Kanyarsí programok - Replaci topikja

Az utóiratot ténymegállapításnak szántam, sajnálom, ha sértőnek gondolod.

Szép nyarat neked is, Replaci

Kedves Laci!

Bár az előző hozzászólásodat nem nekem címezted, de a végén az utóirat csak nekem szólt, ezért reagálnék.

Én nem értek a vita-szakkifejezésekhez, nem foglalkozom ilyesmivel. PR-ral, marketinggel sem foglalkozom.

Síeléssel viszont igen, és ahhoz valamennyire értek is. Ezért kezdtem bele a beszélgetésbe.

Sajnálom, hogy egy általam szakmai jellegű beszélgetésnek gondolt -és részemről ennek szellemében folytatott- társalgásról kiderült, hogy az egész csupán marketing célokat szolgál. Én azt hittem, síelésről, konkrétumokról, külső-belső élről, terhelésekről, lejtőkről, hóekeívek tanításáról, sorrendiségről és egyéb, másokat -és engem is- érdeklő témákról fogunk beszélgetni.

De sajnos nem így lett, sajnálom.

Félreértés történt, a te célod más, nem a szakmaiság, hanem a topik pörgetése, az "imázsépítés", most már értem. Ezért ki is szállok a "vitából".

További szép nyarat, sok sikert kívánok, üdv,

Lackó

Kedves olvasó!

Az én szándékom, nem a vita. Hanem, hogy kiderüljenek az elméleti hézagai annak a síoktatási technológiának, melyet 25 év alatt raktam össze. Mondom elméleti, mert a gyakorlatban folyamatos tesztelésnek van alávetve. Az tény, hogy ezen idő alatt nem keveset változott. A folyamatos változtatás kényszere az volt, (és marad), hogy egy olyan rendszernek, melynek „tömegek” esetén is működnie kell, annak olyan egyszerűnek kell lennie, hogy azt egy 12 éves gyerek is meg tudja érteni, valamint az átlagosnál gyengébb mozgáskészséggel rendelkező tanuló is készségszintre tudja fejleszteni.

Ezért hálás vagyok Lackónak is, másnak is azért, hogy veszik a fáradságot, hogy fogást találjanak rajta. Azt megígérem, hogy ha tényleg olyat találnak, ami a hétköznapok valós síoktatásában is hatékonyabbnak bizonyul mint a mostani, (miközben az addigi biztonság nem sérül), módot találok rá, hogy ezt elismerjem.

Például egy elméleti, de a marketing – reklám szempontjából fontos hézag volt, ami a Chopoker ”kukacodkodása” révén, - hála neki - derült ki, hogy hiba csúszott a kemény tárggyal történő ütközés és az annak megfelelő magasságról történő lezuhanás összehasonlításának a számításába.

A biztonság – kontroll síoktatási technológia összerakásának a rövid története:

- 1988 –ban alakult az egyesületem. Már a megalakulás egyik célja is az volt, hogy hatékonyabban, (nem elméletben, hanem tanulókkal, a gyakorlatban) tudjam kutatni – tesztelni azokat a megoldásokat, melyek alkalmasnak mutatkoztak a sí balesetek csökkentéséhez, az esetleges elkerülésekhez.
- Abban az időben úgy találtam, hogy első lépésként egy olyan logikai sorrend összerakásának a felállítása szükséges, melyen el lehet indulni
- Az első fő szempont az volt, hogy olyan objektív módszerek után kutassak, melyek függetlenek a síelőtől, amiből következik, hogy mindenkinél egyformán működnek.
- Akkor úgy találtam, hogy a fizika törvényszerűségei alkalmasak a síelés közbeni történések pontos leltárba vételéhez.
- Ehhez össze kellett szedni, hogy egyáltalán melyek a fizikának azok az általános törvényszerűségei, melyekkel a síelés közbeni történések leírhatók.
- Amikor ez megvolt, meg kellett találni, hogy milyen, már ismert gyakorlatok alkalmasak a síelés közben érvényesülő fizikai törvényszerűségekhez való alkalmazkodások beidegezéséhez.
- Ez után fel kellett állítani egy olyan „műveleti sorrendet”, mely megfelel a lassútól a gyors, a könnyűtől a nehéz, az egyszerűtől a bonyolult felé elvnek. Erre egy példa: amikor a kisgyermek elkezdi a járni tanulást, könnyebb a dolga, ha vízszintes talaj áll rendelkezésére. Természetesen a hegyes vidékeken felnövő gyerekek is alkalmazkodnak a helyzethez és megtanulják a járást. De miután lejtőn másként hat a gravitáció, mint vízszintes terepen, a tanulás is összetettebb.

Szép nyári napot az olvasóknak, Replaci

Ui.
Egy bajom van csak a kritikákkal, amikor az un. „szalmabáb érvelést” alkalmazzák. Ez ugyanis teljesen alkalmatlan az előrevivő értelmes beszélgetésre.

A szalmabáb érvelésről 2 link:
1. http://a.te.ervelesi.hibad.hu/szalmabab
2. https://hu.wikipedia.org/wiki/Szalmab%C3%A1b_%C3%A9rvel%C3%A9s

Szia Laci!

Egy értelmes vitában, beszélgetésben bármikor benne vagyok, nem titkolva, hogy ha az tényleg jó, akkor tanulhatok, okulhatok belőle, bővíthetem a tudásomat. Vagy a beszélgetőpartneremnek tudok esetleg valami hasznosat mondani. Remélem a kettő közül legalább az egyik most is megvalósul. :-)

A félreértésről: Mivel én igyekeztem a felhozott témára szorítkozni, ezért csak az általad leírt ""Műveleti sorrend" a síoktatásban" (sic!) alattiakról írtam én is, e kettő sorrendjére írtam, hogy nálam fordítva van.

"
"Műveleti sorrend" a síoktatásban...

