kabinossal lehet elérni. Bár nem volt tömeg, de amikor kicsit tisztult az idő, a kabinosnál összetorlódtak a sítársak s kellett pár percet várni a feljutásra. Ráadásul tele volt a hegy szlovák, horvát és ki tudja még milyen nemztiségű versenyző csemetékkel akik gátlástalanul, mindenkin átgázolva, tolakodva törtettek előre, hogy mihamarabb feljussanak.
Bár nem túl változatos, de élvezhető volt a pálya, ami ugyan kék besorolású, de a vége előtt van egy komolyabb letörés, ami délutánra eléggé jeges, buckás lett, próbára téve a kezdők képességeit. De összességében bemelegítő napnak a szezon elején tökéletes volt. Bár a weboldalon 4000 méternek tüntetik fel a pálya hosszát, valójában (GPS-el mérve) csak 3000 méter, így is összejött a napi 45 km.
Második nap tökéletes idő várt, verőfényes napsütés, gyenge szél -3, -5 fok még 3000-n is. Szerencsére elindítottak a kabinon kívül még 3 ülős felvonót, így a csúcsra is fel lehetett jutni, nyitva volt a 13 fekete és a 14-es piros pálya is, meg a Panorama lift is ment és így 5 pályával több volt síelhető az előző naphoz képest. A remek, tökéletesre ratrakolt természetes havas pályák és a bőséges hó a pályákon kívűl mindenkinek élvezetes szórakozást nyújtottak. Többen voltak mint előző nap, ez már reggel a parkolóban megmutatkozott, mert csak messzebb találtunk helyet és a gleccservasútnál is csak a második vonattal jutottunk fel. De így, hogy több felvonó ment a pályán eloszlott a tömeg, volt hogy teljesen üres pályán csúszhattam és a kabinos aljába is csak ritkábban kellett lecsúszni, de ott azért délelőtt időnként kicsit kellett várni, délután viszont már sehol sem. Egy kiváló nap végén kellemesen elfáradva "metróztunk" le a parkolóba, majdnem 60 pálykilométert csúszva, több mint 10 ezer méter szintet teljesítve.
Harmadik napra du. 1-től havazást ígértek, de reggel még az előző napihoz hasonló napos, nem túl hideg idő várt, kicsit erősebb széllökésekkel. Ezért is volt számunkra érthetetlen, hogy délelőtt miért csak a kabinos lift és a 9-es pálya ment. Majd amikor romlani kezdett az idő és erősödött a szél akkor nyitották meg a Panorama liftet és a csúcsra vivő bubis 6-os ülőst. Aztán az előre jelzetthez képest egy óra csúszással megérkezett a havazás is, de mivel a csúcsról induló pálya ma még élvezetesebb volt mint tegnap és az előrejelzetthez képest sokkal jobb idő volt, ez megmentette a napot és jó szájízzel búcsúztuk a Mölltal-tól.
Soha rosszabb szezon kezdést!

A roglai csoda. Akár ez is lehetne a bejegyzésem címe.
Az elmúlt 2 napon Roglán síeltünk családommal és barátainkkal.
Első nap:
A szállásunk Loce településen volt a hegy lábánál és éjfélkor még +7 fokot mutatott a hőmérő, reggel +9 fokra ébredtünk, így kétkedve indultunk fel a hegyre, hogy lesz-e itt síelés, van-e értelme felmenni.
A hegy teteje ködbe burkolózott, amit amúgy nem szeretünk síelés közben, de most jót tett nekünk a köd, mert felérve a pályákhoz már „csak” +2 fokot mutatott az autó hőmérője. Sajnos az előző nap még nyitottnak jelzett hátsó (11, 12) pályákat időközben lezárták, így csak a középső rész ment, de nagyon korrekt módon a napi jegyek árát csökkentették a felnőttet 5 euroval 39-ről 34-re a gyereket 23-ról 20-ra. Az árcsökkentés az órás jegyekre is vonatkozott.
A pályákra érve nem hittünk a szemünknek! Az enyhe idő ellenére tökéletes pályák fogadtak.
