Heinrich Tamás üzenetét továbbítjuk. Ha szeretnétek segíteni, akkor a szöveg végén található számlaszámra lehet adományt utalni.
"Porrá égett álom
Április 23. vasárnap este 6 ó20 perc. Telefon zöreje töri meg a csendes beszélgetésünket. Sokkoló hír érkezik. Ég egy ház Mátraszentlászlón, egy ház, ami a MIÉNK. Egy maroknyi közösségé, akiket úgy hívnak Wesselényi táborozók. Iszonyatos sokk, elmondhatatlan fájdalmat kifejező üvöltés majd hosszan tartó zokogás rázott meg mindnyájunkat. Ami fenn fogadott bennünket az mélyen belénk égett és kitörölni soha nem lehet.
Negyed százada kezdődött. Kollégákkal (barátokkal) egy nagy álommal.
Hivatásunk (hitvallásunk) no és persze eskünk egy életre a gyerekekhez köt minket. A tanítás az egy dolog - tartottuk és tartjuk – ha csak ennyit teszünk, nem vagyunk többek, mint egyszerű hivatalnokok, akik átplántálják azt az ismeretanyagot, amit megkövetelnek tőlük.
Mi szerettük volna és szeretnénk ma is átadni mindazt az emberi értéket, amit magunkban értéknek tudunk és fontosnak tartunk; a közösség fontosságát, a felebaráti szeretetet, egymás tiszteletét, segítését, és ami még emellett nagyon fontos a természet mérhetetlen tiszteletét.
Összefogtunk és a semmiből 1994-ben (a hatvani Kinizsi Sportegyesülettel, mint tulajdonossal korábban kötött megállapodás alapján) építési engedéllyel, bontott anyagból felépítettük házunkat az un. sarudiak sí-házát. Nem luxust alkottunk, csak egy szerény, tiszta közösségi teret. Egy diáktanyát a természet ölelésében és vendéglátásában. Egy helyet, ahol negyedszázad alatt rengeteg gyerek és ifjú - aki másképpen talán soha nem tehette volna –élvezhette a sízés örömét -sokan itt váltak felnőtté, mindenki jól érezte magát. Ahol a tisztelet, a szeretet meleg „családias” fészket biztosított az érkezőnek. Ha idegen tévedt „hozzánk” emberi melegség fogadta. E negyed század alatt megszámlálhatatlan emlék birtokosai lehettek (lehettünk); évszaktól függetlenül barangoltunk a Mátra ösvényein, megismertük rejtett értékeit, túráztunk, síeltünk, és ami a legfontosabb sokat beszélgettünk. Esténként főleg nyáron a tűz mellett énekelgettünk. Olyan harmónia uralkodott, ami mások számára egyszerűen felfoghatatlan; a természet kortalanná varázsolt bennünket. Nem volt különbség gyermek, ifjú, vagy idős között. Egy volt a meghatározó, a tisztelet és a szeretet.
Felvetődhet a kérdés, hogy mit kaptunk mi felnőttek mindezért, a legnagyobb fizetséget, ami létezhet; a gyerekzsivajt, a csillogó gyerekszemeket, a várva várt pillanatokat, amikor újra találkoztak, (találkoztunk mi is velük). Állom világ volt.
Jött a kegyetlen áprilisi időjárás, az áramkimaradás és jelentős ingadozása, ami feltehetően a tüzet okozta. Visz major nincs, illetve ránk nem vonatkozik (mondta a szakértő) Ezt az álomvilágot égetté szénné a tűz. Talán örökre (?), megmásíthatatlanul (?). Most még nem tudjuk.
Sok év van már a hátam mögött, fel is adhatnám (mondhatnák sokan-, akik nem ismernek), de van e jogom megfosztani a gyerekek sokaságát azoktól az örömöktől, amit az „Eddigiek” átélhettek. Nem adom fel, nem hagyhatom el a „Jelenlegieket és a Később Érkezőket”!
Mindenkihez fordulok; aki csak teheti lehetősége szerint segítse a mátrai ház újraépítését, mosolyt fakasztva egy kis település (régió) tehetősnek egyáltalán nem mondható gyerekeinek arcára.
Tisztelettel esedezik a Wesselényi Miklós Szabadidős Egyesület (
http://tiszatotabor.hu ) nevében:
Heinrich Tamás (nyugalmazott iskolaigazgató)
Ui: Hogy miért nem volt biztosításunk; magyar adminisztráció útvesztője ezt nem tette lehetővé.
A legkisebb adományokat is köszönjük!
Kedvezményezett: Wesselényi Miklós Szabadidős Egyesület Füzes Takarékszövetkezeti Hitelintézet
Számlaszám: 61900143-12100138
Közlemény: adomány"
Keresés
18 cm
