oragod által küldött hozzászólások listája

Sölden megvett minket. Soha ilyen magasan és soha ilyen minőségű havon még nem volt részünk csúszni. Nálunk előzi Saalbach-Hinterglemm-et és Schladming 4-hegyet is.
A kiszámíthatatlan melegedési hullámok miatt döntöttünk úgy már novemberben, hogy az idei szezonbeli "nagy síhét" egy igazán hóbiztos helyen, lehetőleg 3000m környékén, és/vagy gleccseren legyen... Hát így esett a választásunk Söldenre.

A Bp-Sölden autópályás úton a szokásos lassulásokra-csomósodásokra és útépítésekre egy keveset még rátesz a német határátkelés csigalassúsága (oda és vissza is). De, kit érdekel, ha egy ilyen hely a cél? Az Ötz völgye az út megkoronázása: az Innsbruck-tól nyugatra elterülő széles tájról belépsz a völgybe és ahogy haladsz, lehet érezni, hogy ez jó dolog lesz. A táj hó nélkül is gyönyörű, hát még amikor bentebb érsz és elkezdenek körülvenni a havas csúcsok...

5 napos bérlettel, 02.24-28. élveztük a pályarendszert, egy napot leszámítva végig napsütésben. A bérletünket online vettük meg és jó előre, a progresszív árazás miatt akár tizen-huszon Eurókat lehet így spórolni. A kapott QR kóddal 2 perc alatt adta az automata az Ötztal Super Ski Pass bérletünket, amit csak helyben használtunk.

Szállásunk a Giggijoch völgyállomásától kis sétára eső Garni Concordia*** volt. Régi vendéglátó család fiatal generációja viszi a modern anyagokkal és stílusosan felújított, de megfizethető vendégházat. Családi a hangulat, az előtérben és a relax teremben serlegek és díjak mutatják, hogy itt a felmenők is menő síelők voltak. 8-10 szoba az egész, a reggeli bőséges és kulturált, a szauna mesés. A sítározó egyelőre közös, de jövőre szobánkénti boxokat terveznek.

Az egész Sölden-i pályarendszerben kiemelkedő a pályakezelés, reggelre minden ratrakolva, még a városban végződő "lentieknél" (haha: 1350m) is kihozzák amit lehet. Ne feledjük: plusz 6-8-10 fokban nem nagyon lehet csodát tenni. Ezzel nagyon kontrasztos a Tiefenbach és a Rettenbach gleccsereken fogadó kiemelkedően jó, elképesztő minőségű természetes hó.

A pályákról:
Csatlakozom az előttem szólóhoz: nagyok a távolságok és sokat kell utazni. A visszautakat is időben kell kezdeni. Egy napon belül nem sok értelme van a hegyeket váltogatni. Vannak az "átszálló" helyek, ahol mindig tömeg van (még ebédidőben is), mint a C31 Langegg 6-üléses vagy az A17 Stabele 6-üléses völgyállomása. Aztán vannak a "vándorló" útvonalak, ahol mindegyik völgyállomásnál tömeg szokott kialakulni, főleg a reggeli órákban, amikor mindenki felfele egyekszik, például a C35 Silberbrünnl - 23-as kék - D51 Einzeiger - D53 Gletcherexpress - E61-62 Schwarze Schneide I-II útvonalon.

Szerintünk a Giggijoch + a gleccserek körzete a legjobb.

Jártunk persze a Gaislach hegyen, két alkalommal, de úgy éreztük, hogy ott a tömeg sokkal kisebb területen osztozik. Első alkalommal a Gleccser Stadion (Rettenbach) felől a 30-ason jöttünk, majd A17 Stabele - 1b és le a Gaislachkogel völgyállomásig a 6-3b-10-9-en. Szép út és szép hosszú is, de a 2000m alatti részek nagyon kásásak, a 9-es legvége szűk és buckás. Szerintünk nap közben nem érdemes lejönni semelyik városi pályán, illetve eldöntöttük, hogy ide és ennyire le már nem jövünk többet, olyan sok más lehetőség van. Visszafelé: A10 Gaislachkogel I - 6(5) - 6(11) - C31 Langegg útvonalon vissza a "mi hegyünkre". Másik alkalom a Gaislach-on szintén a 30 kéken érkezve: A17 - 1b - A11 Gaislachkogel II útvonalon fel a csúcsra (itt nem foglalkoztunk a 007 ELEMENTS kiállítással, ellenben a kereszthez a panoráma miatt kötelező fellépcsőzni). A csúcsról az 1 piros - 4 piros - 6 kék útvonalon jöttünk le, és C31 Langegg-en tértünk vissza. A piros 1-es is nagyon szép, pár helyen sziklák között visz, de nem ijesztő.
Nekünk kimaradt a Gaislach hegyen a Wasserkar alatti többi rész (mint a 2-es vagy a 8-as pályák).