Rogla minden tudásszintnek kínál megfelelő pályákat, az egyetlen hátránya, hogy a pályák rövidek így sokat kell felvonózni. Jelen esetben az 1 db 4-es ülős mellett csak csákányosokkal lehetett feljutni a pályák tetejére. Hamar bejártunk minden pályát. Délelőtt a kedvencünk a 7-es, 8 -as pálya volt itt csúsztuk a legtöbbet, de pörögtünk a 3-as, 4-es, 6-os pályákon is. Az ülőssel csak egyszer-egyszer mentünk fel, mert a mellette lévő 9-es pálya a letörésnél elég hamar összebuckásodott és mivel először mindenkinek, kezdőnek haladónak azon kell lejönnije érdekes jelenetek játszódtak le. Tömeg, eső kelő kezdők, közöttük száguldozó profi sízők és nem annyira profik de bátrak. A felvonón ülve láttunk olyan pillanatot amikor a letörés úgy nézett ki mintha géppuskával sorozták volna le mindenki feküdt. Na ebből nem kértünk. Ettől az egy pályától eltekintve az összes többi pálya tartotta magát és csak késő délutánra kezdett kicsit olvadni és buckásodni amikor már a nap is kisütött. Dél körül meglátogattuk a parkolóknál lévő fenti hüttét. Az ételek nagyon finomak az árak teljesen korrektek voltak. A teljesség igénye nélkül: pizza 10.9, gombaleves 5.8, helyi specialitás bőséges húsos leves+kenyér 9, forralt bor 3, capuccino 2.8, hot-dog 5 euro.
Ebéd után újra irány a pálya. Nem voltak kevesen, de sorok a felvonóknál sehol sem alakultak ki. A pályákon is eloszlott a tömeg. Sok honfitársunkkal is találkoztunk. Sajnos az egyik kedvencünket a 7-es pályát délután lezárták síelő palánták edzése miatt.
Mindent egybe vetve, az időjárási anomália ellenére hibátlan sínapot zártunk, kellemesen elfáradtunk. A sok csákányozást azért estére megérzi az ember a vádlijában.
Második nap:
Reggel szállásnál a szokásos +9 fok. Mi azonban az előző napi tapasztalatokkal felvértezve magabiztosan indultunk felfelé. Csakhogy egyre közeledve a csúcshoz csak nem akart csökkenni a hőmérséklet. Szép tiszta idő volt egy kissé feltámadt a szél, Végül felérve +6 fok várt minket. Újra kicsit aggódni kezdtünk…
Nem tudom hogyan, de míg a 200 méterrel alacsonyabb Mariborban szinte az összes hó elolvadt, itt Roglán tartja magát a hó, sőt annak ellenére, hogy a hegy lábánál éjszaka is vastag plusszok voltak fent a hegyen reggelre szépen kifagyott keményre ratrakolt tökéletes pályák fogadtak a reggeli +6 fok ellenére. Ráadásul a 9-es pálya közepét leszámítva kora délutánig tartották magukat végig remek síélményt nyújtva. A jegyek „természetesen” ismét kedvezményesek voltak.
Bár a körülmények még ijesztőbbek voltak mint előző napon ismét nagyon élveztük a napot. Nekem személy szerint most a 3-as pálya volt kedvenc.
A gyerekek is nagyon jól érezték itt magukat. Ez egy korrekt, igazi kis családi síterep ami ráadásul a csodával határos módon dacol az időjárási viszontagságokkal. Érdemes kipróbálni.

Az elmúlt 3 napot családilag Szlovéniában, azon belül Mariborban és Roglán töltöttük síelés céljából. A januári tavasz sem rettentett el minket.
Első napra - igazából fél napra - Maribort választottuk. Az előrejelzés nem sok jóval kecsegtetett de mivel 20 km pályát jelöltek nyitottnak gondoltuk fél napot el leszünk. Reggel fél 8-kor indultunk Budapestről, fél 12-re már az Areh csúcs parkolójában voltunk. Kellemes +5 fok fogadott. Jelentem sítársak Maribor elesett. Szinte teljesen elolvadt a hó csak néhány pályán van az is barna foltokkal tarkítva. A bérlet vásárlásnál megtudtuk hogy egyetlen összekötő pálya sem megy így csak síbusszal lehet a pályák között közlekedni. Ez Bolfenk - Areh viszonylatában elég megszokott de hogy a Pisker pályákat is csak busszal lehet Arehről megközelíteni, na ilyet most tapasztaltam először. Mivel ott parkoltunk a Ruska csákányos melletti pályán csúsztunk néhányat. Meglepő módon az enyhe idő ellenére a pálya nagyon jó állapotban volt. Nem volt buckás s bár a hó felső rétege kicsit lágy volt de nem kása vagy latyak, így jól tartotta a léc élét és tempósan lehetett csúszni rajta. Ezután átbuszoztunk a Pisker pályára. A buszos összeköttetés kicsit esetleges nincs igazán buszmegálló így csak abból gondolható hogy hol