1. A síelés sebességszabályozásainak az 1. számú eszköze a csúszó – fékező hóeke...

2. A síelés sebességszabályozásainak a 2. számú eszköze a hegynek kanyarodás...
"

A léchez szoktatást -mint a síoktatás alapját-, ahogyan te sem, így én sem vettem be a sorrendiségbe. De természetesen -fontossága miatt- később kitértem rá.


Ellenérveidhez gondolataim:

"1. Ponthoz. Az én tapasztalataim szerint az egyenes vonalú csúszó – fékező hóeke fenntartása néhány tanulónál (20 –ból 1. -nél) jelent nehézséget. Azonban ez sem technikai, hanem szokatlansága miatt anatómiai."

No,a kutya éppen itt van elásva, jó, hogy ezt így megfogalmaztad helyettem, köszönöm! "Anatómiai szokatlanság". Igen, szokatlan. Ráadásul később, a haladóbb technikáknál már nem lesz rá szükség. Sőt! Túlzott rögzülése még nehezíti is a párhuzamos lendület kialakítását. (a belső sí külső élén vezetését)
És attól hogy a legtöbb tanuló hamar megtanulja, ettől még a hasznossága nem nő. (Flatterolni is gyorsan meg lehet tanulni, akár önerőből vagy havertól is, de attól még nem hasznos "technika".)



"Az „ilyen – olyan” hóekét részemről nem tudom értelmezni, nálunk olyan hóeke (ívelés, kanyar) tanítása van rendszerben, melybe (alapszinten) már tudatosan vannak beépítve az egymásba illeszkedő élezések, terhelések, forgatások."

Igen, ilyen-olyan hóeke. Jól írtam. Azért így, mert a tanuló tanuló, és egy, két vagy három napos síelőként nem tudja, és nem is várható el tőle egy tökéletes kanyar.

A helyes kanyarképzés kialakítása egy folyamat, amely egyszerű gyakorlatokkal, mozgásokkal, próbálkozásokkal kezdődik, majd folytatódik egy nagyon nyers, gyakran több hibát is tartalmazó végrehajtással, és a -oktató általi irányított- gyakorlással folyamatosan csiszolódik. Egy egy vagy két napos síelőtől még nem várható el egy tökéletes hóekeívelés, amelyben "minden" benne van. De ez így is van rendjén.


"melybe (alapszinten) már tudatosan vannak beépítve az egymásba illeszkedő élezések, terhelések, forgatások"

Ez természetesen lehetetlen, vagy csak megint félreértettelek.
Egy még meg sem tanult mozgásban nem lehetnek benne a felsoroltak. Még kevésbé lehetnek benne a tanuló részéről tudatosan, hiszen szerencsétlennek még fogalma sincs ezekről a fogalmakról.
De! Nem is kell, hogy fogalma legyen ezekről. Neki nem ezeken kell agyalnia, hanem jól kell magát éreznie, és a jól kitalált gyakorlatokat kell ügyesen síelnie, ennyi a dolga.

Ám ha arra gondoltál, hogy az oktató tudatosan építse fel a tematikát, hogy a gyakorlás közben beépüljenek az említettek, akkor más a helyzet. Csak hát ez teljesen természetes, mert ha nem így lenne, akkor az oktatónak gőze se lenne, hogy egyáltalán mit miért gyakoroltat.


"2. Ponthoz. A sebességszabályozás ezen eszközét a világ síelőinek tízezrei alkalmazzák nap, mint nap, ez miatt aztán az a vélemény, hogy a sebességszabályozásnak ez a fajtája (később) szükségtelen lenne, számomra értelmezhetetlen."

Persze. Használják, használjuk, te is használod, én is használom. Így állok be a felvonóhoz, vagy ha nagyon lassan érek oda, így állok meg a kocsma előtt. Igen, működő lassítási, megállási módról van szó, "gyök kettőről" enyhe lejtőn meg lehet vele állni, ha úgy alakul, erre való.
Ám ettől még nem fogok vidám fékező hóekében lejönni a pályán, sőt menet közben sem jut eszembe, hogy így lassítsak, ha esetleg azt érezném, hogy sok a tempóm.


"3. Ponthoz. Aki síelő a csúszó – fékező hóekét "szándékosan elfelejti", az a sebességszabályozásnak az egyik alapvető eszközéről mond le"

Nem, erről szó sincsen. Nem kell, és persze nem is lehet elfelejteni, csak súlyán kell kezelni, és nem kell "belevésni" a tanulóba. Ismerje, és ha kell (de csak akkor), használja. Véleményem szerint a vészhelyzetekből kikerülés módjaként pedig semmiképpen.


"3/a. A forgatások egyik alapvető kezdeti formája"

Igen,a forgatás bizonyos elemei fellelhetők a csúszó-fékező hóekében, ez teljesen igaz (a leendő külső élezése, a sarok kitolása, jobb esetben a csőr befelé vezetése),
De közben sajnos ott vannak azok is, amelyekre később nem lesz szükség. Ráadásul -és ez a nagyobbik gond- ezek éppen ellene dolgoznak a kialakítandó forgatásnak. Tehát ahelyett, hogy engednénk, hogy a tanuló -legtöbbször csak kis segítséget igényelve, szinte ösztönösen ráérezve -(eleinte "ilyen-olyan") forgatást hozzon létre a külső sí élét használva, ezt nem engedjük neki, és rákényszerítjük, hogy ez ellen dolgozzon.


"3/b. A belső éleken történő élezés"

Na, például ez! Erre éppen semmi szükségünk nem lesz később. Egyetlen egy sítechnika közben sem terheljük a két sí belső éleit egyszerre. (kivéve a csúszó-fékező hóekét természetesen)

"3/c. A tehetetlenségi erőkhöz való alkalmazkodásokhoz nélkülözhetetlen terhelések. Negyed évszázados síoktatói praxisom alatt még nem találkoztam olyan tanulóval, aki ezeket oktató nélkül, csupán az ösztöneire hagyatkozva tudta volna alkalmazás szintre tanulni."

Itt legyőztél, megadom magam! Tényleg ne haragudj, de nem értem, mire gondolsz a "tehetetlenségi erőkhöz való alkalmazkodások" alatt. Ezért nem szólok hozzá.


