3 éjszakát töltünk épp itt, indulás előtt naponta néztük a hó jelentéseket, vajon jön e friss hó. Hát jött 😁 Vasárnap este óta közel 1 méter. Lavina veszély, a csúcsra nem lehet menni, egy -két pálya lezárva. Nem sokat foglalkoztak a pályákkal, a friss hó sajnos kupacokban rajta, ma már szinte síelhetetlenek a kék pályák is. Volt dolguk a falu útjaival kétség kívül, de a pályákkal nem sokat foglalkoztak. Szerintünk kicsit átláthatatlan a pálya, rengeteg felvonó ( ebből 1 kabinos csak ), második nap is térkép kellett mindenhez, pedig nem vagyunk annyira elveszettek 😁 A panoráma, a táj és a falu meseszép. Hütték sajnos alig vannak nyitva feljebb, csak a központi részén szinte az összes. A tavon a taxi nem működik ( állítólag vékony a jég ), sajnos erre rá is fáztunk, kellett gyalogolni egy keveset. Összességében gyönyörű hely, valószínűleg mi jöttünk rosszkor, de a pálya karbantartás nem volt a helyzet magaslatán.

Tegnap egy jó erős menettel zártam ezt a pár napot. Reggel meglepődtem, mert nem tudtam, hogy Ausztriában a Vízkereszt/Három királyok munkaszüneti nap. Reggel 9h10-kor már nagyon teltek a parkolók...
Viszont a pályák még a péntekinél is jobb állapotban voltak. Zárásig is könnyen és jól lehetett körözni az összes pályán. Nekem a kedvencem a 3-as piros, amit a 17-es kék elejénél nyílik jobb oldalon.
Az idő nagyobb részében 10 perc várakozás volt a Knockalmbahn-nál, kb. 6 perc felvonózás és 5-6 perc síelés volt a menetrend. A sor csak 14-15h között volt kisebb. De legalább így nem fáradtam el a nap végére.

A besíelést Bad Kleinkircheimben kezdtük, de sikerült Turrachon folytatni tegnap és ma.
Érdemes oda felmenni, mert jó a hó és van elég a pályákon és némi azon kívül is. A freeride-ot érdemes kerülni. Egy ilyesmit próbáló fiatalt a mentőhelikopter vitt el.

Délutánra erősen buckásodott minden, így teljesen kezdőknek inkább délelőtti vagy 3 órás jegyet érdemes venni.

Ma az erős szél miatt a Kornockbahnt és a Schafalmbahnt is lezárták így a tömeg a kis kapacitású felvonókra és a másik oldalra zúdult. Ott a ZirkenwaldBahn melletti kéken lehetett kényelmesen menni. A többi buckásabb volt, de némi tudással leküzdhető.

A héten nagy csapattal voltunk itt pályaszálláson, kanadai rönkházban laktunk (Mei Zeit Hüttendorf). Csak ajánlani tudom a helyet, nagyon igényes, a házból gyakolatilag a pályára lehet kimenni.

Az S6-on mentünk (GPS szerint ez a legrövidebb és a leggyorsabb is) és Murau felől mentünk fel, az út letakarított, száraz volt. Megjegyzem, hogy amikor hétfő reggelre kb 15 cm hó esett, nemcsak az főutat, hanem a mellékeseket is azonnal csinálták.

Ez volt elmondható a pályákról is, minden nap reggelre leratrakolva, szépen elkészítve.

A terepen minden tudásszintű síző találhat magának megfelelő pályát a gyerekektől az egészen haladókig. Személyes kedvenceim a pirosak voltak (25, 24,2,3,4,14) de a nagy kékek (18, 1, 17) is tetszettek.

Alapvetően a Kreischberghez hasonlítanám a méretei miatt, de annál jobban szétterül, nem olyan koncentrált, emiatt nem tűnt a hétvégén sem zsúfoltak, sőt a szélső pályákon néha magunkban csúszunk.