fog megállni a busz, hogy hol van kisebb-nagyobb csortosulás. A pénztártól nem messze egy fára ki van rajzszögezve egy kvázi menetrend, hogy órakor, 15-kor, 30-kor, ill. 45-kor jön a busz. Valójában ennek nem sok köze van valósághoz, jön amikor jön. Mi pl. 35-kor szálltuk fel rá. A Pisker pályákra is igaz amit a Ruskáról írtam bár itt már azért jócskán akadt föld folt de nagyon jól lehetett rajta síelni és a 6-os ülős gyorsan és kényelmesen repít fel. A végére azért a nagy letörés már buckásodott. Viszont nagyon jól tartotta magát a felső kis tányéros melletti kék pálya szinte senki nem volt rajta, a gyerekekkel azon versenyeztünk nagyokat. Két órát pörögtünk itt megállás nélkül. Közben az eső is szitálni kezdett. Fél 4-kor visszasétáltunk oda ahol a busz nagyjából letett, mert nem szerettük volna az óra 45-ös buszt elszalasztani mert 3.45 után már csak 1 óra múlva jön egy busz Bolfenk felöl. Most kb. 40-kor jött meg a busz és visszamentünk a Ruskára ahol még belefért két csúszás a csákány mellett. Bemelegítésnek nem volt rossz de ár-érték arányban nem érte meg. 82 euroért síeltünk (2 felnőtt, 2 gyerek) fél napot egy kb. Mátraszentistvánnyi pályán. A jegyárból kedvezményt nem adtak (nemúgy mint Roglán de erről majd a saját topikjában) nembeszélve arról hogy nemhogy 20, de még 10 km pálya sem volt nyitva. A bolfenki rész teljesen leolvadt és Areh és Zigart is pocsékul áll. Sajnos jelenleg az infrastruktúra is az ős szlovák időket idézi . Aki most tervezi hogy ide látogat ne tegye amíg nem jön egy markáns hidegfront és egy kiadós hóesés. Ha valaki Szlovéniában akar síelni irány Rogla!

Előző nap úgy zártam a beszámolómat hogy "holnap irány Lachtal", de végül a 3. napon is Kreischbergen kötöttünk ki. Reggel Lachtal weboldalát böngészve azt láttam hogy a 26 km pályából mindössze 12 km van nyitva a webkamera képén pedig markáns köd ábrázolódott. Mivel a kreischbergi webkamerán nem volt köd és mára ígérték az 1-es fekete pálya megnyitását a fiúkkal egyhangúlag Kreischberg mellett döntöttünk. Az időjárás előrejelzés egész napra havazást ígért s bár éjszaka el is érte a térsget egy enyhe légtömeget szállító mediterrán ciklon, de délelőtt szerencsénkre kicsit felhős, de száraz időben síelhettünk. A levegő viszont nagyon megenyhült az előző naphoz képest, már 10 órakor +5 fok volt a 10-es ülős tetejénél. Ez azért a pályákra is kihatással volt, sokkal puhább volt a felső hóréteg és lassította is a lécet rendesen az alacsonyabban fekvő pályákon. De a magasabban fekvő rozenkrantz-i és érdekes módon a legalacsonyabbra menő 1-es fekete minőségét (kb. 13 óráig) nem befolyásolta. Aropó 1-es pálya: Na ez a fekete pálya viszont megérte a várakozást és beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Fantasztikus volt délelőtt, nem hiába dolgoztak rajta a síterep munkatársai olyan sokáig. Remek kemény alap, nagyon acélosra tömörített műhó, szépen kifagyva, tökéletesre ratrakolva. 13 óráig nem is fogott ki rajta a +5 fok sem, Róttuk is boldogan minden csúcsról megállás nálkül az 5 km hosszú köröket ebédig. A 10-es ülős tetejénél még egy ingyenes Head síléc és síbakancs tesztbe is belefutottunk. Délutánra viszont beteljesült az időjárás előrejelzés, megérkezett az ígért havazás, köddel párosulva, így a rozenkranz-i rész számunkra elesett. Szerencsére a kedvencek, a 15-ös, a 18-as, 7-es végig tökéletesen síelhetőek maradtak jó látási viszonyokkal. A nap zárásaként a fekete 1-es sem romlott jelentősen. Kicsit ugyan felpuhult a teteje, de abszolút nem lett buckás. Gondolom azért ma még nem volt rajta akkora forgalom, így kitartott a minősége nap végéig. Ma - az időjárás miatt is - az ebéden kívűl volt egy plusz hüttelátogatás. Gyerekeknek forró csoki 4,5/ db, apának egy pofa sör 5 euro.
Végeredményben nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat hiszen álomszerű napokat abszolváltunk s bár a 3. napon a végére az időjárás kicsit kellemetlenkedett, de mindhárom napon bőven megvolt az 50 pálya kilométer a szinte csak szuperltívuszokban dícsérhető pályákon. Soha rosszabb síélményt senkinek!