"4. Egy a síelés fizikája mentén felépülő, a síelés kontrolltechnikáit leltárba vevő korrektnek szánt rendszer a sebességszabályozásnak ezt az eszközét nem hagyhatja ki, a maga helyén azt tárgyalnia kell."

Persze. Minden tematikának tárgyalnia kell, mint minden mást is, igazad van. Éppen ezt tesszük. :-)
Persze helyezzünk mindent a helyére az őt megillető súlya szerint, én azt mondom, ezért soroltam én hátrébb (sokkal hátrébb), mint te.
Viszont a csúszó-fékező hóeke sebességszabályozó súlyát nem tartom jónak túlértékelni, mert a tanulóban hamis biztonságérzetet kelthet.

"5/a. A megfelelő lejtésű terepen (helyen) történő sebességszabályozás"

Így van, erről írok én is, előző soromban is. Kezeljük helyén a fékező hóekét, akkor semmi baj sincsen vele.


"5/b. A csúszó fékező hóeke beágyazása a lejtő felé irányuló egyenes vonalú mozgás gyakorlatsorába, a síelés fizikájához történő alkalmazkodások következő alapszintű beidegezéseit teszi elérhetővé:
- a gravitáció és a síelő tömegének az összefüggései
- a közegellenállások mibenléte és hatása a síelésre
- a tehetetlenségi erő működése egyenes vonalú gyorsulás és lassulás közben"

Ez így igaz, ezeket remekül lehet szokni, gyakorolni csúszó-fékező hóekében. A nagy kérdés csak, hogy amikor így gyakoroljuk ezeket, akkor vajon annyival több-e az előnye, mint a hátránya, vagy inkább hagyjuk ezt, és ha nem muszáj, akkor azonnal lépjünk a hóekeívelés felépítése felé (felé, nem pedig rögtön az ívelésbe!), a felsoroltakat pedig azok közben is ugyanúgy megismerheti a tanonc.
Én az utóbbi mellett vagyok.

"6. A síelés biztonsága szoros összefüggésben van azzal, hogy a síelő milyen szinten van birtokában a síelés kontrolltechnikáinak. Amikor a síelés kontrolltechnikáiról beszélünk, akkor valójában a síelés sebességszabályozásairól beszélünk. A síelés sebességszabályozásainak a tudatos „leltárba vételénél”, megkerülhetetlen a síelés közben érvényesülő fizikai törvényszerűségek ismerete."

Természetesen így van, az oktatónak pontosan tisztában kell lennie a fizikai összefüggésekkel. (bár a sízés is folyamatosan fejlődik, egyre több mindenre jövünk rá, időnként igen érdekes dolgokra)
A tanulónak viszont természetesen ezekkel nem kell foglalkoznia, ez nem az ő dolga, az ő fejét nem kell kitömni leltárakkal, képletekkel, az ő dolga az élvezetes tanulás, síelés. Úgyis csak két eset lehetséges: vagy nem érdekli, akkor teljesen felesleges szögfüggvényekkel és vektorokkal bombázni, vagy éppen nagyon érdeklődő, akkor viszont akadályozhatja, ha nagyon fejből akar síelni.
(Nem az erős haladó sízőkre gondolok, akiknék nagyon hasznos lehet belemenni a részletekbe elméletben, a "fejben síelésbe" is!)

Remélem nem maradt ki semmi, és nem értettelek félre!


"Én így látom a síoktatást" jeligével :-) és üdvözlettel:

Lackó

Jó reggelt Lackó, jó reggelt SIHU, jó reggelt vasárnap!

Előre bocsátom, köszönettel tartozok Lackónak, (vagy bárkinek) amikor olyan felvetéseket tesz, melyek arra késztetnek, hogy „századszor” is végiggondoljam azokat az elveket, melyeket már „kilencvenkilencszer” végiggondoltam, illetve a mindennapos munkámban folyamatosan bizonyít.

Előzmény
„Annyit finomítanék, hogy picit félreértetted, amikor azt írod, hogy szerintem rögtön a kanyarral kell kezdeni az oktatást.”- írta Lackó. Tévedni amúgy emberi dolog, ez a mostani „pici félreértés” azonban nem az én pontatlan fogalmazásomból származik.

A pontos fogalmazásról
Alighanem azért „értettem félre picit” Lackót, mert szó szerint értelmeztem, amit leírt:
- „Ha szabad leírnom a véleményemet, akkor én mindenképpen az első helyre tenném (és teszem is mindig) a hegy felé kikanyarodást. (Rögtön, az első csúszásoknál gyakorolni kell, hogy ez rögzüljön.)”
- „Ezek után jöhetne a csúszó-fékező hóeke,” Tényleg érdekelne, hogy ki érti ezt úgy, hogy az „első helyre tenném”, majd az „ezután”, tulajdonképpen fordítva értendő.

De, (kérem) legyen ez a múlt, próbáljunk előre haladni. A kérdés az, hogy milyen, megalapozott érveink vannak véleményeink alátámasztására.

Lackó érvei:
1. Tapasztalatom szerint az egyenes vonalú csúszó, de még inkább a fékező hóeke fenntartása egy tanulónak sokkal nehezebb feladat, mint egy (eleinte egy "olyan, amilyen") kanyart végrehajtani.
2. Ezen kívül -és ez talán még fontosabb-, a fékező hóeke szimmetrikus, feszített csípőjű helyzete később szükségtelen, a síelésben később soha sem fogjuk csípőből szétfeszíteni magunkat.
3. Tehát olyat tanul a tanuló, amit utána nagyon hamar "el kell felejtenie", de legalábbis semmi szükség nem lesz rá. Kivéve persze a hóekében fékezgetést, amit viszont szerintem teljesen felesleges külön tanítani, a szükséges módon mindenki ösztönösen ráérez, és amikor kell, használja.