Egyik kedvenc pályánk a völgyben futó 30-as kék, a "hangyás" (a magasból, pl. a D53 kabinból, a síelők fegyelmezetten vonuló hangyáknak néznek ki). Az eleje kellemes lendületes, akár a 33-as, akár a stadion felől kezdi az ember és végig egy kellemes lejtése van.

A Rettenbach gleccseren a 34-es és a 33-as valóban a nap végére nagyon buckás lesz, főleg a szűk teteje, hiszen a másik oldalról, a Tiefenbach gleccserről ez az egyetlen útvonal visszatérni. De ettől még nem piros, csak meg kell oldani. Ugyanitt az E63 csákányos sajnos nem működik (csak a tartóoszlopok vannak meg), tehát aki a 32-es kéken akar jönni, az vagy lejön végig a 32-35-33 útvonalon a futószalaghoz (javasolt), vagy az E61-62 középállomásánál próbálkozhat beszállni a kabinba, ha jut hely.
Az E60 Gletcherband egy buborékkal védett futószalag, érdekes élmény; az átlátszó falon keresztül a Rettenbach gleccser fagyott szuperkék jégfalát lehet csodálni.

A Tiefenbach kidolgozott pályái fantasztikusak, a 38-asra az E66 dobozos, a 39-esre az E67 csákányos hord fel. Utóbbi fárasztó lehet, de megéri, mert a legkisebb forgalom mellett egyik legnagyobb élményfaktort adja, akármelyik oldalra is lép ki az ember a csákányból. A Tiefenbach pályáit változatos módon lehet kombinálni és síelni, mindezt csak fokozza, hogy déli fekvésű, és csodás napsütésben végtelen szélességben lehet egymástól nem zavartatva síelni. A 39-38 mellett freerider zónák is vannak, szintén végtelen szélességben. Hazajutni a Rettenbach felé az E65 Seiterkar 6-ülésessel lehet, ami alatt a 36-os pirosból szintén van szélesebb és keskenyebb variáns.

Nem kell mindenképpen felbumlizni a gleccserre. Sőt, ha rossz az idő, akkor nem is érdemes, mert a 3000m körüli részek felhőben úsznak és valóban minimális a látótávolság. Jó alternatívák ilyenkor a Rotkogljoch alatti 13-as és 15-ös pályák, mert amúgy ezek is bőven 2000m felett vannak, és fantasztikusak. Szélesek, jó sok a hely, a C36 sárga buborékos 6-ülésesből kilépve indul két útvonalon a 15-ös, illetve a Fun Park pályái is. A 15-ösnek a legjobb része a szlalom pálya melletti rész, a 13-asé a C35 Silberbrünnl felvonó felé eső része. Főleg a végükre való rákészülés miatt, ahol bizony erős buckákra kell számítani, ahogy összefutnak a pályák.

A pályarendszer egy érdekes jellegzetessége, hogy sok pálya (15, 13, 18, 11, 23, 24, 33, 34, 38, 39, stb.) letöréssel indít, viszont jellemzően mind gyorsan kifutnak, nem kell megijedni tőlük.

Mindent összevetve azokat a pályákat érdemes választani, amelyek nem mennek 2000m alá, nagyjából az A10 Gaislachkogel középállomás - C31 Langegg völgyállomás - C30 Giggijoch hegyállomás alkotta képzeletbeli vonal fölött.