December 14-15-én síeltünk Kreischbergen a "legmagyarabb" osztrák síterepen. Azért erre a terepre esett a választásom, mert Magyarországhoz a legközelebb eső 40+ kilométeres osztrák síterep, jól megközelíthető, valamint elő- és utószezonban a 15 évnél fiatalabb gyerekek ingyen síelhetnek egy felnőtt kíséretében, ha az legalább két napos bérletet vesz. Ráadásul a bérlet Lachtalra is érvényes. Ez nekem egy 14 és egy 10 éves gyerek esetében 140 euro spórólás volt.
Az időpont kiválasztásánál pedig az időjárás előre jelzés adott támpontot.
Szerencsére a sógorok meteorológusai jól dolgoztak. Mindkét napon az előrejelzettnek megfelelően napos, szélcsendes, -2 és -5 fok közötti ideális, sőt inkább csodálatos síidőben volt részünk, ami gyerekek esetében nem mellékes szempont.
A 42 km pályából 37 nyitva volt, szinte csak a völgybe vezető feketének az alsó szakaszát nem lehetett használni.
A pályák tökéletes állapotban voltak mindkét napon. A némi természetes hóval keveredő tecnikai hó, jól letömörítve, reggelre szépen kifagyva végig ratrakolva nagyon jól fogták a léceket, nagyon tempósan, élvezetesen lehetett síelni és az elenyésző számú vendég délutánra sem rontotta érdemben a pályák minőségét. Rejtélyes oknál fogva 3-as pálya melletti "I" és "H" jelű csákányos liftek közül csak a H ment és az is csak az egyik nap. A Rozenkrantzhöhére felmenő rozoga kétüléses lift továbbra is a síterep Achilles sarka, lassú kényelmetlen, de most legalább a fák közül kiérve az oly sokszor gyakori, kellemetlen hideg szél nem keserítette az életünket. Nagyon elkéne már ide min. egy 4 üléses bubis lift. A levezető pályák szintén fenomenálisak voltak. December lévén a nap alacsonyan jár így a rozenkranz-i rész pályáinak alsó- középső részei egész nap árnyékban vannak, ami a látást nem, de a pályák minőségét nagyban segíti, még délután is hibátlan pályákon karcohattuk az íveket.
A 10-es ülős tetejénél lévő hütte önkiszolgáló étterme még magyar mércével mérve is megfizethető kategoria. Egy adag Wiener Schnitzel (két méretes hús, nagy sültkrumpli, ketchup) 14,2 euro volt, de ezzel a két gyerek jól lakott. Jellemzően a személyzet és a vendégek nagy része is magyar.
A liftben felfelé utazva egy kedves magyar síoktató hölggyel beszélgetésbe elegyedve megtudtam, hogy a síoktatás árai idén jelentősen megugrottak a korábbiakhoz képest, jelenleg egy óra magán oktatás 32 euro.
Összességében két remek napot töltöttünk itt. A gyerekkedvezménynek köszönhetően családoknak ár-érték arányban a legjobb síterep, elérhető távolságban. Holnap pedig irány Lachtal!

22.03.12-19. között voltunk egy hetet Huez-ben a Travelex szervezésében. Bár Aurisban jobb szállást választhattunk volna, jakuzzival, szaunával, pont az elszigeteltsége miatt nem azt, hanem Huezben a jóval puritánabb Ecrin apartmanházat választottuk. A Travelexxel szerzett korábbi jó tapasztalatok, sajnos most megváltoztak. Mivel Briancon-ban, Aurisban és Huezben lakó sítársak is voltak a buszon, a jó útviszonyok ellenére is több mint 20 óra volt az út, annak ellenére, hogy a szokásoktól eltérően Brianconban nem álltunk meg vásárolni, se oda- se visszafelé, csak az ott le- ill. felszállók miatt egy rövid időre az út szélén. De ami főleg megdobta a menetidőt, a két eltévedés és, hogy előbb elvittük az Aurisban lakókat (szerpentín háromnegyed óra fel - fél óra le), majd csak utána mentünk Huez-be (szerpentín fél óra fel).
A buszsofőrők sajnos nem nagyon kommunikáltak az utasokkal, pl. a megállásoknál nem mondták be, mikor tervezik a tovább indulást és induláskor sem árulták el mikor tervezik a következő megállót. A másik probléma a szervezéssel, hogy mivel két egymástól közúton elég távol eső két településen voltak a síelők, minket Huezből nem vittek át Les 2-be (bár a programok közt szerepelt), csak az Aurisban lakókat. Hét közben megpróbáltunk magán úton átjutni Les 2-be Huezből, de a két síterep közötti buszjárat szünetelt sofőr hiány miatt.