Replaci ellenérvei:
1. Ponthoz. Az én tapasztalataim szerint az egyenes vonalú csúszó – fékező hóeke fenntartása néhány tanulónál (20 –ból 1. -nél) jelent nehézséget. Azonban ez sem technikai, hanem szokatlansága miatt anatómiai. Ez nem légből kapott vélemény, hanem a napi 3 – 5 kezdő tanuló statisztikája. Az „ilyen – olyan” hóekét részemről nem tudom értelmezni, nálunk olyan hóeke (ívelés, kanyar) tanítása van rendszerben, melybe (alapszinten) már tudatosan vannak beépítve az egymásba illeszkedő élezések, terhelések, forgatások. Ehhez viszont szükségesek azok az „előtanulmányok”, melyekről az 5/b pontban írok.
2. Ponthoz. A sebességszabályozás ezen eszközét a világ síelőinek tízezrei alkalmazzák nap, mint nap, ez miatt aztán az a vélemény, hogy a sebességszabályozásnak ez a fajtája (később) szükségtelen lenne, számomra értelmezhetetlen.
3. Ponthoz. Aki síelő a csúszó – fékező hóekét "szándékosan elfelejti", az a sebességszabályozásnak az egyik alapvető eszközéről mond le. Másfelől vizsgálódva, a csúszó - fékező hóekében már ott vannak:
3/a. A forgatások egyik alapvető kezdeti formája.
3/b. A belső éleken történő élezés.
3/c. A tehetetlenségi erőkhöz való alkalmazkodásokhoz nélkülözhetetlen terhelések. Negyed évszázados síoktatói praxisom alatt még nem találkoztam olyan tanulóval, aki ezeket oktató nélkül, csupán az ösztöneire hagyatkozva tudta volna alkalmazás szintre tanulni.
4. Egy a síelés fizikája mentén felépülő, a síelés kontrolltechnikáit leltárba vevő korrektnek szánt rendszer a sebességszabályozásnak ezt az eszközét nem hagyhatja ki, a maga helyén azt tárgyalnia kell.
5. Már nagyon sok helyen írtam a csúszó – fékező hóeke funkcióiról:
5/a. A megfelelő lejtésű terepen (helyen) történő sebességszabályozás.
5/b. A csúszó fékező hóeke beágyazása a lejtő felé irányuló egyenes vonalú mozgás gyakorlatsorába, a síelés fizikájához történő alkalmazkodások következő alapszintű beidegezéseit teszi elérhetővé:
- a gravitáció és a síelő tömegének az összefüggései
- a közegellenállások mibenléte és hatása a síelésre
- a tehetetlenségi erő működése egyenes vonalú gyorsulás és lassulás közben
6. A síelés biztonsága szoros összefüggésben van azzal, hogy a síelő milyen szinten van birtokában a síelés kontrolltechnikáinak. Amikor a síelés kontrolltechnikáiról beszélünk, akkor valójában a síelés sebességszabályozásairól beszélünk. A síelés sebességszabályozásainak a tudatos „leltárba vételénél”, megkerülhetetlen a síelés közben érvényesülő fizikai törvényszerűségek ismerete.

De, erről már írtam itt is, másutt is, legutóbb a sihun itt: https://sielok.hu/forum/viewtopic.php?t=12367&onemessageid=183058

Köszönöm Lackó, hogy lehetőséget nyitottál ezekről a dolgokról beszélgetni.

Szép vasárnapot az olvasóknak, Replaci

Értelmező szótár
Alpesi síelés. Az alpesi síelők a gravitációs erőt felhasználva siklanak - csúsznak a lejtőn.
Siklás. Amikor a síléc a hossztengelye mentén halad.
Csúszás. Amikor a síléc a hossztengelyre merőlegesen halad.
Sodródás. Amikor a síléc egy időben a hossztengely mentén, és keresztben is halad.
Karcolás. Amikor a meghajolt síléc (bele)forgatás nélkül a saját rádiuszú nyomvonalán halad.
Csúszó – fékező hóeke. Fékezési és megállási technika. Ha siklás közben a lécek végeit (a síelő felől nézve) A betű formába nyitjuk, (forgatjuk), fékező hatást érünk el. Ilyenkor a sílécek ékben állnak, a fékezést a belső élükön ékben csúszó sílécek súrlódása váltja ki. A lécek végeit szükség szerint engedjük össze, vagy forgatjuk ki, kis lejtésű pályán a nagy kiforgatás megálláshoz vezet. A fékezési funkción túl, az élezés szerepének tudatosításában és az él használatának a gyakorlásában van szerepe.

Szia Laci!

Annyit finomítanék, hogy picit félreértetted, amikor azt írod, hogy szerintem rögtön a kanyarral kell kezdeni az oktatást.
Természetesen nem így van. Egy nagyon(!) alapos léchez szoktatást követően egy megfelelő(!) tanulólejtőn először az egyenes siklásokkal, majd ez után megfelelő gyakorlatokkal felépítve az egyenes siklásból kitérést, majd kikanyarodást kell felépíteni.

Ez amúgy egybe is esik azzal, amit te is írsz, és fontosnak tartasz, a különbség abban van, hogy én kimondottan minimalizálom, de lehet kerülöm a fékező hóeke használatát.
A szokásos kompromisszum az szokott lenni, hogy ha muszáj, akkor a siklások végén, a lelassulás végén kis fékezést be lehet rakni, de tényleg csak a rettentő lassú siklásból megállást jelenti.

Tapasztalatom szerint az egyenes vonalú csúszó, de még inkább a fékező hóeke fenntartása egy tanulónak sokkal nehezebb feladat, mint egy (eleinte egy "olyan, amilyen")kanyart végrehajtani.

Ezen kívül -és ez talán még fontosabb-, a fékező hóeke szimmetrikus, feszített csípőjű helyzete később szükségtelen, a síelésben később soha sem fogjuk csípőből szétfeszíteni magunkat.
Tehát olyat tanul a tanuló, amit utána nagyon hamar "el kell felejtenie", de legalábbis semmi szükség nem lesz rá. Kivéve persze a hóekében fékezgetést, amit viszont szerintem teljesen felesleges külön tanítani, a szükséges módon mindenki ösztönösen ráérez, és amikor kell, használja.

