arsenal által küldött hozzászólások listája

Sziasztok,

Az osztrák nyitást kihasználva Pünkösd vasárnapi utazással 3 napot síeltünk a Hintertux gleccseren.

Kezdeném a COVID témával. A szabályok konkrétan megvannak fogalmazva, egyikünknek negatív PCR teszt volt angol nyelvű papírral itt 72 órán belülinek kell lennie, nekem pedig egy AstraZeneca oltásom van eddig, amivel mivel több mint 21 napja volt az első alkalom oltottnak minősültem, viszont az oltáshoz kapott kiskártya csak magyar nyelvű szóval egy angol nyelvű nyomtatvánnyal elbattyogtam az oltópontra amit kitöltöttek. Mind a PCR-t és az oltási papírt megnézték a határon, a szálláson már nem. Ugyanígy a pályán a Fernerhausban amikor bemész ellenőrzés és rendesen megnézik, ugyanígy a völgyben a Tennében is. Annyi, hogy, ha aznap megnézték már akkor kapsz egy pecsétet a csuklódra és utána már elég azt bemutatnod. Második nap kértünk a szálláson egy antigén self-tesztet és ingyen, 1 percen belül az eredményről jött is e-mailben, így a lejáró PCR teszt se probléma.

Vasárnap az első felében szakadó esőben mentünk, aztán kisütött a nap és az utolsó 2 óra a már nagyon gyorsan eltelt. Szikrázó napsütés, zöld mezők, havas csúszok, számomra ez így sokkal szebb mint mikor minden fehér, a gerlosi szakasz különösen hangulatos az út mellett legelő tehenekkel. Az esti vacsoránál az látszott, hogy a reggeli havazás után kisütő nappal nem számoltak a síelők, mindenki rákvörös fejjel ült az asztaloknál. Én ilyet még nyaraláson se láttam.

A szállásunk Tux-Lanersbach-ban volt ahonnan 10 perc alatt ott voltunk a kabinos aljában. Első nap nyitásra ott is voltunk, a pénztárnál szóltak, hogy a szél miatt csak a GB3 megy, de ha enyhül a szél a többi liftet is beindítják. Reggel mindenhol fehérség, borzasztó látási viszonyok viszont a hó az jó volt, csak nem tudtuk merre az arra :)
Napközben azért javult a helyzet, beindult a Gefrorene Wand és az Olperer is viszont a Lärmstange 2 zárva maradt.

A második napra havazást mondtak, ami be is jött, de szerencsére így is sokkal jobban lehetett látni és beindult a 6-os ülőlift. Ami most nem is hatos hanem hármas volt a kapacitáscsökkentés miatt. A Lärmstange 2 volt az egyik ok amiért erre esett a választás Mölltal/Kaprun helyett, hiszen így itt volt a legnagyobb kínálat, hiszen ezzel a Kaserer pályáit is be lehet síelni. A nap végén az utolsó fél órára kisütött a nap, fantasztikus volt, csak azt sajnáltam, hogy 3.15-ig mentek a liftek fent, jó lett volna még 4-ig kihúzni a csodás időben.

Az utolsó nap fantasztikus napsütés, az 50% kapacításcsökkenés egyedül a 4-es Fernerhausnál okozott gondot így a napos szerdai napon felfelé és is lefelé is volt sorbanállás.

A hóviszonyok köszönhetőek a hideg áprilisnak és májusnak nagyon jók, a hó minősége a csúcs és olyan 2800 között tökéletes, mintha február lenne. Az alján azért vannak jégrögös, keményebb szakaszok. A hóviszonyok engedték volna a egészen 2100-ig a Sommerberg-ig való lecsúszást, viszont május végén nekiálltak a GB2 tartóoszlopainak a cseréjének ezért a pálya fel lett túrva. A várakozásaimhoz képest így is nagyobb síélményt nyújtott, ilyen viszonyok mellett egyáltalán nem őrült ötlet. Egy 11a-11-3-as kombóval nagyon hosszan lehet csúszni, a 4-es is nagyon tetszett a hóminősége miatt, a 3-ason csúszni a zöldellő völgy felett meg hatalmas élmény. Ugyanígy fantasztikus látvány ahogy az Olperer felába beleakadnak a felhők, egy szóval tényleg magashegyi környezet. Ami még feltűnt, hogy mindenki nagyon jól síel és nem csak az ott táborozó versenyzők miatt.