A korábbi hozzászolásokat olvasva látom van a síterepnek egy jelentős rajongó tábora - közéjük tartozik barátom is, aki elcsábított ide és már hatodszor volt itt - na én nem leszek ennek a terepnek sem a fan-ja, mint ahogy Les 2-t sem zártam a szívembe. Bár mindkét esetben az időjárás meghatározó tényező volt, Les 2-n pl. hóhiány, itt pedig a meleg front, a felhős idő és az egész heti olvadás, még 2800-n is, sőt az éjszakai fagyok hiánya miatt, már reggel is kásás tavaszi hó várt, ami miatt a pályákat sem igazán tudták megcsinálni és akkor mág a sivatagi sárga homokos esőről meg nem is beszélve.
De az időjárás olyan amilyen, ezért inkább (természetesen szubjektíven) az időtől független észrevételeket szeretnék megosztani.
Én személy szerint jobban szeretem azokat a terepeket, ahol több az ülős/húzós lift, mint a kabinos. Bár a kabinosok gyorsabbak és rossz időben főleg magasabbra kényelmesebbek, mégis én jobban kedvelem, ha nem kell állandóan le fől csatolni, a vizes, havas lécet kézben cipelni, rámpákon, lépcsőkőn sorban állva, vagy az oda-vissza közlekedő "villamosokra" várva, aminek még az is a hátránya, hogy ugyan egyszerre sok embert visz fel, de azt mind egyszerre szabadítja a pályára és nem egyszer csak egy szűk pálya vezet lefelé...
Egyszóval folyamatosan nagy a tömeg a pályákon, délutánra szét van síelve az összes jobb pálya. Sok a kabin és a kábel autó, aminél mindig le-föl kell csatolni, lépcsőzni, vagy rámpán gyalogolni, sorban állni.
Nekem franciában Briancon és Vars-Risoul jobban tetszett. Még Isolát is szeretem, de az azért elég kicsi ezekhez képest.
De visszatérve Huez-re, biztosan jobb időben jobban eloszlik a tömeg, de mivel most az 1800 m alatti legjobb pályák, az olvadás miatt használhatatlanok voltak oda nem ment senki, csak kényszerűségből, amikor haza akart menni, mondjuk Oz-ba, ezért valószínüleg, az összes síelő valamelyik felső pályát választotta. Hiába gyorsabbak a kabinos felvonók, egy fél napot próbaképp csak ülős lifteken mentem és több km jött össze, mint amikor kabinoztam és hosszabb pályákon csúsztam.
Annak ellenére, hogy a pályák besorolása tényleg ad-hoc jellegű, azért a sarenne tényleg fekete, szűk, meredek szakaszokkal, délutánra térdig érő buckákkal és minden napszakban tömeggel. Kevésbé biztos síttudással max. délig ajánlott. A már előttem említett La Fare fekete mivolta ellenére tényleg kellemes piros, csak most olvadt, de legalább nem volt rajta senki.
Nekem az egyik kedvenc csúszásom a kábel villamos tetejétől (2800) egy végtében a Marmottes 1 aljáig.
Pozitívum, hogy a legtöbb felvonó így márciusban 16.45-ig jár, jó kis bulik vannak a Marmottes 1 tetejénél lévő hüttében, de sajnos csak 17 óráig. Ráadásul semmilyen italt nem lehet bevinni, átnézik a hátizsákokat, zsebeket, még a kulacsból is kiöntetik azt a pár kortyot ami megmaradt esetleg. Az árak nem olcsók kaják 17-18 eurotól indulnak ez pl. egy hambi ára, sör 8-10, kávé 2.5-5 euro hüttéje válogatja.
A 2,5 euros igazi olasz eszpresszó, 2700-on a DMC 2 kiszállójánál volt abszolválható.
Zárásként: én nem szeretnék senkit lebeszélni erről a terepről, fedezze fel mindenki saját maga ezt a síterepet is, de én nem leszek sűrűn vendég errefelé az bizonyos.

Ma 1 napot Hirschenkogelen síeltünk. Reggel fél 6-kor indultunk Budapestről és 9 órára oda is értünk. A határon az M1-esen, csak egy pillanatra állítottak meg az osztrák határőrök, hogy rápillantsanak a telefonon bemutatott Grüne pass-ra. A QR kódot nem scennelték be.
Az időjárás előrejelzés felhős időt mutatott, de szerencsére tévedett, gyönyörű napsütés fogadott, mínusz 1 fok. Csak néhány felhőfoszlány úszkált az égen és néha a hegyre is le-le szállt. A környező völgyekben masszívabb felhők voltak, ez a hegyről gyönyörű látványt nyújtott, de a síélményt nem befolyásolta.
Nem volt tömeg, a parkolóban is aránylag közel sikerült helyet találni a kabinoshoz. A pénztárban a bérlet vásárláskor, megint csak egy pillantást vetettek a telefonon letöltött Grüne Passra. Itt sem scennelték be a QR-t. A kabinos felvonónál viszont nagyon szigorúan vették a maszk használatot. A 4-es ülősnél viszont már a kutya sem foglalkozott vele. Bár a kiírás szerint csak FFP-2-es maszk az engedélyezett, de ezt nem vették szigorúan, bármilyen arcot takaró megoldást elfogadtak.