Konkrét kérdésedre ("hogyan kezelitek (te és a tanulóid) a kanyar elején bekövetkező gyorsulásos hátrakerülés jelenségét?") a válaszom: Bevallom, sehogy sem "kezelem", az egyensúly megőrzésének képessége a megfelelően és türelmesen elvégzett léchez szoktatást és megfelelő tanulólejtőn gyakorolt síeléssel kialakul. Már az első csúszásoknál szoktatom a tanulókat ahhoz, hogy síeléskor az egyensúly ide-oda vándorol, a tempó pedig hol gyorsul, hol lassul, és ez így van rendjén, ezt szokni, sőt szeretni és kihasználni kell.
(Nyilván nem az extrém rossz mozgáskoordinációval rendelkező tanulókra gondolok, hanem a tanítványok 99%-ára.)

Persze mindez akkor érvényes, ha jól értelmeztem a "gyorsulásos hátrakerülés" kifejezésdet, és te is arra érted, amikor valaki alól "kifut a sí". Én legalábbis erről írtam.

Üdv,
Lackó

Szia Lackó!

Sőt örülök, ha tudunk érthetően érvelni, az előbbre vihet. Előre bocsátom, maximálisan tiszteletben tartom MINDEN GYAKORLATTAL BÍRÓ síoktató – edző kipróbált, működő rendszerét. Mert a biztonságosan eredményes síoktatás végső soron nem az okoskodásból nyert eszmélkedésből, hanem a síelés közben érvényesülő fizikai törvényszerűségek ismeretéből, és a hozzájuk való alkalmazkodások alkalmazásszintű (edzésjellegű) begyakorlásából áll össze. Legalább is az általam összerakott síoktatási technológiának ez a jellemzője.

Ez a technológia a síelés közben érvényesülő fizikai törvényszerűségek mentén, a lassútól a gyors, az egyszerűtől a bonyolultan összerakott, a könnyűtől a nehéz felé elvek maximális figyelembevételével lett összerakva.

No most ugye, (hozzászólásod eredményeképp), az a kérdés merül fel, hogy mivel is érdemes elkezdeni a síelés tanítását? Pontosabban az a kérdés, hogy mivel folytassuk a felszereléshez szoktatás utáni tanítást?

1. Te azt mondod, hogy kanyarral. (Rögtön, az első csúszásoknál gyakorolni kell, hogy ez rögzüljön.) - írod.
2. Én meg azt mondom, hogy enyhe lejtőn, a lejtő irányában történő olyan egyenes irányú gyakorlatsorral, melyben a síelés fizikájának a legfontosabb alapjai, (a gravitáció és a síelő tömegének az összefüggései, a közegellenállások mibenléte és hatása a síelésre, a tehetetlenségi erő működése gyorsulás és lassulás közben), legegyszerűbben, - következésképp legérthetőbben – gyakorolhatók be. Úgy vélem, hogy a lassútól a gyors, egyszerűtől a bonyolult, könnyűtől a nehéz felé elvek szerint összeállított tanulási sorrendben ezek előrébb vannak a kanyarnál. Mert a kanyarban már ott vannak, (ott kellene legyenek), az addigiakhoz képest + bonyolultságot jelentő összetett alapfunkciók, (az alapszintű élezések, terhelések, forgatások). Ezt szakmai érvnek szánom, ha a laikus síelő kevéssé érti, az érthető természetesen..

Az első ponthoz feltennék mindjárt egy kérdést. De, hogy az olvasó előtt is világos legyen, hogy a kérdés mire vonatkozik, tisztázni szeretném a következőt: ahhoz, hogy a síelő a hegy felé kanyarodással történő lassítására szükség legyen, kell előtte a völgy felé befordulás közben létrejövő gyorsulás. Mert, ha gyorsulás nem volt, akkor természetszerűleg lassításra, (hegy felé kanyarodásra) sincsen szükség. (Sebességszabályozási szempontból természetesen, ha akadályt kell kerülni, akkor kanyarodni is szükséges.)

Az 1. kérdés tehát: hogyan kezelitek (te és a tanulóid) a kanyar elején bekövetkező gyorsulásos hátrakerülés jelenségét?

Kérdéseim lennének még, de majd csak azután, ha ezt az elsőt már megnyugtatóan kitárgyaltuk.

Síbarátsággal:
Replaci

Szia Laci!

Ha szabad leírnom a véleményemet, akkor én mindenképpen az első helyre tenném (és teszem is mindig)a hegy felé kikanyarodást. (Rögtön, az első csúszásoknál gyakorolni kell, hogy ez rögzüljön.)
Tapasztalatom szerint ugyanis ez visz jó felé, így rögzül a tanulóban, hogy bármilyen gond, veszély esetén nem fékezni, hanem a helyzetet kikerülni kell elsősorban.

Ezek után jöhetne a csúszó-fékező hóeke, ha már minden áron erőltetni akarjuk. Véleményem szerint egyébként nem kell, szinte felesleges, a tanulók ösztönösen fogják használni akkor, amikor szükség van rá. (De ezek semmiképpen sem vészhelyzetek, hanem lassú sebességből megállások, kis tempóban, szűk helyen lassítgatások.)

Tehát én semmilyen módon nem gondolom "elsőszámú" sebességszabályozási módnak a csúszó-fékező hóekét.

Autós példánál maradva, az nagy baj, ha valakiben az rögzül, hogy ha előtte zűr van, akkor a féket kell nyomni, de marha erősen. Féktávon belül is. Akkor is, ha kis lassítás közben -vagy akár anélkül!- kikerülhető lett volna a nagy baj, de legalábbis nagyban csökkenthető lett volna a következmény.

Én így látom ezt a kérdést. Csak ennyit akartam írni.

További szép nyarat!