Negatívumként csak azt tudom megjegyezni, hogy nem működik a seetaxi, így a két oldal közötti közlekedés nehézkes, illetve a felvonókat nem a legmodernebbek, több húzós is van közöttük.

Szerintem jó választás annak aki el akarja kerülni a tömeget és közepes méretű síterepet választ akár családdal akár haverokkal.

03.17-én síeltünk egy napot itt Turrachon. A kreischberg-i magyar inváziót elkerülendő scheifling-i szállásunktól inkább kicsit többet autózva (50 perc) választottuk ezt a síterepet.
Az időjárás nem fogadott kegyeibe, mert már megérkezésünkkor kezdett szállingózni a hó, ami délutánra tisztességes havazásba ment át. Parkolóhelyet a Wildkopf lifthez közeli parkolóban találtunk, ahonnan egy drótkötél (bérlet nélkül is) áthúzott minket a műút alatt a Kornock bahn aljához, ahol a bérleteket is meg tudtuk venni. A felhő határ kb. a Kornockbahn (fűtött, kényelmes, gyors, buborékos) lift félútjánál volt, így látni valamit csak az ez alatti pályarészeken lehetett. Mivel a 2-es 3-as pályán csak a félúttól lehetett a köd miatt bármit is látni, inkább a Schafalmbahn lift alatti piros 14-esen mentünk (amin a 15-ös fekete pálya elágazásától kezdve már csökkent a köd és határozottan nőtt a látótávolság), ill. a kék 17-esen csúsztunk párat, aminek a teteje szintén vak síelés volt. A piros pályák jó esésűek, nem buckásak, kellően szélesek voltak, a kék kicsit lankásabb, de egyik sem állítja megoldhatatlan feladat elé a síelőket. Némelyik kicsit hullámos, jó móka. Ezután visszamentünk a Kornock aljába és a Goaßstall nevű hangulatos kis hüttében bekaptunk egy-egy rántotthúsos szendvicset ami elég méretes volt, így a srácok felesben ették. 3,5 euro/db volt az ára, a gyerekek teával (2,80 euro), a felnőttek forraltborral (3,20 euro) öblítették le. Végezvén az ebéddel a műút alatt átcsúsztunk a másik oldalra. Itt a Wildkopf csákányos lifttel felmenve a 19-es fantasztikus piros pályán lecsúsztunk a Zirbenwald 6-os ülős (buborékos) lift aljába, majd azzal fel a 19-es pálya tetejére és onnan a 20-as pályára átcsúszva a Turracher bahn-t céloztuk meg. Itt a 20-as piros FIS minősítésű, valamint a 21-es piros pálya fantasztikus élmény volt. Az esése a ritmusa, a tökéletesen kifagyott ratrakolt alapra esett 1 centinyi friss hó földöntúli élményt nyújtott. Hasítottunk, mint Tomba ala bomba anno :). A 21-es folytatása, a feketének jelölt 35-östöl sem kell megijedni, van benne egy kicsit meredekebb letörés (ez máshol simán piros), de tökéletes állapota miatt, szinte fékezés nélkül lehetett abszolválni. A délután hátralévő részében a 18-19-20-21-es pályákat variáltuk. A magasabban fekvő 22-től fölfelé számozott pályákat a nagy köd miatt sajnos ki kellett hagynunk. Viszont a hütték nem érik egymást a hegyen, ritkák mint új autópályán a benzinkút :). A legvégén amikor a bérleteket vittem visszaváltani (mert a család már teljesen elázva inkább a Goaßstall hütte forrócsokiját választotta) még egyszer felmentem a Kornockbahn-nal, de a köd és az addigra már elég masszív hóesés miatt nem okozott maradandó élményt az utolsó csúszás. Mindenesetre jó időben nagyon élvezetes síterep lehet ez is, bár itt sincs túl hosszú csúszásokra lehetőség, de a liftek gyorsak korszerűek, a pályák pedig nagyon jók. Tömeg nem volt sem a felvonóknál sem a pályákon, ám reggel a bérlethez jutás kicsit nehézkesre sikeredett, mert csak 2 pénztár volt nyitva és az ott kiszolgáló hölgyek sem kapkodtak túlzottan valamint sor is volt amit ki kellett várni. De ettől a kis kellemetlenségtől eltekintve pozitív a véleményem a helyről és a zsebemben még ott figyel a bérlet mellé kapott Turrachos repi zsepi!