Kis összefoglaló a márc. 15-i hosszú hétvégénkról, négy (CS-V) síelős napról.
Szállás Hotel Grand Jasna, a 10-es induló állomásánál. Korrekt és jól felújított hely, GoPass feltöltés járt hozzá CS-V napokra, remek kis kültéri szaunás-jakuzzis wellness, jó konyha, síszobában ventillátoros szekrény, és az ózongenerátor remekül szagtalanít.

Jasna is megérezte a meleget, ez tény. Több alsó pályán már eltűnt a hó és/vagy még kása sincs: csütörtökön még le tudtunk menni a 14-es aljáig (Lucky) a legvége felé már csak fél méter széles csíkon; másnap már le is zárták. Illetve láttuk, hogy lezárták: 11, 1a és 12.
Biela Put-nál a B3-A3 közti összekötés vegyes latyak és sár, kopasz fűvel, ami nem csoda a 10-15 fokban.

De ezt leszámítva a pályák működnek, tartják magukat, még a 13-as tanuló és az 5-ös alja is.
1200 fölött az elmúlt időszak felmelegedéséhez képest mindenütt jól síelhető hó van. A Rotunda körül jég és hó, ld. a képeket.

Minden nap igyekeztünk lift-indulásra (8:30) odaérni.

Csütörtök-péntek szép napsütéses időben sikerült mennünk a magasabb fekvésű 13, 5, 5a, 5b, 11, 11b, 10, 10a pályákon.
Átkirándultunk a déli oldalra is, 34c, 34b, de ez nem tetszett, a déli oldalon furcsán kásás-csomós-buckás agyonhasznált volt minden.

Szombaton eljött a létező legrosszabb idő: kopogós esőben mentünk pályára és a 10-es kéken mentünk köröket, leginkább mert a hozzá tartozó A3 Grand Jet kabinjában védettek voltunk az esőtől. Ami idővel elállt, és lekúsztak a felhők a földig, így a siklással is csaptunk ki magunkra nedvességet. Ennyit még sosem ablaktörlőztem a kesztyűm ujjával. Sokaknál előkerült az esőköpeny. Tettünk egy kört Luková, Rovná Hola, Priehyba felé is, de nem volt élmény, sajnos a nap végéig csak kicsit tisztult az idő. A déli (Deres) oldalon bemondtak pár lezárást (32-es, 33-as).

Ilyen jól még nem esett az esti jakuzzi. Szombaton késő estig dolgoztak az A3 Grand Jet indulóállomásánál: hoztak kb.100m-re való havat fentről, 10-20cm vastagon eldolgozták.

Vasárnap hajnalban is esett az eső, verte a bádogtetőt, brrrrr, már azon gondolkodtam félálomban, hogy korai hazaindulás lesz ebből. Erre láss csodát: az eső átment hóba, és az este ratrakolt pályákra friss 2-5 cm hó esett, még lent a völgyben is.

Hihetetlen látvány fogadott fent: porcukor hóval a földön és a fákon, mint a legszebb januári télben.
Friss szűzhóban lehetett tolni mindenütt. És hozzá a nap is kisütött, hegyen mínuszokkal, völgyben nulla fokkal.
Ideális körülmények születtek egyik pillanatról a másikra, nagyon szép lendületes volt az 5-ös és az 1-es is.

Szombatra verseny volt hirdetve, Vlhovával reklámozva, de végül azt hiszem a vasárnapi, 7-es feketén megrendezett verseny lett a szombati esőnapja.

Szerencsések, akik most tudnak menni, ha jól látom nap közben is jelentős mínuszok lesznek pár napig.

Egy hosszú hétvége (02.23-24-25) összefoglalója.

Hó csak a pályákon, a több méter vastagságtól a kopottig mindenféle.

Római számmal jelölik az ülőszékes felvonókat, arab számmal a húzót (tárcsa, csákány). Könnyen át lehet látni.
Kabinos nincs. Gyerekek tanulópályái: B1-2-3-4 és K3-4.
Tájékozódás miatt érdemes a pálya weboldalán elérhető interaktív térképet is böngészni.
Gyors/Buborékos felvonók a IV, VI, VIII, IX, a többi ülőszékes mondjuk úgy romantikus-nézelődős, de elviselhető.

Aki bírja egész nap, annak paradicsom e hely: reggel 9-tól este 22-ig lehet nyomni, a kivilágított pályákon.