A pályák reggel tökéletes állapotban fogadták a síelőket, szépen kifagyott, keményre ratrakolt, de nem jeges műhavas felülettel.
Kora délutánig remekül tartották is magukat, csak utána kezdtek buckásodni. Kivétel csak a fekete pálya volt, ami full kemény, jeges volt, fagyott göröngyökön pattogott a léc. A liftek tetején lévő Lichtensteinhaus nevü hüttében, akkora volt a sor, hogy nem volt kedvünk kivárni, de nem szóltak, hogy a teraszon elfogyasztottuk a hazait. A középső piros pálya felénél az Enzián hüttében viszont nem kellett várni és finom volt a forraltbor, a kávé és a túrós rétes.
Szinte megállás nélkül róttuk a köröket. A 4-es ülősnél soha nem kellett várni, a kabinosnál a szánkózók miatt néha kialakult egy kis sor, de soha nem kellett 1-2 percnél többet várakozni.
Du. 2 óra után viszont a a kabinos valami műszaki hiba okán bő 20 percre megállt. Mi kiállva a sorból átkutyagoltunk a 4-es ülőshöz, ahol még ekkor sem kellett várakozni és addig a mellette lévő két piros pályán csúszkáltunk, míg el nem indult újra a kabin. Ekkortól már ott sem kellett sorban állni.
Én most jártam először itt, de nagyon megkedveltem a helyet. A táj gyönyörű, a pályák zömében élvezetes jó kis pirosak, bár nem hosszúak, de azért megmozgatják a combizmokat. Kellemes fáradságot érez az ember a nap végén. Honfitársaink is kedvelik, ahogy a sok magyar szóból hallatszott. És Sthuleckel is felveszi a versenyt szerintem. Ár-érték arányban mindenképp.
Elöször jártam itt, de nem utoljára.

12.21-én kedden 4 napos sítúránk utolsó napján Krvavecból hazafelé Roglát kerestük fel. Már a szerpentinen felfelé látszott, hogy fent kissé ködös lesz az idő és az autó hőmérő -5 fokot mutatott. Felérve ez -7-ig süllyedt. A parkolóban a pénztártól kicsit távolabb álltunk meg az autóval, hogy a kocsihoz bármikor könnyen vissza lehessen csúszni. A jegyvásárlásnál kérték az EU-s covid igazolást és a személyi igazolványokat is. Mivel a felhők kissé magasabbra húzódtak, a látási viszonyok jók voltak a pályán, viszont kellemetlen nedves hideg idő volt. A pályák nagy része nyitva volt, a hátsó 4-es ülősnél viszont csak a 11-es pálya ment, de azt is folyamatosan hóágyúzták, ami nem volt kellemes. A pályák egész nap jól tartották magukat, kicsit kemény, vékony műhó, helyenként, jeges foltokkal, itt ott kibukkanó földdel. Nekem legjobban a 7-es pálya jött be. Tömeg nem volt, sorban a nap folyamán sehol nem kellett állni. Nem egy nagy síterep, nem túl hosszú, de kellemes, jó esésü erdei, kék-piros pályákkal és a terep logikusan van kialakítva. Két a célnak megfelelő, de nem túl gyors 4-es ülős mellett csákányosok juttatnak fel a pályák tetejére. Miután, mint Mátraszentistvánon, itt is a felvonók tetejénél vannak a parkolók kialakítva, így nem érdemes lemaradni az utolsó felvonóról, ami 4-ig visz utasokat. Nem bántuk volna, ha az időjárás kicsit barátságosabb, de így sem panaszkodhatunk jó kis csúszás volt. Ha minden pálya megy egy napra Rogla remek választás.

Hétfőn is Krvavecen síeltünk. Mivel már megvolt a bérletünk, sorba nem kellett állni a pénztárnál, mint vasárnap, amikor is bő 20 perc volt a bérlethez jutás, bár most a sor is elenyésző volt. Parkolni is közel tudtunk a felvonóhoz, és már látszott, hogy a hétvégéhez képest jóval kevesebben lesznek. A kabinos aljában most kérték az EU-s covid igazolást. Felérve azt láttuk, hogy csak a 6-os ülős jár az alacsonyabbik csúcsra, meg még a rövid 4-es ülős ment, így 1 óra elteltével csak sikerült sorállást generálni. 11 óra után aztán csak elindult a kettes ülős is az alacsonyabb csúcsra, ahová a 6-os is visz és a sorállás így varázsütésre megszünt. A magasabb csúcsra menő kettes, sajnos egész nap nem ment, pedig szél sem volt, mint tegnap.