Március 9-én a lungaui sípályákat "lecseréltem" erre a terepre, amit nem bántam meg, olyannyira, hogy az utolsó napomon (10-én) is inkább ide tértem vissza a hazaút előtt.
Északról érkezvén a P5 jelű parkoló a 20-as FIS és 35-ös pályák végén a Turrachbahn-nál adta magát, szinte üres parkoló fogadott 8:40 körül. Viszont mivel nem ismertem a pályát, a parkolóból pedig csak az elsőre igencsak meredek 35-ös fekete pálya látszott, mint nap végi zárócsúszás, tartva a délutáni buckásodástól inkább továbbmentem a 6-7 km-re lévő Kornockbahn aljáig, ahol a többség parkol. Szabad hely még itt is volt bőven, bár hamar teltek az út melletti parkolók.
Jegyvétel elég gyorsan ment (Turracher Höhe-s mini papír zsebkendő az ajándék a síbérlet mellé), és már vitt is a Kornockbahn fűtött 6 ülésese a majdnem 1,5 km-re lévő csúcsra.
Fent gyönyörű idő (napos, de hűvös) és hibátlan pályák. A Schafalmbahn aljába vezető pályák mindegyike nagyon élvezetes volt. A többi pálya kipróbálásához már a Kornockbahn aljáig kell lecsúszni, ami az időközben még megérkező emberek miatt kicsit hosszabb várakozást okozott, de 10:30 után már nem volt vészes. Felvonózás közben beszélgetve azt mesélték, hogy az elmúlt 6 napban tömeg egy nap sem volt igazán.
12 körül átmentem/csúsztam a Seetaxi segítségével (a befagyott tó jegén húz át kb. 2-3 perc alatt, utolsó 2 kép) a keleti oldalra. Ott is még mindig hibátlan pályák vártak, melyek a nap végéig is kitartottak, mely talán annak is köszönhető, hogy a keleti oldalon kevesebben síeltek.
Másnap visszatérve már a P5-ben parkoltam, miután előző nap rájöttem, hogy nem csak a fekete 35 vezet le a parkolóhoz. Elsők között kezdtem a napot. A pályák ismét hibátlanul megcsinálva. Kiemelkedő a pályák közül a 20-as FIS a végeláthatatlan szélességével, és a térképen az adrenalin nevű, 34-es számú síútnak jelölt felvonó alatti rész, mely most éppen kezelt pálya. Sajnos a második nap már nem volt annyira napos, a hőmérséklet viszont délutánra mégis magasabb volt (6-7 fok). A nyugati oldal tetején sokszor sűrű köd ült, és ráadásképp erős szél, mely a gerincen elég rendesen lekapta a havat a pályáról. Szombat lévén azért lényegesen többen voltak, mint előző nap, így kb. két órát maradtam csak a nyugati oldalon, mentem vissza a keletire. A hőmérséklet és a nagyobb embertömeg már a keleti oldalon is kezdett meglátszani a pályákon 13 körül. A legjobban a 23 és 24-es pályák tartották magukat, talán mert egy hosszú csákányossal (kb. 7 perc) lehet alulról visszamenni, és a többség inkább az ülős liftek felé ment.
Kezdőknek a nyugati oldali széles kék pályák (1 és 17) az ajánlottabbak, keleti oldalon a 18-as, 26-os. A 32-es kerülendő, mert egy szűk átcsúszó, ahol több méteren át kell botozni. A 31-es is szűk átcsúszó, viszont hasznos, ha az ember a 21-es vagy 34-es pályán a fekete tetejéhez ér, és inkább átmenne a lankásabb 20-as számú FIS-re.
Mindent összevetve kellemes két nap volt.