Péntek (02.23): ramaty idő. Nem hideg, csak hűvös pár fok + eső-permet. A lengyel síoktatók bezzeg a síkabát mellett esőköpennyel is bírnak... No nem baj, optimistán mentünk fel, és a ruhánk bírta is, merthogy később elállt a szitálás és megjött egy kis fincsi köd. A pályát sajnáltuk leginkább, szinte fáj, ahogy a finom havat tönkreteszi a nedvesség.
Kotelnica oldalon kezdtünk a szálláshoz közelebb eső V-ös ülőszékessel, majd pár kör a IV-es Express, I-es lassú libegő alatti 2b-3-4-4a-B1 részeken.
Délután irány a hinta (ki tudja, milyen idő lesz másnap), a Jankulowski Wierch alatti VIII buborékos felvonó aljáig jutottunk. Útközben: a 7-es felső része botozós-kásás, a sífutó pályán (T1-T5) csak foltokban van hó, de az is igaz, hogy ezt nagyon intenzíven éri a napsütés. A 7-8 pálya nagyjából rendben, 1-2 elkerített barna folt. Ami azért furcsa, mert mellette a 8a lezárva, rajta egy irdatlan nagy hóhegy (5-10m magas), amit épp egy ratrak egyengetett szét, hogy board-os cross pályát gyurmázzon belőle.
Este fürdés a Bania Terma-ban, ami egy igen kellemes és nagy fürdő, a víz tényleg termál, jó sok ember elfér benne, és nem teszik ki a teltház táblát...

Szombat (02.24): reggel még mindig riogat az eső, de a láthatáron, a Tátra felől, átdereng a nap, JUHHHÉÉ! Végül nem is esett semmi, csak a szél volt élénk.
Csak kp.-ban tudtuk megvenni aznap a jegyet, mert nem működött a bannkkártyás fizetés, se automatában, se kasszában (az időjárás kiszámíthatatlansága miatt úgy döntöttünk, hogy naponta veszünk jegyet, akár időkorlátost is).
Vasalt pályán kezdés, majd irány a Kotelnica, fel és át a hinta irányába. Sajnos csak a "repi" dombot ratrakolták, a 6-7-8-9-10 nem látott ratrakot péntekről szombatra. Az előző napi túráson kellett menni, ami azért levont valamennyit az élvezeti értékből, de hát ennek is örülni kell...
Hogy azután megérkezzünk a Kaniówka oldalra, a K5 és K1-2 pályákra, amiből főleg utóbbin, a VII-es felvonó alatti jó széles dombon szépen vasalt hó fogadott. Mentünk is gyorsan jópár kört itt. Közben nézegettük a felvonóból a napsütésben fürdő Tátrát, és a szomszédos Rusin Ski - Bukowina Tatrzanska pályát, ami szintén még jól tartja magát.

Visszaúton a K5-ről a 10-esre egy pár méteres vékony csíkon kell átmenni a Wysoki Wierch-i hütte mögött, ez a pályarendszer leggyengébb pontja szerintem.

Vasárnap (02.25): hajnalban befagyott autók, de gyorsan enyhülő idő és napsütés. 4-órás jegyet vettünk. Tökéletes vasalt pálya a teljes Kotelnica oldalon.
A 2-2a-3-4-en mentünk egész délelőtt, a B1-en befejezve. A pályarendszer legjobb pályája a 2-2a-2b. A hozzá tartozó II-es felvonó is romantikus-nézelődős, de megéri, mert a legjobb lendületes részek itt vannak (2 közepe, 2a és a 2b).
Hogy ki ne maradjon: a FIS-1-esen civilek elől elzárva kitűzött kapuk és reklám-molinók között valami profik gyakoroltak (karbantartók szórták, pöpecül síkba egyengették).

Szállás: nagyon csábító a Hotel Bania ahol tényleg minden 4*-os (az árak is), és papucsban lehet a termálfürdőbe átmenni.
Mi a Pensjonat Novobilski-t választottuk, a "Bania-komplexum" mögött, ami egy jó kis panzió reggelivel és étteremmel, sítárolóval. Alig valamennyit kellett sétálni a pályához. A kijelentkezés napján, délben, kinyitották nekünk a sítárolót, ahol át tudtunk öltözni a hazautunk előtt.