Ennek ellenére ez a nap mind sport-, mind élvezeti értékben jóval fantasztikusabb volt, mint a vasárnap. Az idő tökéletes volt, napsütés, mínusz egy-két fok, szél nélkül. A pályák végig tökéletesek maradtak, pörögtünk is rendesen. Bár kicsit egyhangúak igazán nincs túl nagy különbség köztük, sötét kék- pirosas, jó esésű pályák, nem buckásak, jól lehet rajtuk csapatni, viszont nem túl hosszúak, így azzal szórakoztattuk magunkat, hogy célul tűztük ki, hogy nap végére meglesz a 10 km leküzdött szintkülömbség. Végül összejött 12 km szint és 60 km csúszás. Kellemesen el is fáradtunk, jólesett a nap végén egy jó csevapcsicsa a közeli faluban egy kifőzdében. A hütte árak kb. 1 euroval drágábbak mint Mariborban pl. hot-dog 4 euro. Nagyon finom a "Kekec" nevü hüttében az eperlekváros palacsinta Bár 4.5 euroért nem életem legolcsóbb palija volt :)
Összességében nem bántuk meg, hogy eljöttünk, de jól gondolkodtunk, hogy a 4 nap alatt Maribort, Krvavecet és Roglát is kipróbáljuk, mert 4 napra egyik síterepet sem ajánlanám, így csomagban viszont nagyon jól kiegészítik egymást.

Ma Krvavecen síeltünk, bár a pályák jók, szerintem nem nagy szám, a csúcsokra régi, lassú két ülésesek visznek fel, lentebb van két modernebb lift, a 6-os ülős a legjobb választás, de vasárnap lévén a sor is ott volt mindig a legnagyobb, a hátsó csákányok, nem mentek, 3-kor pedig az erős szél miatt az összes fentre vivő liftet leállították, így az összes, még pályán lévő sítártsat, az egy rövid 4-es ülősre terelték. Napközben is volt sor, de 3 után már értelmetlen volt maradni. Érdekes, hogy egész nap mentünk, de csak 23 pálya km jött össze, ebbe azért az átlag 5 perces várakozások is szerepet játszottak, de alapvetően sokat felvonózol és keveset csúszol, a pályák nem hosszúak, kb. 3 km a leghosszabb csúszás. Mariborban 61 km-t csúsztunk, de abbol meg kb. 40 erdei átcsúszás volt. Krvavecen még az volt furcsa, hogy nagyon sokszor megálltak a liftek, akár több percre is, az okát nem tudom. Hát ez sem tett jót a soroknak, meg a pálya km gyűjtésnek. Ma már azért bőven lehetett hallani magyar szót is. A pályák reggel keményebbek gyorsak voltak, délutánra buckásodtak, a legtetejére a szél friss porhavat hordott a pályák mellöl. Az idő gyönyörű volt, a kilátás pazar, csak az a fránya szél...

Tegnap Mariborban voltunk, szinte minden pálya ment, jót síeltünk. A siterep 80%-a erdei átcsúszó, ahol néha azért kell botozni, de tegnap szerencsére jól ki voltak fagyva és nem olvadt, így jól át lehetett csuszni a két rész között. Snowbordosoknak kevésbé ajánlott. Igazi, klasszikus pálya nem túl sok van, azok sem hosszúak és sok a csákányos. Az Areh-i oldalon van az egyik legjobb pálya egy modern 4-es ülős lifttel, várakozni szombat ellenére sem kellett. Kellemes kékes piros, egy meredekebb letörés van a végén, az délutánra kicsit buckásodott, de alapvetően jól tartotta magát. A bolfenki oldal alacsonyabb, ott a pályák is kicsit jobban firnesedtek délutánra. Maszkhasználattal nem foglalkoznak, hüttékbe is be lehet ülni, árak sem durvák. Sültkrumpli 3.5, csapoltsör 3, nagyon tartalmas gombaleves, 5, bableves gazdagon 8 euro volt. Érdekes, hogy a hüttékben nem lehet kártyával fizetni, csak kp.

Ma a nyitónapon meglátogattuk Szt.Pistát. Nem sokkal 9.30 (nyitás) után érkeztünk. Kb. 20 autó állt a parkolóban. A pénztárnál sor nem volt. A kedvezményes (nyitási akció) felnőtt jegy 6e, gyerek 4,5e. Gyors öltözés és irány sielni. Csak a 4-es ülős lift, a 4-es pálya és a varázsszőnyeg ment. Nem voltak sokan a pályán, így nagyon jót síeltünk 9 éves fiammal. 50 kört mentünk, ami több mint 50 km. Délelőtt köd volt, de itt az sem zavaró, ezt a pályát nem kell látni csak érezni. A pálya jó, nem is romlott napközben, max. kicsit firnesedett a teteje. Még azért vékony a hóréteg, igy nem is buckásodott. Estére. kitisztult, és gyönyőrű volt a kivilágított pálya. A szines fények nagyon feldobják. Ahogy hült az idő a pálya visszakeményedett és nagyon jó íveket húztunk. Örülök, hogy nem hagytuk ki ezt az élményt!