Január 19-től töltöttünk el 4 napot a terepen 2 év után újra, ezúttal Hinterglemmi szállással, ez abból a szempontból praktikus, hogy 8-tól nyit a Reiterkogel és a Hasenauer és a friss pályán lehet róni az első körösek, érdemes kihasználni.

Az első nap nem történt meg mivel egész nap szakadt a hó változó intenzítással, szenvedés volt na. A következő 3 nap viszont tökéletes napsütéses idő, fokozatosan emelkedő hőmérséklettel, délután már inkább az északi oldalon voltunk. Ilyet én még nem tapasztaltam, de a Westgipfel, Zwörfel piros pályái még délután is nagyon jó állapotban voltak. Ha már Zwörfelkogel, szuper lett az új kabinos így már abszolút méltó a hely egy VB rendezéshez.

Ami még újdonság volt a megújult tájékoztató táblák, szerintem jól sikerültek igaz már így az évek alatt már elég sok minden megmaradt, viszont nekem hiányoznak a régi megnevezések, a 2a az nem 2a hanem Jauesern. Sajnálom, hogy kezdenek eltűnni az ilyen tradicionális dolgok. A hóviszonyok köszönhetően a hóágyú rendszernek köszönhetően rendben voltak, de azért látszott, hogy a természetes hóból az átlagnál kevesebb volt. 1-2 pályán észre lehetett venni (33, 85-110a pl), hogy ki volt kopva, de a pályák többi részére panasz nem nagyon lehetett.

Január 23-24-én síeltem erre, korábban a flachau-i részhez már volt szerencsém. Szerencse vagy sem hiába a modern liftek, széles hosszú pályák engem is a sígyár érzés fogott meg anno.

Első nap ezért is inkább a Wagrain-Alpendorf volt a cél. Rote 8-er-nél parkoltam ahol nyitás után a piros 12-esen muszáj volt kétszer is lecsúszni annyira tökéletes volt, ezek után nem tétlenkedtem irány a G-link hisz Alpendorf-ig el szeretnék jutni. Maga az átkabinozás is egy nagy élmény ahogy a völgy felett suhanunk és tényleg suhanunk, mert egy pillanat alatt már Wagrain-ban találjuk magunkat, itt a csúcsról lejövő 22-es nagyon széles kellemes enyhe piros, nekem egyből a leogangi Asitz pirosa jutott eszembe a karakterisztikájáról. Ezután folytattam az utamat Alpendorf felé. Mint ahogy a pályatérképen is látszik a csúcsgerincen lévő liftek és pályák rövidek cserébe modernek. A terep ráérezvén ezen terület adottságira nagyon sok ugratót, funslope-ot helyezett el. Ahogy haladtam keletre már a nap is kisütött illetve az amúgy sem ronda táj még szebbé változott. Síélményben a legjobban a 34-36-os tetszett a legjobban illetve aki szereti a nyugalmat annak a viszonylag eldugott Stegbachlift ajánlott. A Germkogel 35-ös pályája pedig a jobb kézre néha néha belógó gastein-i völgy látványa miatt marad emlékezetes.