Mindenképpen a Kotelnica oldalon szállnék meg legközelebb is, a főút és a sípálya közötti részen rengeteg szállásadó található. A Kaniówka se rossz, de ott szűkösebb a pálya és a hely a sokadalom számára - szerintem.

A két vég között közlekedő síbusz felmegy a IX felvonó völgyállomásához is.

A szokásos osztrák, szlovák, stb. célok mellett egy nagyon jó alternatívának látom Bialka Tatrzanska pályarendszerét, nagyon megéri ide jönni, mert szolgáltatási szinvonalban felveszi a versenyt az ismertekkel, miközben nem drága.

Január 8-12, öt kiváló síelőnap a Sícirkuszban, aminek a feléig se jutottunk.

Érkezésünk előtt-alatt havazott, ezért az első sínapunkra (01.08) virradóra a frissen ratrakolt pályákon mindenütt friss hó fogadott, plusz némi felhő és köd, ami megmaradt a nap végéig, főleg félúton megszorulva a hegytetők és a völgy között. Az összes többi napon verőfényes napsütés, mesébe illő csillogó hó, viselhető mínuszok, szél semmi, minden felvonó mellett zöld pipa a nagy kijelzőkön...

A pályarendszer mindegyikünk számára új volt, ezért kis részletekben indultunk felfedezőútra minden nap.

Előre elmondhatom, hogy nem csalódtunk, minden pálya nagyon szépen táblázva, egyértelmű és átlátható a jelölésrendszer, A-B-C-stb. szerint csoportosítva az adott hegyhez tartozó felvonókat. A pályákon az elágazásoknál (vagy akár felvonóból kilépve) szögletes útbaigazító tábla mutatja nem csak a pályát, hanem hogy az adott irányban folytatva milyen felvonókhoz (völgybe, hegyre, településre, stb.) lehet átjutni.

Öt nap alatt használt felvonók: D1-2, D3, D4, D5, D6, C1, C2, C3, A9, A3-4, A5, A6, G1, G2, G3
A beülős felvonók java részében fűtött az ülőlap.

Szállásunk a Hotel am Reiterkogel volt Hinterglemm kellős közepén, pár lépésre a D1 Reiterkogelbahn völgyállomástól, és sétatávolságra az A9 Unterschwarzachbahn (U-bahn) völgyállomástól. Jó kis szállás, a vendégek autói mind elfértek az épület alatti parkolóban, a személyzet fele magyar. Erkélyről a kivilágított kék 10-est néztük esténként, szauna után.

Tanuló pályák:
Kezdők tanulópályái Hinterglemmben a bébi-A11 és a family park A7-8, vagy az A10-12 húzóliftek melletti lankák. Az A9 U-bahn alatti kék 10-es már több tudást igényel, mert az induló része kockás-jeges.
Dobozos felvonóval megközelíthető, remek fekvésű tanulópályák magasabban is vannak: Hinterglemmből (D1-en feljutva) a kék 82-es alsó szakasza a D4-es tárcsás mellett. De még jobb Saalbach-ból (a G1-en feljutva) a 146-os felső szakasza a G2 beülős mellett (le a G2 völgyállomásig). Illetve, ezt lehet kombinálni a kék 147-es panoráma úttal és a rövidke G3-as felvonóval.

Na de a lényeg a magasan fekvő "rendes" pályák:
Lendületes kékek, amelyek kezdők számára is megoldhatók, de a legtöbbjükhez kell a tudás.
Pirosakon is jártunk, róluk el lehet mondani, hogy sokszor jobb állapotban vannak, mint a kékek!