Lackó

Ui: Annyit még, hogy igen, időnként egyes tanulóknál kényszerből szükség lehet az első 1-2 nap a tanuólejtőn csúszó-fékező hóeke tanítgatására, de ezt mindenképpen minimalizálni kell, ne nagyon szokja. Azt meg főleg ne, hogy ez bármilyen biztonságot ad. Én mindig belemosom a tanulóim agyába, hogy a hóekefék csak lassítgatásra és helyben ácsorgásra való, de semmiképpen sem rendes tempóból történő megállásra. (fékező hóeke nincsen, csak "lassító hóeke")

Jó reggelt, vasárnap!

A síeléstanítás biztonságának, - ha a fogalmat nem lózungként akarjuk használni, - jól meghatározható kritériumait szükséges meghatározni, illetve figyelembe venni:

I. A síelés biztonsága szoros összefüggésben van azzal, hogy a síelő milyen szinten van birtokában a síelés kontrolltechnikáinak. Amikor a síelés kontrolltechnikáiról beszélünk, akkor valójában a síelés sebességszabályozásairól beszélünk. A síelés sebességszabályozásainak a tudatos „leltárba vételénél”, megkerülhetetlen a síelés közben érvényesülő fizikai törvényszerűségek ismerete.

II. Évtizedek óta van egy megegyezés arról, hogy a síelés tanítása során a „lassútól a gyors, az egyszerűtől a bonyolult, a könnyűtől a nehéz felé” elv mentén célszerű haladni.

"Műveleti sorrend" a síoktatásban
Az itt tárgyalt síoktatási technológia következetesen ragaszkodik az elsődlegesen BIZTONSÁGI SZEMPONTOK szerint meghatározott oktatási sorrendhez.

1. A síelés sebességszabályozásainak az 1. számú eszköze a csúszó – fékező hóeke
A síelés fizikájának a legfontosabb alapjait, (a gravitáció és a síelő tömegének az összefüggései, a közegellenállások mibenléte és hatása a síelésre, a tehetetlenségi erő működése gyorsulás és lassulás közben), legegyszerűbben, - következésképp legérthetőbben - egy olyan GYAKORLATSORRAL lehet megértetni és begyakoroltatni, mely GYAKORLATSORBAN a csúszó - fékező hóekének FŐSZEREPE van.

2. A síelés sebességszabályozásainak a 2. számú eszköze a hegynek kanyarodás
A kanyarban érvényesülő fizika megértése érdekében osszuk fel a kanyart esésvonal előtti, és esésvonal utáni szakaszokra:

2. /a. Esésvonal előtti, (völgy felé kanyarodás) szakasz
A síelőnek az ív elején tudatosan kell bevállalnia, hogy amikor befordul a kanyarba, akkor történik egy gyorsulás. Hiába vállalja azonban be, ha nem tudja kezelni a gyorsulás jelenségét. Jómagam már sokszor láttam, hogy kezdő síelők, amikor gyorsulnak hátra esnek, (kimegy alóluk - a köznyelv szerint "elszabadul", - a sí). A biztonság szempontjai szerint felépített technológiai sorrendben, amikor a síelni tanuló idáig elér, MÁR VAN EGY BEIDEGEZETT ELŐKÉPZETTSÉGE a gyorsulásos hátrakerülés jelenségének a kezelésében.

2. /b. Esésvonal utáni, (hegy felé kanyarodás) szakasz
Amikor a síelő az esésvonalból továbbkanyarodik a hegy felé, az addigi gyorsulást lassulás váltja fel. Ha ezt a hegy felé kanyarodást a síelő kellő ideig tartja, megállás fog bekövetkezni.

Értelmező szótár
Esésvonal: amerre lejtőn a labda gurulna, amerre a kiöntött víz folyna.
Műveleti sorrend, (matekból): ha nem vesszük figyelembe, a biztonság szempontjából kétséges eredményt, (hanyatt esés veszélye) kapunk.

(Folyt. Köv)

Szép napot az olvasóknak, Replaci

Halihó!

Kaptam egy kedves hangú elnéző levelet, az adatokat kiszámoló személytől az ütközési sebesség magassági megfelelő közötti kapcsolatról. "A sebesség és magasság közti kapcsolatban a magassági szám feleakkora, mert a számításban elmaradt a kettővel való osztás."

Az új adatsor:
Sebesség Km/ó -n: 10, 20, 30, 40, 50, 60, 70
Magasság méter-n: 0.4, 1.5, 3.5, 6.5, 10, 14, 20

Szép napot, Replaci

Köszönet Replacinak, hogy a balesetvédelmi témát napirenden tartja!

Az alábbi linken megtalálható 15 magyar nyelvű előadás ebben a témában, illetve sajtóbeszámolókat is találtok a balesetvédelmi konferenciáról:
http://www.skioutlet.hu/hirek.php?kod=95

Ismét hétvége, jó reggelt a vasárnapi olvasóknak!

A síelés fizikája
Segítséget kértem, (és kaptam) a BME mechanika tanszékéről nyugdíjba ment docensétől. A két adatsor függőleges megfelelői mutatják, hogy ha x Km/ó sebesség mellett ütközik kemény tárgynak a síelő, akkor az ütközés milyen magasságról történő leesésnek felel meg. Az (kissé kerekített) adatok eléggé meggyőzőek ahhoz, hogy érdemes legyen foglalkozni a síelés sebességszabályozásaival.

Sebesség Km/ó -n: 10, 20, 30, 40, 50, 60, 70
Magasság méter-n: 0.8, 3, 7, 13, 20, 28, 39

Gyermeksíbaleset konferencia
A 2012 –n megtartott gyermeksíbalesetek elkerülése érdekében szervezett konferencián az előadásom címe: „A síelés sebességszabályozásainak az eszközei” volt. Az előadásom utolsó mondata, pedig így hangzott, „A legrosszabb dolog, semmit nem tenni!”