6. nap. Utolsó sínapunkon a társaság Chandolin-St Luc-re szavazott mivel ide ígérték a legnaposabb időt mára. A pályára érve tökéletes kék ég és verőfényes napsütés fogadott, bár később azért egy-két felhőfoszlány előkerült valahonnan, de a héten ma volt a legtökéletesebb síidő. Szélcsend, -5-10 fok. Ma végre feljutottunk a 3000 méteres csúcsra ahol gyönyörű volt a kilátás és az Illhorn felvonó melletti pályát is ki tudtuk próbálni, ahová viszont egy nagyon hosszú kényelmetlen tányéros lift vitt fel.

De most nem is a mai napi eseményeket szeretném a tisztelt nagyérdemű elé tárni, hanem inkább egy összefoglalást adnék közre az egész heti benyomásainkról. Valószínűleg, ha nincs ez a mostani helyzet és nem Svájc lenne az egyetlen hely ahol sielni lehet, soha nem keveredtünk volna ide, hanem valahol egy francia síterepen csúszkálnánk most. És az is valószínű, hogy ha újra lesz igazi választási lehetőség nem ide fogunk jönni. Svájc gyönyörű szép, a táj káprázatos, a pályákról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Minden stílusú és tudású síelő talál magának csúszási lehetőséget. Mindenhol rengeteg a freeride lehetőség és a pályasízők - mint mi is - fantasztikus élményekkel gazdagodhatnak a változatos, fantasztikus hosszabb-rövidebb pályákon. A szállások és a szolgáltatások nagyon igényesek viszont Svájc nem olcsó, bár lehet találni ami ár-érték arányban jobb pl. a Coop üzletek. De amilyen gazdag Svájc, annyira nem érdekli őket a kényelem. Nekünk viszont rontja az élvezeti értéket a kényelmi funkciók hiánya, mivel a francia terepeken már hozzászoktunk a jóhoz. Itt nagyon sok a húzó lift, kevés az ülős felvonó, nincs bubi, vagy ülésfűtés. Rengeteg a hosszú, kényelmetlen, meredek, tányéros és csákányos, sokszor éles kanyarokkal próbára téve a síelő állóképességét és ügyességét. Elég fárasztó tud lenni egész nap. Az átcsúszókon, pályák között, felvonóknál gyakran kell botozni. A pályák és a pályarendszerek összekötése sokszor esetleges. Nem nagyon vannak védőhálók a veszélyes helyeken. Szinte sehol nincs semmilyen információ a pályákon, nincsenek jelölések útbaigazító táblák. A pályáknak nincsenek nevei, számai. Ma pl. úgy jártunk, hogy amikor a 3000-es csúcsról lecsúsztunk egy fantasztikus piros pályán St. Luc-be egy parkolóba, leérve szembesültünk, hogy onnan nem megy semmilyen felvonó, hanem 10 perc síbakancsos gyaloglással lehet elérni az első feljutási lehetőséget, jelen esetben a vonatot. Ezt "természetesen" sehol nem jelezték előre. Aztán a térképet jobban megnézve több olyan parkoló is van, ahol csak hosszas gyaloglással érhető el a legközelebbi felvonó. Az illhorni parkoló szintén ilyen, pálya visz oda, de lift nincs onnan. Mondhatni volt néhány parkoló, ahonnan lift is ment :). A helyieket viszont ez láthatóan nem zavarja. Ez mondjuk St. Luc-re volt jellemző, de az információ hiány mindenhol probléma. A parkolás is mindenhol fizetős volt és általában nem volt sok hely. Főszezonban el sem tudom képzelni, hogyan oldják meg.

Ezen fanyalgás ellenére összességében fantasztikus hetet töltöttünk itt! Nem volt tömeg, sor állás. Hatalmasakat síeltünk, rengeteg élménnyel gazdagodtunk. Amint a helyhez idomulva mi is kicsit lejjebb adtunk az elvárásainkból és csak a jó dolgokra koncentráltunk, máris tudtuk élvezni. Bár kényszerűségből kerültünk ide, nem bántuk meg, hogy kipróbáltuk, de mégsem valószínű, hogy még egyszer megfordulunk itt, mert azért mi már a franciáknál megszokott kényelmet kedvelő síelők maradunk.