"D-hegy"
A D1-Reiterkogelbahn-on feljutva, majd tovább a D2-Hasenauer felvonón lehet róni a köröket a 70, 73, 79-80-82 pályákon, kis kitérővel D3+74-re. A nap elején a völgybe levivő 70a még jó, de délutánra már elfárad, szűk a vége. A kék 74-es melletti gyakorlópályát el szokták különíteni hivatásosok számára, akik második (edző) lécet is hoznak magukkal. A D5 Sunliner felvonó saját pályája a lendületes kék 80-as, amelynek a felső részén lévő letörését (ha muszáj) meg lehet kerülni egy kis kitérővel a 84-esre, majd vissza a 79-en. A Hasenauer-ről jövő 79 és a Reiterkogel-ről jövő 84 egy lapított X-ben kereszteződik. A 84-es eleje nagyon sík, botozós. A 80-asból középtájt leágazó 82-es elején délben még meg lehetett számolni a karcokat. A D2 lift alatt húzódó piros 71 szintén kevésbé használódik el, mint a kék 70-es.

"C-hegy"
Azután át a Hochalmbahn és Spieleck területére a kék 73+58-on és a C2-C3 liftekkel 56-57-58, vagy 56 végig, vagy 50+51 és végig 50a-n a völgybe. A C1-B4 átkötésen (és az új kishídon) nem jártunk. A "C-hegy" területéről vissza a Reiterkogel felé a kék 56-57-en és a D3 lifttel lehet jutni. A Rosswaldhütte (hétfőn Ruhetag-ot tart) mögött a fentről jövő 57 és a szintén fentről jövő 73 nyújtott X-ben kereszteződik, botozásra figyelni kell.

"G-hegy"
A kék 146-os, Saalbach központból a Bernkogel-re a leghosszabb, amin jártunk. A Reiterkogel felől közelítettük meg, a D6-os ülőlift alatti kék 87-esen és a rövidke láblógatós (nincs lábtámasz) G3-ason. A gerincen futó kék 87-es forgalma elég nagy (ezt használják a Fieberbrunn felől TirolS-en érkezők is kb. félútig, a piros 125 felé), és elég hamar szét van túrva, igyekeztünk korán érkezni ide. A 146-os felső szakasza mellett szabadon használható élménypályák (ugrató, szlalom) is vannak.
Saalbach-ban a G1-Bernkogelbahn bejáratában csúcsidőben elég nagy tömeg alakul ki, a 8-üléses kabint púpig megtölti a személyzet, ha kell. A kék 146 kb. felső 1/3-a (a G2 völgyállomásig) lankás gyakorló, az alsó 2/3-a szép lendületes és kellően széles, csak a legvége szűkül be. A Saalbach-i belső átkötések (A1-SchattbergXpress vagy H3-Kohlmaisbahn) sajnos nem fértek bele, majd egy köv. alkalommal.

"A-hegy"
Egyik napunk a Schattberg-en telt, Hinterglemm-ből indulva az A9-Ubahn-on. Kék 10 - piros 8a és piros 8a - kék 10 - kék 15 útvonalakon, majd A3-4 Westgipfelbahn I-II a csúcsra. A kék 7-es panorámaútról (amit egész nap árnyékban tart a Schattberg) a napra kiérve és a gerincen átbukva a kék 4-esben folytattuk, ami egy szép lendületes pálya, le egészen az A5-Limberg 8-üléses felvonóig. Hát ez tényleg lehet büszkesége a terepnek, egy karcolás sincs rajta, és Recaro formájú fűtött párnákon lehet üldögélni.
A napos oldalon szerettünk tartózkodni: több kör a kék 4-esen és a kék 2-esen, kombinálva a piros 3-assal. A piros 3a átkötésen délután szintén számolhatók voltak a karcok, annyira nem használják (piros 1-3a-3). A piros 3 végig jobb, mint mondjuk a testvér kék 2 vagy arrébb a kék 4.
Az A6-Schattberg Sprinter völgyállomáshoz a kék 7 és piros 5 egy pontból indul, de nincs közös részük, mert a kék 7 továbbra is egy panorámaút, a piros 5 letör. A fekete 7a nem tudom, mitől fekete, mivel kellően széles és pont olyan, mint a vele összefutó piros 5.

A hütték személyzete jelentős részben magyar.

A szánkópályákat és a túraösvényeket is érdemes kipróbálni, ha valaki sí melletti alternatívákat keres (quad, lovas szán, ejtőernyő, stb. napi ajánlatok voltak a szálláson).

Nagy a készülődés a 2025-ös alpesi sí VB-re, büszkék rá, hogy ők rendezhetik.

Csak ajánlani tudom én is mindenkinek, megéri.