A síelő biztonsága nem függhet a szerencsétől
Fel kell, hogy merüljön kérdésként, hogy tulajdonképpen mit is jelent a síelés biztonsága? Alapos érvekkel lehetne csak megkérdőjelezni azt az állítást, hogy MINDEN BIZTONSÁG A TUDÁSBÓL ERED, a tudás alapja, pedig a megértés. A síelő akkor nem érzi magát biztonságban, amikor nem tudja, hogy mi történik, így aztán arról sincsen fogalma, hogy hogyan is kellene reagálnia. Ilyenformán nem túl kockázatos kijelenteni, hogy a biztonság hiányának oka a „nemtudás”. Akik készségszinten tudnak, összehasonlíthatatlanul nagyobb biztonságban vannak, mint akik nem tudnak. Akik nem tudnak, a szerencsében bíznak. Mivel azonban a szerencse véletlenség, a szerencsétől függeni annyi, mint a nem tudástól függeni.

Az objektív valóság
Az objektív valóság törvényszerűsége, hogy minél nagyobb sebességgel ütközik az autó (vagy a síelő), annál nagyobb a roncsolódás mértéke.

A szubjektív befolyásolás
A történéseket nagyban befolyásolhatják a vészhelyzet szubjektív reakciói:
1. Jó felkészültséggel befolyásolhatók, (akár meg is előzhetők) a súlyos következmények
2. A törvényszerűségen magán ez mit sem változtat.

Balesetveszélyes helyzetekre reagálás autóvezetőknél
Arra a szubjektív elemre, hogy a gépkocsit vezetők felkészülten reagálhassanak balesetveszélyes helyzetben, találták ki a vezetéstechnikai képzéseket. Természetesen igaz, hogy csupán az autóvezetők töredéke vesz részt ilyen vezetéstechnikai képzéseken.

Balesetveszélyes helyzetekre reagálás síelőknél
Arra a szubjektív elemre, hogy a síelő is felkészülten reagálhasson balesetveszélyes helyzetben, a síoktatás világában is szükség lenne minél több „vezetéstechnikai képzésre”. A Kanyarsiklubnál már van ilyen képzés, de itt is igaz, hogy a síelők számához képest megdöbbentően alacsony a képzésre jelentkezők száma.
(Folyt. Köv.)

Replaci

Szia Joci!

Joci, azért irkálok itt (és másutt) ezekről a dolgokról, mert abban reménykedem, hogy (talán) bekerülhet a hétköznapi síelők gondolkodásába, hogy összehasonlíthatatlanul esélyesebb (előbb) a tudatos, majd (később) a reflex -é vált kontrolltechnikákban bízni, mint a szerencsében. Ha ez bekövetkezne, akkor az kedvezően befolyásolhatná a baleseti statisztikákat. Persze valójában nem a statisztika a fontos, hanem hogy van -e a síelőnek egy olyan "kialakított reflex raktára", melyből, (ha olyan helyzetbe kerül), pánik helyett a "legkisebb rosszat" tudja kiválasztani. Mert változatlanul úgy vélem, hogy az, életet menthet.

Szívem szerint három szálon válaszolnék, de miután ezt ítélem a legfontosabbnak, most ezen indulok:

„Utolsó mondatoddal élve. Hiába kérődzöm rajta, csak nem veszi be a gyomrom. Újra és újra vissza jön. A megfelelő helyen, hozzá alkalmas sebességnél a történet rendben van a részemről. Síeléskor napi szinten alkalmazom még én is. De nem ott, és úgy, ahogy azt te lefestetted.” –írod.

Gondolom, erre a (ez az utolsó) mondatra utalsz: ”Ennek a fizikai törvényszerűségnek az ismerete (adott esetben) életmentő lehet, amennyiben tehát NINCSEN MÁS LEHETŐSÉG, akkor a használata erősen javallott.” Azt fűzöm most hozzá, hogy amikor ezt leírtam, két alternatívát láttam: 1. Ütközés az aktuális sebességgel. 2. Sebességcsökkentés bármi áron!

Bizonyára látod, nyitott vagyok a kollektív szerkesztésre, illetve (ha van jobb megoldás), módosításra. MIT IS JAVASOLNÁL TEHÁT TE A SÍELŐNEK, HA EGY ILYEN HELYZETBE KERÜLNE? Az komolytalan válasz lenne, hogy ilyen helyzet nem fordulhat elő!

Várom válaszod, üdv. Replaci

Szia Laci!

Egy ideig nem voltam, de látom Többen is lecsaptak a fizikai értelmezésekre.Nekem egyáltalán nem ez volt a célom.Részemről az rendben van amit arról írtál.

Szépen burkoltan csomagoltad be pont a csúszó-fékező hóekét egy megfelelőnek ítélt sztoriba. Alapjában tudom is mi célod volt ezzel. Ha ennek létjogosúltságát úgy említed meg, hogy alkalmas helyen és időben használják még támogatnám is. De tudjuk jól, hogy itt most az volt a lényeg, hogy a sokunk által bizonyos helyzetekben igencsak megkritizált csúszó-fékező hóekének tudjál létjogosúltságot adni.

Utolsó mondatoddal élve. Hiába kérődzöm rajta, csak nem veszi be a gyomrom. Újra és újra vissza jön. A megfelelő helyen, hozzá alkalmas sebességnél a történet rendben van a részemről. Síeléskor napi szinten alkalmazom még én is. De nem ott, és úgy, ahogy azt te lefestetted.

Apropó. Említetted a szerencsétlenűl járt 12 éves kislány esetét. Azt mondom 100 ból 95-en hóekével próbálnának vagy próbáltak volna az Ő sítudásával megállni. Pedig lehet, hogy csak egyszerűen elég lenne vagy lett volna egy sima elkanyarodás is. De fölösleges is erről vitatkozni egyikünk sem volt ott és látta az esetet.

Jó reggelt vasárnap!

Sokan, (lehet mondani tömegek) síelnek úgy, hogy sosem tanították őket, vagy olyan síelőktől kaptak tanácsot, akiket szintén sosem tanítottak. Az természetes, hogy az ilyesformán kezdő síelők, (egy idő után) másolandó példákat kezdenek keresni.