Másnap sajnos már nem volt ilyen szép idő ekkor a terep nyugati felét a flachau-i oldalt vettem célba, ezúttal a Spacejet-nél parkoltam, notórius korán kezdőként sikerült a lifthez közel. Itt az 5-6oson pörögtem ami nem volt rossz, de még lebegett a szemem előtt az előző napi piros 12-es, illetve még picit zavaró volt, hogy át kellett szállni félúton így gyorsan rápillantottam a térképre és lám lám ott az Achterjet. A messziről is láthatóan gyors és modern liftnek megörültem viszont ez sajnos csak addig tartott amíg leértem az aljára ahol akkora sor fogadott amekkorát kb a 4 napban a többi helyeken lévő sorokat összeadva se láttam. Szerencsére azért nyelte az embereket a kabin, de inkább más irányt vettem célba főleg a Starjet 1-2 és ugyanezen pályaszámozáson csúsztam párat ahol azért kevesebben voltak mint a 4-esen ami konkréten egy síiskola kis vonat volt. Azért Hermain Maier neve még mindig vonzza a nebulókat. Az itteni tömeg után átmenekültem gyorsan a Top Liner részre ahol szintén kicsit mesebeli a táj a kicsit mókás Sky Dancer sorozatú ülőlifttel. Ezek után még a piros 16-17esen mentem egy-kettőt, hiába jó a pálya a Flying Mozart kicsit lehúzza ezt a részt, de jövőre ez is cserélve lesz. Konklúziónak talán annyit, hogy más más karakterisztikájú a a 2-3 részegység érdemes kipróbálni kinek mi tetszik, nekem a flachaui rész továbbra se lopta be magát a szívemben (talán legközelebb ezt kell a napos napra tenni), az Alpendorfi rész nagyon szép és sokkal csendesebb, kár a rövid pályákért a gerincen.

Január 22-én voltunk itt, hó az tényleg van bőven szerencsére szép időnk volt, reggel -14 fokokkal alig vártuk a Gamskogelnél, hogy a lift kiérjen a napsütésre. Nyitás után a 9-esen leszáguldani a friss pályán még mindig nagy élmény, napközben a kedvenc most a 14-15-ös volt, márciusban eddig mindig kicsit szétesett már a melegtől/napsütéstől.

Ahogy látom tavaly óta, csak én vagyok ilyen kitartó a hellyel kapcsolatban, most is itt kezdtük a 4 napos altenmarkti túránkat január 21-én, egy felhős és főleg völgyben nagyon hideg.
Azért is szeretem, mert jóval kevesebben vannak mint a környező helyeken, ennek ellenére a pályákon meglepően sokan voltak, de lifteknél maximum a harmadik kabinba már be is lehetett huppanni. A hóviszonyok nagyon jók, de ez nem meglepő a január elejei havazások után.

Idén is voltunk éjszakai szánkózáson, a szánkópályának is jót tett a nagy hó, kevesebb így az ugrató, de így is találkoztunk egy magyar családdal ahol az anyuka a pálya felénél már sírva könyörgött, hogy csak élve érjenek le. Első szánkózásnak és kisgyerekkel szerintem gyors a pálya érdemesebb a kisebbeket kipróbálni, persze hangulatos az éjszakai kivilágított pálya.

Ahogy 2 éve úgy most is Altenmarktot választottuk bázisul az ünnepi síelésünkhoz. A Márc 15-i hétvégét megelőző héten tomboltak a 10 fokok, ez azért szépen megette a korábbi nagy havat. Elég változékony volt az idő, 1300-1500-as hóhatárral így legtöbbször Zauchensee-ben voltunk, de szombat éjjelre kitisztult az ég, végre fagyott reggelre pedig szikrázó napsütésre ébredtünk. 8.45-kor már csúsztam is, fantasztikus pályákon. Minden egyes csúszás hatalmas élmény volt. Legjobban az 5 felső szakasz majd 4-esen a völgyig kombináció tetszett, a felső széles ötösön könnyen lendületet lehet venni a szűk kanyargó négyes nagy tempóval szinte síkrossz jellegű élményt ad. Délig csúsztam, ekkor már lent +5 fok volt, de a középállomásokig még akkor is nagyon jók voltak a pályák.

Idén sajnos kimaradt a szánkózás, már csak napközben lehetett használni, a lifttársaság szerint estére megfagy a napközben felolvadt pálya és a jegesedés miatt balesetveszélyes.