Mit csinálnak mások?
Az „logikus”, hogy megnézik, MIT csinálnak mások. A gond azonban már itt elkezdődik, hiszen a:
- „nézni és látni” között sokszor tátong szakadék
- már a minta kiválasztása is igényelne valamennyi szakmaiságot
- ahhoz pedig, hogy egyáltalán MIT csinál a mintát képviselő személy, már tényleg hozzáértés szükségeltetik
- ilyen körülmények között aztán a HOGYAN, MIKOR, MIÉRT kérdése fel sem merül

A világban sokféle síoktatási módszer létezik. Valamennyiről elmondható, hogy valamiféle rendszer szerint épül fel, és általában figyelembe veszik a lassútól a gyors, egyszerűtől a bonyolult felé elvet.

A síelés fizikája
Elsőre azt gondolhatnánk, hogy a síelés fizikája egy olyan bonyolult megközelítés, melyet inkább később, és csak akkor érdemes forszírozni, ha a síelő igényli azt.

A síelés fizikája egyszerűen érthetően
Ezzel szemben immár évtizedes tapasztalatom, hogy amennyiben a síelni tanuló egyszerűen meg tudja érteni, majd saját testének a visszajelzésein keresztül meg is tudja tapasztalni a HOGYAN –okat, a MIKOR –okat, és a MIÉRT – eket, az rendkívül hatékonyan segíti a síelés közbeni kontroll és biztonság tudatos kialakítását.

Szép vasárnapot az olvasóknak, Replaci

(Folyt. Köv.)

Halihó, sziasztok!

Ez már az olvasókhoz szól, mivelhogy Chopoker kiszállt.

Idézet a honlapom index oldalának az elejéről: „Ezen idő alatt többször szembesültünk azzal a biztosítók által időnként összeállított statisztikával, mely szerint évente akár több ezer embert is elérhet valamilyen kisebb – nagyobb síbaleset Magyarországon. És, (ezt már én teszem hozzá), nem azért, mert nem tartották be a síkresszt, hanem azért, mert egyszerűen fogalmazva azt sem tudták, hogy hogyan kellene azt betartani.”

Azért kezdtem el, (nem most), ezt a munkát, mert ebbe nem tudtam, (nem tudok) belenyugodni. Mint látjátok, nem egyszerű feladat ez. De, ha egyszerű lenne, már sokan megcsinálták volna. Ezért folytatom, töretlen hittel.

Idézet a honlapom index oldalának a végéről:
"Van egy álmunk
Itt a Kanyarsíklubban mi mélységesen hiszünk abban, hogy változás szükséges a biztonságos síelésre törekvés eddigi felfogásában. Mélységesen hiszünk abban, hogy minden, amit teszünk, ezt a fajta a változást szolgálja. Az, hogy a Kanyarsíklub oktatási technológiája világosan megérthető és egyszerűen begyakorolható, csak ennek az álomnak a valósággá válását szolgálja."

Síbarátsággal: Replaci

Ui.:Van a honlapomon egy link: "a síbalesetek törvényszerűségei". Éppen a versenysíelés és az amatőr síelés közötti különbözőségekre próbálja felhívni a figyelmet.

2012. évi versenyzői síbalesetek
https://www.youtube.com/watch?t=71&v=awqVlr-YDM4

Szerintem eltúlzott és nyilvánvalóan hibás is volt az a matematika és fizika, amit a síelésre próbáltunk "ráhúzni".

Szerintem is függhet a balesetek mértéke az ütközési energiától, de leginkább mégis inkább a szerencsétől függ! Gondoljatok bele, ha ez nem így lenne, akkor biztosan kimondhatnánk, hogy egy nagyobb sebességnél bekövetkezett ütközéses balesetnél nagyobb a "baleset mértéke", de ez a gyakorlatban mégsem így van.

Mindannyian tudjuk, hogy van olyan helyzet, hogy kisebb a sebesség mégis "komolyabb" a sérülés. Egyetértek abban, ha valaki a mozgás leírására és a síelés tanítására fizikát és matekot hív segítségül, de a baleset mértékének és esélyének leírására sajnos kevés a tudomány.

Persze ha fizika és matematika, akkor kérdezem én, hogy mi is a baleset mértéke, mi is a definíciója, mértékegysége? Mennyi a mérőszáma és hánytól súlyos?

Ismét leírom: én fővonalakban egyetértek, csak "túltudományosítottnak" éreztem, és a nyilvánvalóan helytelen értekezési ponton bátorkodtam beszállni. Most itt viszont kiszállnék!


Azt csak halkan jegyzem meg, hogy szeretett sportunk verseny ágazatát a stopperóra ellenében űzik és ha jól gondolom ez éppen a sebesség növelésére és persze jobb technika elsajátítására is ösztönöz.

Az természetes, hogy ettől még én is elítélem a kontrollálatlanul -másnak is veszélyt jelentő- száguldozókat.

Jó szerencsét! De mivel mi nem bányászok vagyunk, ezért inkább: Jó csúszást!!! :-)

"Értem vagy lassabban mennének, vagy megtanulnák a tudatos sebességszabályozásokat."

Én személy szerint a második részt tudnám jó szívvel támogatni, bár tény, hogy van olyan akinek az első részt is meg kellene fontolnia!

Erről van szó! Ne akarjunk lelassulni a sípályán! Én legalábbis szeretném kiélvezni a sebességből és technikából eredő "mámort"!

Aki meg úgy gondolja, hogy kisebb sebességgel a nagyobb biztonságra törekszik, azt kérem, hogy ne a belső sávban tegye és főleg ne lepődjön meg, ha levillogják onnan!!!

:-)

A Magyar Autóklubnak van egy programja, a Közlekedésbiztonsági roadshow. Ezen belül bemutatják a Biztonsági öv szimulátort is. Ez egy olyan szerkezet, ami kb 10 km/órás sebeséggel ütközik. Nagy élmény kipróbálni, hogy ilyen kis sebségnél is mekkorát ránt rajtad az öv.
http://autoklub.hu/content/biztons%C3%A1gi-%C3%B6v-szimul%C3%A1tor